A fent vázolt országos politikai változások a következő évben összehívott 1792-es diétán érződtek igazán. A diéta a rendek és a dinasztia kompromisszuma jegyében zajlott le: Sándor Lipót főherceg, az új nádor-főispán hivatalokba emelte és kitüntette bizalmával az ellenzék jó néhány neves képviselőjét. ürményi József személynök országgyűlési beszédében jogosan mondhatta a diétán résztvevők egy csoportjáról, hogy „azokat is megnyertük most, amelyek az elmúlt ország-gyűlésen sok nehézségnek lévén alávetve, tőlünk megtagadtattanak”.25 Szily Józsefet, II. Lipót fiának, Sándor Lipótnak írt jellemzésében „ein feiner und gehei-mer Sünder” (finom és titkos vétkes) nevezte, és utasította a nádort, hogy a legelső tisztújításkor buktassa ki az alispánságból. Szilyt később a pesti titkosrendőrség főnöke, Gotthardi nyerte meg az új nádor ügyének. A nádor-főispán bizalmas ügyekben vele együtt dolgozott, sőt Szily Pest megyében is a főispáni akaratot képviselte a közgyűléseken.26
Az országgyűlésre való előkészületek – a megyei közéletben is – a kormány-zat részéről a rendi ellenzék alsótáblai táborának meggyengítése jegyében teltek el: sikerült elütni a továbbra is ellenzéki Darvas Ferencet a diétai követségtől.
Az 1792. évi országgyűlésre a megye az előző országgyűlésen is részt vállalt két követét, Szily Józsefet és Darvas Ferencet jelölte. A követutasításba is kettejük neve került be.27 A fennmaradt megbízólevél (credentionalis) azonban már Szily Józsefet és Pongrácz Boldizsárt nevezi meg a vármegye követeiként.28 Ennek előz-ménye volt a nádor 1792. május 12-én kelt kelt leirata, melyben a már
megválasz-24 Szily József keltezetlen levele Pest –Pilis–Solt vármegye közgyűléséhez feltehetően 1791-ből. (PML IV. 3-C-1065-1791- Pest–Pilis–Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai.)
25 Benda Kálmán szerint Laczkovics György (1749–1826), Pest megyei másodalispán, a Habsburg-ellenes köznemesi tábor egy másik Pest megyei hangadója is 1792-től hagyott fel az ellenzékiséggel és közeledett az udvarhoz (Benda 1957: II. 87).
26 Gotthardinak 1792. február 12-i levelében leírta, miként tudta rávenni a rendeket a megyei köz-gyűlésen, hogy a közgyűlési jegyzőkönyveket ne magyarul, hanem az udvar utasításának megfelelően latinul küldjék fel a Helytartótanácshoz. (Mályusz 1926: 101, 148–149)
27 Pest–Pilis–Solt vármegye követeinek adott utasítása 1792-ből. (PML IV. 3- C-1 -848-1792. Pest–
Pilis–Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai.)
28 Pest–Pilis–Solt várnegye követeinek adott credentionalis 1792-ből. (PML IV. 3-C - 1153- 1792. Pest–
Pilis–Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai.)
107
p e s t – p i l i s – s o l t v á r m e g y e o r s z á g g y ű l é s i k ö v e t e i
tott Darvas Ferenc helytartótanácsosnak, a megye korábbi ellenzéki követének indulását megakadályozta. Sándor Lipót felkérte a megyét a követi mandátum törlésére és helyette egy új követ választására, aki végül Pongrácz Boldizsár lett (Mályusz 1926: 130, 478–479). Később mind őt, mind Darvas Ferencet az új ural-kodó, I. Ferenc koronázásán aranysarkantyús lovaggá ütötte. Ezen felül Darvas megkapta a Szent István Rendet is.29
Pest megyében a kormányzat és Sándor Lipót érdekeinek képviseletét a főis-páni adminisztrátorra, Brunswick Józsefre ruházták,30 aki személyesen elnökölt a követválasztó közgyűlésen, így befolyásolta kimenetelét.31 A Pest megyei politi-kai történések részei voltak a kormányzat ellenzéki megyékkel szemben eszközölt föllépésének. Az 1791 decemberében kiadott rendelet a központi kormányszékek-nél szolgáló hivatalnokok országgyűlési követség-vállalását előzetes királyi enge-délyhez kötötte. E kormányszékek hivatalnokai, mint Sándor Lipót előterjesztése is bizonyítja, „felvilágosult” emberek, az ócsai Balogh körül csoportosuló közne-mesi-rendi ellenzék tagjai voltak, akik közös munkájuk révén összecsiszolódva egységesen tudtak fellépni a politikai kérdésekben. A kormányzatnak e rendelke-zéssel lehetősége nyílt arra, hogy az egyes ellenzéki jelölteket már az országgyűlés megkezdése előtt a követségből kibuktathassa.32
A közgyűlés által 1792. május 20-án elfogadott mérsékelt hangú, rövid követutasításba az előző országgyűlés elé vitt, de orvosolatlan sérelmek és az új király, Ferenc megkoronázásának lebonyolítása kerültek bele.33 Az utasításba felvett pontok között szerepelt az állandó bizottsági munkálatok eredményeinek
29 Darvas azonban ellenzékiségét az adományozott címek ellenére sem adta fel: az udvarnál a Martinovics-féle összeesküvés alkalmával is bevádolták, egyébként igaztalanul. (Szinnyei 1980–
81: II. 639–640, X. 1391–1391; Benda 1952: I. 217).
30 Sándor Lipót levele bátyjához, Ferenchez. 1792. március 20. Ebben beszámolt bátyjának az ország közhangulatáról, majd kiemelte a főispánok szerepét a politikai viszonyok befolyásolásában. Saját megyéjére térve át a következőket írta: „ami az én megyémet illeti, meg fogom adni a megfelelő utasítást az adminisztrátornak”. (Mályusz 1926: 519–520)
31 A közgyűlésen maga ajánlotta, s jelölte a rendeknek az előző diéta két követét. „mivel mindazonáltal az elmúlt Országh-Gyűlésen volt Követek olly ditséretessen vitték véghez a’ kötelességüket, hogy méltán érdemlik újra ezen hivatalra választattni; Reménylem, hogy a’ T. státusok meg-nyugosznak az Uri Személyekben” (Brunswick 1792: 9–10)
32 Pest megyéhez hasonlóan a kormányzat a szilárdan ellenzéki megyék közül Biharban Beöthy Imre alispánt és helytartótanácsost, illetve Domokos Lajos debreceni főbírót és Borsodban Vay József hely-tartótanácsost próbálta elütni az országgyűlési követségtől (Mályusz 1926: 130, 478–479; Szakály 2003: 213–214).
33 A levél szerint az 1792. évi országgyűlésen csak három vármegye tanúsított ellenzéki maga-tartást: Csongrád, Szepes és Borsod, amelyeknek követutasításaiban Sándor Lipót szerint vannak
„abszurditások”, de ezeket nem engedik majd szóhoz jutni. (Sándor Lipót levele testvéréhez, Ferenchez. 1792. május 17. : Mályusz 1926: 521–522).
n a g y J á n o s
108
a megyékkel való közlése,34 a protestánsok számára kedvező, az előző diétán meg-állapított vallásügyi rendelkezések újratárgyalásának tilalma, a magyar nyelvnek a központi kormányszékeknél való bevezetése, az Illír Kancellária eltörlése és a törökkel kötött szisztovói békeszerződés szövegének nyilvánosságra hozatala.35
Szily József iratai között maradt fenn Frantzia-Ország című tervezete, mely feltehetőleg 1792 tájékán, a francia háborúk kitörésekor keletkezett. A szerző ebben követeli az országgyűlés hadügyi és diplomáciai jogosítványának kibővíté-sét. Eszerint a diéta hatáskörébe tartozna a hadüzenet és békekötés joga, a rendek diplomáciai kapcsolatokat tarthatnának fenn, a végrehajtó hatalom hivatalnokait – törvénytelenségek esetén – az országgyűlés színe előtt felelősségre vonhatnák.36
A fogalmazvány valószínűleg az 1792. évi diéta alkalmával készült, bár nem ismert későbbi sorsa, a szelídebb hangú követutasítással szemben azonban politikai jelentőséget a megye részéről nem nyerhetett.
A rövid ideig tartó diéta csendben zajlott le, a megye követei megszavazták az időközben kitört francia háborúkra a hadi segedelmet (vagyis a subsidiumot) és a király és királyné koronázására kivetendő koronázási ajándékot. A subsidium-ról ugyan nem volt utasításuk, de – az 1741-es országgyűlés hazafias felajánlását idézve –, s követve a vármegye a diétán jelenlévő mágnásainak és főpapjainak példáját „Nemzetünk hajdani ditsőséges szokása szerint” „életeket, véreket és értékeket” ajánlották az uralkodónak. Egyetlen kudarcukként értékelték köve-tek a deputatiók „Munkáinak közlésének” elmaradását. Mindent megpróbáltak,
„méglen a voksok nagyobb száma által meg nem győzettek”.37
34 Szily Józsefet az 1790–91-es diéta során beválasztották az úrbéri bizottságba is (Naponként való jegyzései az 1790-dik eszendőben 56. ülés, 373–374)
35 A vármegye követeinek adott 1792. évi országgyűlésre adott követutasítás. (PML IV. 3-C-1 -848-1792. Pest–Pilis–Solt vármegye közgyűlési iratai.)
36 P 638 A nagyszigethi Szily család levéltára (1527–1977) 10. csomó, 1821–XX. század, XVIII–
XIX. századi, rendezetlen év nélküli iratok. 447–448. ff.
37 PML IV. 3-C-1-1902-1792. Pest–Pilis–Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Szily és Pongrácz követek augusztus 23-án a vármegyegyűlésen felolvastatott követjelentése. Más megyékben – Horváth Mihály leírása szerint – a kancellártól kapott utasítás alapján a főispánoknak kellett rábírniuk a megyegyűléseket a subsidium megajánlását előíró pótutasítások kiadására. Ez Pest megyében nem történt meg (Horváth 1873: 123).
109
p e s t – p i l i s – s o l t v á r m e g y e o r s z á g g y ű l é s i k ö v e t e i