Az az idő, amit Stettner "uraságok kenyerén" Blumenthalban és Világosvárott t ö l -tött, közelebb hozta az élethez és a valósághoz. Egzisztenciális gondjai — őt i s , mint annyi mást — kiragadták ifjú éveinek mesterkélt világából. Az elmaradott M a gyarországon szembe kellett néznie a korabeli é r t e l m i s é g r e nehezedő súlyos á l l á s -hiánnyal. A jogi végzettségű fiatalembernek állást csak a művelődési központoktól távoli uradalmak kínáltak; olyan helyeken, ahol a s z e l l e m i életnek — a levelezésen é s olvasáson kívül — semmilyen lehetősége nem volt. A " b a r b á r " környezetet Stettner nem sokáig b í r t a . 1826 tavaszán P e s t r e költözött, amit h á z a s s á g a , illetve felesége hozománya é s áldozatkészsége tett lehetővé. Nagyon szerény t e r v e k k e l é r -kezett. Amint Kazinczyhoz intézett 1826. m á r c i u s 23-i leveléből tudjuk, a r r a gon-dolt, belép a Helytartótanácshoz gyakornoknak abban a reményben, hogy öt-hat év alatt " f i z e t é s b e fog jöhetni".
Világszemléleti v á l t o z á s á r a m u t a t , hogy Fábiánnak í r o t t egyik korábbi (1824.
f e b r u á r 24-1) levele tanúsága szerint lelkesen olvasta el a "Magyarországi Revoluciók T ö r t é n e t é t " . E könyv valószínűleg a Rákócziszabadságharc történetét f ö l -dolgozó h í r e s munka: Historie des révolutions de Hongrie ou l'on donne une idée juste de sen légitime gouverment (Hága 1793) lehetett, a kor kedvelt, s különösen a n e m e s i ellenállás időszakában n é p s z e r ű olvasmánya. Ezzel párhuzamosan a r o s s z , csupa közhelyből álló v e r s e k s z e r z ő j é t egyik Vörösmartyhoz intézett levelében
(1825. június 10.) valósággal költővé emeli a szülőföld szeretete: " . . . h a r m a d n a -pon Dukába é r t e m — í r j a . — A k á r m i t mondjanak a ' fagyos bölcselkedők, csak ugyan m á s ösztön hozza vissza az e m b e r t honjához de még ennek kebelében is s z ü -lőföldjéhez, mint melly barmot szokott aklába húzni. Bizonyos lágy é r z e l e m fogja el a ' legkeményebb kebelt is azon a ' tájékon, mellynek ege mosolygott vagy z o r környéken, mellyben élő kedveseink laknak ' s elhunyt szülőink é s rokonaink t e t e -m e i k p o r l a n a k . . . " következő években. Olvasmányélmények helyett tapasztalatokat gyűjtött V ö r ö s m a r t y v a l , amikor — j ó r é s z t Stettner ö s s z e k ö t t e t é s e i révén — végig vendégeskedték a d u -nántúli irodalom nevezetesebb otthonait. V ö r ö s m a r t y — miután h o s s z a n váratott m a g á r a — 1827. m á j u s 26án é r k e z e t t meg C s e p r e , mint azt Stettner é s Toldy l e -velezéséből megállapíthatjuk. S t e t t n e r apósa, " T e k . Thaly István f ő b í r ó " házában töltötte a tavaszt. Innen keltek néhány nap múlva ú t r a , hogy meglátogassák Guzmic s o t , Horvát E n d r é t , Kisfaludy S á n d o r t , Berzsenyit é s közös b a r á t j u k a t , Deák F e -r e n c e t . Utazásuk-ról Stettne-r ismét apósa házába t é -r t vissza, és innen számolt be június 25-én Toldynak a r r ó l , hogy mindenütt b a r t s á g o s fogadtatásra találtak, csak a távoli Somogyba, Berzsenyihez n e m jutottak e l . Külön kiemeli, hogy Sümegen Himfy "nagy e m b e r s é g g e l ' s n y á j a s s á g g a l " fogadta őket. év nyarán tőle kapta meg Ragályi "Segítő" című folyóiratát — más ritkaságokkal együtt, m e r t — mint ugyancsak B a j z á n a k írta június 13-án: " S t e t t n e r 1827es Auroráról a Tudományos Gyűjteményben közzétett Könyvvizsgálata a l a
Budapest, 1979) e cikkében Stettner nagy nyomatékkal állt ki a romantika ú j i r á n y zata m e l l e t t , "sőt azon belül a valóságábrázolás igényével, a tipizálás m e g h a t á r o -zásával, a vígjáték m ű f a j « d e m o k r á c i á i poézis » -nek n é p s z e r ű s í t é s é v e l m á r a r e a l i z m u s kialakulását m u n k á l j a . . . S z á m á r a például a romantikus k ö l t é s z e t a középút költészete: középen áll Hellasz nyugalmas e p o s z a é s észak s ö t é t , zord regéi közt. A nagy költészet i s m é r v e pedig az, ha az e r ő , a fenség és a gyengéd-ség egyszerűgyengéd-séggel, lágysággal és idealitással t á r s u l . " Stettner e sokoldalú felké-szültségről tanúskodó írásában — a Horvát Endrével foglalkozó bevezetőben — a múl-tat idéző epikus művek elégiái, " k e s e r v e s e n édes" hangvételére tett m e g j e g y z é s e jó szemű k r i t i k u s r a vall. Nagyobb jelentőségű azonban a hosszabb második r é s z , ami a d r a m a t u r g i a i irodalmunk kezdeteiről könyvet í r ó , V ö r ö s m a r t y d r á m a e l m é -leti munkásságát a legrészletesebben földolgozó Solt Andor figyelmét is elkerülte, noha Kisfaludy Károly ürügyén kifejtett értekezése a d r á m á r ó l nyilván h a t á s s a l volt V ö r ö s m a r t y r a i s . Valószínű, hogy Stettner ekkor m á r i s m e r t e Kölcsey K ö r n e r t a n u l m á n y á t , s az talán ösztönzően hatott gondolataira; ugyanígy f e l t é t e l e z h e t ő azonban némi viszonthatása az á l t a l a nagyra becsült e s z t é t a további d r á m a e l méleti m u n k á s s á g á r a . Stettner irodalomtörténeti é r d e k l ő d é s é r e jellemzően a m a -gyar d r á m a t ö r t é n e t e t i s m e r t e t ő r é s z t Bornemisza P é t e r Ma-gyar E l e k t r á j á v a l kez-di é s Kisfaludy Károly műveivel z á r j a . A jelen egyik fő gondját abban l á t j a , hogy a* "külföld legkülönnemübb t e r m é k e i , jók és rosszak: Aischülos és Kotzebue, Shakespeare és Schickaneder s a t . a ' legzavartabb t á r s a s á g b a n hozattak á l t a l . " E V ö r ö s m a r t y é k útját tisztító gondolat után — August Wilhelm von Schlegel nyomán, de kitűnő összefoglalásban — a t r a g é d i a és komédia különbségeinek az e l e m z é s e következik világirodalmi példákon. Filozófiára épített esztétikájában ismételten fölveti a művek és valóság viszonyát. Kiemeli a képmásolati valóság ( p o r t r e t m á s s i -ge Wahrheit)", a " c h a r a k t e r e k és cselekmény" hitelének a fontosságát. Híven a festő é s költő lehetőségeinek különbözését taglaló — korábban idézett — gondola-taihoz — ismét a magasabbrendű " m á s o l á s " (ma azt mondanók: tükrözés) mellett foglal á l l á s t . A t á r s a d a l m i mondanivalónak a vígjátékban játszott nagyobb szerepét így indokolja: " A ' Tragödia legmagasabb komolysága u t o l j á r a mindig a* véletlen-r e megyen ki, ' s t á véletlen-r g y a tulajdonképpen a véges kül-lételnek (ausevéletlen-res Daseyn), ' s a ' végtelen bei-idomnak (innere Anlage) harcok. A vígjáték megszelídített ko-molysága ellenében, a ' tapasztalás körén belül állapodik meg. A' s o r s helyébe a*
történet lépik, m e r t az éppen t a p a s z t a l a t i megfogata annak, mi hatalmunkban nem á l l . " Gondolatmenete úgy követi a német teoretikusét, hogy e g y s z e r r e nyit t á v l a tot a romantikus törekvéseknek és a valóságábrázolás igényének. A m a g y a r r o m a n -tika leginkább V ö r ö s m a r t y költészetében megvalósuló kettőséget k é s z í t i ezzel is elő — főleg azáltal, hogy az idegen fogantatású gondolatokat szervesen ágyazza a m a g y a r irodalom világába. így válik lehetővé, hogy elsők között h i r d e s s e Kölcsey kiemelkedő jelentőségét mondván: "Legteljesebb készületű ' s legjózanabb ihletésű müphilosophusunk, csak nem egyedül méltó, hogy ezen nagy jelentőségű czímmel t i s z t e l t e s s é k , egyszersmind elsőrendű költőink e g y i k ö k . . . " Ennek a l á h ú z á s á r a nyilvánosan kifejti zseni-elméletét: a "legnagyobb geniek többnyire a e s t h e s i s i ala-pos t e ó r i a híjjával vannak, mint S h a k e s p e a r e ; és a ' legjobb ihletésű Kritikusok
többnyire nem g e n i e k . . . " Kivétel: "Schiller és a* Magyar Helikon egyik kevély-s é g e , Kölckevély-sey". A romantikáról kevély-szóló rövid e kevély-s z m e f u t t a t á kevély-s után következik végül V ö r ö s m a r t y m é l t a t á s a , melyben r á m u t a t műveinek " r o m á n c o s " j e l l e g é r e . A " M a -g y a r Epost, Zalánnal é s C s e r h a l o m m a l , azon culminatioi pontra vitte fel — í r j a ezután —, mellynél az m á r alig fog feljebb e m e l k e d h e t n i . " Utal a költő magyar i r o d a l m i " ő s e i r e " i s , Faludi F e r e n c r e és Zrínyi M i k l ó s r a hivatkozva. Külön f i -g y e l e m r e méltó az az ü-gyessé-g, aho-gy Vörösmarty kiemelését előkészíti. Először l e t e s z i a — meglehetősen ü r e s — t i s z t e l e t voksát az " ö r e g " Horvát E n d r e előtt, m a j d Kisfaludy ürügyén d r a m a t u r g i a i értekezést ad, Kölcseyt Schiller mellé á l l í t -j a , s végül látszólag szerényen, de annál nagyobb nyomatékkal m é l t a t -j a b a r á t -j á t .
E sokat igérő dolgozat után meglepően keveset publikált. E kevésből k i e m e l kedik Az angolnémet poezisről a Le Globe nyomán készített összefoglalója a T u -dományos Gyűjtemény 1828-as második kötetének 109-115 oldalán. Egyrészt figye-l e m r e méfigye-ltó, hogy a figye-legjobb éveit é figye-l ő h í r e s romantikus fofigye-lyóirat s z o r g o s ofigye-lvasója volt a k k o r , amikor a hazai é r t e l m i s é g fő tájékozódási anyagát német nyelvű — f ő -leg b é c s i — folyóiratok adták. M á s r é s z t — mint a r r a Fenyő István fölfigyelt ( i . m . 135 1.) a romantikus irodalmi törekvésekben elsők között érzékeli a változtatás szándékát, még pedig n e m csupán m ű v é s z i , de t á r s a d a l m i értelemben i s . Talán a h ú s z a s években fölerősödött németellenesség h a t á s a is közrejátszott abban, hogy az angol költészetet fölébe helyezte a németnek, s e l i s m e r é s é t elsősorban az előbbinek adta. Érdemes azonban odafigyelni, hogy ellenszenvét a német irodalom s z e m -lélődő, a külvilágtól visszavonuló, a végzet hatalmába beletörődő jellegével indok o l j a , ami még az adott időszaindokban s e m egészen f e l e l t meg a valóságnaindok. Az a n -golokban a szenvedélyességet és tettvágyat becsüli a legtöbbre, s az akadályokat semmibevevő, lázadó szellemű, a g ö r ö g szabadságharcban is s z e r e p e t vállaló B y r o n é r t lelkesedik.
Ugyancsak Fenyő István emelte ki Stettner egy m á s i k 1828-as írásából (Shakespeareről *s Hamletnek 1603-diki kiadásáról, Tudományos Gyűjtemény 1828. Vl-ik kötet 113-118) azt a gondolatot, hogy S t e t t n e r Hamletben az elégedet-lenség megtestesült s z e l l e m é t látja a konformista Polonius ellenében. Idézi a cikkíró felkiáltását: " . . . T e r h ü n k r e vannak e magukkal é s világgal oly elégedett e m -b e r e k . . . megvetjük ' s megtámadjuk azokat, kik jól é r z i k magokat az élet-ben, s békén alusznak". Nemzedéke legjobbjainak ez — a r e f o r m k o r mozgásba lendítésé-ben döntő szerepet játszó — nyugtalansága, elégedetlensége lendítésé-benne van az Aurora 1829-es kötetéről írott rövid ismertetőjében (Tudományos Gyűjtemény, 1829.XI.
kötet 98 1.), az Ezeregyéjszaka m a g y a r kiadásának recenziójában (Tudományos Gyűjtemény 1829. IX. kötet 94 1.), s főleg abban, hogy az ő " s z e r é n y k é r d é s e i " a Tudományos Gyűjtemény 1830. I. kötetében robbantják ki a nevezetes Conversationsp ö r t . (Noha e cikk a l á i r a t l a n , illetve r y jelű, mindenki tudta a korban, hogy a t á -madó Stettner volt. Toldy í r t a Bajzának 1830. m á r c i u s elsején: Stettner a Tudomá-nyos Gyűjteményben néhány kérdést t e v e Wigandhoz a* Conversations lexikon iránt, hol egykét szúró szó is vala e l e j t v e . . . " ) Igaz, ezt a fiatalok győzelmével végződő
"penna csatát" végülis B a j z a vezette, de Stettner s e m m a r a d t ki belőle. Közis-m e r t , hogy Wigandnak, a Lexikon kiadójának a válaszában a k o r t á r s a k Döbrentei hangját vélték f ö l i s m e r n i . Fenyérynek e r r e vonatkozó — Egy szó Döbrenteiről c í
ban ugyan kisebb s z e r e p e t kapott Bajza í r á s a i n á l , alapvető nyelvtani hibákat é s f o r dításbeli f é l r e é r t é s e k e t kimutató filológiai k r i t i k á j a azonban tudományos m e g s e m -misítő e r e j é v e l példamutató.
Ekkoriban Fenyéry is sokat fordított le olvasmányaiból. Mégsem alaptalan Bajza p a n a s z a Toldyhoz szóló 1829. augusztus 11i levelében a r r ó l , hogy a t e r -vezett Külföldi Játékszín megvalósításához hiányoznak a fordítók. Csak Kazinczy elkészült m ű v e i r e s z á m í t h a t , m e r t "Helmeczy, Stettner nem a r r a valók. Az ő f o r -dításoknak csak lingvisticai tekintetben lehetne becsök, a ' költő lelkébe olvadni nem tudnak, pedig nekem ez kell inkább, mint a m a z . . . " Sajnos csak valószínű, de nem bizonyítható, hogy ő volt a fordítója annak a rendkívül é r d e k e s két r é s z e s cikknek, amely a Tudományos Gyűjtemény 1830. d e c e m b e r i és 1831. januári s z á -mában jelent meg a p á r i z s i júliusi f o r r a d a l o m e r e d m é n y e i r ő l .
F e n y é r y Gyula munkásságának nyomtatásban megjelent r é s z e nem egészen i n dokolja azt a fontosságot, amit szerepének a k o r i r o d a l m á r a i tulajdonítottak. K a zinczy (akivel számos rendkívül érdekes és fontos levelet váltott) Kisfaludy, V ö r ö s m a r t y , B a j z a , Toldy és mások levelei t a n ú s í t j á k , mennyit dolgozott a h á t t é r ben, e l s ő s o r b a n V ö r ö s m a r t y helyett. K ö z i s m e r t , a költő oly mértékben ö s s z p o n tosította e r e j é t és idejét az alkotómunkára, hogy az élet s z á m o s m á s t e v é k e n y s é -gére nem m a r a d t sem ideje, sem kedve. A k o r t á r s a k , ha V ö r ö s m a r t y t e r v e i r e , m u n k á j á r a , véleményére voltak kiváncsiak, általában Fenyéryt kérdezték, több levélre is ő válaszolt. Gyakran olvassuk, hogy V ö r ö s m a r t y csak sétál; a napi m u n -kát ilyenkor Fenyéry vállalta m a g á r a . Gondozta k é z i r a t a i t , elvégezte helyette a k o r r e k t u r á t (amit V ö r ö s m a r t y unt és utált). 1827 vége és 1833 j a n u á r j a között — f i lológiailag tisztázhatatlan, de közismerten — nagy s z e r e p e volt a Tudományos G y ű j -temény s z e r k e s z t é s é b e n . A Csongor é s Tünde í r á s á n a k idején például V ö r ö s m a r t y a hónap jelentős r é s z é t F e j é r megyei rejtekhelyén, Kis Kesziben töltötte, s c s a k az esedékes folyóiratszám leadásának időszakában jött v i s s z a P e s t r e . T i s z t á z h a tatlan, Stettner milyen mértékben befolyásolta V ö r ö s m a r t y t s z e r k e s z t ő i e l k é p z e -léseiben, mennyit olvasott és szervezett helyette, mivel e munkájának m i n d ö s s z e annyi kimutatható jele van, hogy r y j e l z é s s e l ő í r t a az i r o d a l m i életről t u d ó s í -tó híreket. Tudjuk azt i s , rögtön ahogy V ö r ö s m a r t y megkapta a s z e r k e s z t ő i á l l á s t , segítségére sietett. Általános fölfogás s z e r i n t V ö r ö s m a r t y fő feladata az volt, hogy a nevesebb írókat — Horvát Istvántól Kölcsey F e r e n c i g — m e g n y e r j e a f o l y ó i r a t -nak. E cél szolgálatában í r t a Stettner 1828. m á r c i u s 6-án rokonának, B e r z s e n y i Dánielnek a következőket: "A Tudományos Gyűjtemény redactioját az én igen k e d -ves barátom V ö r ö s m a r t y vevé-által, ' s s z í v e s tisztelete mellett könyörög Ked-ves Uram Bátyámnak, méltóztassék őt akárminemú b e c s e s dolgozásaival s e g é l n i . . . "
Később b a r á t j a távolléte vagy betegsége idején önállóan is s z e r k e s z t e t t e a lapot.
Kazinczy egészen t e r m é s z e t e s e n fordult hozzá 1831. m á r c i u s 8-án: "Itt küldöm az Úrnak, édes barátom a m i felől tegnap előtt szóltam s minthogy képzelem, hogy V ö r ö s m a r t y barátunk betegsége alatt a Tudományos Gyűjtemény redactiojával az Ur fog b a j l ó d n i . . . " , r á b í z z a munkáját.
I s m e r e t e s , hogy V ö r ö s m a r t y m á r 1829-ben le akart mondani a Tudományos Gyűjtemény s z e r k e s z t é s é r ő l , de anyagi okokból nem tehette m e g . Aligha v é l e t l e n ,
hogy szándékát éppen akkor valósította meg, a m i k o r Stettner P á p á r a költözött t a -n á r -n a k , s így -nem tudott többé a-n-nyit segíte-ni.
Stettner s z e r k e s z t ő i a m b í c i ó j á r a m á r nagyon korán fölfigyeltek. Toldy 1826.
június 11én új t e r v é v e l , a k r i t i k a i lapok kiadásával kapcsolatban a r r ó l í r t B a j z á -nak, hogy a r e d a c t i o t (majd) St[ettner] v i s z i , amit s z e r e t e k , igen s z e r e t e k , m e r t így én egy nagy gondtól m e n e k s z e m , s m e r t nálánál alkalmasabbat alig lehetne t a l á l n i . " Az utóbbiról sokan meg voltak győződve. Amikor évekkel később az a k a d é m i a egyik ülésén " a r r ó l vala s z ó , hogy ki legyen a T á r s a s á g F o l y ó í r á s a R e d a c -t o r a " , Kazinczy Fenyéry-t óhaj-to-t-ta, "min-t leg-többek", ahogy a r r ó l Kazinczynak Wesselényi Miklóshoz Pesten M a r t z . l l d . 1831 keltezésű leveléből értesülünk.
Kisfaludy Károly — az MTA Könyvtár k é z i r a t t á r á b a n található szerződésük t a n ú s á g a szerint — szintén őt választotta maga m e l l é a kiadás előtt álló Jelenkor s z e r -kesztőjéül.