Oktatási formák (oktatásmódszertan) az online tanulási környezetben

„Az oktatásmódszertan a tanulási környezet hatásrendszerének megtervezését és működteté-sét jelenti.” (Komenczi, 2009, 141.) Viszonya a tanulási környezethez tehát abban áll, hogy előbb döntünk az alkalmazni kívánt oktatásmódszertanról, majd ennek megfelelően tervezzük meg a tanulási környezetet – tehát folyamatát tekintve előrébb való az oktatásmódszertan kiválasztása a tanulási környezet felépítéséhez képest.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tanulási környezetek kicsit kevésbé sokszínűek, mint a mögöttük rejlő oktatásmódszertanok. Minél inkább eltávolodunk ugyanis a konkrét, falak közé zárt, hagyományos tanulási környezetként felfogott, kontakt osztálytermi környezettől, a virtuális

világok online tanulási környezete felé (mint a skála másik vége felé), annál inkább lesz változatos az oktatásmódszertan és a hozzá kapcsolható terminológia.

Oktatásmódszertani megoldásként számon tartjuk többek között a blended learninget, a kon-nektivizmust, a távoktatást, és akár az elearninget is. (Ez utóbbi fogalom értelmezése egy külön PhD értekezés témája lehetne. Nem tartjuk indokoltnak jelen könyv keretei között a fogalom tisz-tázását, többek között azért sem, mert a kutatásunk szempontjából irreleváns, hiszen látni fogjuk, hogy blended learning oktatásmódszertani megoldásokkal dolgozó kurzusokat vizsgáltunk – így szemléltetve a hazai, leggyakrabban alkalmazott oktatásmódszertani megoldás jellemzőit.) A blended learning fogalma sem kevésbé problémamentes, mint az elearning fogalom. Van, aki szerint ez egy „infopedagógiai stratégia” (Forgó, 2011, 44.), van, aki egy tanulási formának tekinti (Heinze, 2004), van, aki szerint különböző pedagógiai megközelítések (é.: tanuláselméletek) keve-rékét takarja (Driscoll, 2002), és van, aki azt gondolja, hogy az oktatási modalitások (é.: az átvivő közeg média elemeinek) keveréke (Thomson, 2002). Véleményünk szerint mindegyik megközelí-tésben van némi igazság, és talán akkor járunk el a leghelyesebben, ha ezt a fogalmat széleskörűen értelmezzük, bizonyos lehatárolásokat azért mégis megtéve. Így a blended learninget egy olyan oktatásmódszertani megoldásnak tartjuk, amely különböző megközelítéseket integrál: a kontakt tevékenységeket az online tevékenységekkel, az irányított tanulást az önszabályozó tanulással, és a szinkron kommunikációt az aszinkron kommunikációval. (Rossett – Frazee, 2006; Ollé, 2013) Ezt a fajta oktatásmódszertani megoldást az online oktatás és a face-to-face oktatás komplementer viszonyában értelmezzük, és ennek megfelelően két típusát különíthetjük el:

1) Helyettesítő blended learning: a kontakt tevékenységek változatlan formában maradnak (tartalmi és módszertani szempontból), de az órák egy részét helyettesítjük online elérhető tartalmakkal (információk, tesztek, feladatlapok... stb.).

2) Átalakító blended learning: a kontakt órák tartalmi és módszertani szempontból is átalakul-nak, és a teljes folyamat blended learningre optimalizált. (Komenczi, 2009)

A blended learning mint oktatásmódszertan a kutatás szempontjából kulcsfontosságú kérdés.

A vizsgált kurzusok mindegyike blended learning megoldásnak nevezi magát, de hogy ez mennyi-ben teljesült, azt a minták jellemzésémennyi-ben (3.3. fejezet) fogjuk bemutatni. Azért van ennek kiemelt jelentősége, mert az online tanulás módszerei című alkutatásban kapott eredmények azokban a tanulási környezetekben (azzal az eszközrendszerrel és oktatásmódszertannal, amit abban hasz-náltak) lesz értelmezhető, vagyis adatainkat és eredményeinket nem tekinthetjük általánosan igaz, minden online tanulási környezetre igaz következtetéseknek.

Az oktatásmódszertani megoldások közül fontosnak tartjuk megemlíteni még a konnektiviz-must, és a hozzá kapcsolódó MOOC jelenséget. A Massive Open Online Course (MOOC) a könyv írásának idejében egy erős divatjelenség. De nem ezért kerül bele a műbe, hanem azért, mert egy szemléletes példa arra, hogy a tanulási környezet és az oktatásmódszertan hogyan kapcsolódik össze.

A MOOC alatt olyan nyílt, online hozzáférhető kurzusokat értünk, amelyek nagyarányú in-teraktív részvételt igényelnek a hallgatótól. Nem a forrásmegosztásra épülnek, hanem a tevé-keny hallgatói részvételre. (Littlejohn, 2013) Az első MOOC kurzus 2008-ban zajlott le, amelyet konnektivista alapon szervezett meg három oktató: George Siemens, Stephen Downes és Dave

Cornier (CCK08, 2008; Downes, 2008). Napjaink MOOC kurzusai azóta két, világosan elhatárolható csoportba sorolhatók, amelyeknek a rövidítése az xMOOC és a cMOOC.

xMOOC cMOOC

Oktatásmódszertani

alap instruktivista oktatásmód-

szertan konnektivista oktatásmódszertan

Tanulási cél a tanár által definiált a tanuló által kitűzött Tanulási utak a tanulási környezet által

meghatározott egyénileg alakítható Interakciók korlátozott számban

fordul-nak elő

kulcsfontosságú, elvárt, tanuló által kezdeményezett

5. táblázat: A MOOC típusai A cMOOC első ‘c’ betűje a konnektivizmusra utal (connectivist), és ilyen típusú volt a fent nevezett első, 2008-as, Konnektivizmus és hálózati tudás néven futó MOOC is. Az xMOOC típusú online kur-zus instruktivista tanulási környezetben zajlik, és annak ellenére, hogy eredetét tekintve a cMOOC-ból származik a műfaj, a ma kínált több száz MOOC döntő többsége xMOOC típusú. Littlejohn sze-rint ennek két oka van: az egyik, hogy az xMOOC úgynevezett instrukciós design-nal rendelkezik, azaz felépítése leginkább egy hagyományos online kurzusnak a struktúrájára hasonlít. A cMOOC ezen a téren sokkal radikálisabb megoldásokat hoz. A másik pedig, hogy az xMOOC jobban illesz-kedik a hallgatói célcsoporthoz, akiknek a digitális írástudása és a tanulásmódszertani képzettsé-ge alacsony szintű. (Littlejohn, 2013) Ezek a megállapítások empirikus kutatások során jutottak felszínre, hiszen többen vizsgálták, hogy a MOOC-ban való hatékony tanulásnak elengedhetetlen feltétele a magas szintű digitális írástudás és a tanulásmódszertani képesség magas szintje. (Fini, 2009; Kop, 2011; Littlejohn és mtsai. 2012) A nem strukturált, azaz cMOOC típusú kurzusokban pedig legalább még egy további képességre is szükség van ahhoz, hogy valaki hatékony tanuló lehessen: ez pedig az önszabályozó tanulás képessége.

A MOOC tanulsága témánk szempontjából az instrukciós design kérdésében rejlik. Az inst-rukciós design a tanulási környezet hatásrendszerének megtervezését jelenti, ilyen értelemben tehát egy oktatásmódszertani megoldás. Eredete az 1900-as évek közepére tehető, amikor nagy embertömegek gyors és célirányos képzését tűzték ki célul. (Komenczi, 2004) Az instrukciós okta-tásmódszertan ennek megfelelően azokkal a jellemzőkkel bír, amelyeket az 5. számú táblázatban összefoglaltunk: a tanulási célt a tanár határozza meg, a tanulási környezet determinálja a tanuló számára a tananyagban való navigálást, azaz a bejárási utakat, és rendkívül kevés interakció van az oktatásban résztvevők között. Ez tehát nem egy tanulóvezérelt oktatásmódszertani megoldás, hiszen nem ad túl sok mozgásteret és tevékenységi formát a tanuló kezébe. Ezért szokás a konnek-tivista oktatásmódszertannal szembe állítani, amely az instrukciós oktatásmódszertan ellentétje a fenti szempontokból. (ld. 5. táblázat) Ollé szerint az elearning megoldások egyik modellje erre a típusú instrukciós oktatásmódszertanra épít, amelyben az instruktivitás mint irányítás, előírás, szabályozás szerepel, és dominánsan a tartalomra és az egyéni tanulásra irányul.

Az online tanulási környezetek oktatásmódszertanának áttekintésekor tehát találkoztunk a blended learning, a konnektivista és az instrukciós oktatásmódszertannal. A magyarországi felsőoktatási gyakorlatra vonatkoztatva, tapasztalataink szerint a blended learning oktatásmód-szertan különböző formában való megvalósulásai a legelterjedtebbek, valamint az instrukciós oktatásmódszertan, amely vizsont közel áll a blended megoldások jellemzőihez. Az általunk vizs-gált kurzusok jellemzésekor kitérünk majd arra, hogy egy adott kurzus nem feltétlenül csak egy oktatásmódszertani megoldással dolgozhat, vagy legalábbis van, amelyik dominánsnak bizonyul, miközben egy kevésbé domináns oktatásmódszertan jellegzetességeit is magán hordhatja.