N i n c s r e n d s z e r e , n e m sz er ette a r e n d s z e r e s s é g e t, m é g a g o n d o lk o d á s b e l i k ö v e t k e z e t e s s é g e t se m . A sz a b a d sá g o t s z e r e tte é s a sz a b a d s z e lle m e k e t . I m m o r a l i s t án a k 472 m o n d t a m agát. A t ú lé r z é k e n y , s o k fé le b e t e g s é g b e n s z e n v e d ő n a g y v á n d o r é l e t e u t o ls ó tíz é v é t e lb o r u lt e lm é v e l é lte le .
A s z o fis tá k k a l e lk e z d ő d ö t t fo ly a m a t k ite lje s e d e tt? A s z o fis tá k - f e lv ilá g o s ít ó t e v é k e n y s é g ü k fo n to s r é s z e k é n t - r á k é r d e z te k m in d e n m e g s z o k o ttr a , át- ö r ö k ít e t t r e , s m e g fo g a lm a z tá k a z e m b e r a m é r té k g o n d o la t o t . N ie t z s c h e p e d ig m á r e f o ly a m a t v é g é t , le zá r ó d á sá t é r z é k e lte és é r z é k e lt e t te ír á sa ib a n . S z ó k r a t é s z é s a s z o fis tá k k o rá b a n - a m ik o r k iz ö k k e n t a z id ő - k e z d ő d ö tt e l a z a fo ly a m a t, a m e ly n e k N i e t z s c h e m á r a v é g é t lá tta tta s z e m é ly i s é g e t ik á d b a n . M it takar a s z e m é ly is é g e tik a k ife je z é s? H e lle r Á g n e s í g y fo g a lm a z o tt:
„A személyiségetika mindig egy személyiség etikája. Mivel ellenáll az általánosítás
nak, nem közelíthető meg olyan módon, ahogyan az általános etika. A személyiség- etikáról lehetetlen értekezést írni. Illusztrálnunk kell ahhoz, hogy beszélhessünk róla.
Vagyis inkább egy paradigmatikus esetet, egyetlen személyt, egyetlen életet kell szem
ügyre vennünk, hogy lényegét és értelmét példázhassuk. [...]. Egy személyiségetika reprezentatív letéteményese nem fordul az emberhez (hozzánk, bárkihez) azzal a kér
déssel, hogy: »Mit tegyek, hogy helyesen cselekedjek?«, mivel senki sem tudna tanács
osai szolgálni, és ő sem fordulna senkihez tanácsért. Tanácsot mindig a Másik ad, s a Másikhoz tanácsért fordulni azt jelenti, hogy az interszubjektivitás álláspontjára helyezkedünk, ami a Mások álláspontját, az ő szükségleteiket, vágyaikat, értékeiket, normáikat, egyszóval elvárásaikat foglalja magában. Amikor a morális kérdés meg
válaszolására kerül sor, az ember ugyan saját jelleméből fakadóan foglal állást, de ez magában foglalja az általánosság mozzanatát. Egy egzisztenciális morálfilozófia szellemében Kierkegaard bírójának szavát kell ismételnünk: »Az egyedi az általános.«
Egy személyiségetika terminusaiban azonban az egyedi sohasem »az általános«. Ami
kor az ember azzá válik, ami, egyedi személyiség lesz belőle, olyan individuum, aki mindenki mástól különbözik [...]■ ”473
N i e t z s c h e Z a r a th u sz tr á ja p a r a d o x o n t h o r d o z ó v é g le te k r e h ív ta fe l a f ig y e l
m e t: É n é s m i ,to v á b b á s z a b a d s á gé s d e te r m in á lts á gr e lá c ió k f e lő l t e k in t v e o ly a n s z é ls ő s é g e s á llá s p o n to k a t m u ta to tt f e l ír á sa ib a n , a m e ly s z é ls ő s é g e s lé tá lla p o t o k a z e m b e r i é l e t k e r e te it, v é g s ő h a tá r a it é r in tik . N ie t z s c h e a z o k k ö z é ta rto z o t t , a k ik m e r te k g o n d o lk o d n i, v á la sz t a d n i, m a jd ú jab b és ú jab b v á la s z t fo g a l
m a z t a k m e g .
Z a r a th u s z tr a a z é le t é t , so r sá t m a g a v á la s z to tta -a la k íto tta e l ő k e lő e m b e r t, a s a j á t m o r á ll a l, s a j á t sorssal b ír ó e g y é n is é g e t h ir d e tte . U g y a n a k k o r az e g y é n e k e l s z ü r k ü l é s é t , n iv e llá ló d á s á t is é r z é k e lt e - a n y á js z e lle m e t h o r d o z ó , r a b s z o l
472 E fontos kifejezés nietzschei tartalmára a későbbiekben visszatérek.
473 Heller Ágnes: Nietzsche és a Parsifal. Századvég Kiadó, Bp. 1994. 7-9.
186
g a m o r á lt k ö v e t ő u to lsó e m b e r e k v ilá g á r ó l, é le té r ő l is jö v e n d ö lt a z e g y é n is é g e ltű n é s é n e k le h e tő s é g é r ő l is g o n d o lk o d o tt. A z u to lsó e m b e r e k m á r n e m fo g a l
m a z n a k m e g a m a g u k szám ára n a g y á lm o k a t, v á g y a k a t, c é lo k a t, a k a rá so k a t.
U g y a n a z t t e r e m tik m e g újra és újra, e z é r t m o n d h a t ó r ó lu k , h o g y é le t ü k v a ló já b a n m á r n e m h o r d o z id ő is é g e t , ő k m ár n e m is az id ő b e n é l n e k , n e m e g y m e g f o g a lm a z o t t ter v m e g v a ló sítá sa , c é l e lé r é s e a jö v ő jü k , v a ló já b a n n in c s is jö v ő jü k , a j e l e n - e lle n t é t b e n a je l e n ,a m o s tp o n t s z e r ű s é g k é n t v a ló é r t e lm e z é s é v e l - h o s s z ú ta rta m m a l b ír ó v á , s lé n y e g é b e n v á lto z a tla n n á , h a m is ö r ö k lé tt é v á lik . A k ik sz á m á r a a m o s t, a je l e n id őm e g h a tá r o z a tla n ta rta m ú v á v á lt, é le t ü k e t e m ú lt é s jö v ő n é lk ü li id ő tle n s é g b e n é lik , s eg y r e tö b b e n és t ö b b e n t e s z ik ez t.
E z z e l a g o n d o la t t a l N ie t z s c h e a z id ő - b iz o n y o s é r t e le m b e n v e tt - e ltű n é s é n e k le h e t ő s é g é t v e t ít i a jö v ő re , p o n to sa b b a n : az u to ls ó e m b e r e k v ilá g á r a . A z e g y e s e m b e r v is z o n y u lá s a a z id ő h ö z , id ő b e lis é g h e z , tö r t é n e t is é g h e z N i e t z s c h e írá sa in a k f o n t o s és g y a k ra n e lő k e r ü lő tém ája. Z a r a th u sztra le g s ú ly o s a b b g o n d o la ta - a z ö r ö k lé t g y ű r ű je , a z ö rö k v is s z a té r é s - tö b b r é te g ű é n is e té m á h o z k a p c s o lh a tó . M i e lő t t er re r á té r n é n k , n é z z ü k N ie t z s c h e n é h á n y m e g je g y z é s é t az e m b e r r ő l.
M ié r t is r e jtő z n e k o ly a n so k a n s z o k á s o k és k ö z h e ly e k m ö g é , a h e ly e tt , h o g y b ü s z k é n v á lla ln á k m e g is m é te lh e te tle n e g y e d is é g ü k e t, e g y s z e r is é g ü k e t ? A lu s ta sá g o t, f é lé n k s é g e t e m lít i o k k é n t, e z e k g á to ljá k az e g y e s e m b e r b e n r e jtő z ő e g y é n is é g fe lsz a b a d ítá sá t:
,,[M]i kényszerít egyeseket arra, hogy féljenek a szomszédtól, csordaszerííen gondol
kodjanak, cselekedjenek és tulajdon létüknek ne örvendjenek? [...] Ha valaki nem akar tömegember lenni, nem kényelmeskedhet többé; engedelmeskednie kell lelkiisme
retének, amely odakiáltja neki: »Légy önmagad!«”474 475
A k it a k ö z v é l e m é n y és a fé le le m b é k ly ó z , o ly a n , m in t:
,,[A] mag nélküli héj, [...] megöli az időt: mármint [...] ez az idő értéktelen az élet igazi felszabadítása szempontjából. ’V7S
N ie t z s c h e ír á sá b a n is arra a z ajánlásra le lü n k - a m it m ár s z á m o s e lő d j e m e g f o g a lm a z o tt - , h o g y h a sz n á lju k k i a z id ő n k e t , n in c s v e s z ít e n i v a ló n k , h is z e n íg y is , ú g y is m e g h a lu n k . A k k o r m ié r t is n e é lh e t n é n k a s a j á té le t ü n k e t? M ié r t is n e a k a r n á n k ö n m a g u n k a t újra é s újra m e g h a la d n i? N ie t z s c h e Z a r a th u sz tr á ja az e m b e r fö lö tti e m b e r th ir d e t i, és b e s z é l az u to lsó e m b e r r ő l is.
474 Nietzsche, F.: A vándor és árnyéka (ford. Török Gábor), Göncöl Kiadó, Bp. 1990. 9.
475 Nietzsche, F.: A vándor és árnyéka (ford. Török Gábor), Göncöl Kiadó, Bp. 1990.
10.
12. Nietzsche, az immoralista morálfilozófus
Z A R A T H U S Z T R A T A N ÍT Á S A AZ EM BERR Ő L, AZ E M B E R IB B EM BERRŐ L, AZ U T O L S Ó EM B ER R Ő L
M i v e l m i n d a z ö n m a g a sorsát m e g te r e m tő e g y e s e m b e r r ő l, a z ö n m a g á t m á s o k k a l ö s s z e t é v e s z t h e t e t le n e g y é n is é g g é fo r m á ló e m b e r ib b e m b e r r ő l, m in d a t ö m e g lé t e g y fo r m a s á g á b a n f e lo ld ó d ó sz ü r k e e g y é n e k r ő l, az u to lsó e m b e r e k r ő l is o lv a s h a t u n k , f e lt é t e le z h e tj ü k a h a tá r o k k ö z ö t ti s o k s z ín ű s é g e t, v a g y is a z e m b e r i é t m e g v a ló s u lá s á n a k v é g te le n g a zd a g sá g á t. A h o g y K a n t a g y a k o r la ti f ilo z ó fia f e lé p í t é s e s o r á n p o s z tu lá tu m o k a t fo g a lm a z o tt m e g , N ie t z s c h e is k e llé s k é n t ír t a z e m b e r i lé t e z é s e g y ik le h e tő s é g é r ő l, v a g y in k á b b : e g y ik h a tá r á r ó l.
„Az emberfölötti embert hirdetem néktek. Az ember olyasvalami, amit fölül kell múl
nunk. [...] íme, én az emberfölötti embert hirdetem néktek! Az emberfölötti ember a föld értelme. Akaratotok szóljon így: az emberfölötti ember legyen a föld értelme! Kérve kérlek, testvéreim, maradjatok hívek a földhöz, és ne higgyetek azoknak, akik földön
túli reményekről regélnek. [...] Egykor az Isten ellen való vétek volt a legnagyobb bűn, de Isten meghalt, s meghaltak vele ezek a bűnösök. [...] Kötél az ember, állat és emberfölötti ember közt feszül - kötél a szakadék fölött [...]. Az a nagy az emberben, hogy híd és nem cél[...].”41i
T u d ju k : S z ó k r a té sz ú tó n - le v ő k é n tje lle m e z te a filo z ó fu sm a g a ta r tá sú e m b er t, aki tu d ja tu d a tla n sá g á t, s tö re k sz ik a tudásra. V a la m i h a s o n ló - n e m csak a tudásra v o n a tk o z ta tv a , h a n e m általán os je lle m z ő k é n t - re jlik az e m b e r em beribb em b er f e lé f o r d u ló t ö r e k v é s e ib e n , h is z e n az em b e r n á la h íd , á ta lm e n e t, k ö té l. A z e m b e r f ö lö t t i e m b e r n e m létezik a jele n b en , csak a felé v a ló tö re k v é st h o rd o zh a tja a z e g y é n : az em b erib b em ber, a z ö n m a g á t fo ly to n m e g h a la d ó e m b e r m in d ig az e ljö v e n d ő id ő b e n , a jö v ő b en é l. A z e m b e r fö lö tti e m b e r lé te z é s e íg y a z a h a tá r ié t, a m e ly h a tá r lé te t N ie t z s c h e Zarathustrája a f ö l d értelm ek é n t h ir d e te tt m e g , m o n d h a tn i: p o s z tu lá lt. A k ik h allgatták Z a rath u stra ‘ta n ítá sá t’, a zo k n a k n e m tetsze tt e z a p r ó fé c ia , n e m é r te tté k m e g go n d o la ta it. E z ér t v a la m i e g é s z e n m á sró l, m o n d h a tn i: a z e m b e r fe le tti e m b e relle n té té r ő l, az u tolsó e m b e r rő ls z ó l h ozzáju k :
„A legmegvetendőbbről szólok nekik: ez pedig az utolsó ember. [...] Jaj! Eljő az idő, mikor az ember nem röpíti vágya nyilát túl az emberen, és íjának idege nem rezeg többé! [...] Eljő az idő, mikor az ember többé nem szül csillagot. [...] »Mi a szerelem?
Mi az alkotás, Mi a vágy? Mi a csillag?« - kérdezi hunyorogva az utolsó ember. A föld akkorra már törpévé zsugorodott, és ott ugrabugrál rajta az utolsó ember, aki mindent eltörpít. Fajzata kiirthatatlan, akárcsak a földi bolha; az utolsó ember él a legtovább.
»Mi találtuk fel a boldogságot.« mondják az utolsó emberek [...]. Még szeretik szom- 476 476 Nietzsche, F.: így szólott Zarathustra. In: Friedrich Nietzsche válogatott írásai. Gondo
lat, Bp. 1986. 224-227.
188
szádjukat és hozzádörgölődznek, mert melegre szorulnak. Bűnnek tartják a betegséget [...]. Senki sem lesz többé szegény vagy gazdag: mindkettő túlontúl terhes állapot.
Ki akarna kormányozni még? Ki engedelmeskedne még? Mindkettő túlontúl terhes kötelesség. Pásztor sem lesz, de lesz egy nyáj! Mindenki egyet akar, mindenki egyenlő:
aki másként érez, önként megy a bolondok házába. »Azelőtt mindenki bolond volt« - mondják a legkifinomultabbak [...]. ”411
N ie t z s c h e a s z o fis tá k é s S z ó k r a té sz k o rá b a n elk ezd ó 'd ö tt fo ly a m a tta l e l l e n t é tes ta rta lm ú t e n d e n c iá t é r z é k e lte t. A z in d iv id u u m s z ü le té s e v e t t e k e z d e t é t az ó k o r i A th é n b a n , ie . 5 -4 . sz á za d b a n , a k ö z ö s s é g r ő l le v á ló m a g á n e m b e r f o r m á ló d o tt, a m o r á lis r e fle x ió tk ia la k ító e g y é n , a s a já t v á l a s z á t m e g a lk o tó s z e m é ly i s é g s z ü le th e t e tt m e g a z ó k o r i A th é n b a n , a m ik o r k iz ö k k e n t a z id ő . N i e t z s c h e p e d ig az u to lsó e m b e r r ő ls z ó lv a a z e g y é n is é g e ltű n é s é t, a tö m e g e m b e r á lta lá n o s s á v á lá sá t - és e te n d e n c iá v a l e g y ü t t - az id ő e ltű n é s é t,a tö r té n e le m v é g é tlá tta tja m in t jö v e n d ő t.
IM M O R A L IT Á S? T E M PO R A L IT Á S ÉS M O R A L IT Á S Ö SSZ E F O N Ó D O T T S Á G A : AZ ÍG É R E T E T T E N N I K ÉPE S
L É N Y
M o r á lfilo z ó fu s k é n t N ie t z s c h e is a szab ad ság n a g y ig e n lő je , ig é n y lő je és h ir d e tő je v o lt. M ié r t m o n d ta m a g á t im m o r a lista m o rá lfilo z ó fu sn a k ? M íg K a n t e tik á já t d e o n tik u s e tik a k é n t is sz o k á s c ím k é z n i, a k e llé s, a k ö te le s s é g k ie m e lt k e z e lé s e m ia tt, a d d ig N ie t z s c h e Z arath u strája az E z t k e ll te n n e m ! h e ly e tt az E z t a k a r o m ! p ara n cso t v á la sz to tta . Z a rath u stra b e s z é d e in e k e g y ik é b e n - a s z e lle m h á ro m a la k v á lto z á s á r ó l s z ó lv a - a teh erb író sz e lle m , a m in d e n ter h e t m agára v e v ő , a sá r k á n y o k n a k - a rég i ér té k e k n e k - e n g e d e lm e s k e d ő s z e lle m b ő l sz a b a d s z e lle m v á lik , o r o s z lá n k é n tje le n ik m e g a k o rá b b i teh erh o rd ó :
„Ki az a nagy sárkány, akit a szellem nem szívesen nevez már urának, és istenének?
»Tedd ezt!« -e z a nagy sárkány neve. De az oroszlán szelleme azt mondja: »Akarom!«
[■■■]
Testvéreim, mire kell a szellemben az oroszlán? Miért nem elég a teherhordó állat, amely lemond és meghódol?
Új értékeket teremteni - erre még az oroszlán sem képes. De szabadságot teremteni magunknak az új teremtéshez - erre képes az oroszlán hatalma.
Szabadságot teremteni magunknak, és szent nemet mondani a kötelességre is: ehhez van, testvéreim, szükség az oroszlánra. 477
477 Nietzsche, F.: így szólott Zarathustra. In: Friedrich Nietzsche válogatott írásai. Gondo
lat, Bp. 1986. 229-230.
12. Nietzsche, az immoralista morálfilozófus
Jogosnak fogadni el új értékeket - ez a legrettenetesebb a teherbíró és hódoló szellem számára. [...]
De mondjátok, testvéreim, mire képes még a gyermek, amire az oroszlán sem volt ké
pes? Miért kell a ragadozó oroszlánnak még gyermekké is válnia?
Ártatlanság a gyermek és feledés, újrakezdés ő és játék, magától gördülő kerék, első mozdulat, szent igenlés.
Igen, az alkotás játékához, testvéreim, szent igenlésre van szükség: a maga akaratát akarja most a szellem, a maga világát nyeri el, ki elvesztette a világot.
A szellem három alakváltozását említettem néktek: hogyan lesz a szellemből teve, a tevéből oroszlán és végül az oroszlánból gyermek. ”ils
A szellem ezen átváltozásait vehetjük szemügyre akkor is, ha viszonyulását a régi értékekhez, immoralitását egy kései írása: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik című tanulmányában tekintjük végig.
A z e m l í t e t t é r t e k e z é s é b e n 478 479 a z e m b e r t ö r t é n e le m a lk o t ó k é p e s s é g é t - idó'i lé t e z é s é t , i d ő b e l i s é g h e z v a ló v is z o n y u lá s á t - é s a m o r á l p r o b le m a tik á já t ö s s z e k a p c s o lv a e l e m e z t e , s fo g a lm a z ta m e g ú jra e g y ik v is s z a t é r ő g o n d o la t m o tív u m á t, a z é r t é k e k á té r té k e lé s é n e k ig é n y é t. M ily e n ú t v e z e t e t t az íg é r e te t te n n i k é p e s l é n y h e z? A z é l e t - é s e m b e r e lle n e s s é v á lt m o r á lt ó l m in t v a la m if é le tá r s a d a lm i k é n y s z e r z u b b o n y t ó l m e g s z a b a d u lt - és e n n e k é r t e lm é b e n , e n n e k k ö v e t k e z m é n y e k é p p e n im m o r á lis lé n y n e k is n e v e z h e t ő - l é n y m ily e n v ilá g o t te r e m th e t?
A t a g a d á s , é r t é k r o m b o lá s u tá n m er re v e z e t h e t a z ú t? E lk ö v e t k e z h e t a s z e lle m ú ja b b á t v á lto z á s a : a z o ro s zlá n u tá n m e g j e le n h e t g y e r m e k k é n t a s z e lle m , s a g y e r m e k k é n t m e g j e le n ő sz e lle m te r e m th e t új é r té k e k e t. A z im m o r á lis lé n y t ő l í g y v e z e t h e tú t a c s u p á n saját s z e m é ly is é g e tik ája s z e r in t é l ő s z u v e r é n in d iv id u u m - h o z 480 - n i e t z s c h e i k ife je z é s s e l: a f ü g g e tle n e g y é n h e z .
A k á r a z e m b e r e g y i k n ie t z s c h e i m e g h a tá r o z á s a k é n t is e m lí t h e t ő a k ö v e t k e z ő le ír á s : a z e m b e r íg é r e te t ten n i k é p e s lé n y . H o g y a n le tt azzá? E z t k u ta tja A m o r á l g e n e a ló g iá ja c í m ű k ö n y v é n e k m á s o d ik é r t e k e z é s é b e n . E z a t a n u lm á n y az e m l í t e t t ‘m e g h a t á r o z á s t ’ is rejtő k é r d é s s e l k e z d ő d ik :
„ Olyan állatot kitenyészteni, amely képes ígérni -vajon nem ezt a paradox célt tűzte ki a természet az embert illetően? Nem ez az ember problémája voltaképpen?”481
478 Nietzsche, F.: így szólott Zarathustra. In: Friedrich Nietzsche válogatott írásai. Gondo
lat, Bp. 1986. 233-234.
479 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik, in: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor), Holnap Kiadó, 1996. 59-113.
480 A független egyén (szuverén individuum) öntörvényű ember, aki már túl van jón és rosszon, saját morálja alapján cselekszik.
481 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik, in: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor), Holnap Kiadó, 1996. 59.
190
H o g y é r t é k e ln i tu d ju k e n n e k az e r e d m é n y n e k n a g y s z e r ű s é g é t, N ie t z s c h e a v e le e lle n t é t e s fo ly a m a t - a fe le d é k e n y s é g - s z e r e p é r e és je le n t ő s é g é r e is f e l
h ív ta a fig y e lm e t:
„[FJeledékenység nélkül nincs boldogság, vidámság, remény, büszkeség, vagyis egyszerűen nincs jelenünk. ’m2
A k i k é p e s íg é r e te t t e n n i, az a j ö v ő t e lő r e h o z z a . H o g y erre k é p e s le g y e n a z e m b er, e lő b b n e k i k e lle t t k is z á m íth a tó v á v á ln ia . S h o g y a n le tt a z e m b e r k is z á m ít h a tó a n c s e le k v ő , s z a b á ly s z e r ű , s z ü k s é g s z e r űlé n n y é ? A k ö z e r k ö lc s ré v én : 482
482 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik, in: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor), Holnap Kiadó, 1996. 60.
Egyik korai írásában éppen az állat boldogságát firtató emberről írt, aki - ellen
tétben a jelenben, a máris eltűnő pillanatban élő állattal egyszerre él a múltban is és a jövőben is. Nietzsche következő mondatait olvasva költői stílusára is rá
csodálkozhatunk: „Tekintsd a nyájat, amely melletted legelész tova: nem tudja, mi a tegnap, mi a ma, szerteszökdécsel, faldos, lenyugszik, emészt, felszökken újra, s így hajnaltól éjszakáig és napra nap, kurta pórázon minden kedvével és kedvetlenségével, mármint a pillanat cövekéhez kötve, s ezért sem búskomor, sem életunt. E látvány az embernek fájdalom, mert az állattal szemben ember voltával kérkedik, s annak boldogságára mégis féltékenyen tekint. - hiszen egyedül ezt akarja: élni az állathoz hasonlóan, nem életuntán és fájdalmak kö
zött. S mégis hiába akarja, mert nem úgy akarja, ahogy az állat. Meg is kérdezi egyszer az ember az állatot: miért nem szólsz hozzám a boldogságodról, miért csak bámulsz rám, Az állat akar is felelni, akarja mondani: onnan van ez, hogy mindig nyomban elfelejtem, amit mondani akartam - ekkor azonban ezt a vá
laszt is elfelejtette és hallgatott; úgyhogy az ember csak álmélkodott rajta. De álmélkodik önmagán is, hogy nem tudja a feledést megtanulni, s mindegyre a múlton csügg: bármily messzire, bármily sebesen fusson is, a lánc vele fut. Való
ságos csoda a pillanat, ideröppen, elröppen, előtte semmi, utána semmi, kísértet gyanánt tér vissza, s megzavarja egy későbbi pillanat nyugalmát. Folyvást kivá
lik egy-egy levél az idő görgetegéből, aláhull, tovaleng - s visszaleng hirtelen, az ember ölébe száll. Ekkor mondja az ember, hogy „emlékszem”, s az állatot irigyli, aki nyomban felejt, s minden pillanatot valóban meghalni, a ködbe és éj
szakába visszamerülni s örökre elhamvadni lát. így él az állat történetietlenül: úgy tölti ki a jelent, akár egy szám, mely nem hagy maga után valami különös törtet, nem ért ahhoz, hogy álcázza magát, nem rejteget semmit, minden pillanatban teljesen akként jelenik meg, ami, nem is képes hát más lenni, mint becsületes.
Az ember viszont a múlt nagy, s mind nagyobb terhével veselkedik [...] az ő léte - egy soha be nem fejeződő imperfectum. Ha a halál meghozza is a vágyott feledést, egyszersmind azonban a jelent és a létet is elsikkasztja [...].” In: Nietzsche, F.: A történelem hasznáról és káráról (ford.. Tatár György), Akadémiai Kiadó, Bp. 1989.
29-30.
12. Nietzsche, az immoralista morálfilozófus
,,[A]z embernek a legrégebbi korok óta önnönmagán végzett munkája, egész történe
lem előtti munkája itt találja meg értelmét, nagy igazolását: az embert a közerkölcs valamint a társadalmi kényszerzubbony segítségével tették kiszámíthatóvá.,HS3
N a g y o n h o s s z ú id e i g ta rto tt a tá r s a d a lm i k é n y s z e r z u b b o n y f e lö lté s e , k e m é n y , v é r e s, s z ö r n y ű s é g e s 483 484 485 486 fo ly a m a t v o lt , á m e n n e k e r e d m é n y e k é n t m e g s z ü le t e t t az íg é r e te t te n n i k é p e s lé n y ,a fü g g e tle n eg yén :
,,[A] független egyén (szuverén individuum), aki csak önmagához hasonlít, a közerkölcstől újra megszabadult, autonóm, erkölcs fölötti egyén (mivel az »autonóm«
és »közerkölcsű« egymást kizáró fogalmak), röviden szólva, a saját, független, tartós akarattal rendelkező ember, aki képes ígérni [...]. ”4SS
A f ü g g e tle n e g y é n f e le lő s s é g e t v á lla l íg é r e té é r t, sz a b a d sá g g a l b ír é s v a n l e lk i is m e r e te :
„A felelősség rendkívüli privilégiumának, e ritka szabadságnak a büszke tudata, az önrendelkezés és a sors fölötti hatalom élménye mélyen beléivódott és meghatározó erejű ösztönné rögzült [...]. A független ember mindezt [...] lelkiismeretének fogja nevez
ni
V a jo n a r o s s z le lk iis m e r e t, a b ű n tu d a t h o g y a n , s m ié r t s z ü le te t t m e g ? Ö n m a g á ra il l e s z t e t t im m o r a liz m u s a b u n f o n t o s a z e k é r d é s r e a d o tt v á la sz a . N i e t z s c h e a b ü n t e t é s t a z a d ó ssá g b ó l e r e d e z te ti: a b ű n ( n é m e t ü l S c h u ld ) , a d ó ssá g ( S c h u ld e n ) . A b ű n ö s ad óssá v á lik , a k in e k p e d ig k árt o k o z o t t, az a h ite le z ő . A z a d ó s n a k f iz e t n ie k e ll. H it e le z ő é s a d ó s s z e m é ly k ö z i k a p c s o la tb a n e g y e n é r té k e t á lla p ít o tt a k m e g a k á ro k o zá s és a k ár v is s z a fiz e té s e , v a g y is a b ü n te té s k ö z ö tt.
A s z e r z ő d é s e s j o g v is z o n y o k íg é r e te k e t ta r ta lm a z n a k , lé tr e jö ttü k e le n g e d h e t e t le n f e lt é t e l e t e h á t a z e m lé k e z n i tu d á s. M iv e l a k o r a i ig a z s á g o s s á g é r te lm e z é s e k a la p ja a k ie g y e n lí t é s r e tö r e k v é s v o lt, a b ü n te té s s z ü k s é g s z e r ű e n s z e n v e d é s t
483 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik című, A morál genealógiája, Holnap Kiadó, 1996. 62.
484 ,,[T]alán semmi sincs a földön, ami iszonyatosabb, borzalmasabb lenne az ember előtörténetében a mnemotechnikánál. »Tűzzel-vassal rögzítenek valamit, hogy az em
lékezetben megmaradjon: az ember csak arra emlékezik, ami tartós fájdalmat okoz neki.« - ez az emberi pszichológia legrégebbi és sajnos leghosszabb életű fő tétele.”
In: Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik című, A morál genealógiája, Hol
nap Kiadó, 1996. 62 o.
485 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 62.
486 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 63.
192
id é z e t t e l ő a b ű n ö s b e n , a s z e n v e d é s o k o zá sa , lá tv á n y a p e d ig k á r ö r ö m m e g é lé s é v e l já r/w to tt a h ite le z ő b e n , és íg y v a ló b a n a s z e n v e d é s k ie g y e n lítA e te tt e g y
»tartozást«. N ie t z s c h e s z e r in t a n é p ü n n e p é ly e k h e z ta r to z ó n y ilv á n o s k iv é g z é s e k , k ín z á s o k lá tv á n y a h a s o n ló k á rö rö m é rze tte l járt e g y ü tt.
K é s ő b b a s z e m é ly k ö z i v is z o n y t fe lv á lto tta a k ö z ö s s é g k ö z v e títé s e :
,,[A ] közösség és tagjai között ugyancsak a hitelező és adós elemi viszonya áll fönn. Az ember közösségben él, élvezi a közösségi élet előnyeit [...]. ”>sl
E g y a d o tt c i v iliz á c i ó s s z in t e n a k ö z ö s s é g a b ű n ö s s e l s z e m b e n ú g y lé p fe l, h o g y u tá n o z z a488 a z e lle n s é g g e l s z e m b e n i v is e lk e d é s t, ám a h o g y n ő a k ö z ö s s é g h a ta lm a , ú g y :
„[Ejgyre kisebb jelentőséget tulajdonít tagjai kihágásainak, mert már nem ítéli őket olyan felforgatónak és veszedelmesnek az egész közösség szempontjából: a gonosztevőt már nem »száműzik«, nem taszítják ki, a közharagot már nem vezetik le rajta - in
kább óvatosan oltalmába veszi a közösség a gonosztevőt, éppen az említett haraggal szemben, különösen azon személyek dühével szemben, akik elszenvedték a kárt.,X,S9
A k á r o ly a n e r ő s é s g a z d a g is le h e tn e e g y e m b e r i k ö z ö s s é g , h o g y m á r n e m b ü n te ti m e g a b ű n ö s ö k e t. E z e lv e z e t az ig a z sá g o ssá g ö n m e g s z ü n t e t é s é h e z :
„Az igazságosság azzal kezdődött: »Minden megfizethető, mindent meg kell fizetni.« és azzal végződik, hogy a társadalom szemet huny, futni hagyva az [...] adósokat, - úgy végződik, mint minden jó dolog a földön: megszünteti önmagát. Az igazságosságnak ezt az önpusztítását, ugye tudjuk, milyen nagyszerű névvel illetik: ez a kegyelem!”487 488 489 490
N ie t z s c h e s z e r in t az a k tív , é le t ig e n lő , a g r e ssz ív e m b e r b á tra b b is és sz a b a d a b b is , s ik e r e s e b b , jo b b le lk iis m e r e t ű , m in t a p a s s z ív , e n g e d é k e n y , e n g e d e lm e s , ö n m a g á t a r e n d n e k a lá v e tő , ö n m a g á t n e m sz a b a d n a k t e k in t ő e m b e r , s e z u t ó b b in a k r o s s z a le lk iis m e r e t e is. M iér t? É p p e n k ie lé g ít e t le n s z a b a d sá g v á g y a , m a g á b a zárt é s k itö r n i n e m tu d ó sz a b a d sá g ö sz tö n e - n ie t z s c h e i k ife je z é s s e l:
h a ta lo m a k a r á s a - m ia tt. E z a v is s z a fo g o tt, k o r lá to z o tt s z a b a d s á g ö s z tö n v á lik
487 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 78.
488 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 79.
489 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 79.
490 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 80.
12. Nietzsche, az immoralista morálfilozófus
ö n p u s z t í t ó eró'vé, a r e s s e n tim e n t491 terem tó'jévé. A z ö s z t ö n e it e lfo jtó e m b e r ereje b e l s ő p u s z t í t á s t v é g e z : é le t e lle n e s s é g e , ö n m e g v e t é s e , ö n g y ű lö le t é n e k k ia la k u lá sa e r r e v e z e t h e t ő v is s z a .
A b ű n ö s m e g b ü n t e t é s e n e m a z t e r e d m é n y e z i, a m it á lta lá b a n e lv á r n a k t ő le - írja N i e t z s c h e - , s r itk á n b án ja m e g t e tte it, n e m tá m a d fe l b e n n e a r o s s z l e l k i is m e r e t , in k á b b ‘a g y a fú r ta b b á ’ v á lik a b ü n te té s so r á n , e s e t le g m e g s z e líd íte tt e m b e r r é v á lik , á m n e m lesz jobb:
„Az igazi lelkifurdalás bűnözők és bűnelkövetők között olyan ritka, amilyen a fehér holló; a börtönök és fegyházak teljességgel alkalmatlan intézmények az efféle önmar
cangoló érzések kifejlesztésére [...fa büntetés eldurvítja és megkeményíti a szívet [...].
Ha néha előfordul is, hogy megtöri az energiát, és bekövetkezik a szánalmas meg
alázkodás és lealacsonyodás, az ilyen eredmény még mindig kevésbé épületes, mint a büntetés átlagos hatása, amelyet száraz és sötét komorság jellemez. [...] A »rossz lelkiismeret« [...] nem ezen a talajon sarjadt ki [...]. A rossz lelkiismeretet súlyos betegségnek tekintem, amelyet az ember az általa valaha megélt legnagyobb változás során »kapott meg« — ez a változás az volt, amikor rádöbbent, hogy végérvényesen bezárta önmagát a társadalom és a béke korlátái közé. [...] Azoknak a félelmetes erődítmény-rendszereknek, amelyekkel az államszervezet védeni igyekezett magát a régi szabadságösztönök ellen - s a büntetések kifejezetten ide tartoznak -, sikerült meg
fordítaniuk a vad, szabad, nomád ember ösztöneit, illetőleg sikerült pontosan maga az ember ellen fordítani éppen ezeket az ösztönöket."491 492
E z h á t N i e t z s c h e f e lt é t e le z é s e a r o s s z le lk iis m e r e t e r e d e té v e l k a p c so la tb a n , a m iv e l e g y ü t t j e le n i k m e g - e le m z é s e s z e r in t - a z e m b e r s z e n v e d é s e a z em b ertő l, v a g y is ö n m a g á tó l493.A h ir te le n sz a k ítá s t a z á lla ti ö s z tö n ö k k e l, a z ö n m a g a e lle n f o r d u ló á lla t i lé le k lé te z é s é t N ie t z s c h e a jö v ő r e n é z v e n a g y o n íg é r e te s n e k ta rt
ja, s z e r e n c s é s d o b á s n a k n e v e z i a z em b e r t:
„[Efrdeklődést, egyfajta feszült várakozást, reményt kelt maga iránt, sőt mintha magát a bizonyosságot is birtokolná, mintha valami új kezdődne vele, valamit előkészítene, mint
ha az ember nem is cél lenne, hanem csak út, afféle átalmenet, híd, nagy ígéret [,]”494 491 Ressentiment francia szó: neheztelés, bosszúvágy, amely a gyönge, kiszolgáltatott,
reaktív emberekben jelenik meg - mintegy önvédelemként az eresekkel, hatal
masokkal, aktívakkal szemben.
492 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 92-96.
493 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 97.A bevezetésben megfogalmazott lelki bajok egy része éppen erre, az ember embertől, az ember önmagától való szen
vedésére vezethető vissza.
494 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 97.
194
A k á r a sz o fis tá k te tté k , N ie t z s c h e is b e s z é l o ly a n e m b e r e k r ő l, a k ik e t a t e r m é s z e t e r ő s n e k te r e m te tt, a k ik h a rcra , k ü z d e le m r e v a ló k , csa k ir á n y ít a n i, v e z e t n i tu d n a k , á m e n g e d e lm e s k e d n i k é p te le n e k , in k á b b e lp u s z t u ln a k . É s v a n n a k o ly a n o k , a k ik le ig á z h a tó k , e n g e d e lm e s s é g r e s z o k ta th a to k . A r o s s z l e l k i i s m e re t - N ie t z s c h e á llá s p o n tja s z e r in t - az á lla m o t s z e r v e z ő u r a lk o d ó , v e z e t ő e m b e r e k k e l s z e m b e n , a z e ln y o m o tt , a lá v e te tt tá rsa d a lm i c s o p o r to k e g y é n e ib e n je le n ik m e g , az ő s z a b a d s á g ö s z tö n ü k fo r d u l ö n m a g u k e l le n , m e r t k ie lé g ü l n i n e m tud :
,,[A]z erőszakkal lappangóvá tett szabadságösztönben, ebben az elnyomott, lefojtott, a belső világba bebörtönzött, csak önmagától kielégülő, önmagán bosszút álló szabad
ság-ösztönben és csakis ebben van a rossz lelkiismeret eredete.1,495
N ie t z s c h e k e r e s z té n y e lle n e s s é g e is é p p e n erre v e z e t h e t ő v iss z a : a z s id ó - k e r e s z té n y k u ltú r á t az e n g e d e lm e s k e d é s r e fe lh ív ó r a b s z o lg a e r k ö lc s b e n g y ö k e r e z e ttn e k - é le t -, é r te le m -, é s ö s z t ö n e lle n e s n e k - ta rto tta , s z e m b e n a z é l e t ig e n lő ú r -m o r á lla l. M iv e l a z s id ó - k e r e s z té n y k u ltú r a á té r té k e lte a z é r t é k e k e t , a j ó té s a rosszat N ie t z s c h e s z e r in t - fe lc s e r é lte , sőt: j ó és g o n o s z e lle n té tp á r r á 495 496 s ilá n y í- to tta , e z é r t ú ja b b á térték elésre v a n s z ü k s é g , s e z é r t h ir d e t te m e g a r é g i é r té k e k le r o m b o lá s á t, e lp u s z títá s á t, ille t v e ig é n y e lt e az új é r té k e k m e g t e r e m té s é t .
495 Nietzsche, F.: A bűn, a rossz lelkiismeret és társaik. In: A morál genealógiája (ford.:
Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 99.
496 Lásd erró'l a ,Jó és gonosz”, „jó és hitvány” című írását, in: Nietzsche, F.: A morál genealógiája (ford.: Romhányi Török Gábor) Holnap Kiadó, 1996. 18-59.