„Nagyság, hírnév és tudás, Barátság, öröm, vagyon:
Szél csak, füst csak, semmi más - Semmi, úgy is mondhatom.”399
A z ó k o r i A t h é n b ö lc s e lő je e lh ír e s ü lt a tu d á sh o z v a ló v isz o n y u lá sá r ó l: tu d o tt t u d a tla n s á g á r ó l, é s e z z e l b ö lc se b b é v á lt, m in t a m ily e n e k az ö n te lt, v a la m ih e z é r t é s ü k e t - h e ly t e le n ü l - m in d e n h e z é r téssé á té r té k e lő p o lg á r o k v o lta k . B á b á s k o d ó m a g a ta r tá sá v a l sok a k n á l elér te az ú to n le v ő m agatartás v á lla lá sá t, a g o n d o lk o d ó , v á la s z tó , reflek tá ló , m o r á lis r e fle x ió t is k ia la k ító e g y é n n é válást.
S z ó k r a té s z g o n d o lk o d á s m ó d já n a k ru galm asságára je lle m z ő e n - P la tó n p arad o
x o n o k a t lá tta tó d ia ló g u sa ib a n - az is m e g e s ik , h o g y a b e s z é lg e té s k e z d e té n fe l
v á lla lt á llá s p o n t e lle n t é t é t tartja ig a z n a k a d ia ló g u s400 401 v é g é n , s h a s o n ló k é p p e n , a b e s z é lg e tő p a r tn e r e k is m eg v á lto zta tjá k v é le m é n y ü k e t. K ie r k e g a a r d m e g k ü lö n b ö z t e t te a z ig a z i S zó k ra tészt é s P la tó n d ia ló g u sa in a k S zó k ra tész á t, s az u tó b b it s p e k u la t ív f ilo z ó fu s n a k n e v e z te az igazságról írtak alap ján . P la tó n S zó k ratésza - K ie r k e g a a r d s z e r in t - a tr a n sz c e n d e n s v ilá g b a h e ly e z e tt ig azságot is m e r te el, m íg a z ig a z i S z ó k r a té sz a ben sőségességet tartotta ig a z sá g -a la p o z ó n a k , n ála az ig a z s á g o t a z e g z is z te n c ia az o b je k tu m h o z v a ló v isz o n y u lá s á v a l terem ti:
„A paradoxon az objektív bizonytalanság, mely az igazságot rejtő bensőségesség szen
vedélyének a kifejezője. íme, a szókratészi bölcsesség! Az örök, lényegi igazság, mely lényegileg az egzisztálához viszonyul, ugyanakkor lényegileg az egzisztálásra vonatko
zik [...], a paradoxon. De azért az örök, lényegi igazság mégsem maga a paradoxon, csak az egzisztálához való viszonya révén az. Szókratész tudatlansága az objektív bizonytalanság kifejezője; az egzisztáló bensőségessége az igazság. [...] Szókratész szemszögéből az örök igazság nem önmagában véve, hanem csak az egzisztálához való viszonyán keresztül paradox. Ez egy másik szókratészi tételben jut kifejezésre, mely szerint minden megismerés emlékezés. Ez a tétel a kezdődő spekulatív gondolkodás jele, ezért Szókratész nem foglalkozott vele tovább, lényegileg aztán platóni tétel lett belőle. [...] Szókratész mérhetetlen nagy érdeme éppen az, hogy egzisztáló gondolko
dó, s nem az egzisztálást elfedő spekulatív filozófus. ”40‘
399 Kierkegaard Vagy-vagy című művében a Diapszalmata című fejezet mottója az idé
zett vers (Tandori Dezső fordítása), in: Kierkegaard, S.: Vagy-vagy, Osiris, Bp. 2001.
22.
400 Lásd. pl.: Prótagorasz című dialógust.
401 Kierkegaard, S.: Lezáró tudománytalan utóirat a filozófiai töredékekhez (ford.: Valackai László) in: Sőrén Kierkegaard írásaiból. Gondolat Kiadó, Bp. 1982. 393. Érdemes felfi
gyelni arra, hogy ezt a gondolatot fogalmazta meg később Heidegger is, mint a filozófia számára alapvetó'en fontos, elemzést igényló' kérdést fő művének - Lét és idő - elején.
Nietzsche egész életműve hordozza azt az elvárást a filozófia felé, hogy az életet tanul
mányozza, az életet hirdesse, s lényege ne értelmi fogalmakba rögzített teória legyen.
166
S u g y a n e z t a g o n d o la t o t m ár e g y k o rá b b i - A z is m é tlé s c ím ű - m ű v é b e n is é r in te tt e , a m ik o r arról írt, m it je le n t filo z ó fiá já b a n az is m é tlé s:
,,[A]z újabb filozófiában [...] az ismétlés annak kategoriális kifejezése, amit a görö
göknél az emlékezés jelentett. Hasonlóan ahhoz a tanításhoz, amely azt vallja, hogy minden megismerés emlékezés, az újabb filozófia azt fogja hirdetni, hogy az egész élet ismétlés. [...] Az ismétlés és emlékezés ugyanaz a mozgás, csak az irányuk ellentétes, mert amire az ember emlékezik, az volt, s ezt visszafelé csak megismétli; ezzel szemben a tulajdonképpeni ismétlés előre emlékezik. ”402 403 404
A m á r m e g t ö r t é n te t v is s z a le h e t h o z n i újra é s ú jra, m e g le h e t is m é t e ln i a m á r e lm ú lt a t e m lé k e z é s s e g íts é g é v e l, ám e z o ly a n , m in t h a v é n a s s z o n y k é n t a z e m lé k e z e t r o k k á já t g o m b o ly íta n á n k .403 S le h e t g y e r m e k k é n t p illa n g ó u tá n f u t v a404 é ln i a z é le te t, a v é le t le n e k , k ü ls ő er ő k á lta l ir á n y íto tta n , s le h e t - e z az e g y e s e m b e r n a g y le h e tó 'ség e é s u g y a n a k k o r le g r e jte tte b b , le g tito k z a to s a b b , m á s sz á m á r a m e g é r t h e te tle n le h e tó 'ség e - elő re e m lé k e z v e , v a g y is tu la jd o n k é p p e n i is m é tlé s t fo ly ta tv a . A d á n filo z ó fu s k ie m e lte n k e z e lt e a z e m b e r n e k e z t a le h e t ő s é g é t , é p p e n e z á lta l v á lt a j ö v ő t k itü n t e tő filo z ó fu s s á , a j ö v ő filo z ó fu s á v á '.
„[A]z ismétlés [...] maga a mindennapi kenyér, mellyel nyugodtan jól lakhatunk. Ha a létezőt úgymond körülhajóztuk, akkor mutatkozik meg az, hogy van-e elég bátorsá
gunk annak megértéséhez, hogy az élet ismétlés, s hogy tudunk-e örülni neki. Aki az életet, mielőtt élni kezd, nem hajózta körül, az sosem jut el addig, hogy éljen. [...] Ha nem lenne ismétlés, mi lenne akkor az élet? Ki szeretne a múltbeli emlékirata lenni, vagy egy olyan tábla, melyre az idő minden pillanata új vonást rajzol?”405
M íg a g ö r ö g ö k szá m á r a a z ö rö k a m ú ltb a n re jlik , e z é r t csa k v is s z a f e lé h a la d v a - e m lé k e z v e - le h e t o d a ju tn i, a d d ig az is m é tlé s r é v é n „ [ .. .] a z e m b e r e lő r e fe lé ju th a t b e a z ö r ö k k é v a ló s á g b a .”406 K ie r k e g a a r d s z e r in t P la t ó n a p i l l a n a t f o g a l
m á t is s p e k u la tív m ó d o n k e z e lte , az id ő a tom jak én t; m ú lt és j ö v ő h a tá r p o n tja k é n t é r t e lm e z te , e n n e k k ö v e tk e z té b e n csa k a d d ig ju to tt, h o g y fe lm u ta tta a p i l l a n a t fo g a lm á b a n r e jlő n e h é z s é g e k e t.407 K ie r k e g a a r d H e g e l m e g o ld á s á t is b írá lja , h is z e n H e g e ln e k : „ [ .. .] e g y é b k é n t d ia le k tik u s h ó k u s z p ó k u s z á v a l s ik e rü l e lé r n i, h o g y u g y a n a z t je le n ts e az ö r ö k k é v a ló s á g é s a p illa n a t.”408 M it ta rt
402 Kierkegaard, S.: Az ismétlés (ford.: Gyenge Zoltán). Ictus, 1993. 7.
403 Kierkegaard, S.: Az ismétlés (ford.: Gyenge Zoltán). Ictus, 1993. 9.
404 Kierkegaard, S.: Az ismétlés (ford.: Gyenge Zoltán). Ictus, 1993. 9.
405 Kierkegaard, S.: Az ismétlés (ford.: Gyenge Zoltán). Ictus, 1993. 8-9.
406 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma, (ford. Rácz Péter) Göncöl Kiadó, 1993. 107.
407 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó, 1993. 98- 100.
408 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó, 1993. 101.
11. Kierkegaard és az Enné, egzisztenciává válás problematikája
K ie r k e g a a r d a p illa n a tr ó l? A z id ő és a z ö r ö k k é v a ló s á g k ife je z é s e k 409 410 * ta r ta lm á n a k m e g v ilá g ít á s a u tá n írja:
„A pillanat olyan kettős értelmű dolog, amelyben idő és örökkévalóság érintkeznek egymással, ez tételezi az időbeliség fogalmát, amiben az idő folyton metszi az örökké
valóságot, az örökkévalóság pedig átjárja az időt.”*10
A r e f le k tá ló e m b e r , a te s t-lé le k s z in t é z is é t t é t e le z ő s z e lle m az, a k i ö r ö k és i d ő b e li s z i n t é z i s e is eg y b en :
„Miként tehát [...] a szellem azáltal, hogy a szintézisben tételezve kellene lennie, pontosabban azáltal, hogy a szintézist tételeznie kellene, a szellem (a szabadság) lehetőségeként az individualitásban szorongásként fejeződött ki, ugyanígy jelen van itt a jövő, az örök (a szabadság) lehetősége az individualitásban, mint szorongás. Tehát attól, hogy a szabadság lehetősége a szabadság számára megmutatkozik [...], a mú
landóság is a bűnösség jelentésében jelenik meg. ”4"
409 „Ha az idő végtelen egymásutániságként való meghatározása helyes, akkor látszó
lag kézenfekvő úgy is meghatározni, mint jelent, múltat és jövőt. Annyiban mind
azonáltal helytelen ez a megkülönböztetés, ha azt gondoljuk, hogy ez magában az időben történik; mert ez csak az időnek az örökkévalósághoz való viszonya, va
lamint az örökkévalóságnak az időben történő reflexiója révén jelenik meg. Ha ugyanis találnánk az idő végtelen egymásutániságában egy biztos pontot, vagyis egy jelen idejűt, amely vízválasztó lenne, akkor a fenti beosztás helyes lenne. De mert minden pillanat, miként a pillanatok összege is, folyamat (vagyis tovahaladás), nem lehet egyetlen pillanat sem jelen idejű; ennyiben tehát az időben sincs jelen-, múlt- vagy jövőidejűség. Ha mégis azt gondoljuk, hogy ez a beosztás fönntartható, az azért lehetséges, mert kitágítjuk a pillanatot, amivel azonban föltartóztatjuk az idő végtelen egymásutániságát; mégpedig azért, mert belevittük a képzelet momen
tumát, amellyel megengedjük, hogy az idő a képzelet számára legyen, ahelyett, hogy a gondolkodás számára. Mindazonáltal éppen akkor járunk el helytelenül, hiszen az idő végtelen egymásutánisága a képzelet számára sem más, mint végtelenül tartal
matlan jelenidejűség (ami az örök paródiája). [...] A jelen idejű mindazonáltal nem időfogalom, kivéve, ha éppen mint végtelen üresség jelenik meg, amely megintcsak a végtelen tovatűnés. [...] Az örök ezzel szemben a jelen idejű; olyan értelemben, hogy az örök nem más, mint a jelen idejű, vagyis megszüntetett egymásutániság.
A képzelet számára ez olyan folyamat, amely mégsem halad, mert számára az örök a végtelenül tartalmas jelen idejű. Az örökben tehát ismétcsak nem különböztetjük meg a múlt idejűt és a jövő' idejűt, mert a jelen idejű, mint megszüntetett egyidejűség van tételezve.” In. Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó, 1993. 102-103.
410 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó, 1993. 102.
4,1 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó, 1993. 108.
168
Vagyis bűn nélküli bűnösség-érzetünk, bűntudatunk: az e r e d e n d ő b ű n a m ú landóságra, az időbeliségre vezethető vissza? K ierkegaard m ondatai ezt sej
tetik:
„A lehetséges teljes mértékben megfelel a jövőnek. A lehetséges a szabadságnak a jövő, a jövő az időnek a lehetséges. Az egyéni életben mindkettőnek a szorongás felel meg.
Ha a nyelvhasználat pontosabb és szabatosabb akar lenni, összekapcsolja a szorongást és a jövőt. [...] A szorongás olyan pszichológiai állapot, amely megelőzi a bűnt, olyan közel kerül hozzá, amennyire csak lehet, annyira szorong, amennyire csak lehet, anél
kül azonban, hogy megmagyarázná a bűnt, amely csak a minőségi ugrásban jelenik meg. ’Hn
Időbeliség és bűnösség összetartozását egy kiegészítő megjegyzésével is erősíti:
„Az időbeliség bűnösségként való meghatározásából következik a halál mint bünte
tés.”412 413 414 415 416
AZ É N N É VÁLÁS N E H É ZSÉ G E I
„Ennek lenni, Énnel rendelkezni a legnagyobb dolog, végtelen adomány, ami az ember osztályrésze lehet, egyúttal azonban az örökkévalóság őt érő kihívása. ”U4
É s u g y a n a k k o r :
„A legnagyobb veszély, önmagunk elvesztése, oly csendben bekövetkezhet, mintha semmit sem jelentene. Semmi más nem veszhet el ennyire észrevétlenül; minden más veszteséget, egy kar, vagy láb, öt tallér, vagy egy feleség elvesztését jobban megérzi az ember.,x"5
M it je le n t az É n k ife je z é s? K ie r k e g a a r d e g y ik p s z e u d o n im írása - a H a l á los b eteg ség416 - a la p já n te s z e k k ís é r le te t arra, h o g y az e m b e r E n n é v á lá sá n a k k ier k e g a a rd i ú tjá ró l s e z z e l e g y ü tt az e m b e r ö n m a g á h o z , m á s o k h o z , a v ilá g h o z v a ló v is z o n y u lá s a ib a n r e jlő c s a p d a le h e tő s é g e k r ő l, v a g y is a z E n n é v á lá s
412 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó, 1993. 109.
413 Kierkegaard, S.: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó, 1993. 109.
414 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó, 1993. 28.
415 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó. 1993. 40.
416 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter), Göncöl Kiadó, 1993. Kierkegaard itt a könyv kiadójaként tüntette fel magát, a szerzó' - Anti-Climacus - neve mellett feltünteti, hogy a mű: keresztény-pszichológiai fejtegetés, erkölcsnemesítés és -ébresztés jegyében.
I I . Kierkegaard és az Énné, egzisztenciává válás problematikája
n e h é z s é g e ir ő l e m l í t é s t te g y e k . K ie r k e g a a r d a z e m b e r d e fin iá lá s á v a l k e z d i írá
sát:
„Az ember szellem. De mi a szellem? A szellem az En. De mi az En? Az En [...]
olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, ha a viszony önma
gához viszonyul. Az ember a végtelenség és végesség, a múlandó és az örök, a szabad
ság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya, így tekintve a dolgot az ember még nem Én. Ha [...Ja viszony önmagához viszonyul, akkor ez a viszony a pozitív harmadik, ez pedig az Én. [...] ez az így származtatott, létrehozott viszony az ember Énje, olyan viszony, amely önmagához viszonyul, és az
által, hogy önmagához viszonyul, viszonyul a Máshoz is. Ezért van az, hogy a volta
képpeni kétségbeesésnek két formája lehetséges. [...] az ember nem akar önmaga lenni, meg akar szabadulni magától [és] kétségbeesetten önmaga akar lenni.”417 418
A z e m b e r n e k a z á lla tta l s z e m b e n i n a g y e l ő n y e é p p e n e b b e n a s z ö r n y ű s é g b e n , a k é t s é g b e e s é s b e n r e jlik , h is z e n e z é p p e n arra u ta l - v é l i K ie r k e g a a r d - , h o g y a z e m b e r s z e lle m . A k é ts é g b e e s é s o k a az ö n m a g á h o z v is z o n y u ló v is z o n y b a n v a n , és:
„[A]z önmagához való viszonytól az ember nem tud megszabadulni, ahogy az Énjétől sem, ami egyébként egy és ugyanaz, minthogy az Én az önmagához való viszony. ”4,s
A k é t s é g b e e s é s b e t e g s é g , á m s z e r e n c s é tle n az, a k i n e m k ap ja m e g , és is t e n i a d o m á n y m e g k a p n i. M it je le n t az, h o g y a k é t s é g b e e s é s h a lá lo s b e te g sé g ? K ie r k e g a a r d f e lh ív j a a fig y e lm e t arra, h o g y e z t s a já to s a n k e ll é r t e lm e z n i. N e m a z t é r t i ra jta , h o g y o ly a n b e te g s é g le n n e , a m e ly h a lá lla l v é g z ő d ik , h a n e m :
,,[A] halálhoz vezető betegség nem más, mint képtelenség a meghalásra, persze nem abban az értelemben, mintha lenne remény az életre, nem, a reménytelenség éppen az, hogy maga a végső remény, a halál nem létezik. Ha a halál a legnagyobb veszély, akkor az életben reménykednek; ha viszont még szörnyűbb veszéllyel ismerkednek meg, akkor a halálban bíznak. Ha tehát oly nagy a veszély, hogy a halál válik reménységgé, akkor a kétségbeesés annak reménytelensége, hogy még meghalni sem tudunk. [...] A halál nem a betegség vége, hanem a halál a folyamatos vég. Ettől a betegségtől nem lehet a halál révén megszabadulni, mert a betegség, és annak gyötrelme, sőt maga a halál éppen az, hogy az ember nem tud meghalni. ”419
K ie r k e g a a r d s z e r in t m in d e n k i k é t s é g b e e s e t t v a la m e n n y ir e , h is z e n m in d e n k
i-417 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó, 1993. 19-20.
418 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó, 1993. 23-24.
419 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó, 1993. 24-25. és 28.
170
b e n r e jlik le g b e lü l:
„[...] nyugtalanság, békétlenség, diszharmónia, szorongás valami ismeretlentől [...], szorongás a létezés lehetőségétől [...]. ”420
A z e d d ig ie k a la p já n e v id e n s , h o g y a k é ts é g b e e s é s - bár h a lá lo s b e t e g s é g , m é g is - te lje s e n á lta lá n o s b e te g s é g . E n n e k e lle n é r e , a le g tö b b e m b e r b e n n e m tu d a to s u l, h o g y s z e lle m k é n t m e g h a tá r o z o tt:
„[...] és ebből származik minden úgynevezett biztonságuk, elégedettségük az élettel [.. .]. Viszont azok, akik azt állítják, hogy kétségbeesettek, azok rendszerint vagy olya
nok, akiknek sokkal mélyebb a természetük és kénytelenek szellemként azonosulni ön
magukkal, vagy olyanok, akiknek nehéz körülmények és szörnyű döntéseik segítettek abban, hogy szellemként tudatosítsák magukat [...]. Mennyi szó esik az elvesztege
tett életekről: de csak az vesztegette el az életét, aki az élet örömei vagy gondjai által becsapva úgy élt, hogy szellemként vagy Énként sosem ébredt döntő módon önmaga tudatára [...]. ”42'
K ie r k e g a a r d a k é ts é g b e e s é s s z á m o s fo rm á já t m u ta tja b e , a k é t s é g b e e s é s d ia le k t ik u s m o z g á s á t írja le . M iv e l az É n s z in t é z is , e z é r t a s z in t é z is m o z z a n a ta i -v é g e s s é g , -v é g t e le n s é g - s z e m p o n tjá b ó l; ille t -v e m i-v e l az É n ö n m a g á h o z -v is z o n y u l, e z é r t A z E n - s z a b a d s á g . A sz a b a d sá g d ia le k tik u s m o z z a n a ta i a le h e t ő s é g és a s z ü k s é g s z e r ű s é g ,422 íg y e z e k s z e m p o n tjá b ó l írja le a k é ts é g b e e s é s t; m a jd a tu d a to s o d á s , tu d a to ss á g fe lő l láttatja a k é ts é g b e e s é s fo k o z a ta it.
AZ É N N É VÁ LÁ S N E H É Z SÉ G E IR Ő L , A SZ IN T É Z IS M O Z Z A N A T A I SZ E M PO N T JÁ B Ó L
„A v é g te le n s é g k é ts é g b e e s é s e a v é g e ss é g h iá n y a”423 424
„[A]z Én olyan szintézis, amelyben a véges a lezáró, a végtelen a kiterjesztő. A vég
telenség kétségbeesése ezért fantasztikus és határtalan dolog, mert az Én csak akkor egészséges és csak akkor mentes a kétségbeeséstől, ha éppen kétségbeesése által áttetszőn Istenben alapozza meg magát. ”’24
420 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 29.
421 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 34.
422 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 36.
423 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 37.
424 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 37.
M i n d e z n e m le h e t s é g e s fan tázia n é lk ü l. A fa n tá z ia — a m i n e v e z h e t ő akár m in d e n t h e ly e tte s ítő k é p e s s é g n e k*15is v a g y v é g te le n n é te v ő tü k r ö z ő d é s n e k - s e g ít s é g é v e l m in d e n v é g t e l e n n é te h e tő .
„Az Én nem más, mint tükröződés [Reflexión], a fantázia tükröződés, az Én tükör
képe, amely az Én lehetősége. A fantázia minden tükröződés lehetősége; és ennek a közegnek az intenzitása az Én intenzitásának lehetősége. A fantasztikus voltaképpen az, ami az embert úgy vezeti el a végtelenségig, hogy őt csupán saját magától vezeti el, és így megakadályozza abban, hogy önmagához visszatérjen.’”26
M i v e l e g y r e tá v o la b b k erü l ö n m a g á tó l, e g y r e jo b b a n e lv e s z ti ö n m a g á t, s k id e r ü lh e t a v a la m ily e n te r ü le te n - é r z é s, m e g is m e r é s ,425 426 427 ak arat - fa n ta s z tik u s s á v á lt é s e z é r t k é t s é g b e e s e t t é is v á lt e m b e r r ő l, h o g y : „ m é ly e b b é r t e le m b e n h i á n y z ik a z f itt j e .” 428 A v é g e s s é g h iá n y a a v é g t e le n s é g b e b e le v e s z ő , ö n m a g á tó l v é g t e le n ü l e l t á v o l o d ó em b er k é t s é g b e e s é s é n e k d ia le k t ik u s párja: a vég esség k é ts é g b e e sé se , a v é g te le n s é g h iá n y am e lle t t.
„A v é g e s s é g k é ts é g b e e s é s e a v é g te le n s é g h iá n y a” 429
E z t a z e s e t e t k o r lá to lts á g n a k , b o r n ír tsá g n a k n e v e z i K ie rk eg a a r d :
„A kétségbeesett bornírtság az eredetiség hiányában áll, illetőleg abban, hogy az ember megfosztotta magát az eredetiségtől, és szellemi értelemben minden erejét elfecsérelte. Ugyanis eredetileg minden emberben van Én, és arra rendeltetett, hogy önmagává váljon; és persze minden Én a maga módján szögletes, amiből viszont csak az következik, hogy összecsiszolni, nem pedig lecsiszolni kell őket, vagy, hogy az emberektől való félelmünkben nem merünk alapvető esetleges
ségünkben, (amit különösen nem szabad leköszörülni) önmagunk lenni; abban az alapvető esetlegességben, amelyben mégiscsak önmagunk számára vagyunk önmagunk. De amíg a kétségbeesés egyik fajtája beveti magát a végtelenbe és elvész, a kétségbeesés másik fajtája mintegy hagyja magát és Énjét a „többiek”
által bolondítani. Azáltal, hogy látja maga körül a sok embert, és mindenféle világi dologgal serényen foglalatoskodik, azáltal, hogy megtanulja megérteni a világ folyását, az ilyen ember közben önmagáról is elfelejtkezik, nem mer ön
magában hinni, túlságosan nehéz dolognak tartja, hogy önmaga legyen, viszont 11. Kierkegaard és az Enné, egzisztenciává válás problematikája
425 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 38.
426 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 38.
427 Magyarázatul említi: az ismeretek gyarapodásával a tudás elidegenedett tudássá vál
hat, aminek elsajátítása során az ember elpazarolja Énjét. Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 39.
428 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 38.
429 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 40.
172
sokkal könnyebbnek és biztosabbnak, hogy a többiekhez hasonlítson, hogy a töb
bieket majmolja, és hogy egy szám legyen a tömegben.
M ir ő l is ír K ie r k e g a a r d ? A z É n n é v á lá s n e h é z s é g e ir ő l, a z É n e lv e s z t é s é r ő l, ill e t v e s o s e m m e g s z e r z e t t s é g é r ő l. S z é p , d ia le k t ik u s m o n d a ta ib a n u g y a n a z t a j e le n s é g e t e l e m z i , a m e ly e t a b e v e z e t ő fe j e z e t b e n a p s z ic h o l ó g u s , R ie m a n n g o n d o la t a it id é z v e v e t ít e t t e m elő re : m in d k e t t e n a z e g y e s e m b e r - ö n m a g á h o z , m á s o k h o z , a v ilá g h o z v a ló - v is z o n y u lá s á t e le m z ik a f o ly t o n o s s á g és m e g s z a k ít o t t s á g m á s -m á s a s p e k tu sá b ó l: v é g e s s é g é s v é g t e le n s é g ; s z a b a d s á g és d e t e r m in á lt s á g ; m ú la n d ó s á g és ö r ö k k é v a ló s á g s z e m p o n tj á b ó l. U g y a n a z o k a t a k é r d é s e k e t fa g g a tjá k é s fe d e z ik fe l a h a tá r s é r tő tr a g ik u s lé n y t : a z É n n é v á lá sá t k é t s é g b e e s e t t e n n e m a k a ró és a z E n n é v á lá sá t k é t s é g b e e s e t t e n e l h i b á z ó e m b e r t. M i n d k e t t e n a h a tá r o k r ó l ír n a k , a sa ját h a tá r a it m e g k ö z e lít ő és az É n n é v á lá s c s a p d á ib a b e le fu tó e m b e r tr a g é d iá já t é r z é k e lt e t ik , p o n t o sa b b a n : a z E n n é v á lá s fo ly a m a tá b a n a d ia le k t ik u s á n e l le n t é t e s m o z z a n a t o k ö s s z e h a n g o lá s á t, a s z in té z is m e g t e r e m té s é t e lh ib á z ó t ip i k u s m a g a ta r tá s m ó d o k a t m u ta tjá k b e , s ju tn a k m in d k e t t e n s z ü k s é g s z e r ű e n a m á n iá k h o z , a n é g y a la p v e tő le l k i b e t e g s é g le ír á s á h o z . K ie r k e g a a r d f e n t i s z ö v e g é t to v á b b o lv a s va a L é g y o ly a n , m in t m á s o k ! T e d d a z t , a m i t s z o k á s ! f e ls z ó lít á s o k n a k e n g e d ő , a tö m e g b e b e o lv a d n i v á g y ó , a k ö z ö s s é g é b ő l k iv á ln i, k ie m e l k e d n i n e m a k a ró , a M á s o k k ö r ü li k e r in g é s t éle tfo r m á já v á t e v ő e m b e r t is m e r h e t j ü k f e l, a k i n e m a lk o tja m a g á t É n n é , h a n e m a lk a lm a z k o d ik , a k i k o n f o r m is t a , a k it le c s is z o lt- s á g j e lle m e z :
„Az ilyen ember éppen azáltal, hogy elvesztette az Énjét, egyre tökéletesebben meg
állja a helyét az üzleti életben, igen hamar megcsinálja a szerencséjét az emberek kö
zött. Semmilyen problémája vagy nehézsége nincs az Énjével, simára van csiszolva, mint a parti kavicsok, és közkézen forog, mint a forgalomban levő pénzérmék. Na
gyon távol van attól, hogy valaki kétségbeesettnek tekinthesse, sokkal inkább olyan ember, aki megfelel a várakozásnak. Egyáltalán, a világnak, s ez természetes is, semmi érzéke nincs a valóban borzasztó dolgok iránt. [...] a szörnyűségek ismerője mindennél jobban [fél] azoktól a hibáktól és bűnöktől, amelyek befelé hatnak, míg kívülről nem hagynak semmi nyomot. Ily módon merni is veszélyes a világ szemében.
Mert aki mer, az veszíthet is. [...] és mégis, az ember éppen azáltal, hogy semmit sem mer, rettentő könnyen elveszítheti azt, amit viszont bátorsággal, bármennyit ve
szítve is, csak nehezen vesztene el, és főképpen sohasem úgy, olyan könnyen, mintha az semmi sem volna - önmagát. Mert ha valamit rosszul mertem, akkor legyen, az élet majd úgy segít, hogy megbüntet. De ha semmit nem mertem, akkor ki segít rajtam?”430 431
430 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 41.
431 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 42.
E z t e h á t - a h o g y K ie r k e g a a r d n e v e z i - a vé g e ss é g kétség b eesése a v é g te le n s é g h iá n y a m e l le t t- R ie m a n n p e d ig a d e p r e s s z ió se m b e r t írja le h a s o n ló m ó d o n : s z o r o n g a z ö n m a g á v á - v á lá s t ó l.
Á m K ie r k e g a a r d n á l az id e s o r o lh a tó e m b e r e k m é g is eró'sen e m lé k e z t e t n e k a z „ u t o ls ó e m b e r ” n ie t z s c h e i v íz ió já r a , m iv e l h iá n y z ik b e lő lü k a z er ő s ö n r e f le x ió , in k á b b ta r th a tó k k o r lá to lt, o s to b a e m b e r e k n e k , a k ik s im u lé k o n n y á v á lta k , m i n d e n ü t t , m in d e n k in e k m e g f e le ln i tö r e k v ő k , v a g y is: a v ilá g n a k k ö te le z té k e l m a g u k a t . K ie r k e g a a r d a z É n n é v á lá st e lm u la s z tó e m b e r t j e lle m e z v e m e g e m l í t i , h o g y a k á r e g é sz jó l e l é ld e g é lh e t a v ilá g b a n a z ily e n lé n y :
„[Ljátszatra ember lehet: mások magasztalják, tisztelet és tekintély övezi, és csak a földi élet ügyei foglalkoztatják. Igen, éppen az, amit evilágiságnak nevezünk, az áll csupa ilyen emberből, akik, ha szabad így mondani, a világnak kötelezik el magu
kat. Képességeiket kamatoztatják, pénzt és javakat gyűjtenek [...], de ők maguk nem léteznek, szellemi értelemben nincs Énjük, Énjük, amiért ők mindent merhetnének
A k o r á b b a n le ír t - a v é g te len ség k étség b eesése a v é g e s s é g h iá n y a c ím s z ó ala tt -k ie r -k e g a a r d i -k é t s é g b e e s e t t e m b e r m e g fe le lő je p e d ig R ie m a n n n á l a s -k iz o id , a k i - e l l e n t é t b e n a d e p r e s s z ió s s a l - a z ö n - o d a a d á s tó l s z o r o n g , é n - e l v e s z t é s k é n t é l i a z t m e g . O l y m ó d o n esik a m é r té k t e le n s é g b ű n é b e , h o g y cs a k ö n m a g a k iv á lá sa , ö n m a g a m e g fo r m á lá s a , m e g a lk o tá s a fo n to s szá m á ra , a M á s ik , a T ö b b ie k n e m . S z e m b e n a d e p r e s sz ió s sa l: n e m tu d , n e m akar b e ille s z k e d n i. N e m tu d , n e m a k a r t e k i n t e t t e l le n n i M á so k r a .
A z É n v é g e s s é g h e z , v é g te le n s é g h e z m é r é se u tá n K ie r k e g a a r d a leh ető ség , s z ü k s é g s z e r ű s é g s z e m p o n tj á b ó l láttatja a s z i n t é z i s t, ille t v e a z É n n é v á lá s ú jab b c s a p d á it.
11. Kierkegaard és az Énné, egzisztenciává válás problematikája
„A l e h e t ő s é g k é ts é g b e e s é s e a sz ü k sé g sz e r ű sé g h iá n y a” 432 433
A z É n n é v á lá s m i n d a le h e tő s é g , m in d a s z ü k s é g s z e r ű s é g m o z z a n a tá t ig é n y lő s z i n t é z i s , h is z e n : „ a z E n n e k s z a b a d o n k e ll ö n m a g á v á v á ln ia .”434 M é g n e m ö n m a g a , ö n m a g á v á k e ll teh á t v á ln ia , e lő b b le h e t ő s é g k é n t lé te z ik , m a jd a fa n tá z i
á b a n t ü k r ö z ő d ik , s v é g t e le n le h e tő s é g g é v á lik .435 H a csa k a le h e tő sé g m o z z a n a tá v a l b ír a z e m b e r , n e m tud É n n é v á ln i, csa k k im o z d u l, d e n in c s m e g a b iz to s p o n t , a s z ü k s é g s z e r ű s é g m o zz a n a ta , a m ih e z v is s z a té r v e , a m ih e z h o z z á le n d ü lt e n
432 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 42-43.
433 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 43.
434 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 43.
435 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 43.
174
É n n é v á lh a tn a :
„A lehetőség így az Ennek egyre nagyobbnak tűnik, egyre több lesz lehetséges, mert semmi sem válik valóságossá. Végül olyan lesz a helyzet, mintha minden lehetséges lenne; viszont éppen ez történik akkor is, amikor a mélység elnyeli az Ént. [...] a va
lóság a lehetőség és szükségszerűség egysége. Az sem csupán az erő hiányára vall, ha az Én eltéved a lehetőségben [...], ami hiányzik, az tulajdonképpen az engedelmességhez szükséges erő, az az erő, amelyre a szükségszerű előtti meghajláshoz van szükség az Énben az előtt, amit saját határainknak nevezhetünk.”
S e m m i k ö tö t ts é g , n in c s e n e k h a tá ro k , csa k a n a g y sz a b a d sá g . A k ik r e e z je llem zó V a zo k p r ó b á ln a k é ln i á lé t e lv ise lh e te tle n k ö n n y ű s é g é b e n.436 437
,,[A] szerencsétlenség az, hogy nem vette észre önmagát, azt, hogy az Énje, ami ő, va
lami nagyon határozott dolog és egyben szükségszerű. Az Énjét [...] azáltal vesztette el, hogy az En fantasztikus módon reflektálódott a lehetőségben. Már pusztán ahhoz, hogy az ember magát lássa egy tükörben, az szükséges, hogy ismerje magát, ellenkező esetben nem magát látja, csak egy embert.m i
K ie r k e g a a r d a le h e tó 'ség b en v a ló e lté v e d é s k é t m a rk á n s ú tjá t e m e li k i: a r e m é n y és a f é le le m ú tjá t. A k i a r e m é n y ú tjá n té v e d e l, a z a le h e t ő s é g e t ű z v e ö n m a g á h o z s e m t u d v is s z a t é r n i, m íg a fé le le m útjára tévedő' m e la n k o lik u s sz o r o n g á s á t k ö v e tv e tá v o lo d ik e l ö n m a g á tó l. R ie m a n n t ip o ló g iá já b ó l a h is z t é r ik u s e g y é n - a k i s z o r o n g a k ö tö tts é g e k tó 'l, s z ü k s é g e s s é g tő l, v é g le g e s s é g k é n t é s sz a b a d s á g h iá n y k é n t m e g é lv e a zt - ille s z th e t ő e h h e z az e s e th e z .
„A sz ü k sé g sz e r ű sé g k é tsé g b e e s é se a le h e t ő s é g h iá n y a” 438
K ie r k e g a a r d a h it tito k z a to s erejét v iz s g á lv a m e g á lla p ítja , h o g y a h i t k é p e s le h e tő s é g e t t e r e m te n i. A m ik o r a m in d e n n a p i é le t b e n az e m b e r b e lá tja , h o g y k im e r íte tt e le h e t ő s é g e it , a m ik o r e m b e r ile g , r a c io n á lis a n n é z v e m á r m in d e n e lv e s z e t t, a k k o r az e m b e r v a g y e lh is z i, h o g y I s t e n n é l m in d e n le h e t s é g e s , e l h i s z i, h o g y h it t e l m e g o ld ó d h a t a p ro b lém á ja , a k k o r a rról v a n s z ó , h o g y a k ar-e h in n i.439H a v a la k i k é ts é g b e e s ik , csa k a le h e tő s é g m e n t h e t i m eg :
436 Lásd Milán Kundera azonos című könyvében Sabina alakját.
437 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 45.
438 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 46.
439 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 46.
11. Kierkegaard és az Énné, egzisztenciává válás problematikája
„Lehetőség! És a kétségbeesett újra lélegzik és visszaköltözik belé az élet; hiszen lehetőség nélkül az ember szinte levegőt sem kap. Az emberi fantázia találékonysága néha képes arra, hogy megteremtse a lehetőséget, de végül, vagyis ha a hitről van szó, csak az segít, hogy Istennél minden lehetséges. [...] Hogy el kell-e buknia annak, aki így küzd, az kizárólag azon múlik, hogy meg tudja-e teremteni a lehetőséget, azaz fog-e hinni. És mégis megérti, hogy bukása emberi értelemben mindennél biztosabb. A hitben ez a dialektikus. A vakmerő fejest ugrik a veszélybe [...], ha aztán a baj utoléri, akkor kétségbeesik és elbukik. A hívő látja, és emberi értelemben megérti a bukását [...], de hisz. Ezért nem bukik el. Teljesen Istenre bízza a segítés módját, de közben hiszi, hogy Istennél minden lehetséges.>Vi0
K ik n e m b ir t o k o ljá k a le h e tő s é g e t? K ie r k e g a a r d sz e r in t:
„Ha az ember híján van a lehetőségnek, az vagy azt jelenti, hogy az embernek minden szükségessé, vagy azt, hogy minden közönségessé vált. >H4‘
H íj á n v a n n a k a le h e t ő s é g n e k a s z e lle m n é lk ü li n y á r s p o lg á r o k , a k ö z ö n s é g e s e m b e r e k é s a z -É n jü k et e lv e s z ítő fa ta listá k , d e te r m in is tá k . H o g y a n j e lle m z i K ie r k e g a a r d a k ö z ö n s é g e s em b er t?
„Fantázia nélkül — hiszen olyan a nyárspolgámak sosem volt - tengeti életét a tapasz
talatok egy bizonyos mindennapi világában; él, ahogy sikerül, ahogy lehetséges, ahogy a dolgok történni szoktak, bármi legyen is egyébként a foglalkozása, csapos, vagy állam
miniszter. így vesztette el a nyárspolgár mind önmagát, mind Istent. Mert ahhoz, hogy felfigyeljen az Énjére és Istenre, a fantáziának magasabb régióban kell lebegtetnie az embert [...], meg kell tanítani az embert remélni és félni [...]. Fantáziája azonban nincs a nyárspolgámak, nem is szeretné, hogy legyen, ki nem állhatja. [...] És ha a létezés oly
kor a rémülettel segít, amely túlszárnyalja a mindennapok tapasztalatának mákszemnyi bölcsességét, bekövetkezik a nyárspolgáriság kétségbeesése [...], nem rendelkezik a hit lehetőségével ahhoz, hogy Isten segítségével megmentsen egy Ént a biztos bukástól.’''42
A k i — f a ta lis t a k é n t , d e te r m in is ta k é n t — m in d e n t s z ü k s é g s z e r ű n e k ta lá l, a n n a k s z á m á r a s i n c s l e h e t ő s é g . A fa ta lis ta , a d e t e r m in is t a é p p e n e z é r t e s ik k é ts é g b e é s v e s z í t i e l É n jé t:
„ [A] fatalista nem tud imádkozni. Az imádkozás légzés is, és a lehetőség az Én számára az, ami az oxigén a légzés számára. [...] Hogy imádkozhassunk, kell len
nie Istennek, kell lennie Énnek - és kell lennie lehetőségnek, vagy egy Énnek és egy lehetőségnek [...], mert Isten nem más, mint hogy minden lehetséges, vagy az, hogy minden lehetséges, az épp Isten. ” 440 441 442
440 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 47-48.
441 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 48.
442 Kierkegaard, S.: Halálos betegség (ford. Rácz Péter). Göncöl Kiadó. 1993. 49-50.
176