szólással és pompás szóharc pattan ki köztük. A nép zajongva tapsol a ‘kutyának’, aki megtépte félelmes agyarával a védekezőt. És kacagás közben hirdet keserű igazságokat a cinikus prédikátor. ”no
Diogenész valamiféle pénzhamisítási ügy210 211 miatt volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, Szinopét. Athénba vándorolt, majd ott egy filozófus iskolája föl
keltette az érdeklődését, szerette volna látogatni az összejöveteleket, ám az iskola alapítója, vezetője - Antiszthenész - nem vette jó néven érdeklődését, s megpróbálta elkergetni a tanítványul jelentkező idegent. Nem sikerült neki, a kitartó - akár a botütéseket is elviselő - Diogenész nem hagyta magát elüldöz
ni, sőt: később ő lett a cinikusfilozófusok legismertebbike. A cinikusok (gö
rög: künikosz,latin: cynicus)iskolájának elnevezése feltehetően a kilónkutya212 görög szóra vezethető vissza. Az iskola filozófusai a feljegyzések szerint:
„[...] a kóbor ebek életformájával tüntettek az általuk olyannyira megvetett civilizáció ellen.”213
Diogenész, a Kutya az ókori filozófusok egyik markáns, ‘polgárpukkasztó’
egyénisége. Ő rült Szókratészként is emlegették, vajon miért?
Szókratész gondolatainak örökítői214 közé tartoztak a cinikus bölcselők.
Antiszthenész, az iskola alapítója Szókratész és a szofista Gorgiász tanít
ványa volt, s az em lített mesterek hatása erősen érződött - nem is annyira Antiszthenész, hanem sokkal inkább követői, a cinikusok magatartásán, gon
dolkodásán, egész életvitelén. Kissé erőszakos módon folytatták a szókraté- szi bábáskodáshoz hasonló tevékenységüket. Míg Szókratész nevelő célzattal vállalta szerepét, a gondolatok bábájaakart lenni, addig ők beszélgetést provo
210 Sebestyén Károly: A cinikus filozófia. Farkas Lőrincz Imre Könyvkiadó, 1994. 58.
211 „Amikor valaki fölhánytorgatta egykori hamispénzveró' tevékenységét, így vála
szolt: »Volt idő, amikor olyan voltam, mint te most. De amilyen én most vagyok, olyan te sose leszel.« in. Görög gondolkodók 3. A cinikus és a megarai iskola. (Szerk.:
Steiger Kornél) Kossuth könyvkiadó, 1992. 42-43.
Diogenészt apjával - aki pénzváltó volt Szinopében - együtt száműzték szülőföldjéről állítólagos pénzhamisításuk miatt. Az átváltás, irónia, a künikus magatartás érzé
keltetésekor gyakran említik a pénzváltás/pénzhamisítás kifejezést a filozófusok.
Sloterdijk szerint az értékek átértékelésének nietzschei gondolata is az őrült Szókra- tészre utaló kifejezés. Ld. erről bővebben: Sloterdijk, P.: A gondolkodó a színpadon.
A jó hír megjavításáról. Helikon Kiadó, 2001. 208.
212 A kutya a szemérmetlenség szimbóluma volt.
213 Görög gondolkodók 3. A cinikus és a megarai iskola. (Szerk.: Steiger Kornél) Kossuth könyvkiadó, 1992. 5.
214 A filozófia történetében a kisebb szókratikus iskolák címszó alatt szokták említeni a cinikusokat, a megarai iskolát, és a küréneiek iskoláját.
100
káltak, s vadul, gúnyos modorban szinte ‘belemartak’ a kiszemelt áldozatba.
A cinikusok sem írták le gondolataikat, ők is magatartásukkal kísérelték meg felmutatni a szerintük követendő életformát, ők sem foglalkoztak természetfi
lozófiával, logikával, csak gyakorlati filozófiával, vagyis a Hogyan éljek jó életet}
kérdésreválaszoltak életformájukkal. A civilizációs javak, a kultúra termékei sze
rintük értéktelenek, csupán az öntelt, ostoba polgárok számára megszerzendő értékek. Pénz, hatalom, elismerés, tudás, jó családi kapcsolatok, szokások, ha
gyományok, illem számukra felesleges és nevetséges dolgok voltak, amelyek kiszolgáltatott lénnyé teszik az embert.
Nem kötődtek egy adott polisz közösségéhez sem - Mindenütt otthon va
gyunk. - hirdették, s ők is vándoroltak, m int a szofisták, ám velük ellentétben nem adták el magukat, nem vágytak sikerre, gazdagságra, ők sem tisztelték a fennálló rendet, nem követték a szokásokat, sőt az illemszabályokat sem. A szofisták és Szókratész kritikus szemléletmódját folytatták, illetve erősítették föl, ám ők nem vágytak tudásra, a természet ismeretére, bölcsességre. Szók- ratésszal ellentétben azt vallották, hogy az erény nem tudáson múlik, hanem cselekvésen, s akkor élhet jó életet az ember, ha önuralommal rendelkezik.
Az ő bölcsességük szerint: önmaguk fölött, vágyaik, szenvedélyeik fölött kell uralkodniuk, ez az erényesség tettekben realizálódik, ahogy Arisztotelész eti
kájában is. így élhetnek szabad életet az emberek, s az értéktagadók számára ez mégis érték volt, az egyetlen érték. Éppen ezért, ha a prótagoraszi híres mondatot a cinikusok etikájára próbáljuk illeszteni, az eredmény a következő lehetne: A szabad ember a mérték!Önmaga és a világ között csak így - tagadó hozzáállással - tud harmóniát teremteni az adott kort, társadalmat, közössé
get elutasító ember. Önmagát, viszonyulását változtatja, ha a világ számára olyan, amilyennek az ókori cinikusok tapasztalták. Lemondás és önuralom segítségével érték el a világukkal, és önmagukkal való elégedettség állapotát, így mondtak nemet az ókori cinikusok a kor felkínálta - ám csak kevesek
nek megszerezhető - javak birtoklására, megszerzésüknek akarására. Nem adták el magukat: idejüket, erejüket, érzelmeiket, testüket, értelmüket. Sem pénz, sem jutalom, hatalom, dicsőség nem vonzotta őket, hiszen ezeket csak szabadságuk feladásával szerezhették volna meg. Vándorló koldusok voltak, akik megpróbáltak senkihez és semmihez nem kötődni. Tulajdonképpen azt a gondolatot hirdették ők is, amit majd - a 18. században - Rousseau: Vissza a természethez! Egyszerű, természetes életvitellel megteremtett szabadság az, amire törekedni kell.
Miért került e rövid fejezet címébe a tiltakozás az idő kizökkenése ellenmeg
jegyzés? Tagadó viszonyulásukkal a cinikusok - vonzóbb alternatívát nem látván - visszavágyódtak az ember-természet őseredeti egységének korába.
5. Cinikusok: tiltakozás az idő kizökkenése ellen
M egtagadták kiábrándító és kiúttalan világukat.215 Érzékeltették, hogy a ci
vilizáció nem tette jobbá az embert, s ezért mondtak nemet a fejlődés elvét, az idő elvét hordozó dinamikus nyugati életvitelre és gondolkodásmódra. S mivel az etika születésének korában - éppen a fejlődés mozzanatának az emberi kap
csolatok szövevényes világára vetülésével - kizökken az idő, ezért mondható, hogy tagadó viszonyulásukkal az idő kizökkenése előtti világba szeretnének me
nekülni.
Akiket a mai világban cinikus embereknek tartunk, azok szintén a mások által megszerzendőnek tartott javak, elérendőnek tartott életminőség eluta
sítása m ellett döntöttek. Ez az értéktagadás szűkös viszonyok között jó élet- stratégia lehet - a nem tudom megszerezni, mert nincs rá pénzem (időm, energiám, lehetőségem), számomra nem elérhető helyett nem kell, nincs rá szükségem, nem töröm magam érte. A reklámok által megszerzendőnek m ondott anyagi
tárgyi világ oly sok felesleges dolog birtoklásának vágyát csempészi belénk, hogy védekezésként egy kevés egészséges cinizmust alkalmazhatunk.
215 „A cinikusok oly korban léptek föl, melynek romlottsága mindnyájunk előtt elég is
meretes. Periklész ragyogó kora a művészeteket és a tudományokat follendítette, de az erkölcsöket éppenséggel nem. Ami kevés élő hit maradt meg az együgyűekben, azt a szofisták végleg megölték, a Periklész halálát követő kor demagógiája végiggá
zolt minden becsületén. Elpuhultság, férfiatlanság, bujaság, a lét örömeinek mohó és féktelen élvezése megfertőzte Athén levegőjét.” In.: Sebestyén Károly: A cinikus filozófia. Farkas Lőrincz Imre Könyvkiadó, 1994. 22.
102
MINTÁZAT-KÍNÁLATA
„Légy, mint a szirtfok, melyet a hullámok folyton csapkodnak, az pedig mozdulatlanul áll, s körü
lötte elcsendesül a habzó forgatag. ”216
Ebben a fejezetben egy hosszú korszak erkölcsfelfogásának sokszínűségét kellene ism ertetnem , ám e helyett csupán arra vállalkozom, hogy - néhány alapvető mintázatot kiemelve - ajánlás-variációkat mutassak be az egyes emberhez szóló és éppen ebben a korban született erkölcstanok alapján.
Olyan korban élő embereknek készültek ezek az ajánlások, amely korban feltehetően csak kevesen mondták volna, hogy a saját életűkét217 élik. Az egy
re kiszám íthatatlanabbá váló világban bizonytalanná vált az egyén élete is, nagy volt hát az igény valamiféle ‘mankóra’.218 Éppen ezért fontos ez a kor
szak témánk, az etika története szempontjából, különösen a késői sztoicizmus ideje, amikor a filozófusok elsősorban az erkölcsi kérdések219 megválaszolá
sára vállalkoztak.
Milyen ‘kapaszkodókra’ lelhet az egyes ember, amikor azt tapasztalja, hogy élete csupán ‘sodródás’, s ő maga semmiben sem tudja uralni világát, készen kapott szerepet játszik el, bábu-létkéntviszonyul saját életéhez? Ami
kor nincs reális lehetősége a változtatásra, csak el kell viselnie, el kell szen
vednie az életét, vagyis: a kapott szerepet kell jól/rosszul eljátszania. A cini
kusokkal ellentétben s Szókratésszal egyetértve á sztoikusok nagyra tartják a tudást, a bölcsességet, hisz éppen ennek segítségével vélik elérni a ‘gyógy
írt’: a lelki rendithetetlenséget, a változtathatatlanba való beletörődést, a kö
zömbösséget magába olvasztó szellemi-lelki nyugalmat, az apáthia állapotát.
A jó élet lehetőségét a belső rend, nyugalom megteremtése kínálja, ám a külvi
lág zaklató hatásaitól - örömöktől, gyönyöröktől, félelmektől, rettegéstől - el kell zárkózni. Amikor a világ változtathatatlan, akkor önmagunkat, vélemé
nyünket, vágyainkat kell alakítani, mert csak azt tudjuk megváltoztatni. S a változtatás tartalmi eleme a korlátozás. Amikor mértékletesség, belső rendít-216 Marcus Aurelius: Elmélkedések. IV. Könyv, 49. Kossuth Könyvkiadó, 1991. (ford.:
Huszti József), 46.
217 A Bevezetésbe^ értelemben használom a kifejezést.
218 Heller Ágnes használja a nagyon érzékletes mankó, kapaszkodó kifejezéseket írásai
ban.
219 A Bevezetésben Jaspers gondolatai kapcsán már volt erró'l szó.