Az elmúlt negyed század a neveléstudományi irányzatok-nak szinte beláthatatlan tömkelegét keltette életre. Szakem beren kivül más alig ismeri ki magát az egymással gyakran ellentétes neveléstani törekvések között, még kevésbbé képes körvonalozni a helyes fejlődés jövő útjait. A tények
megállapí-tásának és a célkitűzésnek ezt a kettős munkáját ^végezte el a regensburgi főiskola kitűnő nevű paedagőgiai-tanára, Dr. Georg Grünwald, midőn legújabb munkájában, melynek címe: „Die Pädagogik des zwanzigsten Jahrhunderts" (VIII. + 286 1. Her-der. 1927. Ára : 8 Mk.), egyrészt a „forradalmi", „kísérleti", „böl-cseleti" és „theologiai" paedagőgia jelszavai alá foglalta össze a ma küzdő irányzatokat, másrészt pedig a heurisztikus és szisztematikus módszer felhasználásának erősebb ajánlásával a jövő fejlődés útjaira is rávilágított. Az eddiginél módszeresebb eljárást a jövő pedagógiája márcsak azért sem nélkülözheti, hogy tudományos jellege a tudomány egyéb szakjainak pontos módszertani kiépítettsége mellett csorbát ne szenvedjen. Elvo-nulnak előttünk a főbb vezérek : Ellenkey, Gurlitt, Wyneken stb. a paedagőgia forradalmárjai közül; Meumann, Lay s a psychotechnikusok a kísérleti paedagőgia hívei közű! ; a filozó-fiai paedagőgia katolikus és protestáns képviselői ; és végül az önálló katolikus katechetika legújabb művelői. Mind-egyik iránynak megtaláljuk bírálatát is, így Grünwald könyve hozzásegíti az olvasót, hogy a paedagőgia mai irányzatai között a gyöngyöt a szeméttől meg tudja különböztetni.
A neveléstudománynak különös fontosság jut osztály-részül olyan időkben, mint amilyen a mai kor, amidőn a társada-lom alapja, a családi élet ropog és bomlik s amikor az iskolát politikai küzdőtérré alakítják át. A leghevesebb német iskola-harcok közepén jelent meg L. Bopp freiburgi egyetemi tanár-nak nagy könyve, hogy a tudományos meggyőződés higgadt
érveivel legyen szószólója a valláserkölcsi nevelésnek azokban a nehéz percekben, amelyekben a német nemzet — szakítva a mult gyakorlatával — a felekezeti és a vallásoktatást nyújtó állami iskolák mellé felállította a harmadik tipust is: a vallást nem ismerő állami iskola új tipusát. Bopp új könyve, „Die erzieherischen Eigenwerte der kath. Kirche" ( X I V . + 712 1.
Paderborn. Bonifacius Druckerei. 1928. „Katholische Lebens-werte" 11. Bd.), bár harci zaj közepette jelenik meg, mégsem a harcot szolgálja, hanem a megértést. A katolikus olvasó büszke öntudattal fogja észrevenni, hogy dogmatikánkban, erkölcstanunkban, aszketikánkban, misztikánkban s liturgiánk-ban az igazi nevelő erőknek mily kincstárát bírjuk; a nem katolikusok pedig legalább érteni fogják, miért ragaszkodik Egyházunk annyi áldozat árán is iskola-jogához, és ha más szempontok nem is tudnák belőlük kiváltani paedagógiánk tiszteletét, bizonyára kiváltja annak a hazaszeretetnek, állam-hűségnek, kötelességteljesítésnek és munkakedvnek szemlélete, amelynek a katolikus Egyház paedagógiája szintén egyik legelső forrása. Legtöbb hasznát látják azonban a teljes iro-dalmi fegyverzettel fölszerelt könyvnek a hittanárok, akiknek figyelmét felhívja az iskolai hittananyagnak paedagógiai szem-pontból elsősorban értékes részére. Pl. a mariologia (310—322 1.), az evangéliumi tanácsok (345—348 l.),az egyháziév (411 —416 1.) stb. nevelő értékei.
Nem vár nehezebb feladat a paedagógusra, mint a serdülő ifjak nevelése. A serdülőt megérteni annál nehezebb, minél a g g ó d ó b b gonddal zárja el lelke mélységét minden idegen szem, még a szülői szemek elől is. Amilyen nyiltlelkű s bizal-mas a gyerek, époly félénken visszahúzódó, bezárkózó, pán-célfal mögé rejtőző az ifjú. De nehéz megérteni a serdülőt azért is, mert egyetlen életkorszak emléke sem mosódik oly haloványra a felnőttek emlékezetében, mind saját serdülőkoruk;
tehát saját emlékeinkből mások megértéséhez alig meríthetünk segítséget. A serdülőkornak kitűnő lélektani ismertetését nyújtja Eduard Spranger könyve : „ P s y c h o l o g i e des Jugendalters", amely ali< pár év alatt tavaly már nyolcadik kiadását érte meg. (XV. 4- 359 1. 1927. Verlag Quelle und Meyer. Leipzig.
Ára: 9 Mk.) A serdülőkor psychologiai átmetszete után külön fejezetekben ír a nemi problémák, az erkölcsi érzék, jogérzék, politikai érzék kifejlődéséről, a hivatás, a világnézet és a vallásos
171 VEGYESEK.
elet alakulásáról a serdülő ifjaknál. A szerző nem a katolikus paedagógusok táborából való ugyan és ezért állásfoglalása többször nélkülözi az általunk óhajtott határozottságot; de viszont kellemesen érint az a tisztelet, amellyel a pogányok által is „res sacra"-nak tekintett gyermeki lélek problémáihoz nyúl. À mai paedagógiai írót úgyis kerülgeti a veszedelem, hogy a gyermeki lélek eleven életével szemben túljózan és túlhiggadt anatómussá válik; S p r a n g e r meleg hangú könyve oly ismeretet terjeszt, amelyből kifakadhat a paedagógiai művészet eredményességének első feltétele: a tanítvány lelké-nek áldozatos szeretete. Szívesen olvassuk Freud pansexualiz-musának elítélését (107. és 129. s köv. 1.), már kevésbbé a praedestinatióról írt megjegyzését (125 1.). Amit az ifjúság sexuális nevelésének alapelve gyanánt aiánl (158. 1.), az a mi paedagógiánknak követelményével is egybeesik. Kedves az utolsó lap gondolata, mely a könyv egész szellemét vissza-a d j vissza-a : „Az élet sokvissza-at igér, de csvissza-ak vissza-annvissza-ak, vissza-aki edényét tisztán tartja s karját megfeszítve" (559. 1.).
Egészen tiszta katholikus levegő árad H. Schilgen jezsu-ita atyának az ifjúság nagy szeretetével megírt legújabb köny-véből, amelyben az ifjúság sexuális nevelésének — saját bevallása szerint — egészen új útjával kísérletezik. Mert az eddigi mód-szerek — mint az előszóban írja — vajmi kevés eredményt hoztak. Azért könyve, „Um die Reinheit der Jugend"
(Düsseldorf. Verlag von L. Schwann. 1928. 175 I. Ára: 5"20 Mk.) m á s utakat próbált meg.
A könyv gyakorlatias és meleg szeretet tüzével írt feje-zetei azonban arról győztek meg, hogy amit a szerző a külső ingerlő hatások távoltartásáról, az anya által alkalomadtán adandó felvilágosításról, az ifjak férfiasságára való hivatko-zásról, a sexuális vonatkozások és ismeretek átszellemiesíté-séről, a serdülő fiúk s leányok gondolatvilágának neveléátszellemiesíté-séről,, az olvasmányok, színház, mozgó, tánc, öltözködés és sport szerepéről s a vallásos nevelés fontosságáról leírt, az előttünk egyáltalában nem új, sőt praxisunkban már mind felhasznált és bevált gondolat. Kívánatos volna azonban, hogy necsak ifjúsági lelkipásztorok, hanem az érdekelt szülők is merítsenek a fejlődő ifjú legnehezebb problémájának megoldását elősegítő-érdekes könyvéből.
A lelki tisztaságnak s az önmegtartóztató életnek páratr
lanúl finom elemzését találjuk Dietrich von HHdebrand könyvé-ben, a „Reinheit und Jungfräulichkeit"-ban (VIII. + 2 0 2 1.
Oratorianus Verlag. Köln-München-Wien. 1927. Ára: 5 50. Mk).
A kérdés paedagögiai részét a könyv — ellentétben Schilgen fönti művével — teljesen mellőzi, de annál mélyebbre száll az elvi alapok szépségeinek föltárásában. Nemes lendülettel megírt fejezetei lelkesedést keltenek az olvasóban az egyik legszebb keresztény erény : a lelki tisztaság iránt.
A női méltóságnak kedves keresztény kifejtését adja E. Breit könyvecskéje : „Frauenleben und Frauenwürde"
(117 1. Benziger. Einsiedeln). Leányközépiskolásoknak hasznos lelkiolvasmány.
H. Meisz jezsuita atya két gyakorlati kötetet állított össze úgy saját, mint több rendtársának rövidke cikkeiből, amelyek csevegő stílusban az anyákat akarják bevezetni a legnagyobb művészetnek, az anyák nevelő bölcsességének titkaiba. A könyv joggal viseli ciméül a felírást: „Mutters Erziehungsweisheit"
(I. k. 589 1. II. k. 594 1. J. Schneiische Verlagsbuchhandlung Warendorf), mert a fejezetek írói mindent megmagyaráznak az anyának, amit a kisgyermek, majd a serdülő nevelésénél tudnia kell. A könyv olvasása könnyű, tanácsai megbízhatóak, példái a való életből ellesettek.
A XIX. századnak egyik legnagyobb alakjáról, és minden időknek egyik legeredményesebb nevelőjéről szól Fr. X. Kerer könyve: „Don Bosco" (Regensburg. Verlagsanstalt vorm.
G. 1 Manz. 110 1.). A könyv Don Bosco személyiségének fejlődését s hatásának titkát nyújtja élvezetes előadásban.
Nincs olvasó, akit nevelői munkájában Don B o s c o példája további kitartásra az ifjúság áldozatos szeretetére nem lelkesítene.
S o k lelki eltévelyedéstől mentjük meg a serdülő ifjúkat, ha állandóan tudjuk őket foglalkoztatni. A szabad idők ügyes betöltésére kiválóan alkalmas, tudományos és mégis élvezetes könyvet állított össze P Siebertz : „ Wunder im Weltall"
címmel (Verlag Kösel und Pustet. München. Neue Folge. 1927.
425 1. 470 képpel. Ára : 10 Mk.) Ennek az újabb kötetnek hetvennyolc tudományos cikke méltó folytatása az egy évvel előbb megjelent első kötetnek ; végigviszi a tudásvágytól sarkalt fiatal olvasót az emberi kultura fizikai és szellemi termékeinek imponáló tömegén s a múlt történéseinek és erő-feszítéseinek ismertetésével kezükbe adja a jelen fejlődési
173 VEGYESEK.
állapot megértésének kulcsát. A kultúra ősi nyomától a mai kor szédületes eredményéig nagy utat tett meg az ember. Erről beszélnek az érdekes cikkek, mint pl. „a hegyek vándorlása",
„elsülyedt országok", „megsemmisült emberfaj az Északi S a r -kon", „barlangok s barlangi élet", „a nyelvnek keletkezéséről",
„az istenfogalom eredete", „piramisok é s sziklasirok", „a kő-korszak embere mint fölfedező", „a művészet ősi kezdetei",
„a család kezdete", „a cölöpépítménytől a felhőkarcolóig",
„az írás fejlődésének története", „hírszolgálat és ú j s á g o k " ,
„nevelés és iskoláztatás a régi korokban", „a középkori kolos-tori- és plébániai iskolák", „a gyógyítás fejlődése", „a pénz eredete", „az ember ruházkodásáról", „régi s mai szállodák"
stb. A könyv megragadja a kínálkozó alkalmakat arra is, hogy egy-egy vallásos gondolat magvát is elhintse a nagy érdeklődéssel olvasó fiatal lélekbe, és így nemcsak h a s z n o s időtöltésül szolgál, hanem a tömérdek tudományos ismeret közlésén kivül az ifjúság jellemének kialakulására is előnyös befolyást gyakorol.
Budapest. Dr. Tóth Tihamér.