Az elmúlt századforduló és az azt követı idıszak jelentıs változást hozott az európai, illetve a magyar jogbölcseleti gondolkodás történeté-ben. A kontinensen ekkoriban formálódó neokantiánus jogfilozófia kisu-gárzása végleg háttérbe szorította a hagyományos természetjogi és pozi-tivista megközelítéseket. A jogtudomány korábban nem járt utakat ke-resve ismeretelméleti, módszertani és modern értéktani szempontok elı -térbe helyezésével kereste a jog új megközelítési lehetıségét. A magyar jogbölcseleti gondolkodásban Somló Bódog (1873-1920) volt az a jogtu-dós, akinek az életmőve révén lehetıvé vált a korábbi fejlıdésbeli fázis-késés végleges felszámolása és az akkoriban élenjáró neokantiánus jog-filozófiai gondolkodás hazai megalapozása. Somló nemzetközi jelentı sé-gét Horváth Barna – a fiatalabb pályatárs –, késıbb így jellemezte: „… a magyar jogfilozófia… Somló rendszeres jogfilozófiája révén jut elıkelı szerephez az európai tudományosságban.”294
Somló a budapesti egyetem jogi karára iratkozott be, de egy szemesz-ter elvégzése után a kolozsvári karon folytatta tanulmányait, ahol 1895-ben jogtudományi, egy évvel késıbb államtudományi doktorátust szer-zett. 1896/97-ben egy-egy szemesztert Lipcsében és Heidelbergben töl-tött ösztöndíjas tanulmányokat folytatva. 1899-ben a kolozsvári egye-temen jogbölcseletbıl, három évvel késıbb politikatudományból magán-tanári habilitációt szerzett. 1903-tól a nagyváradi jogakadémia, majd 1905-tıl a kolozsvári egyetem tanára lett, ahol jogbölcseletet és nemzet-közi jogot adott elı. 1918-ban a budapesti jogi karon kapott professzori kinevezést. Hosszú éveken keresztül volt a Társadalomtudományi Tár-saság titkára, majd alelnöke.295
294 Horváth Barna. A jogfilozófia jelentıségérıl. Budapesti Szemle, CCVI. köt. (1927) 594. sz. 250. o.
295 Somló Bódog életérıl és jogbölcseleti munkásságáról lásd: Finkey Ferenc: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi… 413-419. o.; Moór Gyula: Somló Bódog. Társadalomtu-domány, I. évf. (1921) 1. sz. 17-40. o.; Bárd József. Somló Bódog. Jogtudományi Köz-löny, LVI. évf. (1921) 5. sz. 33-36. o.; Moór, Julius: Vorwort des Herausgebers. In:
Somló, Felix: Gedanken zu einer Ersten Philosophie. Walter und Gruyter & Co., Berlin
− Leipzig, 1926. 3-17. o.; Horváth, Barna: Die ungarishe Rechtsphilosophie… 59-73.
o.; Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon… 266-275., 360-384.
o.; Seres László: Pozitivista társadalombölcselet Magyarországon. Somló Bódog halálá-nak 50. évfordulójára. Magyar Filozófiai Szemle, XVI. évf. (1970) 5. sz. 936-954. o.;
Litván György: Egy magyar tudós tragikus pályája a század elején. Somló Bódog
Somló pályája a naturalista (természettudományos) pozitivizmus és az evolucionizmus gondolatiságának jegyében indult. Szellemi gyökerei-nek tekintette ebben az idıszakban a Spencer-féle individualizmust, a történelmi materializmust, a Pikler-féle jogbölcseletet és az olasz krimi-nológusok fıbb tanait.296 A 20. század elsı évtizedének végétıl datálják tudományos pályafutása második korszakát, amikor fıképpen Stammler hatására a neokantiánus szemléletmód akceptálásával meg-teremtette a magyar jogbölcseleti gondolkodás eddigi legprosperálóbb idıszakát. Említést érdemel e helyütt, hogy Stammler Wirtschaft und Recht címő, a neokantiánus szemléletmódot is megalapozó egyik fı mő -vének megjelenését követıen két évvel terjedelmes recenzióban mutatja be a német jogtudós mővét. Elsısorban annak társadalomtudományi, vagy ahogyan fogalmaz, „modern sociologiai alapvetését”, mellyel ekko-riban semmilyen módon nem tudott azonosulni. Ugyanakkor már itt is
(1873-1920). Valóság, XVI. évf. (1973) 8. sz. 32-42. o.; Sándor Pál: A magyar filozófia története. Magvetı Kiadó, Budapest, 1973. 357-377. o.; Litván György: Somló Bódog munkássága. Szociológia, V. évf. (1977) 4. sz. 503-507. o.; Nagy Endre: Erény és tu-domány. Vázlat Somló Bódog gondolkodói pályájáról. Világosság, XXII. évf. (1981) 12.
sz. 764-772. o.; Nagy Endre: Sein, Geltung in der Geschichte der ungarischen Rechtsphilosophie (1897-1935). In: Varga, Csaba – Weinberger, Ota (Hrsg.):
Rechtsgeltung. Ergebnisse des ungarisch-österreichischen Symposiuns des Internationa-len Vereinigung für Rechts- und Sozialphilosophie 1985. Stuttgart, 1986. (Archiv für Rechts-und Sozialphilosophie – Beiheft 27) 59-66. o.; Kostyákné Vass Ágnes − Pethı Sándor: Az evolucionista etikától a transzcendentális normativizmusig. In: Csikós Ella
− Lakatos László − Veres Ildikó (szerk.): A van és a kell világa. Fejezetek a magyar etika történetébıl. Miskolc, 1990. 109-135. o.; Szegı Katalin: Somló Bódog értékelmélete.
Magyar Filozófiai Szemle, XXXVII. évf. (1994) 3-4. sz. 343-364. o.; Zıdi Zsolt: Erény és tudomány. Somló Bódog állam- és jogbölcseleti munkássága. In: Portrévázlatok… 63-141. o.; Kupa László: Somló Bódog. JURA. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtu-dományi Karának tudományos lapja, V. évf. (1998) 1. sz. 43-48. o.; Perecz László: A belátásos elmélettıl a mezıelméletig… 78-83. o.; Falus Katalin: Fejezetek a magyar jogfilozófiai gondolkodás történetébıl: Pulszky, Pikler és Somló jogpozitivizmusa. Kandi-dátusi értekezés. (Kézirat) Budapest, 1999.; Funke, Andreas: Allgemeine Rechtslehre als juristische Strukturtheoire… 132. skk o.; Szegvári Katalin: Somló Bódog jogelméleti munkássága. [A kézirat eredetileg 1952-1953-ban készült. Sajtó alá rendezte: Varga csaba.] Jogelméleti Szemle, (2004) 4. sz. (http://jesz.ajk.elte.hu/szegvari20htlm); Sza-badfalvi József: A neokantiánus fordulat beteljesedése a magyar jogi gondolkodásban.
Vázlat Somló Bódog jogbölcseleti életmővérıl. In: Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis VI. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, Debrecen, 2006.
227-241. o.; Schweitzer Gábor – Halász István: Peregrináció Germániában. Somló Bó-dog a lipcsei és a heidelbergi egyetemen (1896-1897) Jogtudományi Közlöny, LXV. évf.
(2010) 6. sz. 286-297. o.; Szabadfalvi József: Bódog Somló – The „Representative Man”
of Hungarian Legal Philosophy. In: Pokrovac, Zoran (Hrsg.): Rechtswissenschaft in Osteuropa. Studien zum 19. und frühen 20. Jahrhundert. (Rechtskulturen des moder-nen Osteuropa. Traditiomoder-nen und Transfers 5.) Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main, 2010. 375-389. o.; Funke, Andreas: Felix Somló’s Legal Philosophy: Content, Critique, Counterparts. In: Bjarne Melkevik (ed.): Standing Tall: Hommages à Csaba Varga. Pázmány Press, Budapest, 2012. 155-166. o.; Funke, Andreas – Sólyom Péter (Hrsg.): Verzweifelt objektiv: Tagebuchnotizen und Briefe des ungarischen Rechtsphilosophen Felix Somló (1873-1920) Böhlau Verlag, Köln – Weimar – Wien, 2013.
296 Somló Bódog: Jogbölcselet. Stampfel, Pozsony – Budapest, 1901. 3. o.
szembesül a neokantiánus ismeretelmélet alaptételével.297 Míg koráb-ban a jogfilozófia és a jogszociológia közé egyenlıségjelet tett, késıbb a neokantiánus felfogásnak megfelelıen már elválasztotta egymástól a jog vizsgálatának e két területét.
Az elmúlt századforduló táján publikált legelsı írásaiban – miként korábban Pulszkynál, illetve Piklernél – a spenceri evolucionizmus hatá-sa érhetı tetten. A spencerizmus mellett egykori professzora jogbölcsele-ti nézetei gyakorolták rá a legnagyobb hatást. A pikleri belátásos elmélet alkalmazásával szembesülhetünk Somló nemzetközi jogról írt korai mő -vében.298 Ekkori álláspontja szerint az államok „összemőködésük” so-rán alkotnak nemzetközi jogot, és minden egyes nemzetközi jogelv cél-szerőségi megfontolás alapján fejlıdik ki. Fontos megjegyezni, hogy már itt, a célszerőségi belátás magyarázata mellett megjelenik a hatalmi elem, mint a nemzetközi jog „alakulásának” meghatározó tényezıje.299 Ugyancsak a pikleri tanok – elsısorban A jog keletkezésérıl és fejlı désé-rıl címő könyv tézisei – tükrözıdnek vissza a Stampfel-féle tudományos zsebkönyvtár-sorozat részeként 1901-ben megjelent Jogbölcselet címő mővében.300
A 20. század elején a spencerizmus korábban tapasztalható reveláló hatása már nem érvényesült az európai társadalomtudományi gondol-kodásban, ugyanakkor a magyar progresszív értelmiség köreiben még ekkor is tisztelet övezte a korszakos jelentıségő angol tudóst. Somló a spenceri tanok elemzése során arra a következtetésre jut, hogy az „al-kalmazkodás haladásával” az eszményi jövıben ki fog alakulni egy olyan tökéletes állapot, amely „az emberi cselekvés végsı állandó kódexének”
kialakulásához vezet. E „kódex” a legfıbb (liberális) alapjogokat fogja tartalmazni, így az élethez, a testi épséghez, a szabad mozgáshoz és a tulajdonhoz való jogot. A spenceri elmélet pozitívuma − Somló megálla-pítása szerint −, hogy a 18-19. századi észjogi felfogással ellentétben számol az emberi fejlıdéssel, illetve az emberi intézmények viszonyla-gosságával. Mindazonáltal kritikai észrevételt is megfogalmaz, amikor azt írja, hogy a Spencer által feltételezett eszményi állapot ellentmond a fejlıdés valódi törvényének, és ezért sohasem fog bekövetkezni. Ezt a gondolatot Somló az 1903-ban megjelent Állami beavatkozás és indivi-dualizmus címő könyvében azzal egészíti ki, hogy a fejlıdés irányát,
297 „Két világot különböztet meg, amely szerinte sehol nem találkozik; az egyikben csak arról van szó, hogy mi történik, a másikban csak arról, hogy mi történjék. Mind a ket-tınek megvan a maga külön törvényszerősége.” (Somló Bódog: Törvényszerőség a sociologiában. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Budapest, 1898. 22. o.)
298 Vö. Somló Bódog: A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei. Franklin-Társulat, Bu-dapest, 1898.
299 „Itt… a belátással szemben külsı körülményeknek nevezhetı tényezıkre kell irá-nyítani figyelmünket, amelyek közül e helyen a hatalom csoportjába tartozókat fogjuk tekintetbe venni.” (Uo. 65. o.)
300 „… a jogszabályok… nem egyebek, mint egy csoportja amaz eszközöknek, amiket az ember a mővelıdés rendén szükségleteinek kielégítésére feltalál és amelyek fejlıdése is ugyanazokat a törvényeket követi, mint minden egyéb, szükségleteinek kielégítésére szolgáló eszköz fejlıdése.” (Somló Bódog: Jogbölcselet… 47. o.)
akárcsak az individuum életének célját, a boldogságra való törekvés szabja meg, amely így szakadatlan, organikus folyamatot képez.
A korabeli monopolkapitalista fejlıdés velejárójának tekinthetı foko-zott állami szerepvállalás ténye kikényszerítette a jog, az állam, a politi-ka funkciójának és intézményeinek újragondolását, s e tekintetben a spenceri beavatkozás-ellenes, individualista álláspont meghaladását.
Somló szerint az állami beavatkozás nem mond ellent az alkalmazkodás természettörvényének. A természet rendjébe való „mesterséges” beavat-kozást (pl. „jogalkotási cselekvıség”) a természetes fejlıdés eredményé-nek kell tekinteni, hiszen „a természetes kiválasztás... mindennemő ál-lami beavatkozás mellett is okvetlenül végbemegy.”301 A jövı fejlı désé-nek irányát is ebben a szellemiségben határozza meg könyve utolsó lap-ján.302 Így jutott el ahhoz a konklúzióhoz, mely szerint bár növekszik az állami szabályozás köre, ugyanakkor az individuumok egyre spontá-nabbul, önkéntesen rendelik magukat alá a szabályoknak, így a jognak is, miáltal a kényszer sokkal gyöngébb lesz. Mindezek a gondolatok jól mutatják, hogy Somló képes volt az ıt egyébként lenyőgözı Spencer gondolatainak kritikus elemzésére és megpróbált eredeti hangot keresve új utakat találni. Ennek ellenére a kísérletét joggal nevezhetjük fele-másnak, hiszen a kiindulópontok sokfélesége nem eredményezhetett mást, mint végsı soron eklektikus magyarázatot.303
Pozitivista korszakának legjelentısebb jogfilozófiai tárgyú könyve az 1906-ban megjelent kolozsvári Jogbölcseleti elıadásai,304 ahol már egy sor kérdésben, a késıbbi neokantiánus fı mővét idézı fogalmak hasz-nálatával találkozunk. Erre nagyon jó példa a jog fogalmának meghatá-rozása, mely szerint „jog alatt azokat a szabályokat fogjuk érteni, ame-lyeket valamely társadalom legmagasabb rendő hatalma állít fel.”305 Egy évtizeddel késıbb, az 1917-ben megjelent Juristische Grundlehre-ben, ugyanakkor már annyiban árnyalja a hatalom e formáját, hogy annak speciális típusáról, a „jogalkotó hatalomról” beszél. Alaptanában
301 Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1903. 99. o.
302 „Növekvı állami szabályozás, növekvı politikai szabadsággal karöltve: ez a fejlıdés iránya; mindenre kiterjedı állami szabályozás és tökéletes szabadság ennek a szabá-lyozásnak megállapítására vagy megváltoztatására: ez a fejlıdés ideálja.” (Uo. 175. o.)
303 Somló könyvével szemben a kortárs jogfilozófusok közül a legátfogóbb kritikát Es-terházy Sándor fogalmazta meg: Vö. EsEs-terházy Sándor: Társadalmi kiválás és kiválasz-tás. Kassa, 1906. (Különösen: 11-23. o.); Individuálizmus és sociálismus. Kassa, 1907.
(Különösen: 21-32. o.). Említésre érdemes még Jászi Oszkár korabeli terjedelmes re-cenziója (Athenaeum, XII. évf. /1903/ 2. sz. 309-320. o.), mely az elismerésen túl Som-ló történelmi materializmust bíráSom-ló gondolatait teszi kifogás tárgyává, legfıképpen a szerzı azon tételét, mely szerint „a jog függ ugyan a gazdaságtól is, de függ sok más egyébtıl is, viszont a gazdaság éppen úgy függ a jogtól is.” (Vö. Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus… 17. o)
304 Somló Bódog: Jogbölcseleti elıadásai. (Kézirat gyanánt) 1. füzet. Sonnenfeld, Ko-lozsvár, 1906. (Ezt megelızıen született elsı összefoglaló – bár ismeretterjesztı jelleg-gel írt – könyvében egyértelmően a szociológiai pozitivizmus szellemében mutatja be a jogfilozófia aktuális problémáit. Vö. Somló Bódog: Jogbölcselet…)
305 Somló Bódog: Jogbölcseleti elıadásai... 31. o.
akkor a hatalom (jog) szociológiai természetére vonatkozóan már nem találunk érdemi utalást, ezzel szemben a kolozsvári elıadásokban külön fejezet szentel ennek a kérdésnek.306 Mindebbıl kiemelésre méltó az a megállapítása, mely szerint sem a hatalom, sem az általa alkotott jog nyújtotta elınyök nem oszlanak meg a társadalomban egyenlıen: „… a jog nem az összes népesség akarat megegyezésének, hanem a népesség különbözı csoportjai között kialakuló hatalmi viszonyok eredménye.
Ehhez képest a jog nyújtotta elınyök nem is oszlanak meg egyformán a társadalom különbözı rétegei között, hanem ez a megoszlás óriási kü-lönbségeket mutat a hatalomnak az egyes csoportok között való megosz-lása szerint. A jog egy része mindazonáltal még az általa elnyomottak érdekét is szolgálja.”307
Mővében megkülönbözteti a jogbölcseletet mint „tiszta”, és mint „al-kalmazott” (normatív) tudományt. A tiszta tudományként felfogott jog-bölcselet feladatai között négy „fı kérdést” említ: 1) hogyan jött létre a jog (a jog keletkezése, illetve okainak vizsgálata); 2) miben nyilvánul meg a jog hatása (a jog következményeinek kutatása); 3) a jog eddigi fejlı dé-sének szabályszerőségei (a jogfejlıdés tendenciáinak vizsgálata); végül, 4) e fejlıdési tendenciákból a jövendı jogára való következtetés (a jog fejlıdésének perspektívái).308 E kérdéskörök részletesebb tárgyalásakor egyértelmően az általa késıbb (szociológiai) pozitivistának nevezett szemléletmód alapján indokolja álláspontját. Ezt jól illusztrálja a jogböl-cselet tudományrendszertani elhelyezése, mely szerint „a jog modern bölcselete és a jog szociológiája egy és ugyanaz.”309 Mindazonáltal a
„tiszta” tudományként felfogott jogbölcseletet nevezhetjük neokantinus értelemben a jog elıfeltételeinek meghatározására irányuló vizsgálódás-nak. A mő elsı részében az újkanti szemléletmód jelenlétére utaló to-vábbi sajátos jellemzıkkel is találkozunk. Így a Stammlertıl eredeztet-hetı fogalmi tisztázás során a jog, az erkölcs, a konvenció, illetve a val-lási normák összehasonlító elemzését végzi el.310
A jogbölcselet problémáinak tematizálásakor a stammleri hatás való-jában ezt követıen válik igazán szembeszökıvé.311 Amikor Somló a jog-bölcseletrıl, mint alkalmazott (normatív) tudományról beszél, akkor vol-taképpen a nem sokkal korábban Stammler által kifejtett „helyes jog”
gondolatával szembesülünk, habár ekkor még a jól ismert benthami uti-litarista formulával véli objektív módon igazolni a jog helyes célját.312 Ugyanakkor a helyes jog kérdésének a korábbiaktól teljes mértékben eltérı problémafölvetését fogalmazza meg: „Most egészen eltérı szem-pontból fogjuk a jogot vizsgálni. Nem azt fogjuk kutatni, hogyan jı létre
306 Uo.40-77. o.
307 Uo. 43. o.
308 Uo. 8. o.
309 Uo. 12. o.
310 Uo. 35-39. o.
311 Stammler vonatkozó fı mővére (Die Lehre von dem richtigen Recht. Berlin, 1902.) való hivatkozást lásd: Somló Bódog: A jog értékmérıi. Huszadik Század, XI. évf. (1910) 7. sz. 7-9. o.
312 Vö. Somló Bódog: Jogbölcseleti elıadásai... 105-121. o.
a jog, hanem hogy milyen jogra kell törekednünk. Nem azt, hogy mi van (mi volt és mi lesz), hanem azt, hogy mi legyen?”313 A jog végsı célját ekkor a közboldogság elımozdításában látja. Mindazonáltal – Stammler nyomán – már itt megfogalmazza, hogy míg a jog megelégszik a „külsı magatartás helyességével”, addig az erkölcs a „belsı intenciók helyessé-gét” kívánja meg.314 A legteljesebb összhang azonban a jog helyessége elıfeltételeként a jog szükségességének az igazolása kérdésében fogal-mazódott meg a neves berlini és az ekkor még nemzetközileg alig jegy-zett kolozsvári kolléga között. Bár csupán néhány bekezdés erejéig fog-lalkozik Somló az anarchizmus problémájával, mégis egyértelmően ki-csengnek érveibıl az ismert stammleri gondolatok, amikor az ember természetének antiszociális elemeire hivatkozva indokolja meg a jog ké-pében megjelenı kényszerszabályozás szükségességét, sıt kikerülhetet-lenségét.315
Jogbölcseleti nézıpontjának változását jelenti, amikor a 20. század elsı évtizedének vége felé újból tisztázni kívánja filozófia és szociológia, jogszociológia és jogfilozófia, etika és filozófia kapcsolatát. A két korszak közötti „átmenet” médiuma az etika, illetve a helyes jog kérdésének elemzése lesz. Ennek fontos állomása volt egy 1908-ban Heidelbergben tartott elıadása, melyben egyenértékőként állítja szembe egymással a kauzális szociális szempontot a teleologikus értékelı nézıponttal, illetve megfogalmazza, hogy sem a társadalmi élet kauzális törvényszerő ségei-nek felismerésébıl, sem a jövıbeni fejlıdési irány valószínőségébıl semmiféle cselekvési norma nem következik.316 Valójában ennek lesz következménye, hogy a század elsı évtizedének végére a jogszociológiát és a jogfilozófiát egymástól élesen elkülöníti. A jogszociológia így válik az új felfogás szerint a jogbölcselet segédtudományává, mely a jog keletke-zését, fejlıdését, kauzális összefüggéseit, illetve más társadalmi jelensé-gekhez főzıdı viszonyát vizsgálja, addig a jogfilozófia feladata a jog fo-galmának meghatározása, illetve a helyes jog kérdésének a tanulmányo-zása.
Somló 1911-ben egy korabeli német jogfilozófiai kongresszuson el-hangzott elıadásában teszi nyilvánvalóvá a jogbölcselet vizsgálódási problémáinak kifejtésekor a stammleri kiindulópont teljes elfogadását, ezzel megalapozva a neokantiánus szemléletmód hazai térnyerését.317 A
313 Uo. 105. o.
314 Uo. 37. o.
315 Uo. 33., 126. o.
316 Somló, Felix: Das Problem der Rechtsphilosophie. In: Elsenhans, Theodor (Hrsg.):
Bericht über den III. Internationalen Kongresses für Philosophie zu Heidelberg 1. bis 5.
September 1908. Carl Winter, Heidelberg, 1909. 1056. o.
317 Felolvasta az „Internationale Vereinigung für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie”
II. kongresszusán, Darmstadtban, 1911. június 8-án. Elıadása késıbb nyomtatásban is megjelent: Vö. Somló, Felix: Das Verhältnis von Soziologie und Rechtsphilosophie, insbesondere die Förderung der Rechtsphilosophie durch die Soziologie. Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie, Bd. IV (1910/11) H. 4. 563-569. o. (Magyarul:
Somló Bódog: A szociológia és a jogfilozófia viszonya és különösen a jogfilozófia támo-gatása a szociológia által. In: Varga Csaba /szerk./: Jog és filozófia. Antológia a század
szociológia és a jogfilozófia viszonyáról írt munkájában – melynek külön érdekessége, hogy a folyóiratban Somló tanulmányát Ferdinand Tönnies ugyanezen tárgykörben közzétett írása követi – végleg szakít korábbi szociológiai pozitivista megközelítésével, s a jogfilozófia két „kérdés-komplexumát” különbözteti meg. Az egyik, a „mi a jog?” kérdését állítja középpontba, vagyis a jog lényegét keresve, annak definícióját próbálja megadni.318 Somló itt még nem használja a jogi alaptan kifejezést. A másik nagy kérdéskör, amellyel e tudomány foglalkozik a „jog értékelé-sének területe”, vagyis a jog helyességének problémája. A jog értékessé-gét illetıen a jogfilozófia nem adhat konkrét útmutatást, csupán stammleri alapon egy „általános módszert” szolgáltat a vizsgálódó szá-mára. Ennek kapcsán két veszélyre hívja fel a figyelmet. Egyrészt el kell kerülni a természetjogi szemléletmódban rejlı változatlan érvényő jogté-telek okozta csapdahelyzetet, másrészt a jogfilozófiai értelemben vett helyes jogot el kell határolni a „jogpolitikától”, mely a konkrét helyes jogi tartalommal foglalkozik.319 Már e tanulmányában hitet tesz a neokantiánus felfogás egyik klasszikus alaptétele mellett, amikor azt állíja, hogy a szociológia a maga kauzális alapú ténykutatásával nem lehet segítségére sem a jog fogalmi meghatározásának, sem a helyes jog mértéke megállapításának, mivel a jog világában oksági összefüggések nem értelmezhetıek: „… az oksági összefüggések arról adhatnak csak felvilágosítást, ami természetes értelemben szükségszerő; arról viszont soha, ami a normák értelmében szükségszerő. A szociológia és törvényei általános érvényessége a történés általános érvényessége, míg a jogfilo-zófia általános érvényessége annak az általános érvényessége, aminek történnie kell.”320
A valódi neokantiánus fordulat a helyes jog kérdésköre kapcsán kör-vonalazódó saját álláspont kialakításával veszi kezdetét.321 Ennek során
elsı felének polgári jogelméleti irodalma körébıl. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
179-183. o.)
318 A jog fogalmának definiálása „egyszerően a jog lényegébıl adódik.” (Somló Bódog: A szociológia és a jogfilozófia viszonya… 180. o.)
319 Uo. 181. o. (Az 1917-es Juristische Grundlehre-ben megismétli ezt a kijelentését, mindazzal kiegészítve, hogy a jogpolitika gyakran a tételes jogtudományokkal „össze-vegyülve”, annak kifejtése során jelenik meg.)
320 Uo. 181-182. o.
321 Vö. Somló Bódog: Kauzális vagy normatív etika? In: Alexander Bernát emlékkönyv.
Budapest, 1910. 125-130. o.; A jog értékmérıi. Huszadik Század, XI. évf. (1910) 7. sz.
1-14. o. (Német nyelven: Massstäbe zur Bewertung des Rechts. Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie. Bd. III /1909-1910/ 508-522., 589-591. o.); A helyes jog. Hu-szadik Század, XI. évf. (1910) 3. sz. 390-395. o.; Még egyszer a helyes jogról. HuHu-szadik Század, XI. évf. (1911) 1. sz. 71-73. o.; Újból a helyes jogról és egy helytelen cikkrıl.
Huszadik Század, XI. évf. (1910) 11. sz. 334-346. o.; Az érték problémája. Athenaeum, XX. évf. (1911) 2. sz. 84-113. o. és 3. sz. 37-66. o. [Klny. Kilián, Budapest, 1911.]
(Német nyelven: Das Wertproblem. Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik, Bd. 145 /1912/ 129-158. o.; Bd. 146 /1912/ 64-100. o.); A helyes jog elméletérıl.
Erdélyi Múzeum-egyesület Jog- és Társadalomtudományi kiadványai, (1912-13) V. fü-zet, 196-203. o. (Klny. Ajtai, Kolozsvár, 1914.) Somló értékfilozófiai írásai egybegyőjtve hozzáférhetık: Somló Bódog: Értékfilozófiai írások. (A kötetet szerkesztette, az elıszót
leszámol korábbi naturalista felfogásával és Stammler hatására a helyes jog kutatásában módszertani problémát vél fölfedezni. Mindez nem
leszámol korábbi naturalista felfogásával és Stammler hatására a helyes jog kutatásában módszertani problémát vél fölfedezni. Mindez nem