A nemzetközi sportsikereket meghatározó makro szintű tényezők Számtalan kutatás foglalkozott már az egyes országok olimpiai sikerességét

meghatározó makro tényezők vizsgálatával. Egyes szerzők gazdasági magyarázatokat kerestek a sikerre, míg mások inkább a szociológiai megközelítést alkalmazták. A makro szintű elemzések népszerűsége valószínűleg annak köszönhető, hogy az ehhez szükséges adatok nyilvánosak és könnyen hozzáférhetők, nem úgy, mint az egyes ország sportirányítását jellemző információk, melyek mindemellett sok esetben még nehezen is számszerűsíthetők.

Elemzési szint Elit sport Professzionális sport

Makro szint

Társadalmi és kulturális tényezők – gazdasági jólét, népesség, lakosság jövedelem viszonyai, földrajzi vagy éghajlati adottságok, az urbanizáció

mértéke, politikai és kulturális rendszer.

Mezo szint

Sportirányítási rendszerek, melyek hosszú távon hatással lehetnek a sportteljesítményekre.

A kereslet nagysága,

versenytársak száma, nagysága, sportpolitika,

versenyrendszerek felépítése, piac jellemzői

Mikro szint

A fiskális és a nem fiskális ösztönző rendszerek hatása a sportolók teljesítményére; a sportolók és közvetlen környezetük (pl. szülők, edzők, barátok) hatása.

A szolgáltatás minősége, bérezési, javadalmazási rendszerek, a pénzdíjak rendszere stb.

46

Az 50. táblázat áttekintést ad azokról a fontosabb publikációkról, melyek makro szinten elemezték az egyes országok teljesítményét a különböző nemzetközi sporteseményeken. A táblázatban megtalálható, hogy mely eseményeket vizsgálták, valamint a különböző elemzések során bevont független változók közül melyek mutattak korrelációt az eredményességgel. Az elemzések többsége korrelációt vagy lineáris regressziót alkalmaz, mindössze az elmúlt évtizedben jelentek meg olyan írások, melyek finomítani igyekeztek az alkalmazott módszertanon (Baimbridge, 1998; De Bosscher, De Knop, & Heyndels, 2003b; Den Butter & Van der Tak, 1995; Johnson &

Ali, 2004; Tcha & Pershin, 2003; Bernard & Busse, 2004).

A makro elemzések alapját képező feltételezés szerint a sporttehetségek egyenletesen osztódnak el a világon, ami azt jelenti, hogy minden országnak egyenlő esélye van világszintű sportolók kinevelésére (Grimes, Kelly, & Rubin, 1974; Levine, 1974; Kiviaho & Mäkelä, 1978; Morton, 2002; Coyle, 2009; Bale, 2003; Baker, Schorer, Cobley, Schimmer, & Wattie, 2009). Ugyanakkor számos szerző ezt elvetve, két független makrogazdasági változó, az országok (egy főre számolt) bruttó nemzeti termékének, és a népesség nagyságának a hatását hangsúlyozza, melyek konzisztensen több mint 50%-ban magyarázták a nemzetközi sportsikereket (De Bosscher, De Knop,

& Heyndels, 2003b; Jokl, Karvonen, Kihlberg, Koskela, & Noro, 1958; Johnson & Ali, 2004; Kiviaho & Mäkelä, 1978; Levine, 1974; Morton, 2002; Novikov & Maximenko, 1972; Lui & Suen, 2008). Egyéb tényezők – a politikai rendszer, a vallás, az urbanizáció foka, vagy a kulturális jellemzők – hatása esetében a nemzetközi sportsikerekre már kisebb a konszenzus a szakemberek körében.

Johnson és Ali (2004) tanulmányukban, melyben a nyert érmek száma helyett az olimpián részt vevő sportolók számát alkalmazták függő változónak, ugyanarra a következtetésre jutottak, azaz azonos makro változók magyarázzák a résztvevők számát, csakúgy, mint a nyert érmek számát. Shaw és Pooley (1976) felfedezték, hogy a fejlődő országokban a gazdasági tényezők erősebben hatnak a sportsikerekre (94%), mint a nyugati nemzetek (64%) vagy a szocialista országok (32%) esetében. Bernard és Busse (2004), valamint Stamm és Lamprecht (2001) arra hívták fel a figyelmet, hogy a makro tényezők fontossága az elmúlt két évtizedben csökkent. Az utóbbi szerzőpáros vizsgálatában azt találta, hogy a nemzetközi sportsikerek 57%-a magyarázható makro tényezők segítségével az 1964-1980 közötti időszakban; míg 1980 után ez a szám

45%-47

ra csökkent. A makro szintű változók hatása az elit sport sikereiben még így is változatlanul magasnak tekinthető, azonban a sportpolitika e tényezők egyikére sem tud közvetlen hatással lenni rövid távon (De Bosscher, De Knop, Van Bottenburg, & Shibli, 2007).

A makrogazdasági kutatások egyik új iránya az elmúlt években Andreff és Andreff (2015) munkája volt, melyben bemutatták, hogy míg számos szerző korábban a különböző olimpiákon az egyes országok által nyújtott teljesítmények mögött meghúzódó makro tényezőket vizsgálta, de ugyanezt még senki nem tette meg egy, az olimpiákkal hasonló nagyságú megasportesemény, például egy labdarúgó-világesemény vonatkozásában. Míg kialakított modelljük a pekingi olimpia esetében 70%-os pontossággal jelezte előre az éremszerző országok sorrendjét, addig a 2010-es FIFA Világbajnokság középdöntőseinek előrejelzése során már messze nem működött ilyen megbízhatósággal. Az eredményt azzal magyarázták, hogy a multi-sport eseményeknél nagyobb eseély van arra, hogy egy váratlan pozitív vagy negatív hatás kioltja egymás, míg az egy sportágas események esetében ezek jelentős hatással vannak egy ország, csapat eredményességére. A modell gyenge teljesítménye továbbá magyarázható azzal is, hogy az összes sportág közül talán a labdarúgás esetében a legnagyobb a bizonytalanság az erőfeszítés és teljesítmény közötti gyenge kapsolat következtében (Sterbenz, Gulyás, & Kassay, 2013).

Forrest és munkatársai (2015) munkájukban azzal az újítással éltek, hogy a standard modellezési eljárásokat alkalmazva vizsgálták meg, hogy a szokott változók ugyanolyan hatással vannak-e az eredményességre az egyes sportágak szintjén.

Kimutatták, hogy különösen a GDP esetében egyes sportágaknál – mint a lovaglás, a vitorlázás, az úszás és a kerékpár – sokkal erősebb a kapcsolat az éremszerzés és a jövedelmi szint között, míg az ökölvívás, torna vagy birkózás esetében a GDP hatása nem szignifikáns, minthogy ezekhez nem kapcsolódik olyan erős létesítményigény.

Andreff és Szymanski (2006) egyik munkájában ki is emeli, hogy a 6,2 milliós populációval rendelkező Etiópiának egyetlen medencéje van.

Mindezek nagyon hasznos információkkal szolgálhatnak döntéshozók számára, mikor egyes nemzetek azokat az utakat keresik, hogyan növelhetnék éremesélyeiket az egyes nagy nemzetközi versenyeken, kiváltképp az olimpia játékokon.

48