A nemzetközi névkutatás intézményei

2.1. Nemzetközi szervezetek. A nemzetközi névkutatás átfogó szervezete az ICOS (International Council of Onomastic Sciences, korábbi nevén: International Committee

* Készült a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával.

of Onomastic Sciences; szabad fordításban: Nemzetközi Névtudományi Társaság). Az ICOS-t 1949-ben alapították. Székhelye a 2000-es évek elejéig a belgiumi Leuvenben (Katolikus Egyetem) volt, azóta a svédországi Uppsalában (Nyelv- és Néprajztudomá-nyi Intézet, l. még alább) található. Az ICOS az 1990-es évek elejéig inkább tudományos testületként, azóta tudományos társaság formájában működik. Honlapot tart fenn, a legfon-tosabb híreket háromnyelvű (angol, francia és német nyelvű) elektronikus hírlevélben, illetve körlevélben közvetíti tagjainak. Folyóiratot jelentet meg (Onoma), nemzetközi kongresszusokat szervez (International Congress of Onomastic Sciences, rövidítése szin tén ICOS). Jelenleg egy bibliográfiai és egy terminológiai állandó munkacsoportot működtet; mindkettőben részt vesznek magyar névkutatók is. Vezetőségét háromévente választja; ennek jelenleg (2014-től) magyar tagja is van, TóTH valéria személyében.

(Az ICOS-ra vonatkozólag l. a szervezet honlapját, történetéről ugyanitt de sTeFani é. n.) A névkutatásnak az ICOS mellett több speciális profilú nemzetközi szervezete is van, amelyek nyelvi, illetve földrajzi alapon, avagy sajátos feladatkör szerint szerveződnek.

A Nemzetközi Szlavisztikai Komité Szláv Névtudományi Bizottsága (SOK) a szláv nyelvekkel kapcsolatos névkutatást összefogó testület. 1958 óta működik, és számos kü-lönböző tevékenység fűződik a nevéhez (pl. névtani terminológiai projekt, a szláv név-tani atlasz munkálatai, konferenciák szervezése, kapcsolattartás). Tagjai közt számos (nem csak szláv államnyelvű) ország képviselői megtalálhatók, jelenleg két magyar névkutató is.

(A szervezetről bővebben l. a honlapját, a történetéről ugyanitt is cieśliKowA 2011.) A NORNA (Den nordiska samarbetskommittén för namnforskning) az észak-európai országok (Svédország, Norvégia, Dánia, Izland, a Feröer-szigetek és Finnország) név-tani munkálatainak és együttműködésének biztosít keretet. 1971-ben jött létre, sokolda-lúan segítve a szakmai tevékenységeket (konferenciaszervezés, bibliográfia, információs fórumok biztosítása stb.). (A NORNA-ról l. a honlapját, ill. győrFFy 2007: 249–250.)

Az UNGEGN (United Nations Group of Experts on Geographical Names, azaz ENSZ Földrajzi Névi Szakértői Csoport) a földrajzi nevek standardizációjának kérdéskörével foglalkozó, az ENSZ által életre hívott szervezet. Működésének előzményeit 1959-től számíthatjuk, míg állandó testületté az 1960-as évek végére, a 70-es évek elejére vált.

Többféle tevékenységet végez (konferenciák szervezése, információk gyűjtése és szol-gáltatása, koordinációs feladatok stb.). Munkájában több szakterület képviselői vesznek részt, köztük magyar szakemberek is. (Az UNGEGN-ről l. a szervezet honlapját; korábbi áttekintésekként Földi 1992a, raPer 1995, újabban pedig BÖlcsKei 2012, kül. 86–94.)

2.2. Szervezeti háttér országonként. Az egyes országok névkutatása különböző in-tézményi hátterekkel rendelkezhet, amint azt – a már fentebb utalt vagy még ezután hi-vatkozandó források alapján – igyekszem bemutatni az alábbiakban. Az áttekintés ugyan informativitásra is törekszik, ám óhatatlanul csak a jellemző formák, típusok általános jellegű számbavételére és példázására terjedhet ki.

Akadémiai kutatóintézeti háttér sokfelé szolgálja az adott ország névtudományát. Jel-lemző ez Európa több régiójának névkutatására: Észak-Európában Svédországra (ISOF:

Nyelv- és Néprajztudományi Intézet), Izlandra (Izlandi Tanulmányok Árni Magnússon Intézete) és Finnországra (KOTUS: Honi Nyelvek Intézete); Közép- és Kelet-Európában pedig Lengyelországban, Litvániában, Csehországban, Horvátországban, Macedóniá-ban, BulgáriáMacedóniá-ban, az említett országok nyelvtudományi intézeteiben. Ezekben az intéz-ményekben névtani osztályok, részlegek működnek, amelyek az adott nyelvtudományi

intézet önálló (lexikológiai-lexikográfiai, nyelvtörténeti, dialektológiai, szociolingvisz-tikai, szinkrón nyelvészeti és nyelvelméleti, nyelvtervezési, terminológiai) osztályainak sorába illeszkedve végzik munkájukat, országonként változó számú (kisebb vagy na-gyobb tanszéknyi létszámú) munkatárssal. Az említett tudományos intézetek többnyire az adott ország tudományos akadémiájának intézményrendszeréhez, egyes esetekben más intézményekhez – így Svédországban és Izlandon az oktatási és kulturális minisz-térium alá, Macedóniában és részben Izlandon az egyetem szervezetéhez – tartoznak.

(Minderre l. az egyes intézményeknek a cikk végi bibliográfiában megadott honlapjait.) Egyetemi szervezeti háttér is állhat a névtani kutatások rendelkezésére. Uppsalában már 1930-ban megalakult az a névtani tanszék, amely a Skandináv Nyelvek Intézetének tágabb keretei közt működik napjainkban is, oktató és kutató munkatársakkal (győrFFy

2007: 255). Névkutatók számos felsőoktatási intézményben dolgoznak, önálló szervezeti egységet azonban ritkán alkotnak. Néhol időközben átszervezett keretek közt működnek, mint a Koppenhágai Egyetemen is, ahol a névtani és más intézeteket egy évtizeddel ezelőtt egy Skandináv Kutatások Tanszékének formájában vonták össze. Többé-kevésbé önálló (vagy legalábbis önállóan is megjelenített) egységet (is) alkotnak más helyeken is, Angliában például a Nottinghami Egyetemen vagy Romániában a Nagybányára ki-helyezett bölcsészettudományi kar esetében. (Mindehhez l. az intézmények honlapjait.) Ha önálló szervezeti kerete nem is, de állandó katedrája, kinevezett professzora más egyetemeken is lehet a névtudománynak, mint például a Helsinki Egyetemen 1969 óta (ainiala–PiTkänen 2002: 111–112). Számos további névtanos saját tanszékén, intéze-tében dolgozva végzi onomasztikai kutatásait.

Akadémiai tudományos bizottság is biztosíthatja a névkutatás szakmai hátterét. Ez a helyzet a szomszédos Szlovákiában napjainkban is, már 1964 óta (BAuKo 2008: 185).

A tudományos társaságok különösen jellemző szervezeti formáját kínálják a névku-tatásnak világszerte. Ezek egy része átfogó szerepű az adott országban, mint például az American Name Society, a Deutsche Gesellschaft für Namenforschung, a Société Fran-çaise d’Onomastique, a Society for Name Studies in Britain and Ireland vagy a Names Society of Southern Africa esetében. Más társaságok – akár szakmai, akár földrajzi érte-lemben – egy-egy szűkebb területre szerveződnek, ahogyan például az Egyesült Király-ságban a fentebb már említett, átfogó szervezet mellett működnek a The English Place-Name Society (ez például 1923-tól), a The Scottish Place-Place-Name Society, a The Welsh Place-Name Society és az Ulster Place-Name Society is. (A kérdéskörhöz l. eichler et al. eds. 1995–1996. 1: 23–276 passim, HaJdú 2003: 33.)

Az eddigiekben említettek mellett hivatalos bizottságok, illetve hivatalok is szol-gálhatnak a névtani munkálatok, illetőleg az alkalmazott névtani feladatok ellátásának hátteréül. Ilyenek elsősorban a helynevekkel (településnevekkel vagy egyéb helynévtí-pusokkal, például utcanevekkel) foglalkozó országos, regionális vagy helyi hatáskörű testületek a különböző országokban (l. pl. a finnországi belterületi nevekkel foglalkozó bizottságok esetében: HoFFmann 2001: 228). A modern kor hivatalossága jellemzően a 19. század végén, 20. század elején hozta létre országos szintű hivatalos szervezeteit (HaJdú 2003: 32). Érdekességképpen is megemlíthetjük azonban, hogy Észak-Európa egyes városaiban már a 17. században létezhettek a belterületi helynevekkel foglalkozó – legalább alkalmilag – kinevezett bizottságok, mint például 1669-ben Uppsalában, ahol a városi tanács és az egyetem képviselőiből alakult bizottság a városrendezéssel össze-függésben az új utcanevek meghatározására (wAhlBerg 2013: 417–420). A helynevek

ügyével foglalkozó szervezetek mellett említhetők egyéb intézmények is, mint amilyen például a Helsinki Egyetemen működő Naptári Hivatal, mely a névnapokkal kapcsolatos hivatalos hatáskört és teendőket gyakorolja Finnországban (l. az intézmény honlapját).

Megemlítjük végezetül, hogy számos országban – Európa különböző régióiban – jöt-tek létre névarchívumok, elsősorban a helynévanyag gyűjtésére, nyilvántartására, feldol-gozására (vö. kiss 1970: 20–21). Ezek különböző keretek között működnek napjainkban, akár kutatóintézetben kapva helyet (mint Finnország esetében), akár más intézmény ke-retei között (Franciaországban például a Nemzeti Levéltár egységeként, többféle szol-gáltatást biztosítva; l. az intézmény honlapját).

A névkutatás intézményrendszere tehát különböző módokon alakult ki, illetve mű-ködik, egy országban akár többféle szervezeti keretet, hátteret is biztosítva egyszerre a szakterület műveléséhez. Az onomasztika többfelé kifejezetten hasznos, alkalmazott disz cip línának, valamint nemzeti tudománynak számít, és ilyen minőségében is komoly támogatásnak örvend (vö. BenKő 1970: 8 is). Az pedig nyilvánvaló, hogy a megfelelő intézményi keretek az adminisztrációs, szervezési, költségvetési, szakmai stb. „hátor-szág” biztosításával alapvető fontossággal bírnak bármely tudományterület számára.

A magyar névkutatás ezen szempontok szerint korlátozottabb eszközökkel, lehe-tőségekkel rendelkezik. A tudományterület hazai intézményrendszerének határozottabb kiépítésére, fejlesztésére – a nemzetközi példák alapján, a kérdés fontosságának tudatá-ban – többször hangzottak el konkrétabb javaslatok is (mint például a második névtudo-mányi konferencián, plenáris előadásban és az elnöki zárszóban egybehangzóan: BenKő

1970: 15, Bárczi 1970: 396), ám kellőképpen fejlett, önálló, állandó intézményi háttér ma sem áll a magyar névkutatás rendelkezésre. Bizonyos keretek eleve nem jöttek létre (tudományos kutatóintézeti osztály vagy csoport, önálló névtudományi társaság, saját egyetemi tanszék, katedra), mások pedig csak rövidebb ideig léteztek (akadémiai mun-kabizottság), illetve csak szűkebb hatókörrel működnek (hivatalos névbizottságok). Az önálló szakmai szervezet(ek), testület(ek) magyarországi hiányának okát HoFFmann a szakterület interdiszciplináris jellegével (mely a fentebbiek szerint nem lenne akadály), illetve tudományszervezési okokkal látja esetlegesen magyarázhatónak (HoFFmann

2003: 33). A feltehető okok sorát tudománytörténeti és tudománypolitikai tényezőkkel lehetne még kiegészítenünk. (E témakörre bővebben l. JuHász 2015, kötetünkben.)