Névtani publikációs fórumok, kiadványok

4.1. Periodikák. A világ első onomasztikai folyóirata, a svéd Namn och bygd (Név és táj) 1913-ban indult. Interdiszciplináris nyitottságú, elsősorban a helynévkutatás té-mái iránt érdeklődő periodika, melynek kötetei azóta is évi rendszerességgel jelennek meg Uppsalában. Cikkei főleg svédül íródnak, de más nyelvű írások is napvilágot látnak benne. A közelmúltban megjelent jubileumi száma gazdag áttekintést ad a folyóirat – s ezen keresztül egyúttal a névtan elmúlt évszázadának – történetéről (vö. Farkas 2013) is.

Az ICOS már a megalakulását követő évben, 1950-ben útjára indított egy nemzetközi névtani periodikát, Onoma címmel. Ez évtizedeken keresztül elsősorban bibliográfiai és információs kiadványként szolgált, így ekkoriban megjelent számai az egyes orszá-gok névkutatásának egyfajta krónikájaként is kezelhetőek. (A magyar vonatkozású köz-lemények java később önálló kötetben is napvilágot látott, az Onomastica Uralica 1c kötetében: HoFFmann et al. eds. 2002.) Az Onoma az 1990-es évektől lett hagyomá-nyos értelemben vett, évi megjelenésű, kifejezetten szaktanulmányokat közreadó folyó-irattá, az évtized végétől tematikus jellegű számokkal jelentkezve. A megjelenés (és az absztraktok) nyelve az ICOS három hivatalos nyelve (angol, francia, német). A folyóira-tot az ICOS tagjai térítésmentesen kapják kézhez.

Magyar szempontból különös fontossága van az Onomastica Uralica címen (rövi-dítése: OU.) 2000-ben életre hívott kiadványnak. Az OU. részben segédkönyveket és tematikus köteteket közreadó sorozatként, részben periodika jelleggel működik. Alap-vető célja: közös publikációs és információs fórumot biztosítani az uráli nyelvek névku-tatásának, amelyek közül egyébként – a magyaron kívül – egyik sem rendelkezik saját onomasztikai folyóirattal.¹ Az OU. tematikájának fő hangsúlyai a helynévtani kutatások-ban találhatók. A kiadás helye formailag Debrecen és Helsinki, az igazi központ azonkutatások-ban a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete. A kiadvány megjelenése évek óta – anyagi okokból – gyakorlatilag szünetel, újraindítása fontos feladat lenne. (A kiad-ványról, terveiről részletesebben l. hoFFMAnn–MAticsáK 2006: 191–196.)

A külföldi névtani folyóiratok széles palettájáról lehetne beszámolni a továbbiak-ban. Az elsősorban a nívósabb európai szakfolyóiratokra fókuszáló ERIH Plus jelenlegi listájában a nyelvtudományi periodikák közt például egy bő tucatnyi külföldi névtani folyóiratot találunk. Ezek: az amerikai Names, az angol Nomina, a holland Naamkunde, a francia Nouvelle Revue d’Onomastique, a svéd Namn och bygd és a Studia Anthro-po nymica Scandinavica, a német Namenkundliche Informationen és a Beiträge zur Na-menforschung, az osztrák Österreichische NaNa-menforschung, az olasz Rivista Italiana di Onomastica, a lengyel Onomastica, a cseh Acta Onomastica, a horvát Folia onomastica Croatica és az orosz Во просы Ономастики (Voproszü Onomasztiki); mellettük szerepel

1 E témakör kapcsán mellékesen megjegyezhető, hogy az orosz Вопросы Ономастики (Voproszü Onomasztiki) is rendszeresen közöl finnugor vonatkozású tanulmányokat.

a hivatkozott jegyzékben az Onomastica Uralica és a Névtani Értesítő is. A tényleges kör azonban európai viszonylatban is jóval bővebb ennél. A kifejezetten névtani folyóirato-kon túl pedig néhány olyan továbbit is említhetnénk, amelyeknek nem egyedüli, de ki-emelt tartalma a névtan; ilyen a viszonylag új, román Studii şi cercetări de onomastică şi lexicologie című folyóirat. kiss laJos már az 1980-as évek közepén is teljes joggal ál-lapította meg: „olyannyira tovább gyarapodott a névtani folyóiratok, évkönyvek száma, hogy alig lehet már őket áttekinteni” (kiss 1989: 30). Módszeres számba vételüktől én is eltekintek, e téren is inkább a főbb – részben közös, részben változó – vonások kiemelésére törekszem. (Mindehhez – bár meglehetősen hiányosan, részben elavultan és pontatlanul – l. a különböző internetes forrásokat²; történeti áttekintésükhöz is HaJdú 2003: 34–35; ill.

a Névtani Értesítő Folyóiratszemle rovatát.)

Egyes országok több névtani folyóirattal rendelkeznek (például a svéd, a német vagy a magyar névkutatás esetében), jellemzőbb azonban, hogy vagy egyetlen periodika fém-jelzi az ország névkutatását (pl. a kanadai, a horvát, a lett esetében), vagy nincs ilyen önálló publikációs fórumuk (pl. az egyébként igen fejlett finn onomasztika esetében).

Tematikai szempontból a névtani folyóiratok többsége a névkutatás különböző terü-leteiről közöl cikkeket. Egyes periodikák ugyanakkor specializáltabb jellegűek.³ Vannak kifejezetten a helynévkutatás vagy a személynévkutatás témakörére szakosodott folyó-iratok (pl. a svéd onomasztikában a Namn och bygd mellett létező Ortnamnssällskapets i Uppsala Årsskrift, illetve a Studia Anthroponymica Scandinavica), de akad célzottan az írói névadással foglalkozó szakfolyóirat (az észak-amerikai The Journal of Literary Onomastics és az olasz il Nome nel testo) is.

A külföldi névtani folyóiratok többsége elsősorban nemzeti jellegű, de rendszerint ezek is nyitottak a külföldi publikációk előtt, bár nyelvi akadályok adódhatnak a szerzők számára. A periodikák többsége elsősorban vagy kizárólag az adott nemzeti nyelven je-lenteti meg cikkeit, számos (sőt egyre több) folyóirat tesz közzé viszont más nyelven is tanulmányokat (ritkábban recenziókat is). Ezekben az esetekben elsősorban az ICOS-ra is jellemző világnyelvek, adott esetekben pedig a rokon nyelvek használata (pl. a szláv névtani folyóiratok esetében) a jellemző. E folyóiratok zöme idegen (elsősorban: angol) nyelvű absztraktokat (illetve tartalomjegyzéket) is közöl számaiban.

Megjelenésüket tekintve e periodikák jellemzően évi egy számmal jelentkeznek;

az évi több szám (pl. az amerikai Names évi négy füzettel, az olasz Rivista Italiana di Onomastica évi két kötettel) kivételesnek számít. A kiadó több esetben az adott háttér-intézmény, szervezet (pl. a cseh és a lengyel névtani folyóirat esetében az akadémiai nyelv tu dományi intézet), más esetekben azonban valamely professzionális kiadóvállalat (az utóbbi időben több periodika is „kiszervezte” a megjelentetéssel és terjesztéssel járó feladatait). A nyomtatott kiadással együtt egyre gyakoribb – bár még mindig messze nem általános – az elektronikus közzététel. Egy részük szabad hozzáférésű (Open Access), más részüknél azonban jelenleg regisztrációhoz és előfizetéshez, illetve eseti fizetéshez kötött a tartalmak letöltése. Több folyóirat esetében ha az egyes számok, cikkek nem is, de tartalomjegyzékek, absztraktok ma is szabadon hozzáférhetők.

2 Például: ERIH Plus: http://erihplus.nsd.no; ICOS linkek: http://icosweb.net/index.php/links/[-]

articles/journals.html; az American Name Society linkoldala: http://www.americannamesociety.[-]

org/resources-journals.

3 Némelyik mai, átfogó profilú folyóirat is szűkebb – ekkor általában helynévtani – tematikával indult (például a Beiträge zur Namenforschung vagy a mai Acta Onomastica közvetlen elődje).

Ha végigtekintünk a nemzetközi folyóirat-kínálaton, megállapíthatjuk, hogy a ma-gyar névtan jól állja az összehasonlítás próbáját. Fontos az is, hogy a külföldi névtani folyóiratokban gyarapszik a magyar szerzők publikációinak a száma, valamint hogy ma-gyar névtani szakmunkákról is közölnek – bár jobbára alkalomszerűen – ismertetéseket (ezekről l. még később). A Névtani Értesítő – 2006-tól önálló – Folyóiratszemle rovatá-ban ugyanakkor immár rendszeresen olvashatjuk több külföldi névtani folyóirat aktuális számainak ismertetéseit (erről is l. még a későbbiekben). A magyar névkutatás e téren is lényegesen erősödött az elmúlt években.

4.2. Kézikönyvek, források. A nemzetközi, illetve az idegen nyelvű névkutatás szá-mos fontos kézikönyvet (szótárt, forráskiadványt stb.) jelentet meg. Itt ezúttal is csupán a jellemzőbb típusokra szándékozom utalni, néhány meghatározó jelentőségű, illetve fontosabb példa kiemelésével.

Az idegen nyelvű névtani kézikönyvek körében, a nemzetközi, nagyszabású, átfogó munkák közül is a legreprezentatívabb kiadványnak a Walter de Gruyter kiadásában, a Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft (HSK.) sorozatában meg-jelent többnyelvű (elsősorban német, emellett angol és francia nyelvű), számos szerző közreműködésével készült, (a mutatókötet nélkül) két vaskos kötetből álló összefoglaló munkát tekinthetjük (eichler et al. eds. 1995–1996). Ugyancsak átfogó igényű, széles-körű nemzetközi szerzőgárdával készülő munka egy egyelőre megjelenés előtt álló, angol nyelvű, oxfordi névtudományi kézikönyv (HougHed. megj. e.). Említésre érdemesek mellettük a Baar Verlag által az elmúlt évtizedben kiadott német nyelvű átfogó névtani, illetve az európai nyelvek személynévrendszereit teljes körűen bemutató, ugyancsak ter-jedelmes összefoglalók (a. Brendler – s. Brendler Hrsg. 2004, 2007). Az itt említett munkákban egyaránt találunk a magyar névkutatásról, illetve névanyagról szóló fejeze-teket vagy részlefejeze-teket is.

Hasonlóképpen fontosak az olyan munkák, mint amilyen a szláv onomasztika eredmé-nyeit közreadó kézikönyv, a maga témakörében ugyancsak reprezentatív, átfogó igényű, kétkötetes szakmunka (rzeTelska-Feleszko et al. eds. 2002–2003). S természetesen fontosak azok a kiadványok is, amelyek egy-egy névtani témakör, illetve egy-egy ország, nyelv névkutatásának eredményeit foglalják össze a nemzetközi névkutatás számára is hozzáférhetően. Az utóbbi típus jó példája a finn névtannak a közelmúltban angol nyel-ven megjelent összefoglalója (ainiala–saarelma–sJöBlom 2012).

A névkutatók alapvető segédeszközeit jelentik a különböző nyelvek különböző névtí-pusainak szótárai is. Ezek kínálatát lehetetlen lenne áttekinteni, ám például a két legfon-tosabb személynévtípus, azaz a családnevek és a keresztnevek idegen nyelvű szótáraiból legalább meglehetősen gazdag bibliográfiai listát találhatunk HaJdú családnév-enciklo-pédiájának tematikus irodalomjegyzékében (CsnE. 517–520). A szótárak mellett az inter-neten is számos névtani adatbázis, sőt alkalmazás elérhető már napjainkban. Választékuk egy-egy jól körülhatárolható témakör esetében is igen széles és szinte áttekinthetetlen lehet a nemzetközi – akár csupán az európai – onomasztikai színtéren. (Példaképpen l. a mai családnévtani, illetve családnévföldrajzi kutatásokhoz kapcsolódó honlapokat, pél-dálózó jelleggel: vörös 2010: 16–17, n. Fodor – F. láncz 2011: 175–178.)