nemekre oszlanak fel. Mind a két nembl néhány oly

mveket

lelhetni, melyekre a legjobb epigrammatista

is irigy szemmel tekinthetne; de viszont olyak is ta-lálhatók, pedig

nem

kis számmal, melyek egyéb fogyat-kozásaik mellett

még

csak eredetiség bélyegét

sem

viselik magokon.

Az

epigrammai alkatra nézve Szent-miklóssy szerencsésebb a martiáli, mint a lyrai

nem

darabokban, hol némelykor széles, és czéltalan ampli-ficátióval teljes. Nyelve csinos nyelv; azonban

nem

az a tárgyhoz simuló s

magán

charakter bélyegeit visel nyelv, mely például Kazinczynál, a

magyar

ajak

még

most ebbéli általános fogyatkozásai mellett is, ismer-het. Szentmiklóssy nyelve

mind

epigrammáiban, mind dalaiban, és verses meséiben ugyanaz, s mindig egy-szin, mindig epithetonok

bvségében

csillogó, s az

egyszerségtl

mindig bizonyos távolságban áll, s

benne az az inproprie szólás néha egész a piperéig feszítve van.

A

^mi ízlését illeti, neki a természettl szerencsés tapintása van a szépben, mely

nem

enged alacsonyságokra sülyedni. Soha eléggé

nem

becsülhet sajátságI

67. Ponorí Tbewrewk

nem

azon pályát választá

ma-iga Széptani éskrifikai írások.

gának, melyekre talán vocátiója volt volna, hanenn a

görögökét; pedig épen ez az, melyet lyrai igen pará-nyi tehetségéhez képest neki hasznos dolog lett volna

nem

választani. Tévedésének oka hihetleg valamely fonákulértetttheoriában^{^}

—

^talán épen a

herderiben-—

alapodik; vagy az is lehet,

hogy

valamely nagy

pél-dány

—

milyenek a Kazinczy epigrammái

—

vonzotta ellenállhatlan azon útra, mely

nem

az erejéhez mért út vala, s így ^történt,

hogy

oly örvénybe bukott,

melybl

többé kivergdni

nem

fog.

Ezen

okok az tévedését menthetik ugyan, de a hibákat jókká

nem

tehetvén, a kritikát is

semmi idben

megkérlelni

nem

foghatják.

Ifjonti dolgozásai martiáli typust hordoznak mago-kon, s mondani lehet,

hogy

ezen darabok elégségesek egy ifjú

mvész

tehetségei felöl bennünket reményekre gerjeszteni. Folytatta volna ezen ösvényen az elkez-dett utat, kezesek vagyunk a mondott szóért,

hogy

pá-lyáját sok szerencsével futotta volna meg.

De

önkényt

s makacsul

más

iránytadván menetelének, egy ismeret-len s

önmagának

is csodás labyrinthba tévedt vala, hol a kérlelhetetlen theoria gáncsait szükségképen

maga

ellen lázította.

Nagyobb

számm.al írt epigrammái közt alig mutathatni fel egy-két darabocskát, mely a

mvelt

olvasónak tiszta véleményt nyújthatna,

melyrl

mon-dani lehetne: ((iudicis argutum quse non formidat acu-men)) ; majd mindeniken találni valamit, mi a józan íz-lést sérti.

Az epigramma

nála csak igen ritkán jelen

meg

^a

maga

szokott alakjában; nagyobb részébl ver-seinek oly lényeket látunk eltermeni, melyeknek

még

az eddigleni poétikában nincsnevökfeltalálva, s méltán kétségbe vehet, ha valaha leszen-e?

Hogy

ne

láttas-sunk hihetetlen dolgot állítani, íme, bírái a szépnek!

Ítéletetek alá egy ily productumot terjesztünk.

Jízepigramma theoriája. ic)3

Jsteniiés.

Ha közelít az olympi sereg! kiesen Jebeg a báj

—

Lég-szentelt ligeten s hold-beragyogta mezn.

Engemet andalgót amarantnak alatta köszöntvén.

Fmre

sugárkoszorút Venus-Uránia fz.

Hébe magas kézzel poharát ajakimnak ajánlja, S a szép geniusa csókjait hinti reám.

És én, a boldog, semmit nem óhajthatok immár;

Megleltem mennyem s isteni társ maradok.

Hivatkozunk rátok s mindazokra, kiknek ízlése neni toiiettei finnyásság,

hanem

aesthetikai stúdium resultá-tuma, ha ez

nem

valósággal egy zavarodott szempillan-tat szüleménye-e? Yelut ^gri sommia!

mondaná Róma

philosophus poétája.

A

theoretikus keresztülmegyen a költés minden nemein s

nem

fog lelni nevet, melylyel a darab elczímezhet lészen.

Egyik okaaThewrev/k szembeszökölegkülönös poe-sisának az a makacsságig egyoldalú ízlés, mely

soha-sem

engedi,

hogy

a tárgykülön.féleségéhezképest egy-mástól

különböz

alakban,

különböz

színnel, és nyelv-vel öltöztesse fel darabjait. Nála mindenütt

—

f^ég prózájában is

—

dagályos, epithetonok özönében duz-zadozó, szinte az érthetetlenségig czikornyás nyelvet láthatni, mely szünet nélkül azt az egyetlenegy szemet

sért

tarka

sznyeget

^{terjeszti a}

néz

elébe, hol a phantasia a képek szertelenül egybehalmozottsokasága közt eltompul.

Tedd

a görög egyszerséget ezen meg-foghatatlan buja piperével hasonlatba, s látni fogsz oly távolt, milyet csak e planéta két legmesszebb pontjai között képzelhetél.

A

költnek, a mint tudva van, egy

f

kötelessége a tárgyak idealizálása, mely

nem

egyéb, mint a természetben

lév

kép, cselekedet, és érzemény-nek a

lehet

tökélyig emelt megnemesítése.

A

valódi

költ

ezen postulátumnak akként szokott megfelelni,

hogy

tárgyaiból minden aljasat, mindennapit elhagy, s

csupán a tökély elszórt sugarait gyjtvénegybe, azokat olvasztja egy bizonyos pontban harmóniai vegyülettel

Bajza József munkái. ₁₃

194 ^{Széptant és kritikaiirdsok'}

öszve.

Thewrewknél

ez az idealizálás azok által a kö-zönséges s unalomig elhasznált hasonlatok által szokott megtörténni, mely a görög mythologia képeit hozza a

maga

kiemelni szándéklott képeivel rokonöszveérésbe,

s így gerjeszt bennünk némely homályosan eltarkított észfogatokat. Például

:

Arcza jelenti Küprist, feje Pallast, szíve Diánát

;

így ^él egy lyányban három olymposi szép.

Nyíltan jelenthetjük minden költnek,

hogy

ily módja az idealizálásnak

nem

azon mód,melynél fogva((honor et

nomen

divinis vatibus atque carminibusvenit)).

Azon

megjegyzést ^is általában lehet a

Thewrewk

dolgozá-saira mondani,

hogy

közölök a legkisebb részt teszik azon darabok, melyek ön keblének leleményi ; a többi-nek forrásaira a német költknél

könny

munkával rá-találhatni.

Thewrewk

minden

mvei

között az Jlurórá-hoz írt darab elttünk legnagyobb becs, s ámbár

még

ennek ^{is Kleistnál} van originálja, mindazáltal azon teljességet az eladásban, melylyel ezen darab

magya-rul elmondva van, inkább lehet az sajátjának, mint sok egyebeit mondani.

68.

A

mythologiáról lévén az imént szó, szabad

le-gyen iránta

—

figyelmeztetésül legalább

—

egy kité-rést is e helyt tennünk.

Költink

szinte nagyatyjoknak, Zrínyinek, korától fogva használják a görög mythoso-kat; de soha azok

még

oly

sren

észrevehetk

nem

voltának, mint a mi korunkban, pedigadolgot megfon-tolván, inkábbára az volna javaiiható, hogy ez a

mód

egészen elhagyatnék, vagy ha azt általánosan tenni oly nagy áldozatba kerülne költinknek, legalább a helyet tekinteniök kellene, s gondosabban megválasztaniok

:

hol és mikor volnának ezek a görög phantasia lényei használhatók, mert _így minden meggondolás nélkül elmeszüleményeiket mythologiai színekkel kifesteni

—

engedelmökkel legyen

mondva —

egyébnek, mint

tes-timonium paupertatisnak az

ért

által

nem

tekintethe-tik.

A

görög népnél ezen képek, mint honi termékek.

In document (6) MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM (Pldal 197-200)