mvészség és tudományok körébl ; s az így készült darab már a mvészi alakú epigrammáknak egyik nemét

fogja tenni.

Az

elszáradtszilra írt epigramma a herderi Anthologiában világossá teendi, a mit mondunk.

Mich den erstorbenen Ulm umkleidet jetzo die grüne Rebe, die ich erzog, als ich noch grünte wie ^sie.

Jetzt leiht sie mir die Blatter.

O

^{Wandrer, thue dem Freunde}

Gutes^: es lohnet dich einst noch in dem Grabe mit Dank.

Mily

hatása volna annak reánk, ha csak az

mondatnék

el,

hogy

a venyige'ombok befedezték az elszáradt szilt?

De

tegyük hozzá azon tanulságot,

hogy

a ki

él-tében jót teszen mással,

még

koporsójában is áldva fog tiszteltetni, mely kedves érzéssel hat reánk a szemünk eltt álló hideg, érdekelni

nem

tudó tárgy!

6.

Azt

fogja talán egynémely vélni,

hogy

mi az

epi-grammai tökélyt ezen sententiáktól mérjük, _{és így}

nem

lesz szükségtelen megjegyeznünk,

hogy

e helyt a sen-tentiát csak kulcs gyanánt tekintjük, mely egy szép palotát nyit fel elttünk,

hogy

azt minden részeiben szemlélvén, rendeltetését ^is általláthassuk.

Az

^efféle

didaktikai sententiák s életregulák közönségesen

epi-grammai czímmel tiszteltetnek meg, azonban, a köz-vélemény ellenére is, ezen czím törvényszerségét méltán kétségbe lehet venni, s azon kérdést támasz-tani, ha

ket

egyebeknek, mint egyedül száraz

ta-nulságoknak lehet-e tekinteni?

Mert

az epigrammá-ban ^is, mint minden más osztályaiban a poesisnak, az kivántatik,

hogy

az a Horácz által emlegetett utile és dulce oly viszonyban álljanak egymással, hogy amaz ennek alárendeltetve legyen.

Fbb

czélnak tudniillik a poesisban

—

n^ég a didaktikai

nemekben

is, hol egyik szempont az oktatás

— nem

kell s

nem

lehet mutatkoznia a gyönyörködtetésnél, s valahol egyéb

Jiz epigrammatheoriája. i47

f

^{tendentiát lelünk, higgyük,}

^hogy

^ott eltévesztetett a dolog.*

Ezen

sententiákban pedig igen is

szembeszök,

mi-képen haladja felül a hasznos az édest.

Megvan

az ily

daraboknak ^a

magok

becse, igen sok hasznú didaxissal gazdagítnak bennünket, élet,

mvészség

s

tudományok körébl

abstrahálva, de ha egyébiránt, s épen ezen egyoldalú tulajdonságoknál fogva,

ket

a poesis

köré-bl

kizárva

nem

másoknak, mint iskolai versus meinoria-/eíeknek nevezzük, tehetünk-e róla?

Az

aphorisma- és gnóma-író s a mi jámbor szándékú Zárkánk, ki egy jókora kötet maximát gyjtögetett öszve szorgalmatos méhként könyveibl, szinte oly joggal kívánhatják a költi titulust, mint azok, kik efféle didaktikai senten-tiákat rím, vagy görög mértékkel felczifráztanak.

Vagy

ha valaki költi koszorúját féltvén, nyomasztó ínségei között, épen az epigrammai versformákban akarna

mon-dottaink ellen menedéket és pártfogást keresni, annak tanácslanók,

hogy

az epigrammatisíák számából ki ne feledje azon hasznos embereket is, kik a köztársaság javára a salernói iskola praeceptumait dolgozták.

Meg-van ezen

gnómák

némelyikében a rövidség, elmésség, antithesis s egyéb tulajdonok, melyek az epigrammá-nak is sajáti; foglalnak

magokban

érdekes gondolato-kat, gerjesztenek olykor csodálatot is,

még

sincs tehet-ségökben az olvasóra azon érdekkel munkálni, melylyel a valódi

epigramma

szokott.

7.

Nem

^akarnók mindazáltal magunkat annak gyanú-jába hozni, mintha minden tanulságos sententiát

általá-nosan kitiltanánk az epigramm.ai sphserából; mi csak azon iskolai formájától azeladásnakiszonyodunk, mely

* Hely és czél nem engedik itt elmondanunk, miképen szokta a költ fátyol alá rejteni, hogy szeme a

m

^{készülete alatt az}

úgynevezett utilérz is vala függesztve, mert arra ügyelnie ill szabadság, s nem sulzeri sanyarú tekintetek szerint mindig dicsé-retes dolog. Olvasónknak, ^ki bvebben kívánna ezen pontban ér-tesíttetni, ajánljukHerder és Mendelssohnphilosophiaimunkáinak azon részét, mely a szépmveket tárgyazza.

148 ^{Széptant és}kriikat

iráxok-a morális jót egész teljességében állítja el, s az aesthe-tikaj

szépbl

egyetlenegy pontocskát

sem

láttat, annyira,

hogy

miatta a darab gyakorta nemcsak az epigrammá-nak,

hanem magának

a poesisnak

körébl

is számzetik.

Mert

hogy a sententiák epigrammákban helyet foglal-hatnak, s nagy szerencsével foglalhatnak, azt mi ma-gunk valljuk, s óhajtjuk,

hogy

olvasónk is higgye.

De

mikor ezt mondjuk, múlhatatlan kötelességnek ismerjük az ösvényt kimutatni, melyen a didaktikai tanulságokat eladási forma által az epigrammák tartományiba ve-zetni lehetséges.

8. Ki a görög Anthologiát, Catullt és Martiált, s az újabbaknak némelynagyaitstúdiumává tette,észre fogta venni,

hogy

egyéb requisitumokon kívül tárgy eleven jelenléte, s egység, vagy a mi ezzel rokon, a czélpont azon tulajdonok, melyeknek epigi-ammából kimaradniok

nem

lehet, s a mely versíró ezeket elmulasztotta, mél-tatlanná leve az epigrammatistai névre.

A

dolog rendé alább fogja kivánni,

hogy

rólok szó legyen, itt csupán az elst, s azt is, a mennyire lehet, röviden fogjuk érinteni.

9. Epigrammatistának,

midn

didaktikumokat

sz

költeményébe, s a gnóma-írónak czéljai egyek.

Mind-kett

tanítani akar.

Csakhogy

amaz költi tehetségeinél fogva oly eszközöknek van birtokában, melyek egyszer hibázzák el czéljokat,

midn

a gnóma-írószázszor

mun-kált siker nélkül.

A

^{gnóma-író tudniillik szavakban}

mondja ^el a

maga

reflexióját, s tanítványára hagyja,

hogy

történetet vagy személyt keressen, melyhez a reflexió alkalmaztat hassék.

S

^hányszor

nem

történik meg,

hogy

a jámbor tanítvány

nem

tudott

magának

képet formálni,

nem

történetet gondolni, melyre a

m.ondott észrevétel alkalmatos lett volna, s így emléke-zetében kevés

id

múlva legkisebb

nyoma sem

maradt.

Mert

psychologi észrevétel, mikcpen emlékezetünkben csak kép és történet hagynak sokáig fennmaradandó nyomot, s a mi abstractum, hirtelen elszárnyal.

A költ

ellenben

maga

alkot történeteket, s bellök

In document (6) MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM (Pldal 152-155)