Pozsonymegyében, esztergáim érsekségben.
Hogy herczeg Eszterliázy Pál, magyarországi palatinus Nagyszombatban kétszer, úgymint 1690 s 1696. évben kiadatott könyvében semmi emlitést nem tesz a nagyszombati bőid. Szűz csudálatos képéről; annak nyilván az az oka, hogy az a kép csak későbben, úgymint 1708-ik évben jelesült meg; és ennélfogva más herczeg Eszterházy,azaz Imre, esztergami érzek, Magyarország prímása ál
tal csudálatos képnek ismertetett meg.
Történt tudniillik 1708-ban, hogy az egész város, akkor az országban dühösködö pestis, és a belső csendet megháboritó fegyveres lázadások miatt szörnyű szorongatásban lévén, véletlenül megtelt azzal a hírrel, hogy a főtemplomban levő bőid. Szűznek deszkára festett képe csudálatosán izzadni, sőt könnyezni látszik. Ezen hírnek, mint történni szokott, sokan hitelt nem adtak, de na
gyobb részint a városbeliek oda siettek, meg ak ar
ván szemlátomást győződni a dolog mivoltáról.
Hanem a város plebánusa rendeléséből egy pap megismételtetett a hir, és többektül szemléltetett e látmány, sőt maga a város plebánusa, Martonffy György, Orodi-Sz.-Márton prépostja, esztergami kanonok, reggeli öt órakor a kép előtt imádkoz sokan magukba szállván, töredelmes szívvel meg
siratták előbbi eltávozásukat a felséges Istennek törvényétől, meggyőződvén arról, hogy bűneink miatt következnek oly keserves sanyaruságok re
ánk, melyek az Isten Anyjának könyörülő köny- hullatásira is méltók.
Az egyházi felsöség pedig tartozó kötelessége szerint mindezekről törvényes vizsgálatot rendelt, mely alatt harmincz hiteles tanuk sz. András hava 27-én 1708-ban a sz. szék előtt megeskettettek s meghallgattattak, kik bizonyságot tevének mind
arról, mit tulajdon szemeikkel láttak, némelyek ugyan julius 5-én, mások pedig augusztus 10-én s 11-én 1708-ik esztendőben. Erről a törvényes val
latásról szóló s mindjárt akkor a sz. szék hiteles jegyzője Koller Ferencz által írásba foglalt, és mind ö általa, mind a fönebb említett Martonffy György által aláíratott, és érseki pecséttel meg- erösittetett oklevél a nagyszombati plébániának
— 42 —
levéltárában tartatik, most pedig midőn ezeket irom, kezemben és szemeim előtt forog.
Ez alkalommal az is világ elé jött, hogy már 1663-ik évben is a párkányi csata előtt, némely ájtatos nagyszombatiak észbe vették légyen, hogy ez a csudálatos kép akkoron is könyezett; mert Imre, Magyarország prímása nagy költséggel, ke- rekded formára s rézfedéllel fényesen felépítette, a csudálatos sz. képet pedig minden keresztények lelki épülete, vigasztalása, buzgó gerjedelmekre való indulása tárgyául az uj kápolnának oltárára féltévé.
Akkori időkben 1546. évtől kezdve, az esz
tergami fökáptalau Nagyszombat városában zsel- lérkedett, és sz. Miklós püspök templomában tart
ván isteni szolgálatokat, a lelki ügyészi hivatalt is viselte az említett városban. El nem mulasztotta tehát ezen kápolnának s abold. Szűz képének illő gondviselését. A többször említett Martonffy György, erdélyi püspökségre elömozdittatván, ele
gendő hagyományt szánt és adott arra, hogy a fö- lebb megirt csudatörténetnek, melynek szemlélé
sével ötét is méltatta az Isten, örök emlékezetére esztendős ájtatosságok tartassanak auguszt. 11-én és ezekben a fökáptalan is résztvegyen. Napról-nap- ra szaporodtak az ott felajánlott drága értékű je
gyei azoknak a mennyei kegyelmeknek, melyeket az ájtatos hívek az Isten Anyjának esedezésére itt megnyertek. Erre nézve tehát néhai báró
Schvar-— 43
-zer Lajos, esztergami kanonok, s városi lelkiügyész, azon jegyek árából s más bö adakozásokból azt az egész kápolnát belülről gazdagon felékesitette, két oldal-oltár sz. József és sz. Terézia tisztele
tére ott felállittatott, más drága szent edényeket és egyházi ruházatokat szerzett; más kanonokok is ügyeltek voltaképen e szent hely csinos meg
tartására; sőt midőn a törvény kötelező értelmé
hez képest a boldogult érsek Rudnay Sándor Ma
gyarország prímása, mindjárt e méltóságának ele
jén 1820-ban maga érseki székét Esztergámban megállapítván, a fókáptalant is eredeti helyére, azaz : Esztergámba vissza helyeztetné, bebizonyí
tották az akkoron átköltözködö kanonokok ezen Boldogasszony képéhez vonzó tiszteletöket az ál
tal is, hogy ezen képnek mását magukkal elvitték Nagyszombatból Esztergámba, mely kép maina- piglan a mostani fő-anyatemplomnak öreg oltárán ki van téve, annak foganatos eszközlése végett, hogy valamint ott, úgy itt is az Isten Anyjának, magyarok Nagyasszonyának, megáldó pártfogása alatt méltán szolgáljanak a felséges Istennek, és igen jeles ájtatossággal ünnepelték annak emlé
kezetét; mely alkalommal báró Perén Imre báczi püspök, esztergami nagy prépost és kanonok;
mint egyszersmind Nagyszombat városának régi plébánosa, egy tudós magyar beszédet tartott s
- 44 —
kinyomattatott e nevezetes ünneplésnek okáról.
Azt állítja e jártas, s a római nevezetességeket ismerő szónok (minthogy fiatal korában a római német s magyar pap nevelő háznak a sz. apolli- náris kollégiumának növendéke vala, hogy a nagy
szombati áldást adó Boldogasszony képe, mása azon csudálatos képnek, mely Róma városában sz. Elek templomában tiszteltetik. Erről tudósi- sitást adhatunk néhai herczeg Eszterházy Pál az egész világon levő csudálatos boldogságos Szűz képeinek eredetéről irt két könyveiből, a hol ol
vassuk, hogy Syriának Odessa városából áttéte
tett ez a szent kép, és sok csudatételekkel tün- döklik a negyedik századtól fogva; mert ezen képhez szent Elek Rómából Odessába utazott és ott tizenhét esztendeig ájtatoskodott, azután haza térvén, szentül meghala első szent Incze (Inno-
czencz) római pápa idejében.
- 45
-A BOLD. SZŰZ MÁRI-A KÉPE -A MODORDORFI TEM
PLOMBAN, NAGYSZOMBATHOZ KÖZEL; ESZTERGAMI ÉRSEKSÉGBEN, POZSONYMEGYÉBEN.
■ 46
47