Mosonmegyében, győri püspökségben.
Ámbár halhatatlan emlékezetű herczeg Esz- terházy Pál, Magyarország dicső nádora, a hold.
Szűznek ezer háromszáz képéről értekezik azon jeles könyvben, melynek czime: Mennyei Korona, (Nagyszombatban az akadémiai hetükkel 1696.) de egyikről sem emlékezik oly szivbéli indulattal, mint erről. Ki fog tetszeni értekezésének tartal
mából érzeményének méltó oka. Ezek tehát az ő szavai :
„Midőn ezen boldogságos szent Szűz képé
ről emlékezem, s mivoltát akarom leirni, rettegek elmémben, ismervén elégtelen és gyarló tudomá
nyom csekély állapotát; mindazonáltal ha teljes
séggel mindeneket eltitkolnék, méltán feddethet- ném háladatlanságról; a ki mindazt, a mihen vol tartományának urai, maguk titulusában vagy ne- vezetökben fejedelmi névvel élvén, a ki öregebb vala közöttük, igy íratja vala m ag á t: Giletus Dux, Princeps de Fraknó et Dominus haereditarius L a
cus Peiso, azaz:fraknai fejedelem s Peyzo
tóörö-9*
kös ura, mely Peyzo mostanság Fertő vizének ne
veztetik, melynek hossza 7, széle 2 mérföld.
„Ezen nevezetes giletusok famíliája vagy há
za, sok esztendeig tartott, s az igaz római katho- lika ecclesiában való hitben lévén, kiváltképen való ájtatossággal viseltetének a hold. Szüzhöz, mi onnan is kitetszik, hogy ugyanazon gilet her- czegek egyike, 1233-ik esztendőben, a fraknói várban levő és régenten építtetett Boldogasszony kápolnáját megujittatván, egy vörös márványköre ilyen Írást tétetett : „Hanc Ecclesiam beatae Ma
riae semper Virginis Giletus Dux renovavit vene
rationis ergo anno 1233.“ azaz : „ezen boldogsá-
„Fönebb megirt Giletus idejétől fogva pedig, úgymint 1246-tól 1622-ig, mely magában foglal 414 (szorosabb számítás szerint 376) esztendőt, mindig azon fraknói kápolnában tartatott ezen csudálatos szent kép, mindaddig, miglen a megne
vezett 1622-ik évben, Istenben elnyugodott Ga- lanthai gróf Eszterbázy Miklós, akkori országbíró, s együtt Magyarország dunántúli, és Hegyaljai
133
magyarországi királytól, Fraknóvára örökösen adatnék.“
„A hol szegény boldog emlékezetű szerelmes édes anyám, Bedegi gróf Nyári Krisztina azon sz.
képet megszemlélvén, annyira megszerető, hogy nem szünék addig szerelmes urától való kéréstől, minémü kiváltképen való nagy buzgósággal imád- kozék ezen szent kép előtt sok ízben a*, én sze
mem láttára is igen sürü könyhullatásokkal és fohászkodásokkal, mely igen gyakorta v a la ; de többnyire egy bizonyos rekeszben csukván be ma
gát, nem mindenkor bocsátván másokat magához;
mivel pedig én akkoriban, midőn ezeket láttam, úgymint az 1640-ik esztendőben, igen gyermeki állapotban voltam, ítéletet a dologban nem igen tehetvén, mindazonáltal hallottam annakutána is, hogy azon szent kép üdvözült szegény anyámhoz megszólamlott volna, hogy csudák is, s különféle látások is történtek volna ugyanezen szent kép
nél; miket mindazonáltal annyira titkolt megirt szegény anyám, hogy teljes világosságra nem me- hettenek. A képet pedig annyira becsülötte, hogy1 annyi darab aranyért, a mekkora azon kép, nem adta volna.11
„Meghalván azért szegény, Istenben elnyu
godott palatinusné édes anyám, Istennek csudála
tos rendeléséből, azon szent kép nekem, akkoi*
hat esztendős gyermeknek adatott, mely előtt
mindennapi imádságaimat mindaddig végezém, miglen az 1645-ik esztendőben Gratzben a páter jesuiták iskolájába kelletnék mennem. Akkor azért ezen szent képet kisebbik húgomnak, gróf Eszte- rás Ersicske kisasszonynak kezébe engedém, in
gyen sem gondolván arról, hogy valaha jövendő
ben szerelmes házastársam legyen; mely kilencz egész esztendeig volt nála, mindennapi imádságát ez előtt végezvén.41
„Annakutána pedig, midőn én is végezvén iskoláimat, hazaszállottam s fentirt húgomat örök házastársul vevén, ezen szent képet nagy örömmel kezemhez vevén, fraknai tárházamban tartottam, nem különben, mint kiváltképen való kincset, mely előtt vékony tehetségem szerint gyakran áj- tatoskodtam.44
„Azonban magam lévén egykor tárházam
ban, az 1656-ik esztendőben, szeptembernek, azaz kisasszony havának nyolczadik napján, mely a bőid. szent Szűz születése napja, négy és öt óra között délután, nagyobb ájtatossággal kívánván imádkozni, midőn az Istennek és a bőid. Szűznek könyörögnék alázatos szivvel, a véghetetlen ir- galmu Istennek, és az ő szentséges Anyjának úgy tetszett, hogy ezen csudálatos szent képet a F er
tőn túl való puszta Boldogasszony szentegyházá
ba vinném, megépíttetvén azon szent helyet is, mely is régenten ugyan a boldogságos szeplőtlen szép Szűz tisztességére épittetett vala, s midőn az 1530-ik esztendőben Szolimán török császár Bécs városát megszállotta, akkoron épen elronta- tott volt; mire nézve én is azon helyen, úgymint ezen szent kép előtt fogadást tettem, hogy a szent
egyházat meg is építtetem, e képet is oda viszem,
— 134 —
sőt a pater franciskánusoknak is klastromot épít
tetek, s fundácziót is teszek.11
„Ennek fölötte ugyanezen csudálatos szent kép előtt mindenemet magammal együtt az Isten
nek, s az ö sz. Anyjának örökösen adám, a szent
egyházat pedig valamennyire föl is állitván, a sz.
képet is oda vivén, szinte Kisasszony nap estéjén, az 1661-dik esztendőben, holott Istennek sokféle áldásit veszik azon szent helyen a keresztény hí
Ferencz szerzetének elöljárójához : minthogy tett fogadásához képest, ennek a szerzetnek gondvise
lése alá bizta megbecsülhetetlen kincsét, azaz : a boldog Szűz Anyának szent képét : mind a tá
gas klastrom, mind a fényes templom végképen megkészült 1702. esztendőben. Laknak e klastrom
bán tiz pap, tizenkilencz tanuló, és hat szolgáló barát szent Ferencz szerzetéből, szűz Mária pro- vincziájából.
Említésre méltó az a könyv, melyet a Fertő mellett levő Boldogasszony klastromában lakó franciskánus PP. FF . a felsöség engedelmével 1697. esztendőben megírtak, és a kegyes herczeg palatínusnak beajánlva, Bécsben, Voigt Leopold könyvnyomtatónál 1698-ban kinyomtattattak ma
gyarul, ily czim alatt : titkos értelmű Rózsa, vagy a Förtö mellett levő Boldogasszony csudálatos érdemének drága illatáról, és jótéteményeinek s
— 135 —
lelki-testi orvoslásainak egynéhány példáiról együgyüen emlékező könyvecske.
A könyv 347 lapot foglal magában, negyed
rétben; és 170 esetekről értekezik, melyek 1655- dik esztendőtől kezdve 1695-dik esztendeig felje
gyeztettek a klastromi jegyzőkönyvbe, az oda fo
lyamodó számos híveknek előadása szerint, ön
kényt vallást tevén azokról a malasztokról, me
lyekben részesültek különféle ínségeikben, folya
modván a Jézus anyjának hatalmas pártfogása által a Mindenhatóhoz, ott, hol segítséget kértek, e kegyelmek helyén.
M'tstaniglan is szám nélkül való azoknak sokasága, a kik a Förtö mellett levő templomban mindenünnen összegyűlnek, és ott minden tökéle
tes ajándékokat kérnek és vesznek attól, a kiről azt irja szent Bernárd apátur, hogy azt végezte Isten, hogy minden jókat nyerjünk Mária által.
Mind a kérelmünknek pedig, mind a kívánt meg- hallgattatásoknak jeléül, függnek ott a szent kép előtt a sok ajándékos táblák, és arany, ezüst jegyek.
Elfelejthetetlen VI. Pius pápa május 19-kén, 1779 dik esztendőben kiadatott pápai levele, mely által teljes búcsút engedett azoknak a híveknek, a kik ezt a templomot ájtatosan látogatják, és ott az anyaszentegyháznak szándékára elvégzik imádságukat, a penitentia-tartás és az oltári szentségben méltán részesülvén : ezt a búcsút mindazáltal csak egyszer esztendőt által nyerheti ki-ki közölük Az engedelem pedig nincs bizonyos esztendők számához kötve, és a győri püspök, néhai gróf Zichy Ferencz, ugyanazt 1779-ben ki- hirdettette.
Adja a könyörületességnek Atyja, hogy ez
— 136 —
a választott helye az isteni kegyelmeknek már soha előbbi pusztaságra ne kerüljön; hanem in
kább benne, amaz elfelejthetetlen nádornak, első Eszterházy herczegnek őszinte tettleges buzgalma és végső akaratának istenes szándéka szerint az az Isten nagyobb dicsőítésére, Máriának nagyobb tiszteletére, hazánk lakosainak nagyobb ájtatos- ságára, az emberiségnek üdvösségére, a mennyei maiasztok bővebb mértékben osztogattassanak.
— 137 —
1 3 8
A B .SZ . MÁRIA k é p e a k is m a r t o n i t e m p l o m b a n
A GYŐRI PÜSPÖKSÉGBEN, SOPRONMEGYÉBEN.
139