Budán, esztergáim érsekségben.
Midőn 1690. évben Budavárát s városát és az egész környéket pestis pusztítaná, és mindenütt rettegés háborgatná a lakosok szivét, Franczin Péter budai választott polgár s kéményseprömes- ter, mennyország hatalmas királynéjához, ki sz.
fia által a bűn és az örök halál mirigyétől az egész emberi nemzetet megszabaditá, vette folyamodását, Fogadást téve t. i. hogy ha öt hozzátartozóival együtt megtartandja a felséges Isten, születése földére, Olaszországba fog zarándokolni, névsze- rint Mediolanumhoz közel, a vigezói völgyben fek
vő Dire helységbe, az ott nagy tiszteletben levő Boldogasszony képéhez, melynek neve d é l s a n- g u e , azaz : a vértöl jeles. Nem sokára ezután megszűnt Budán a pestis. Franczin háza ment ma
radt a mirigyes nyavalyától, holott minden körü
lötte levő házak elpusztultak, mire nézve Franczin fogadásának teljesítésére feleségével s gyermekei
vel Olaszországba az irgalmas sz. Szűz képéhez sietett; ott hálákat adott a Mindenhatónak, egy
szersmind pedig azon sz. képnek híven utánozott mását felszenteltette s magával elhozta Budára, hol a fehérvári vár kapuja alatt létező szántó
anyja karján ülő kisded Jézussal együtt, épen karácson hava 8-án, azaz : a Mária tiszta fogan
tatása ünnepén. Épen ott akart tehát a könyörülő jó Isten kegyelmei bö osztogatására egy helyet választani, mint ezt a jövendő kor bővebben meg
mutatta. Ezen kápolnának Franczin Péterre néz
ve, ki azt felállittatta : kürtöseprö-kápolna nevet a d tak ; a képet pedig vérképnek is nevezték, az eredeti képre való tekintetből, minthogy ezen vér- cseppek is látszottak a Boldogasszony homlokán, midőn egy istentelen ember kővel megsérteni me
részelte e képet, melynek homlokán mainapig is szemléltetnek azon vércseppek. — Az akkori bu
dai plébánosok, u. m. a Jézus-társaságbeli papok, azután a budai királyi várban lakó sz. Zsigmond prépostja és Budavárosa polgári tanácsa semmi
képen meg nem egyezhettek sokáig a kápolnában tartandó isteni szolgálat rendszabása iránt. Any- nyira jutott a dolog, hogy a képet a kápolnából kivitték, és majd a prépostságban, majd a jesui- táknál tisztelve őrizték. Hanem a népnek a ká
polnához való tódulása még inkább növekedett, úgy hogy az esztergami érsek, herczeg-prímás, Eszterházy Imre rendeletére ismét előbbi helyére állíttatott a hold. Szűz képe, egyszersmind pedig az isteni rendtartás is meghatároztatott. 1739-dik évben újra kiütött Budán a pestis és nebányan e
sőbb parancsolatból éjjel-nappal őrizték a kápol
nát, hogy a nép tolakodása és közösülése
meggá-— 78 —
toltassék. Ezen rendkívüli történetről tehát szoros vizsgálat rendeltetett, mely alkalommal a meghi- teztetett tanuk bizonyságot tevének a történt eset valóságáról. Névszerint : báró Kolb fö-örnagy;
Ehrmann József, kapitány; Scliik János, főhad
nagy; Spinka János, zászlótartó; FukszWenczel, strázsam ester; Daucz Ferencz, káplár, helv. val- népesedni kezdett, hogy e külvárosnak Krisztina
város név adatott Mária Krisztina föherczeg-asz- szony emlékére, ki 1742. május 13-án született Mária Terézia királynénktól, s idővel Albert szak- szóniai herczeg s Magyarország királyi helytar
tója hites társa vala. E budai külvárosnak népe klastromozó Kapisztrán sz. Jánostól nevezett osz
tályba való sz. Ferencz szerzeteseire bízatott a lelki gondviselés, a helybeli káplánság neve alatt.
- 79 —
Végre ott is egy plébánia állott fel a budai ta mindenféle Ínségeikben segedelmet kerestek és nyertek a kegyes Istentől. 1795-dik esztendőben, kís-asszony hava 13-kán, épen Mária neve ünne pén Kondé Miklós, belgrádi felszentelt püspök és esztergami érseki helytartó, a mostani plébá
niái nagy templom épületére ünnepélyesen tette le az első alapkövet, herczeg-prímás, kardinál Batthyán József jelenlétében. Két esztendő múlva pedig, úgymint 1797-dik évben, Nagy-Boldog
asszony ünnepét követő vasárnapon, ugyanazon felszentelt püspök, egy végtelen sokaságnak és sok elökekelöknek jelenlétében, minden jámbo
rok örvendező könyhullatásaik és sóhajtásaik kö
zött ezen templomot felszentelte, és a felszentelt uj oltárra ezt a szent képet felállította, mely al
kalommal én, mint diakónus, a felszentelő püs
pöknek segédje valék. — Meg kell vallani, hogy az itt hivatalosan tisztelkedö lelkiatyák buzgó iparral törekesznek az őszinte ájtatosságot ezen kegyelmek helyén előmozdítani. Mindennap, reg
geli hat órától kezdve, majdnem délig ajánltatnak itt a Felséges Istennek oltári áldozatok mind az ide meghívott, mind az ide önkényti buzgalomból gyakran megjelenő papoktól, melyekre minden
kor nagy száma jelenik meg az istenes hallga
jövő keresztényeknek ájtatosságát pedig táplál
ják s gyarapítják a szentségek felvétele, az Isten igéjének hirdetése s hallgatása, a római szentsé- ges pápáktól engedtetett búcsúkban való részesü
lés , az időről időre megújuló osztogatása az isteni malasztoknak; melyekért legyen méltó dicsőség az irgalmas Istennek, és a Jézus Krisztus leg
szentebb Anyjának, Máriának.
— 81 —
82
A B. SZ. MÁRIA KÉPE MÁTRA-VEREBÉLYEN, ESZ
TERGAMI ÉRSEKSÉGBEN. NÓGRÁDMEGYKBEN.
83 csudálatos Boldogasszony képe.11 „Egerhez nem messze fundáltatott Pásztó nevű helyben egy tem
Későbben visszaadatott a pásztói apáturság a cisztercitáknak minden ahoz tartozó helységek
kel együtt. Ezek közt volt Mátra-Verebély is, melynek birtokába azután 1757-ben az Almásy familia belépett. Hihető tehát, hogy midőn a szer
zetesek Pásztóról számkivettettek, valaki közü
lök az ott levő Boldogasszony képét Yerebélyre magával elvitte, és ott, mintegy menedékhelyen elrejté, a hol régtől fogva divatozott a szent kút mellett levő szentegyházban az isteni szolgálat;
de a Boldogasszony képe csak későbben lett ne
vezetessé. Pesten Landerer Mihálynál 1797-ben nyomtattatott 144 lapra terjedő könyvében Szent- mihályi Mihály, az egri püspökségben lövő bo- czonádi helység plébánosa, egri kanonok, a patai
6*
r