A következő fejezetben Békés megye uradalmait és nagybirtokosait, továbbá az érintett főúri családok megyéhez való kötődését kívánjuk bemutatni.131
A megye BirtoKviSzonyAi A Harruckern-uradalom
Miután a Harruckern-uradalommal és annak nagybirtokos családjaival külön fejezetben foglalkozunk, ezért itt csak érintőlegesen vázoljuk ezen uradalom történetét. A török kiűzése után br. Harruckern János György (1664–1742) a had-sereg élelmezéséért felelős hadbiztosi szolgálataiért Békés megye öthatodát kapta meg. A Harruckern-uradalom már csak hatalmas méretéből és az örö-kösök közös családgyűlésének összetartó erejéből adódóan is központi szere-pet játszott a megye életének, illetve nemességének formálódásában. Bár a régi birtokosok követeléseket támasztottak, Harruckernt és utódait a királyi kincstár – egy eset kivételével – sikeresen védelmezte a fellépő igényekkel szemben. Harruckern János György jó gyakorlati érzékkel fogott birtokai érté-kének növeléséhez, így igyekezett azt benépesíteni és megműveltetni. 1729-ben a vármegye főispánjává tették meg, de a tisztikarral lényegé1729-ben Ferenc fián keresztül érintkezett, aki apjával ellentétben rendszeresen látogatta a me-gyei közgyűléseket.
Az uradalomalapító Harruckern János György 1742. évi halála nem ho-zott lényeges változást sem a vármegye életében, sem a családi örökség sorsá-ban. Fiát, Ferencet Mária Terézia 1743-ban tette meg a megye főispánjává.
A Harruckern-uradalom életében nagyobb fordulatot tehát majd csak Ferenc 1775. évi halála okozott, hiszen vele a család kihalt férfiágon, ezért a birtok-együttest – hosszú idő elteltével – 1798-ban az örökösök közös kezelése mel-lett öt egyenlő részre osztották fel: a gyulai és békési „ráta” a Wenckheim, a szarvasi a Stockhammer, a csabai a Siskovics, a szentesi pedig a Károlyi család
131 3. térkép: Békés megye uradalmai. Lásd a 309. oldalt.
birtokába került.132 Ezen családokba – főként a Stockhammer famíliába – tör-ténő további beházasodások, majd az ezt követő birtokosztódások következ-tében további főnemesi nagybirtokos família, köztük több indigena család, úgymint a gr. Trauttmansdorff, gr. Auersperg, gr. Blanckenstein, gr. Mitt-rovszky vagy a gr. Bolza család került kapcsolatba Békés vármegyével első-sorban rokonsága, másodelső-sorban megyében örökölt birtokai révén.
A szentandrási uradalom
A Harruckern-uradalomhoz nem tartozó szentandrási uradalom a régi Tolna megyei (pákosi) Paksy család birtokában volt először. A török hódoltság ide-jén a família csak névleges tulajdonosa volt az uradalomrésznek. Miután a Paksyak bárói ága a 17. század elején, nemesi águk pedig a 17. század végén kihalt, a jogilag birtokolt uradalom a királyra szállt volna, a família leányági örökösei azonban kiegyeztek a kincstárral, és 32 000 forintért megkapták a Paksy család összes birtokát. Az egyezséget I. Lipót 1702-ben hagyta jóvá.
Az uradalom tehát a későbbiekben a velük rokonságba került családok és azok örökösei között osztódott meg. Az elsők között a Szatmár vármegyei (király-daróczi) Daróczy133 családot érdemes említeni. Daróczy Zsigmond (?–
1664 előtt) ugyanis Paksy János Anna lányával kötött házassága által került a Paksyakkal rokonságba. István fiuk (1664–1709) lányának, Daróczy Katának Száraz György (?–1733) királyi személynök, királyi udvari tanácsos lett a férje.
Száraz felesége örökösödési jogán 1719-ben fizette meg a kincstárnak a Pak-sy-örökösödésből a szentandrási uradalomra eső részét.134 Az uradalmat a Száraz család kezdetben – 1719 és 1736 között – Tolnay Istvánnak, a megye pénztárnokának adta haszonbérbe. 1734-ben a falu lakói – az őket ért sérel-mek miatt – kétszer is felgyújtották Tolnay magtárát, majd 1735-ben nemcsak magtárát, hanem a kastélyt is kifosztották és felgyújtották. Száraz György öz-vegye az 1735-ös úgynevezett (Szegedinác) Péró-felkelés után visszavette Tol-naytól az uradalmat, és Khlosz Mátyásnak adta bérbe. Khlosz bérletén tényle-gesen Karácsony Gergely örmény kereskedő gazdálkodott.135
Száraz György fia, Tamás halálával ez a családi ág kihalt, mivel három leánya, Julianna, Erzsébet és Katalin nem vihették tovább a Száraz nevet.
György halála után Julianna leányára, br. Rudnyánszky Józsefnére szállt a bir-tok.136 A helyzet ellenben nem volt ennyire egyszerű, ugyanis a
Paksy-örökö-132 Hankó, 2000. 10.; Palatinus, 1909. 20–25.; Implom, 1971. 38–39.; Éble, 1895. 19–21.
133 MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Daróczy Zsigmond, Sándor, József és István.
134 Nagy I., 1863. X. 492–493. A Száraz család másik ága Bihar megyében élt, és ott több megyei tisztséget töltött be.
135 Virág, 2009. 31–32.
136 Virág, 2009. 33. Az uradalomban Rudnyánszky József telepítette újra 1746-ban Tótkomlóst.
A birtokát gazdatisztek irányították, a csabacsűdi és szentetornyai pusztákat marhakereske-
sök és Száraz Julianna leszármazottai137 között – miután a föld ára emelkedni kezdett – harc indult a birtok megtartásáért: a Paksy család által a Daróczy és a Jármy138 család, a Száraz család révén pedig a Rudnyánszky, a Montbach,139 a Nedeczky,140 a (barkóczi) Rosty és a Mayer család jelentkezett részesedés remé-nyében. A rokonság pere Rudnyánszky József 1788-as halála után újabb len-dületet vett: az 1791–1792-ben, majd 1795-ben megtartott tárgyalások után a Paksy-örökösök pert nyertek a bárói család ellen. Rudnyánszkyak a felperes rokonságnak – terhelő váltságösszeg mellett – kénytelen volt átadni az urada-lom egy részét. Ekkor az uradalmat 3024 részre osztották, amelyből az örökö-sök 1571, a szolnoki Jármy-örököörökö-sök 661, a királydaróczi Daróczy-örököörökö-sök 288, pákosi Paksy László örökösei 504 részt kaptak.141
A régi Nyitra megyei (dezséri) Rudnyánszky családból József (1703–1788) aranysarkantyús vitéz, a hétszemélyes királyi tábla bírája vette nőül Száraz Ju liannát (1717–1798), a szentetornyai Száraz-birtok örökösét. A Rudnyánsz-ky-uradalom központja a szentandrási kastély volt, ahol már 1780-ban bizto-san lakott Rudnyánszky József a családjával. A hagyomány szerint az itteni kastélyt – a nagytétényi kastélyban lakó – József báró építette fia, József Lász-ló (1740–1794) számára, aki hosszabb ideig élt Szentandráson. József 1794-es
dőknek adta haszonbérbe. Miután Khlosz haszonbérlete lejárt, saját kezelésbe vette a szent- andrási birtokrészt.
137 A Száraz-örökösök a következők: Száraz Júlia gyermekei, valamint lánytestvére, Száraz Erzsébet lányai, pechaui Montbach Ferencné Mayer Franciska bárónő és nedeczi Nedeczky Albertné Ujváry Valburga bárónő.
138 Karácsonyi, 1896. III. 184.; Nagy I., 1859. V. 317–321.; Kempelen 1913. V. 249. A Szatmár vár-megyei (szolnoki és magyar-déllői) Jármy családból András felesége, Paksy Katalin után ré-szesült a szentandrási uradalomból. Virág, 2009. 33. A Jármy család részéből 4/3024-et csokalyi Fényes György kapott meg, szentgyörgyi Horváth Zsigmond a Jármyak birtokré-szét még 1815 előtt zálogba vette, Fényes rébirtokré-szét pedig örökáron megvette.
139 Karácsonyi, 1896. III. 189. A Montbach családból Ferenc Mayer Franciska révén részesült a szentandrási uradalomból. Szentetornyát 1846-ban Montbach Károly vette meg. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Montbach Károly.
140 Karácsonyi, 1896. III. 189. A Nedeczky család Trencsén megye legrégebbi családja. György a szentandrási részből birtokhoz (1818–1846) vétel útján jutott. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–
1736/1846. Nedeczky György.
141 Implom, 1971. 40–41.; Karácsonyi, 1896. III. 199.; Nagy I., 1863. X. 492–493.; Virág, 2009. 33.
Az 1795-ben 3024 részre osztott uradalmon egy elméleti felosztást jelentett, a későbbiekben az adott birtoknagyságot eszerint határozták meg: valahányad/3024-ed rész. A földesurak nem osztották fel maguk között a földterületet, csak a jövedelmén osztozkodtak. A jövede-lem beszedésére és arányos szétosztására közös uradalmi tiszteket tartottak. A szentandrási uradalom tulajdonjoga így teljesen elaprózódott: 1817-ben szentgyörgyi Horváth Ferenc, ghymesi és gácsi gróf Forgáchné Rudnyánszky Franciska, dezséri báró Rudnyánszky Károlyné, dezséri báró Rudnyánszky Józsefné, kisjókai Szakáll Jakab, pechaui Montbach Károly, barkóczi Rosty Albert, vukovári Szikszty Ferenc és Judit, csúzi és pusztaszentmihá-lyi Csúzy Pál, bojvári Vigyázó Ignácné, dévaványai Halasy Károlyné, nemeskéri Kiss Ferenc, József, Sándor és János, borosjenői Atzél Antal, lomniczai Skerleczné nemeskéri Kiss Rozália, Csepregi Károly, a pécsi káptalan, a Harazin család, a Csík család, szenkatolnai Cseh László, kürthy Csabay Antal és a tótváradjai Kornis család is birtokos volt itt.
halála után gyermekei közül Rudnyánszky Mihály (1792–1833) fia – későbbi Békés megyei országgyűlési követ – örökölte az itteni kastélyt és birtokot, amelyet 1833-ban bekövetkezett halála után felesége, nagyjeszeni Jeszenszky Teréz (1802–1863) lakott, gyermekeik azonban a família paksi birtokán éltek.
Mihály birtokossága – és bátyja, Rudnyánszky Sándor (1790–1853)142 Békés megyei alispánsága – idején a hagyomány szerint megyegyűlést is tartottak a kastély emeleti dísztermében. Sándor szentetornyai birtokának északnyugati részén majorságot és uradalmi lakot is létesített, amely köré Bánfalva szerve-ződött.143 Végül 1851-ben állandó Békés megyei tartózkodási helyét feladva – a nagytétényi kastélyba költözve – haszonbérbe adta 853 hold területű bir-tokát Epstein Simonnak 12 évre, aki 1851-től 1858-ig lakott Bánfalván. Ezalatt több vállalkozást elindított a faluban: a földbérleten kívül serfőzdét és pálin-kafőzdét létesített, 1852-ben pedig selyemhernyó-tenyésztésbe kezdett. Rud-nyánszky Sándor 1853. évi halála után a vagyonát a gyermekei örökölték a végrendeletében meghatározott arányok szerint. A legnagyobb birtokrész tu-lajdonosa a báró egyetlen fia, Rudnyánszky Gyula (1824–1876) lett, aki az 1848–1849-es szabadságharcban honvéd főhadnagyként vett részt.144
A Rudnyánszky család másik ágának megyében fekvő jószágait 1810-ben bírói zár alá is vették. 1814-ben – Rudnyánszky József és Száraz Julianna uno-kája – Rudnyánszky Zsigmond (1766–1845) szentandrási, tótkomlósi, csa-bacsűdi és szentetornyai jószágait (kis-jókai) Szakál Jakabnak adta el, illetve a rudnyánszky Károlyné és rudnyánszky Franciska halála után örökölt részét, valamint gr. Unger haszonbérleti fizetségét is átadta az új tulajdonosnak.
A kettejük között megkötött szerződést a megye előtt is nyilvánosságra hozta rudnyánszky.145 Nemcsak Rudnyánszky Zsigmond, hanem – Rudnyánszky József és Száraz Julianna fia – Rudnyánszky György (1746–?) is elhagyta a megyét, hiszen 1815-ben – időskorára hivatkozva – lakhelyéhez közelebb kí-vánt élni, ráadásul birtokait többségében idegenek bírták, ezért hasonlóan azok eladása mellett döntött.146
142 Héjja, 2002. 174–176. Rudnyánszky Sándor Békés megye tiszteletbeli jegyzője, másodjegyző-je, majd táblabírája volt. Az utóbbi tisztséget Vas és Csongrád megyében is viselte. 1825–1827 közötti helyettes alispáni posztjáról egészségügyi és más indokok miatt lemondott. Az igaz-gatási pályafutása ezzel véget ért, de a megyében maradt.
143 Implom, 1971. 49. Rudnyánszky Sándor 1826-ban külön szerződésben rögzítette az orosházi és a szentesi lakosok ide történő telepítését. Megbánva költözésüket nevezték el a települést Bárófalvának, majd Bánomnak, Bánomfalvának és Bánfalvának 1826 és 1901 között. (Ma Gádoros.) Bánomfalván belterjes gazdálkodást folytattak, főként szőlő- és gyümölcstermesz-tés zajlott itt, sőt egy 40 000 fás epreskertet is létesítettek.
144 Virág, 2009. 291–292. Rudnyánszky Gyula 1854-ben új településrészt méretett ki, ezt Újbánfalvának nevezték el. Vö. Csizmadia J., 1905.
145 Karácsonyi, 1896. III. 194–195.; Nagy I., 1862. IX. 797–810.; Kempelen, 1915. IX. 172–176.;
Héjja 2009. 633.; MNL BéML IV. A. 1. b. 1050/1810.
146 MNL BéML IV. A. 1. b. 1465/1814., 11/1815., Karácsonyi, 1896. III. 196. és 179.; Nagy I., 1863.
X. 31–40.; Kempelen, 1915. IX. 225–229. A Rudnyánszky-birtokból a (szlavniczai) Sándor csa-lád részesült. Az ősi Trencsén megyei csacsa-ládból Sándor Károly (1730–1771) Rudnyánszky
A Rudnyánszky család révén vált a megyében érdekeltté – a Pozsony megyéből Komárom és Békés megyékben megforduló – Szakál család. A fen-tebb említett Szakál Jakab a nemességét 1831-ben hirdette ki Békésben, miu-tán Mike-Budáról 1830 körül érkezett Szentandrásra. A fiai közül Pál Szen-tandráson, Csabacsűdön és Szentetornyán szerepelt a birtokosok között.147
A (barkóczi) Rosty család többek között Vas, Fejér, Békés és Pest megye birtokos nemes családja volt. A Rostyak közül Albert (1779–1847) kötődött Bé-kés megyéhez, aki a szentandrási uradalom miatt költözött ide. 1825-ben bi-zonyságlevelet kapott arról, hogy a csabacsűdi puszta és a szentandrási ré-szek tulajdonosa, valamint Komlósnak és Szentetornyának haszonbérlője.
Rosty 1800-ban a hivatali életbe is bekapcsolódott. Albert azonban nemcsak közfeladatai miatt vált a megye számára nevezetessé, hanem azáltal is, hogy 1845-ben önként mondott le a birtokai, illetve javai utáni adómentességéről, és vállalta az 5300 holdja utáni adózást.148 A Rosty-vagyont 1851-ben osztották fel az utódok között. Ágnes lánya férjével, Eötvös Józseffel a szentetornyai bir-tokot, ilona lánya házastársával, Trefort Ágostonnal a csabacsűdi és az adós-sággal terhelt 500 holdas szentetornyai birtokot örökölte meg. trefort ekkor került a megyével szorosabb kapcsolatba.149
A szentandrási uradalom 288/3024-ed része 1795-ös bírósági ítélet után a királydaróczi Daróczy család birtoka lett,150 amely további négy részre esett szét: az egyik rész Ferenchez, a második rész Franciskához került, akinek első férje szentgyörgyi Horváth Ferenc vas megyei alispán volt. A harmadik és
Annával (1740–1794) Tétényben megkötött frigye után 1818–1836 között bírt részt a szent-andrási uradalomból. A lányaik: Júlia (férje gr. Forgách Ferenc) és Anna (házastársa König Ferenc). A (ghimesi és gácsi) Forgách családból még Miklós – Rudnyánszky József és Száraz Julianna lánya – Rudnyánszky Jozefa után kapta meg szentandrási birtokát, amelyet 1815–
1836 között birtokolt.
147 Karácsonyi, 1896. III. 198.; Nagy I. 1863. X. 456.; MNL BéML IV. A. 1. a. 2300/1831.; MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Szakál Jakabné és Szakál Pál. Pál neje a Dabasról való Dinnyés Erzsébet volt. A család többi tagja a Bihar megyei Tótiban volt birtokos.
148 Karácsonyi, 1896. III. 194.; Héjja, 2002. 171–174. Rosty Albert először fizetés nélküli szolgabí-ró, vice notarius, majd fizetéses aljegyző, vármegyei főjegyző, táblabíszolgabí-ró, országgyűlési követ, 1819–1826 között pedig másodalispán volt. A Rosty család a Salamon és a (vizeki) Thalián családdal került rokonságba. Salamon Sándor Rosty Terézzel kötött házasságot, illetve Rosty László felesége Tallián Magdolna lett. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Rosty Albert, Salamon elek és tallián magdolna.
149 Devescovi, 2007. 119–134. Trefort Ágoston jegyezte fel, hogy 1839-ben Eötvös József állt elő azzal az ötlettel, hogy vegyék feleségül a két nagyobb Rosty lányt. Majd a Liszt Ferenc tisz-teletére rendezett bálok egyikén táncolt először Eötvös és Trefort a Rosty család lányaival.
Eötvös 1842 februárjában kérte meg Rosty Ágnes kezét, az esküvőn (1842. szeptember 13-án) a tanú a vőlegény oldaláról Deák Ferenc, a menyasszony részéről Bezerédy István és Eckstein Rudolf volt. Trefort Ágoston 1847. március 14-én vette el Rosty Ilonát.
150 Daróczy Ferenc (1783–1743) és Fiáth Zsófia (1692–1774) házasságából született négy gyer-mekről van szó.
negyedik rész a Kiss,151 a Harazin, a Csepregi,152 a Zlinszky,153 a Csík154 és a Becs-ky155 családokhoz került. A Paksy család utódai 1815-ben a szentkatolnai Cseh László, Csabai Antal,156 Tótváradi Kornis Sándor157 és Egerer Ferenc158 lettek.
A székely eredetű (szentkatolnai) Cseh család több tagja Bihar és Tolna megyébe telepedett át. Cseh Ferenc (?–1857) az 1809. évi nemesi felkelés alkal-mával Tolna megyében teljesített szolgálatot, majd 1811-ben Szatmár megyé-be költözött, és innen települt át Békésmegyé-be. 1838-ban Szatmár megyétől nyert bizonyítványa alapján kívánta magát és gyermekeit igazolni a békési rendek előtt. Hosszú évek tisztviselői szolgálata után valószínűleg visszatért Szatmár-ba. Ezt támasztja alá az is, hogy a megye életében nem találkozunk személyé-vel, valamint a Szatmár megyei dobrácsapátiban halt meg. Cseh Ferenc szent-andrási birtokát 1823-ban egészítette ki, amikor feleségével, Csúzy Apollóniá-val159 közösen megvásárolta Daróczy József gyermekeitől a szentandrási és a csabacsűdi puszta területének 1/24-ed részét.160 Cseh anyagi helyzete az 1830-as
151 Karácsonyi, 1896. III. 185.; Nagy I., 1860. VI. 249. (nemeskéri) Kiss Sándor felesége Daróczy Zsófia volt, az ő lányuk Kiss Rozália, a későbbi Skerlecz Ferencné. MNL BéML IV. A. 1. b.
1684–1736/1846. Kiss Rozália.
152 Karácsonyi, 1896. III. 175. Csepregi Károly a szentandrási részből bírt birtokrészt. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Csepregi Károly.
153 Karácsonyi, 1896. III. 209.; Nagy I., 1865. XII. 400–401.; Kempelen, 1832. XII. 183–185. A (rog-laticai és pataji) Zlinszky család rokoni kapcsolatban állt a Daróczyakkal. A család 1795-ben jutott a szentandrási részhez, amelyet később eladott. Zlinszky János Pest megyei alispán felesége, Anna a Békés megyéből ismert Rudnyánszky családból került ki.
154 Karácsonyi, 1896. III. 175. Csík Péter és Imre említésre kerül a szentandrási birtokosok között.
MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Csík Imre.
155 Karácsonyi, 1896. III. 172. (tasnádszántói) Becsky János a szentandrási uradalomból Daróczy Rozália után bírt részt. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Özvegy Becsky Jánosné.
156 Karácsonyi, 1896. III. 173.; Nagy I., 1858. III. 61. és 1868. Pk. 169.; Kempelen, 1912. III. 37.
A Szatmár megyei (kürti) Csabay család 252/3024-edet a szentandrási uradalomból 1792-ben, a Paksy család egyik örököseként kapott meg, hiszen Paksy László Judit lányától származó Becsky Erzsébet nevű unokája Csabay István felesége lett. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–
1736/1846. Csabay Antal és Julianna.
157 Karácsonyi, 1896. III. 185. A (tótváradi) Kornis család Paksy László Klára (krompachi Holló Zsigmondné) lánya után részesült a szentandrási uradalomból. 1815-ben Sándor bírta ezt a részt, és 1836–1846 között is a család kezén volt. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846.
Kornis Károly Tótkomlóson.
158 Karácsonyi, 1896. III. 176.; Nagy I., 1858. IV. 9–10. A (krompadi) Egerer család Abaúj, Gömör és Sáros megyékben is birtokos volt. A szentandrási uradalomból 1795–1815 között viselt részt.
159 Karácsonyi, 1896. III. 175.; Nagy I., 1858. III. 186–190.; Kempelen, 1912. III. 177–178. Ez a Fejér és Komárom megyei (csúzi és pusztaszentmihályi) Csúzy család kapcsolatban állt a Daróczy családdal, hiszen Csúzy Gáspár felesége Daróczy Franciska volt, aki után részesülhetett a szentandrási birtokból. Fiuk, József felesége Rosty Julianna lett, aki a Békés megyei Rosty családból került ki. Gyermekeik Pál, Jozefa (férje Vigyázó Károly) és Antónia (férje Halasi Károly) a szentandrási birtokból részesültek. A Vigyázó és a Halasi család a frigy által a bir-tokosok közé került. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Csúzi Pál, özv. Halasi Józsefné, özv. Vigyázó Ignáczné.
160 MNL BéML IV. A. 1. b 603/1824. A Daróczy család birtokainak eladására 1824-ben került sor.
Az eladás lebonyolítását és tető alá hozását Csapó Dánielre bízták. Azért döntöttek az eladás
évek közepére megrendült, és több adósságpert folytattak le ellene, ezért a szentgyörgyi Horváth János és József testvérpárral zálogszerződést kötött, amelynek értelmében tartozásának fejében a megyében fekvő javaikat – a szentandrási kuriális belsőséget és a lakóházat leszámítva – 16 évre zálogba adta Horváthéknak.161
A szentgyörgyi Horváth család ősi Vas megyei család volt. Horváth Fe-renc (1706–1748) első feleségétől, Daróczy Franciskától Zsigmond (1735–
1808) fia – 1801–1808 között Békés megye főispánja –, a második feleségétől pedig öt gyermeke született, akik közül többen viseltek megyei hivatalt: Já-nos két ízben országgyűlési követ, Kristóf a vármegye táblabírája, Zsig-mond unokája – az említett János fia – Antal 1832–1837 között a megye má-sodalispáni hivatalát töltötte be. Horváth Zsigmond a Vas, Sopron, Veszp-rém, Somogy, Tolna és Pest megyei családi birtokain túl a Békés megyei birtok szaporításán is dolgozott. 1815-ben a Jármy család részét zálogba vette, Fényes György szent andrási részét pedig még 1818 előtt eladta Zsig-mondnak, a szentandrási uradalom 3/3024 részét pedig édesanyja, Daróczy Franciska után örökölte meg. A részesedése nemsokára 144/3024 részre emelkedett, miután megvásárolta a nemeskéri Kiss és Varasdy család osz-tályrészét is.162 ezzel a szentgyörgyi Horváth család a szentandrási urada-lom egyik legjelentősebb birtokosa lett: 1818-ban már az uradaurada-lom 1226/3024-ed részét bírták.163
mellett, mert Daróczy Józsefet számos adóssága miatt perbe idézték, és birtokait bírói zár alá vették. Több ingatlanját és ingóját elvesztette, illetve egy részük hitelezői kezére került.
A szentandrási és csabacsűdi területeket gazdaságtalannak ítélte felosztásra, bérbeadásra.
Az eladással az árvák haszonhoz juthattak, kifizethették belőle a per- és egyéb költségeiket, illetve a hasznosabbnak vélt dunamelléki jószágok egy részét is visszavásárolhatták. Az el-adás melletti érveket az árvákat képviselő Tolna megye is elfogadta. A felhatalmazott Csapó Dániel az említett részeket a fentiek szerint eladta Cseh Ferencnek és Csúzy Apollóniának.
161 Karácsonyi, 1896. III. 174.; Nagy I., 1858. III. 121. és 1868. Pk. 178.; Héjja, 2002. 73–74. Cseh Ferencet táblabírói hivatala után 1828-ban másodalispánná választották meg, ezzel maga mögé utasította Rudnyánszky Mihályt és Tomcsányi Kristófot. 1828–1832 között másodalispán, 1832–1837 között első alispán. 1837-ben lemondva tisztségéről táblabírói posztjához tért vissza.
Virág, 2009. 38. A 19. század második felében (bobrovnoki és lukácsi) Hutiray László tulajdo-nába került. 1893-ban Hutiray László 117 kat. hold földterülettel rendelkezett a településen.
162 Karácsonyi, 1896. III. 178., 183.; Nagy I., 1859. V. 162. és 1868. Pk. 279. A Szikszty család tagja szentgyörgyi Horváth Zsófiával kötött házasságot. Gyermekeik: Ferenc és Judit 1812-ben ke-rültek a szentandrási birtokviselők közé. MNL BéML IV. A. 1. b. 1684–1736/1846. Szentgyörgyi Horváth Antal, László, Edmund, id. és ifj. József, illetve Szikszty Ferenc és Szikszty Judit, özvegy Csúzyné.
163 Virág, 2009. 35., 368. Horváth Zsigmond sógorával petőházi Gludovácz Józseffel többek kö-zött Balatonfüred felvirágoztatásában is komoly szerepet játszott. Az ott felépített Horváth-házban rendezték 1825-ben az első füredi Anna-bált Zsigmond Anna-Krisztina nevű lánya tiszteletére. A földbirtokos és sógora másik vállalkozása a budai Horváth-kert volt. A szent-györgyi Horváth család birtokmegosztására az 1840-es években került sor. A szentetornyai birtokrészt Horváth Edmundnak (Ödönnek) engedték át. A tulajdonos 1851-ben adta el Baumgarten Ignác, Ferdinánd és Móric testvéreknek, valamint Balla Károlynak 230 000
163 Virág, 2009. 35., 368. Horváth Zsigmond sógorával petőházi Gludovácz Józseffel többek kö-zött Balatonfüred felvirágoztatásában is komoly szerepet játszott. Az ott felépített Horváth-házban rendezték 1825-ben az első füredi Anna-bált Zsigmond Anna-Krisztina nevű lánya tiszteletére. A földbirtokos és sógora másik vállalkozása a budai Horváth-kert volt. A szent-györgyi Horváth család birtokmegosztására az 1840-es években került sor. A szentetornyai birtokrészt Horváth Edmundnak (Ödönnek) engedték át. A tulajdonos 1851-ben adta el Baumgarten Ignác, Ferdinánd és Móric testvéreknek, valamint Balla Károlynak 230 000