– A STOCKHAMMER-BIRTOKRÉSZEK KiáruSítáSA
A Harruckern-örökösök családgyűlése, majd birtokrészeinek eladása kapcsán már említettük a Stockhammer família elidegenítését, amely döntő momen-tumnak tűnik a Harruckern-uradalom történetében és a megye középbirtokos rétegének a kialakulásában is. Ebben a fejezetben tehát a Stockhammer család birtokában lévő birtokrészek ismertetését követően a famílián keresztül mu-tatjuk be az eladósodás, a hitelezés és a birtokrész elidegenítésének gazdasági és jogi folyamatát, ismertetve az ezzel szemben fellépő és tiltakozását kifejező Harruckern-örökösök lépéseit is. Az itt vázolt elidegenítés mozzanatainak fi-nomítása további levéltári források bevonásával még teljesebbé válhat, jelen vizsgálatban azonban a Harruckern nemzetség iratanyaga alapján kerül re-konstruálására az eset.
A StoCKHAmmer CSAlád BéKéS megyei BirtoKréSzei
A Stockhammerek viszonylag rövid ideig kötődtek a megyéhez, de birtokvi-szonyaik folytonos rendezése és birtokaik eladása révén emlegetett családdá váltak a megyében. Ahogyan a Harruckern-uradalom 1798-as osztását már ismertettük, a Stockhammer família gr. Stockhammer Józsefné, br. Harru-ckern Mária Anna (1728–1786), majd a halálát követően gyermekei osztoz-kodtak a megörökölt szarvasi birtokrészeken. Sajnos ez idáig nem akadtunk olyan levéltári forrásra – a következőkben bemutatásra kerülő 1816. évi gr.
Károlyi és gr. Stockhammer család közötti megosztást leszámítva –, amely bármilyen formában ismertetné a ráta belső megosztásának alakulását, ezért csak a családtörténeti és a helytörténeti munkákra alapozva tudhatjuk, hogy a Stockhammer családon belül hogyan osztódott tovább az.
Mivel ezen osztályrész alakulását korábban már részletesen bemutattuk, ezért itt csak röviden ismételnénk meg. 1798-ban Kondorost, Szénást és Király-ságot Stockhammer Antónia után Bolza Péter örökölte. Stockhammer Rozália a szarvasi rész egynegyedét kapta meg. Endrődöt, illetve Öcsöd felét Stock-hammer Ferenc és örökösei birtokolták. StockStock-hammer Ignác fia, Ferdinánd –
Stockhammer Ferenc örökösei mellett – felerészben bírta Öcsödöt, illetve 1806-ban Gyoma tulajdonosa lett. A szarvasi rátán kívül – gr. Siskovics József-né csabai rátájának az „átvállalása” után – Ferdinánd egynyolcad arányban bírt részt.583
A Károlyi–Stockhammer család osztozkodása
Csaba helységének és a hozzá tartozó közös vagyon felosztásának érdekében 1814. május 2-án Pesten, a gr. Károlyi árvák házában ültek össze. A családgyű-lésen jelen volt gr. Waldstein-Wartenberg Emánuel mint az árvák gyámja és gondviselője,584 gr. Bolza József mint gr. Bolza Péter és br. Schröffl Jozefa meghatalmazottja, valamint Bujanovits Ágoston585 mint gr. Stockhammer Ferdinánd és özv. gr. Stockhammer Ferencné képviselője. A családgyűlés ösz-szehívását, illetve az újbóli birtokosztás szükségességét gr. Károlyi Józsefné (szül. Waldstein Erzsébet) 1813. évi halála indokolta. Ezt követően gr. Kegle-vich Ágoston – gr. Károlyi Józsefné második férje – lett a kiskorú Károlyi gye-rekek gyámja, de néhány hónap múlva ő is elhunyt. 1813 végétől 1821 novem-beréig gr. Károlyi István (1797–1881) nagykorúságáig Waldstein Erzsébet test-vére, Emánuel látta el a gyámsághoz kapcsolódó feladatokat.
A csabai közös jószágokat minden hozzájuk tartozó vagyonnal és ha-szonvétellel együtt felerészben a Károlyi, felerészben pedig a négy Stock-hammer-ág között kívánták megosztani, de ehhez elsőként a csabai közös birtokon fekvő közterheket és adósságokat kellett felmérni. Ennek megfele-lően Bolza Péter – a csabai közös jószágok adminisztrátora – ismertette az adós-ságleveleket 1798-ig visszamenőleg, amely szerint 213 338 forint adósság ter-helte a közös birtokot.586 A fentebb megnevezett adósságot fele-fele arányban osztották meg a Károlyiak és a Stockhammerek között, azaz mindkét félnek összesen 106 694 forintot kellett magára vállalnia. Ez után a Bolza
adminisztrá-583 MNL OL P 418 A. I. Fasc Q. Siskovicsné haláláig ezen jószágrész zálognak minősült, halála után pedig minden családtag, aki törvényes örökösnek számított, részesült belőle. Az örökö-sök esetében ez a jószágrész örökös jószágnak tekinthető. Stockhammer magyarázata szerint az ő esetében ez a birtokrész zálog utáni szerzeménynek minősíthető. Ezt a különbségtételt a későbbi eladás miatt fontos megjegyezni. Bővebben Az első jószágeladás és a Harruckern-örökösök tiltakozása című fejezetnél.
584 Fazekas, 2006. 137–148., 142. Károlyi József (1768–1803) és Waldstein Erzsébet 1789-ben Bécsben kötöttek házasságot. Károlyi József 1803-ban hunyt el, felesége 1807-ben házasodott újra Keglevich Ágostonnal.
585 Stockhammer Ferdinánd jószágkormányzója Bujanovits Ágoston (1812–1829), majd Csepcsányi Tamás (1829–1836) lett.
586 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 76–81. 1814. május 2./1. A Stockhammer család osztozkodó négy ága a Károlyi családnak 73 127 forinttal tartozott. Waldstein Emánuel – a Károlyi árvák érdekeit védelmezve – ennek az adósságrésznek az elengedését vagy az osztályosok azonna-li befizetését kérte. Az osztályosok ígéretet tettek a követelések minél előbbi teljesítésére a Károlyi család irányában.
torsága alatt készült pontos számadások, árendaszerződések és az abból szár-mazó jövedelmek bemutatásáról biztosította az egybegyűlteket. Ezen kérdé-sek után az egyik legfontosabb felvetésnek a felosztást megelőző újbóli bir-tokfelmérés szükségessége bizonyult. Míg Waldstein az új felmérést szükség-telennek találta, addig Bolza és Bujanovits a belső és külső telkek újbóli felmérését, a jobbágyok fejenkénti összeírását javasolták. A hosszas tanácsko-zás után végül a jószágrész újbóli felmérése mellett döntöttek, a feladat ellen-őrzésével Fehérváry Ferenc hiteles földmérőt bízták meg, akinek a fizetését a család közös kasszájából állták. A felmérés felvigyázására mind a Károlyi, mind a Stockhammer család részéről külön személyt jelöltek ki. A családgyű-lést végül azzal zárták, hogy amint elkészül az új felmérés, Waldstein az érin-tett feleket újra összehívja, hogy az előterjeszérin-tett felmérés alapján az osztás további végrehajtásáról megegyezzenek.587
Az újbóli tanácskozásra nem kellett sokat várni, hiszen az érintettek 1816.
július 1-jén Csabán gyűltek össze újra,588 ahol egyrészt a Csaba helysége és a csabai birtokosok között ugyanebben az évben megkötött árendaszerződést, másrészt az új földmérés szerint kalkulált árendaösszeget tárgyalták meg és fogadták el.589 A közös csabai részek két egyenlő részre történő felosztása még ebben a hónapban, 1816 júliusában megtörtént a családok között. Az ezt köve-tő, 1816. július 9-én szintén Csabán összegyűlt családgyűlésnek a legfőbb tár-gya azonban már nem ez az osztás, hanem a gr. Stockhammer család négy ága – gr. Stockhammer Antónia, gr. Stockhammer Ferdinánd, özv. gr. Stockham-mer Ferencné, illetve gr. StockhamStockham-mer Rozália – birtokába kerülő jószágrész további négy egyenlő részre való feldarabolásáról, majd az érdekelt osztályos felek ezen negyedrészeknek Csabával szomszédos birtokaikhoz történő kap-csolásáról rendelkeztek.590
587 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 76–81. 1814. május 2./2–4., Jankovich–Erdmann, 1991. 565.
A felméréskor Csaba határához számították azokat az allodiális pusztákat is, amelyeket a csabaiak használtak bérleményként (Gerla, Vandhát, Szentmiklós és Kondoros egy része, Csákó). Ezeket a pusztákat a Harruckern uradalmi térkép még nem sorolta a községi határ-hoz, külön pusztaként kezelte őket. Ezeket a pusztákat 1816-ban csatolták Csabáhatár-hoz, és egy-ben elvették a községtől a folyamatos bérleti lehetőséget.
588 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 102–112. 1816. július 1. A családgyűlésen részt vett gr. Waldstein-Wartenberg Emánuel mint a Károlyi örökösök kirendelt gyámja; gr. Bolza József mint gr.
Stockhammer Antónia képviselője; Bujanovits Ágoston mint gr. Stockhammer Ferdinánd és gr. Stockhammer Ferencné képviselője; Udvarnoky Lajos mint gr. Schröfflné képviselője;
Röth József mint királyi fiskális és a gr. Károlyi család ügyeinek igazgatója; Tóth Mihály mint a gr. Károlyi család Csongrád vármegye vásárhelyi kerületében lévő inspektor; Posta Ferenc mint csabai fiskális, illetve gr. Bolza József részéről; Thorma Ferenc fiskális és táblabíró gr. Stockhammer Ferdinánd részéről; Csepcsányi Tamás fiskális gr. Stockhammer Ferencné részéről, valamint Vámossy István mint br. Schröfflné szarvasi tiszttartója.
589 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 102–112. 1816. július 1./1. és 2.
590 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 113–121. 1816. július 9. Mivel ekkor a Stockhammer-jószágrészek sorsáról tárgyaltak, ezért gr. Waldstein Emánuel – a Károlyi-örökösök képviselőjeként – ezen a családgyűlésen már nem volt jelen. Az elosztás révén a követelő osztályosok voltak ott:
gr. Bolza József mint gr. Stockhammer Antónia meghatalmazottja; Bujanovits Ágoston udvari
Azaz a közös osztály alá tartozó 1833 hold nagyságú nagy-kondorosi pusztát négy egyenlő részre osztották, így egy osztályrész 458 holdat tett ki.591 ez alkalommal nemcsak a földbirtokok, hanem a Károlyi- és a Stockhammer- osztály között a korábbi gyűlésen megállapított megosztott közös adósság – 213 338 forint – fele részéről is megállapodtak, így a Stockhammer családra kirótt tartozást – négy egyenlő részre való osztásnak megfelelően – az egyes ágaknak 26 673 forint összeget kellett magukra vállalniuk. Miután gr. Stock-hammer Ferdinánd és özv. gr. StockStock-hammer Ferencné az utóbbi időben közö-sen kormányozták részjószágaikat, magukra vették a terhek felének a visszafi-zetését. Ebből az összegből a Károlyi famíliának 73 127 forint, gr. Esterházy Imrének és Ferencnek, illetve Novák Joachimnak 33 567 forint összeget juttat-tak vissza. Stockhammer Antónia és Rozália a közös teher egy-egy negyedé-nek – 26 673 forint – kifizetését vállalta a Károlyi család felé.592 A jószágrész felmérésével és felosztásával újra Fehérváry Ferenc földmérőt bízták meg.
A négy egyenlő részre történő felosztást és kivágatást 1816. augusztus 25-ig kellett elkészíteni, hogy az osztályos felek az erre a napra összehívott csa-ládgyűlésen már tökéletesen megosztozhassanak.593
ágens mint gr. Stockhammer Ferdinánd és özv. gr. Stockhammer Ferencné meghatalmazottja;
Udvarnoky Lajos udvari ágens mint özv. br. Schröfflné meghatalmazottja; Thorma Ferenc több megye táblabírája és gr. Bolza fiskálisa; Csepcsányi Tamás mint gr. Stockhammer fiskáli- sa; valamint Vámossy István mint br. Schröfflné uradalmi tiszttartója.
591 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 113–121. 1816. július 9. 1., 2. Miután gr. Stockhammer Ferdinánd gyomai birtoka a nagy-kondorosi puszta endrődi részéhez közelebb volt, ezért özv. gr.
Stockhammer Ferencné kondorosi pusztájából vágták ki a megállapított részt (458 holdat).
Özvegy gr. Stockhammer átengedett, illetve ekkor megállapított saját osztályrészét ‒ azaz egy összesen 916 hold nagyságú területet ‒ Kondoros szarvasi részéből hasították ki. Ez a terület eredetileg br. Schröfflnét illette volna meg, ezért neki a két átengedett részt, illetve az ekkor megállapított saját részét – 1347 holdat – a vele határos gr. Bolzát illető Kondoros szar-vasi területéből vágták ki. Sőt amennyiben ez a terület nem lett volna elegendő, akkor Kondoros csabai területéből pótolhatták. A Bolza által átadott rész így már 1833 holdat tett ki. Továbbá hasonlóan rendelkeztek Soprony, Gerendás, Kerekegyháza, Megyer, Szentmiklós és Kis-Gerendás pusztákról, illetve az erdők, a kenderföldek, a szőlők négy egyenlő részre történő felosztásáról is.
592 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 113–121. 1816. július 9./3. és 4. A gr. Stockhammer famíliának az osztály után maradt terhe és adóssága összesen 106 694 forint volt. A megjelölt napon az osztályos földek kivágásának helyszínén vagy személyesen, vagy képviselő által kellett meg-jelenniük az osztályos feleknek. Bármelyik fél meg nem jelenése nem gátolta a kivágatást.
Fehérváry munkáit, térképeit mind a vármegye előtt, mind Csaba helységének elöljárói je-lenlétében ismertették, a jobbágyok, zsellérek neveit felolvasták, majd minderről bizonyít-ványt adtak ki.
593 MNL OL P 418 A. I. Fasc P. f. 122–138. 1816. augusztus 25./1. Az 1816. augusztus 25-én tartott családgyűlés elsőként jegyezte fel, hogy a korábban Csabán összehívott családgyűlés meg-egyezése szerint végbement az osztás. Jankovich–Erdmann, 1991. 565–566. A földbirtokosok közötti osztályt a pusztákra is kiterjedő tagosítás egészítette ki. Egy tagban maradt egy-egy paraszt szántója és rétje, de néhány helyen kedvezőtlen korrekciók történtek a jobbágyokra nézve. A jobbágyok panaszai ellenére újabb rendezést nem rendeltek el. A reguláció továbbá azt mutatta, hogy a szaporodó birtokos nemesek, valamint az alkalmazottaik által használt
A BirtoKelidegenítéS JOGI SZABÁLYOZÁSA A KORBAN
A fentebb vázoltak ismeretében az ősi jószágok öröklése és megosztása a csa-ládon belül viszonylag egyszerűen történt. Sokkal nehézkesebb és bonyolul-tabb volt azonban az az eset, amikor az ősi jószágrész nem a családon belül oszlott meg, hanem a tulajdonos valamilyen okból annak kiárusítása mellett döntött. A család értelemszerűen igyekezett az elidegenítéssel szembeszállni, illetve megakadályozni az ősi jószágok kikerülését a család tulajdonából. Mi-előtt tehát a Stockhammer-jószágok elidegenítésének történetére térnénk át, szükséges a birtokok elidegenítését szabályozó szokásjogot, törvénycikkeket ismertetni, amelyekre a Stockhammer család, illetve a Harruckern-örökösök egyaránt hivatkoztak a kiárusított birtokrészek kapcsán.
Ehhez először az alapvető nemesi magánjogi intézményeket elsők között rendszerbe foglaló alapmunkákhoz, mint Werbőczy Hármaskönyvéhez, illet-ve az 1848 előtt „jogi kézikönyvként” forgatott Frank Ignác-594 műhöz kell visszanyúlnunk, amelyek nemcsak nekünk, hanem a kortársak és a későbbi magánjogi könyvek számára is kiindulási alapul szolgáltak. Az akkori ma-gánjog jórészt szokásjogon alapult, amely egészen a nemzetségi időkig nyúlt vissza, ez különösen igaz az öröklési, illetve a családi vagyon alapját képező intézményekre nézve.
A magánjog alapintézményei közé tartozott – az egykori terminológiát használva – a jogi értelemben vett dolog megfelelője, a jószág. A nemzetségi kor-szakban kialakult szemlélet szerint a dolgokat értékük szerint különböztették meg, illetve jogi minősítésük is ennek megfelelően alakult. Így a legnagyobb értékű jószágok közé a családi gazdaság alapjául szolgáló földek, legelők, állat-állomány stb. tartoztak. Az érték szerinti minősítés a felosztási elvre is erőteljes hatást gyakorolt és alakította ki az ingó és ingatlan fogalmát. Eszerint ingatlan-nak minősültek a gazdasági felszerelések, a család megélhetését szolgáló állat-állomány, de az a pénzösszeg is, amelyet az atyafiak megörököltek. Ingónak számított viszont a ház vagy a zálogos ingatlan is, mivel pénzért bármikor meg-válthatták azt. A jószágok eredetük szerint örököltek, vagyis ősiek, illetve szer-zettek lehettek. Ősinek következésképp az számított, ami a felmenőtől törvé-nyes öröklés útján a lemenőjére szállt, ezért is nevezték sokáig ezt „öröklött-nek”. A korlátozás nélküli szerzett lehetett királyi adományozás, ajándékozás, adásvétel, végrendelet stb. útján bírt jószág. Az öröklött vagyon felőli rendelke-zést korlátozó, valamint az öröklött vagyonban történő öröklés rendjét megha-tározó ősiség a család létalapjául szolgáló vagyon az összetartást biztosító
elide-földek területe növekedett, illetve 390 holdat tett ki a külön kezelt allodiális szántó is. Mindez együtt több ezer holdat jelentett.
594 Frank, 1845–1847.
genítési és terhelési tilalomban gyökeredzett.595 Az ősi fekvő jószágot és birtok-jogot ugyanis elidegeníteni, nyomós ok nélkül eladni, azaz örökvallást tenni az atyafiak, az örökösök sérelmére azok beleegyezése nélkül nem lehetett. Többen ugyanis az apai és az ősi fekvő jószágokat, illetve birtokjogokat a szükségtől megszorítva, vagy épp minden ok és sürgetés nélkül zálogosították, örökre el-adták, ideiglenesen átruházták, különböző címek alatt lekötötték. Ilyen esetek-ben az elidegenítést, elzálogosítást nem tekintették hatállyal bírónak.596
A tehervállalás indokoltsága szerint a birtokeladás háromféle módját:
az ok nélkül való, az okszerű és a szükségszerű eladást különböztette meg a Hármaskönyv. Míg az első a törvény előtt semmisnek tekinthető, a második néhány esetben helyénvaló, néhány esetben felbontható, megtámadható, addig a harmadik törvényes és megtámadhatatlan. Az első esetben a Hár-maskönyv szerint nem nyilvánvaló szükségből, hanem „gonoszságból, tor-kosságból, vagy méltatlanságból” történt a tehervállalás, aminek következ-tében a törvény előtt semmisnek, egyszerűen és egyenesen hatálytalannak volt minősíthető. Amennyiben a tehervállalás okszerű volt (például idegen kézen levő zálogbirtok visszaváltása, hitbér, nászajándék, leánynegyed kifi-zetése vagy valamely birtokrész eladásával a megmaradt fekvő jószág fel-szabadítása), akkor – mivel ez az atyafiak örökségének hasznára történt – az elidegenítés nem volt megmásítható. Ezzel szemben, ha az örökösök – aki-ket az eladásban és a tehervállalásban külön megneveztek – visszavonták volna az eladást, azt az apa életében az elidegenített rész közbecsűjének megfizetésével tehették meg. A végső kényszerűségből történő tehervállalás esetén az eladás szintén nem volt visszavonható. Az így véghezvitt eladást sem a fiú, sem az atyafiak semmilyen úton meg nem másíthatták, sőt, ha az apa ilyen módon a fia részét elidegenítette, a fiú sem tiltakozhatott ellene.
Az ilyen eladáshoz sem királyi jóváhagyás, sem az osztályos atyafiak bele-egyezése nem volt szükséges.597 Nemcsak az ok nélküli elidegenítést, ha-nem a csalárdságra alapulót is helytelenítették, hiszen többen a fekvő jószá-gaikat színlelés útján akarták eladni, ezért az elidegenítést kölcsönös csere-ként tüntették fel a bevalló, azaz az átadást igazoló levelekben. Ezen a címen a birtok könnyen örökre a vásárlónál maradhatott, az így kicselezett igaz örökösök nem tudták birtokba venni a jószágot, illetve bizonyított megté-vesztés esetén szerezhették vissza az „örökre cserébe adott” jószágrészt.598
A fentebb említett elidegenítések és terhelések esetén külön jog illette meg az öröklésre jogosult atyafiakat, hiszen a jog az eladót arra kötelezte, hogy örököseit az öröklés sorrendjében megkínálja (praemonitio). E jog ép-pen az örökösök sérelmére történt birtokeladásokat kívánta megelőzni,
595 Bódiné–Horváth–Zlinszky, 2004. 86–117. Vö. Illés, 1901; Wenzel, 1885; Zalán, 1931.
596 Tripartitum I. rész 58. cím 1. §-a.
597 Tripartitum I. rész 59. cím 1–9. §. Az a tehervállalás, amely általában, azaz a fiúk és az atya-fiak név szerinti kitétele és megjelölése nélkül történt, erőtlennek számított (5. §).
598 Tripartitum I. rész 71. cím.
ezért minden birtokeladásnál és elzálogosításnál azokat a fiúkat, lányokat, atyafiakat, akikre az eladásra vagy az elzálogosításra szánt birtokjogok öröklése és háramlása tartozott – hogy azt vagy azokat magukhoz vehessék –, törvényesen meg kellett kínálni, azaz az eladást megelőzően „előintéssel”
kellett élni. A megkínáltak ugyanis minden más vásárló és hitelező előtt sza-badon és teljes hatalommal megvehették az eladásra váró jószágrészeket, illetve birtokjogokat. A megkínálásra csak az öröklésre jogosult atyafiak tarthattak igényt, azaz kizárta a távolabbi rokonok, a korábban osztozkodók és azok leszármazottainak megkínálása iránti kérelmet. Ha az eladó vagy az elzálogosító ezt elmulasztotta, illetve birtokjogait a beleegyezésük nélkül el-idegenítette vagy elzálogosította, az ilyen fekvő jószágok és birtokjogok vá-sárlóját a család a Királyi Kúria elé idézhette. A per lefolytatása után a felpe-res az eladott fekvő jószágokat és birtokjogokat közbecsűje szerint megvásá-rolhatta. Az eladónak abban az esetben nem kellett a megkínálás jogával él-nie, ha főbenjáró ítélettel elmarasztalták, letartóztatták, büntetés miatt bírói kézbe adták, külső ellenség tartotta fogságban, és ha az eladás által kívánta kiváltani magát. Ilyenkor fekvő jószágait megkínálás nélkül bárkinek bár-milyen összegért bármikor szabadon eladhatta. Ha az előintést követően valamelyik fiú, leány vagy atyafi szerette volna a fekvő jószágokat megvásá-rolni, azt bíró előtt – aki előtt végbement a megkínálás is – kellett bejelente-nie, majd az eladás feltételeinek teljesítését, az eladás összegének lefizetését rövid határidőhöz kötötték.599 Követelésük az atyafiak után az osztályos ro-konoknak, őket követően pedig a szomszédoknak és határosoknak lehetett, akik az eladót felszólítva készpénzzel ajánlást tehettek.600 Abban az esetben, ha a megkínált atyafiak az ajánlás ellenére sem támasztottak igényt a meg-vásárlásra, a későbbiekben sem élhettek a visszakövetelés igényével, viszont ajánlás hiányában az adásvétel felbontható volt.601 A határideig nem teljesí-tett feltételek, illetve elmaradt kifizetés hiányában az eladó szabadon elide-geníthette a fekvő jószágait.
599 Frank, 1845. 362. 193. § A felszólítás a szolgabíró és az esküdt, illetve a királyi tábla hiteles jegyzője által történhetett. Azokat, akikről az eladó nem tudott, a megye előtt együttesen szólíthatta fel. Aki a felszólításkor tiltakozását nem fejezte ki, azt úgy tekintették, mint aki hallgatásával beleegyezett az eladásba. A szerződést teljes terjedelmében kellett közölni,
599 Frank, 1845. 362. 193. § A felszólítás a szolgabíró és az esküdt, illetve a királyi tábla hiteles jegyzője által történhetett. Azokat, akikről az eladó nem tudott, a megye előtt együttesen szólíthatta fel. Aki a felszólításkor tiltakozását nem fejezte ki, azt úgy tekintették, mint aki hallgatásával beleegyezett az eladásba. A szerződést teljes terjedelmében kellett közölni,