AZ ÚJRANÉPESÜLŐ MEGYE „KÖZIGAZGATÁSI KERETE”
Békés megye 18–19. századi formája a török kiűzése után alakult ki. Az ekkor létrejött megye területe a 20. század közepéig fennmaradt, s csak kisebb mó-dosításokat hajtottak végre rajta. A megyét az 1715. évi 92. törvénycikk alakí-totta újjá. Ettől az időponttól fogva működött a megye tisztikara és levéltára.
Ezután csak rövid időre 1785 és 1790 között szűnt meg a megye különállása, amikor is II. József rendelete Békés, Csanád és Csongrád megyét egy közigaz-gatási egységbe vonta össze. A megye egy szolgabírói járását 1748-ban két főszolgabírói – csabai és békési – járásra osztották, majd 1840-ben két főszol-gabírói – békési és csabai – és három szolfőszol-gabírói – gyulai, orosházi, szarvasi – kerületre bontották.59
Komolyabb változásra csak korszakunk után az 1876. évi 33. törvénycikk – a törvényhatóságok területének megállapításáról szóló – rendelkezése alap-ján került sor. A meghatározott területi rendelkezéseket az 1877. évi 1. tör-vénycikk tartalmazta. Tótkomlós és Sámson átsorolásával alakult ki a megye Csanád megyébe ékelődő nyúlványa. A járások száma pedig ekkor már hatra – gyulai, szarvasi, orosházi, békési, szeghalmi, gyomai – emelkedett. A megye nagyobb mértékű átalakítására (144/1950/V.20/M.T.sz.) 1950-ben került sor, amely tulajdonképpen a mai megye területét hozta létre. Ekkor lett Gyula he-lyett Békéscsaba a megyeszékhely,60 illetve hat helyett nyolc járást hoztak létre.
59 Implom, 1971. 41., 43. I. Békési járás: 1. Békési főszolgabírói kerület: Békés és Füzesgyarmat mezővárosok, Körösladány, Vésztő, Szeghalom helység, puszták: Fásmelléke, Bélmegyer, Sima, Bucsa. 2. Központi (gyulai) szolgabírói kerület: Magyar- és Német-Gyula mezőváros, Doboz és Vári helység. II. Csabai járás 1. Csabai főszolgabírói kerület: Csaba helység, Mezőberény, Köröstarcsa, puszták: Kamut, Nagy- és Kis-Kondoros. 2. Orosházi szolgabírói kerület: Orosháza, Tótkomlós, Kétegyháza, puszták: Szentetornya, Szénás, Kis- és Nagy-Csákó, Kígyós. 3. Szarvasi szolgabírói kerület: Szarvas és Gyoma mezővárosok, Endrőd, Szentandrás, Öcsöd, puszták: Csabacsűd, Bánréve, Csejt, Csudaballa. 1. és 2. térkép: Békés megye közigazgatási térképei. Lásd a 307. és 308. oldalt.
60 Implom, 1971. 43. A nemesi közgyűléseket 1724-ig elsősorban Békésen, Szeghalmon, valamint Füzesgyarmaton tartották. A megyeszékhely kérdését br. Harruckern János György döntötte el, amikor 1732-ben felajánlotta a gyulai vár használható helységeit erre a célra. Az 1785-ös egyesítés után a székhelyet Szegvárra helyezték át. II. József rendeletei hatályukat vesztették,
A döntés szerint Szolnok, Bihar, Csanád megyéből és Hódmezővásárhely ha-tárából Békés megye területe gyarapodott, területvesztés csak Jász-Nagy-kun-Szolnok megye irányába történt.61
A településhálózat térbeli megoszlása, a települések jellege és nagysága, a városi funkciók összetétele magán viselte a hódoltsági állapot jegyeit. A vár-megye újbóli benépesülése városfejlődési szempontból egy sor kérdést és kihívást rejtett magában: az újratelepülés a török hódoltság előtti településál-lományt éleszti-e újjá, vagy sem? Mi lesz a migráció végállomása? Az új tele-pesek az elhagyott jobbágyfalvakra, pusztákra költöznek-e, vagy a mezőváro-sokba, a több-kevesebb kiváltsággal rendelkező falvakba? Képesek lesznek-e ezek autonómiájuk megvédésére, gazdasági bázisuk megtartására?
A válasz végül is-is lett. A kezdeti sikerek után a mezővárosok jogköré-nek csorbulása mellett ugyan, de növekedett a mezővárosi jogállású telepü-lések száma. Végeredményben nem éledtek újjá a korábbi településviszo-nyok, így körülbelül a 18. század végére kialakult az „új” településállomány, ahol is nagyhatárú alföldi mezővárosok jöttek létre.62 gazdasági és mennyi-ségi szempontból is váltás történt, de beszélhetünk-e minőmennyi-ségi váltásról is a városfejlődés tekintetében? Az agrárjelleg, az intenzívebb területhasznosí-tás hiánya, a települések közötti hierarchikus tagolódás csökevényessége, a mezővárosok vonzáskörzetének kialakulatlansága és falusias településképe szerint nem.63
Fontos gazdasági szerepet játszottak a megyén belül elhelyezkedő pusz-ták is, amelyeket általában a környező települések lakosai béreltek. Ezeket elsősorban legelőként, másodsorban szántóként hasznosították. Gyakran marhakereskedők fizettek a puszták után, hiszen az Erdélyből felvásárolt ol-csó állataikat itt nevelték fel.A puszták az újjászerveződéskor tulajdonképp nem váltak a vándorlók célpontjává, hanem jobbára „belülről”, a mezőváro-sokból, az óriásfalvakból történő kiköltözések által váltak lakottá.64
s Békés megye 1790-ben a gyulai várban alakulhatott újjá. A megyeháza félbemaradt épületét visszavásárolták és továbbépítették, és 1793-ban végül beköltözhettek a megyei szervek.
61 Virágh, 1993. 15–17. 1876-ban Dévaványának és Tótkomlósnak döntenie kellett hovatartozá-sáról. Az utóbbi Békés megye mellett döntött.
62 Bárth, 2002. 273–275. A mezővárosok kialakulásának és növekedésének az a sajátos tény is kedvezett, hogy a lakosok a telekmegosztás és az úrbéri szolgáltatás elkerülése végett a kisebb falvak helyett a mezővárosokban telepedtek meg. A párhuzamként említett Kecskemét ráadá-sul még kiváltságosabb helyzetben volt, hiszen a város határa a földesurak között ténylegesen nem volt felosztva, az itt lakók nem voltak kötelezhetők semmiféle jobbágyi vagy úrbéri szol-gálat teljesítésére: az uraiknak csak a cenzust fizették készpénzben, s azt kisebb vagy nagyobb ajándékkal egészítettek ki.
63 Baukó, 1999. 32–35.; Beluszky, 2001. 168–172., 182–217. A minőségi váltás megítélése termé-szetesen a kiválasztott kritériumok függvényében alakulhat. Rácz, 1988. 89. Rácz megállapítá-sa szerint a nemesség nem a szabad királyi városokba, hanem a gazdasági és foglalkoztatási lehetőségek miatt úgyszintén a mezővárosokba költözött be.
64 Dóka, 2006. 22.
SPontán vándorláSoK éS Szervezett telePítéSeK A megyéBen
Az Alföld ritkább lakosságú megyéjének gyors benépesülését a természetes szaporodáson túl főként a bevándorlásnak köszönhette. A migráció egy része spontán vándormozgalmakból fakadt. Az így beköltözők tömegének egyik csoportja a túlnépesedett északi megyék lakosságából tevődött össze. Főként gömör, Hont és nyitra megye szegény lakosai indultak meg Békésbe. A bete-lepülők mindenekelőtt nem a pusztákra költöztek, hanem a népesebb falvak-ban telepedtek meg. A bevándorlók másik részét moldvai, havasalföldi, erdé-lyi és kárpátaljai, jórészt román és ruszin lakosság tette ki.65
A spontán vándorlás mellett a földesurak szervezett telepítései is jel-lemzőek voltak, amelyek tovább tarkították a megye nemzetiségi képét. Így történt, hogy Gyulára németek és rácok telepedtek le, utóbbiak a Határőrvi-dék délebbre való tolódása és a birtokadományozások miatt 1721-ben ki is vonultak, majd a helyükre románok érkeztek. Csabára 1718-ban Gömör me-gyéből vándoroltak be telepesek, 1722-ben pedig Nógrád, Hont és Zólyom megye evangélikus szlovákjai népesítették be a területet. Az evangélikus vallás olyan meghatározó volt Csaba életében, hogy sokáig magába olvasz-tott minden más vallást, és késleltette az amúgy szintén szlovák katolikusok megtelepedését.66
Szarvas községet, amely addig Öcsödhöz tartozó pusztaként létezett, 1722-ben alapították Nógrád megyei evangélikusok. A szabad vallásgyakor-lás miatt a Pest megyei Aszódról is jöttek a községbe. Endrőd puszta 1731-ben a nemeskerekiek áttelepedése után lett község. Lakossága ezután csabaiakkal és Nógrád megyeiekkel egészült ki. Mezőberény Békés pusztájából 1723-ban lett falu a szlovákok beköltözésével. 1725-ben evangélikus németek gyarapí-tották a lakosságát. Az utolsó két betelepített község Orosháza és Tótkomlós volt. Orosházára 1744-ben Tolna megyei – főként Zomba helységéből szárma-zó – evangélikus magyarok, az 1746-ban létrejött Tótkomlósra pedig szlová-kok költöztek át Békésszentandrásról.67
A jobbágyság 18. század elején megindult vándorlása több okra vezethe-tő vissza. Egyrészt magyarázható az Alföld és az Észak-Magyarország közöt-ti demográfiai különbséggel, az Alföld „szívó” hatásával. Másrészt gazdasági okai voltak: a csalogató földbőség és a kis terhek. Harmadrészt társadalmi indokok is közrejátszottak: a röghöz kötöttség alól kiszabadulva a több ked-vezményt nyújtó alföldi földesurak ösztönözték a jobbágyokat költözésre.
Negyedrészt az Alföld természeti adottságai sem voltak elhanyagolhatók: a termékeny területek vonzók voltak az északi megyék hegyes, terméktelen
vi-65 A betelepítésekről, valamint a belső vándorlásokról lásd bővebben Szabó I., 1941b.
66 Dedinszky, 1993. 12., 16–18.
67 Dóka, 2006. 23–26.; Implom, 1971. 46.
dékeivel szemben. Ötödrészt pedig a szabad vallásgyakorlással is magyaráz-ható a vándorlás, hiszen a migráció egybeesik az úgynevezett második ellen-reformáció kezdetével, így nagy tömegben érkeztek evangélikus szlovákok a megyébe.68
1725-ben az adókedvezmények lejárta után azonban 101 kiköltöző csa-ládról számolnak be. A megye tehát 1740-re kibocsátóvá is vált. Egyfelől a terméketlen földek, másfelől a terhek növekedése, a földesúri hatalom kiépü-lése és a kedvezmények megszűnése miatt kezdték elhagyni Békést.69 Ily mó-don a fluktuáció igen nagy lett, a számítások szerint átlagban négy év után odébbállt a betelepült személy. Legtöbbször – főként Csaba és Gyula esetében – ismeretlen helyre költöztek. Az ismert elköltözések iránya és az áttelepülők befogadása szerint első helyen Heves, majd Bihar, Pest-Pilis-Solt, Borsod és Szabolcs megye jelölhető meg. Szeghalomról Heves és Bihar, Füzesgyarmat-ról és KörösladányFüzesgyarmat-ról Bihar, Öcsödről, TarcsáFüzesgyarmat-ról és GyomáFüzesgyarmat-ról pedig Heves megye irányába történt a kivándorlás.70
Békéscsaba azonban ilyen téren elüt a megyétől, hiszen e település eseté-ben a kivándorlást a Borsod megyei Emőd, a Pest megyei Pilis és Abony, illet-ve a Nógrád megyei Longobánya jelentette. A Pest megye és Csaba közötti kötelék az evangélikus szlovákokkal magyarázható. A Nógrád megyei kapocs megfejtéséhez segítséget jelent az 1800–1820 közötti házasságkötések vizsgá-lata, ugyanis a csabaiak 28 házasságot a kibocsátó nógrádi települések lakói-val kötöttek. Ez arra utalhat, hogy a letelepedett szökött jobbágyok nem sza-kították meg kapcsolatukat az elszármazási helyükkel. Ez már csak azért is érdekes, mert ezek a „vegyes” házasságok 80-100 évvel a szétköltözés után jöttek létre.71 A megyék közti érintkezés azonban nemcsak a jobbágyság
szint-68 Jankovich–Erdmann, 1991. 412–416.
69 Szabó F., 1977. 42–44. Kezdetben a földeket szabadon foglalták el és gyorsan váltogatták.
A népesség növekedésével csökkentek a szabad földek, és a földdarab egy-egy lakos kezében kezdett állandósulni. A 18. század közepére elfogytak a jobb minőségű, árvizektől védett föl-dek, ennek köszönhetően gyakorivá váltak a területkitolások miatti határhasználati perek.
A földhöz jutás és a föld minőségi változása mellett az állami terhek emelkedése is magyaráz-za az elköltözéseket. 1723-ban felemelték az úgynevezett portaszámot, ezzel nőtt az adó, ami kiváltotta az 1724-es „nagy szökést” (375 jobbágy). Ezt követően nagyobb jobbágyszökés nem történt. 1734-től gyengült a vándormozgalom, mivel az államhatalom az adóalap fluktuáció-jának megakadályozása érdekében kimondta, hogy ezután az elköltöző jobbágy nem kaphat sehol sem adómentes éveket, kivéve ha szervezett formában történt a hivatalos áttelepülés.
70 Orosz B., 3. (1968) 3: 303–306. Az említett 1724-es nagy szökésen kívül hasonló spontán kiván-dorlásra nem került sor a megyében, de szervezett kitelepítésre igen. A Békés megyei jobbá-gyok ugyanis szervezett kitelepítés formájában ülték meg Nyíregyházát, amelyet gr. Károlyi Ferenc 1748-ban vásárolt meg az Ecsedi-uradalom részeként. Az általa kiadott 1753-as telepí-tési pátensre Szarvasról 83, Endrődről 13, Berényből 42, Csabáról 29, Komlósról 34, azaz ösz-szesen 207 Békés megyei család jelentkezett. Ez 1750-es kivándorlás néhány nemest is érintett.
71 Dedinszky, 25. (1990) 3: 291–296. A vizsgálat alá vett húsz év alatt okmányilag 28 olyan „ve-gyes” házasságot számoltak össze, ahol az egykori Csabára települt Nógrád megyei telepes korábbi szülőföldjéről választott magának házastársat, azaz ebben a formában a kapcsolattar-tás bizonyosan megmaradt az új lakóhely és a szülőföld között. Paládi-Kovács, 2004. 166–192.
jén élt, hanem az egyházi értelmiség körében is, amely tovább erősítette a fe-lekezeti kötődést a megyék között.72
A vármegye néPeSSégéneK éS nemeSSégéneK ALAKULÁSA 1715–1851 KÖZÖTT
A vizsgált korszakból a következőkben közölt népesség-, illetve nemes-ség-összeírások adatai egyrészt nem teljesek, azaz a tényleges lakosságnak csak egy részét tartalmazzák a lajstromok, másrészt az összeírások jellege különböző. Következésképp a felvett lajstromok elkészítésének célja és módja nagyban meghatározta, hogy végül kiket is jegyeztek fel ezekben.
Ebből adódóan sajnos ezeket az adatokat csak korlátozottan lehet összeha-sonlítani, illetve leginkább csak a tendenciák megállapítására alkalmasak.73 A statisztikai adatok hiánya, továbbá az összevethetőség problematikussá-gának ellenére ismertetjük az országos és megyei adatokat, külön táblázat-ban összefoglalva.74
A nemesség házasságkötésének térbeli hálója kiterjedtebb, mint a jobbágyoké. Há zas ság kö té-sei ket lokalitás és rendi endogámia jellemezte, de ez regionálisan változó képet mutatott, illet-ve nagyban függött a nemesség megszerzésének időpontjától is. A nemesség származástudata 6-7, míg a jobbágyságé 3-4 generációra nyúlt vissza. Jankovich–Erdmann, 1991. 624. A kapcso-lat a kereskedelem szintjén is élt, hiszen a vándorkereskedő „tótokkal” folytonosan keresked-tek a csabaiak: rendszeresen hoztak vasat Gömörből, jötkeresked-tek zólyomi marhakupecek, vagy Csabáról vittek gabonát, kölest.
72 Katona, 76. (2005) 1: 134–164.
73 Benda, 2008. 58. Benda Keszthely kapcsán hasonlóan jelzi, hogy a nemesi népesség számát nehéz nyomon követni, hiszen egyrészt mindig csak a férfiak különböző csoportjai jelennek meg a forrásokban, másrészt nagyszámú, de eltérő szemléletű összeírások alapján közelíthető meg a létszámuk változása. Kövér, 2005. 227–241. Kövér György ebben a tanulmányában ha-sonló kísérletet tesz arra vonatkozóan, hogy vajon azok a levéltári források, amelyeket feudá-lis és polgári kori összeírásonként különítenek el, miképpen köthetők össze. Az egyik forrása egy 1846. évi névsor, amelyet az 1843–1844-es országgyűlés költségeinek (utólagos) kivetése céljából állított össze a megye, a másik nominális alapforrása pedig a választójoggal rendelke-zők névjegyzéke 1848-ból.
74 Implom, 1971. 214.; Scherer, 1941. 30–31. Adataik szerint az 1715. évi összeírás 9 családot jegy-zett kétes nemesként. Őket az 1720. évi összeírás már nem is említi, helyettük 21 új nemest számláltak a megyében valóságos és jobbágytelken gazdálkodó nemesként. Az 1754–1755. évi összeíráskor nem sokat módosult ez a szám: 24 nemest írtak össze. 1. táblázat: A megye lakossága és nemessége 1720 és 1828 között. Lásd a 311. oldalon. Az 1720. év adatai: Dóka, 2006; az 1785–1787.
év adatai: Danyi–Dávid, 1960. 22–23.; az 1800. év adatai: MNL BéML IV. A. 1. b. Ö34. A nemesi oklevéllel ellátottak összeírása; az 1817. és az 1827–1828. évek adatai: Erdei, 1986. A további időpontokra vonatkozó népességadatokat Fényes Elek közli. Fényes községi, megyei és orszá-gos népességadatainak alapvető forrásai a katolikus egyházmegyék által közreadott névtárak.
Fényes, 1836–1842. köteteiben 1830. évre közöl adatokat. Fényes, 1842–1844. az 1839. és 1840. évi sematizmusok népességszámait használja. Fényes, 1847. Az 1846. évi sematizmusok mellett
A hadra fogható férfilakosság felmérésének céljával az 1785–1787 között készült első népszámlálási adatok alapján a megye legnépesebb települései Csaba, Gyula, Szarvas és Békés voltak. A II. József kori népszámlálás szerint a megye teljes népessége 68 360 fő volt, az összeírás a megye 20 helységéből 18 településében összesen 254 nemes férfit regisztrált, s ez az adat a nemesi csa-ládok valamennyi férfi tagját jelentette. Miután az összeírás a férfilakosságot – 35 204 főt – külön feljegyezte, ezért a nemes férfiak száma arányítható ehhez a közölt számhoz. Ez pedig megmutatja, hogy a nemes férfiak aránya az egy százalékot sem érte el a megye férfilakosságán belül.75
Mindeközben – az összeírás részleteit nem ismerve – egy 1800. évre kö-zölt megyei összeírás 116 főre tette a nemesi oklevéllel ellátottak számát.
A következő országos adóösszeírás 1828-ból áll rendelkezésre, amely a megye nem nemesi népességszámát 133 065 főre tette.76 Erdei ezen adatokkal együtt közölte az 1827. évi 7. törvénycikkben elrendelt, a „porták megigazítására”
szolgáló összeírás adatait is, amely az úrbéri telken élő, valamint az agilis és a praedialista nemesek – ha az utóbbiak székeiken kívül tartózkodtak, vagy adót fizettek – számát rögzítette.77 Az úrbéres telken gazdálkodó nemes
ház-1846. évi népesség-összeírás eredményeit is közölte. Fényes, 1851. Ez a munkája a közölt adatok tekintetében a legtarkább képet mutatja, hiszen Ludovicus Nagy 1827-ben közreadott adatain túl az 1830. és 1839–1840. évi, illetve egy-egy megyénél az 1850–1851. évi népszámlálás adatait közölte. (A más feldolgozásokban és az itt közölt adatok között eltérések találhatók.) Benda, 2006. 113–129. Fényes Elek munkáiban az egyházi sematizmusok mellett Ludovicus Nagy szá-mai is felbukkannak. A kétféle adat gyakran keveredik, illetve Fényes néhány helyen csak a né-pesség megkétszerezésével tudta megadni a néné-pességszámot. A geográfiai szótárban pedig az 1850–1851. évi népszámlálás eredményei is szerepelnek. Fényes alapvető forrásai tehát az egy-házi névtárak, amelyek segítségével egy-egy község lakosságának változása követhető nyomon, Fényes azonban összefoglaló népességi adatokat közöl. Következésképp Benda szerint nem tá-maszkodhatunk csak Fényes által közölt adatokra, hanem a Fényes által hivatkozott irodalmat is fel kellene használnunk pontosabb adatok közléséhez. Az említett Nagy Lajos adatainak vizs-gálatára B. Lukács Ágnes tett kísérletet. B. Lukács, 1979. 1–8. Nagy Lajos a Helytartótanács ikta-tó és kiadó hivatalának első tisztviselője, Turóc és Lipikta-tó megye táblabírája volt. Az adatok összegyűjtéséhez hivatali beosztása, személyes kapcsolatai és informáltsága is hozzájárult.
A kézikönyv kiadásának terve 1826-ban merülhetett fel. A munka aktualitását fokozta az 1825–
1827. évi országgyűlés, amikor is növekedett a haza viszonyainak megismerése iránti igény.
A könyv szerkesztésénél vezérfonalként használta Lipszky János 1808-ban kiadott repertóriu-mát, pontosabban Lipszky mintájára állította össze a betűrendes indexet. Nagy Lajos gyűjtése hitelesen tükrözi az egykorú közigazgatási, vagy helyesebben törvényhatósági beosztásokat. Az 1820-as évek népességszáma tekintetében Nagy Lajos adataira támaszkodhatunk, amelyeket tulajdonképp a Helytartótanács is hivatalosan felhasznált.
75 Thirring, 1938. 58–59. Az összeírás az egész nemességet felöleli, azaz a nemesség férfi részét a maga teljességében, a családfőkön kívül az összes férfi családtagot is. Uo. 108–109. Békés me-gye összeírásának adatai táblázat formájában. Vö. Erdmann, 1989. 215–216.
76 B. Lukács, 1979. 50. B. Lukács Nagy Lajos adataira támaszkodva, valamint azokat korrigálva 139 116 főre tette Békés megye népességét, ami vélelmezhetően a megye teljes népességét felölelte. Ettől függetlenül óvakodni szükséges azon megállapítástól, hogy esetlegesen ezek – az 1828. évi adóösszeírás és Nagy Lajos adatainak – különbözete jelentené a nemesek számát.
77 Az agilis olyan személyt jelentett, akinek a felesége nemes volt, tehát a nemesi jogokat a neje után gyakorolta. A praedialista nemesek bizonyos feltételek mellett és meghatározott
terüle-tartásfők rovata így 132 főt jegyzett. Az összeírás szerint – egyedülálló módon a megyében – Csaba nem nemesi népessége már ekkor 20 000 fő fölé emelke-dett. Magas népességszáma későbbi jogállása miatt is érdekes, hiszen míg Bé-kés, Füzesgyarmat, Gyula és Szarvas mezőváros volt, addig a legtöbb lakost számláló Csaba jogállása sokáig falu maradt, és majd csak az 1841. évi vásár-tartási jog megadásától tekintették mezővárosnak.78 Összességében azonban ezek az adatok sem a megyei össznépesség, sem a megyei össznemesség – mi-után a nemesek számbavételét a törvény eleve kizárta – létszámának megálla-pítására nem alkalmasak.
A későbbi időszakra csak Fényes Elek külön kötetekben közölt adatai hasz-nálhatók a megye népességszámának megközelítő értékeinek a közlésére, a ne-messég lélekszámának követéséhez pedig a megyei összeírások maradnak for-rásként. Kifejezetten erre a célra azonban nem készült összeírás a megyében, ezért jobb statisztikai források hiányában a tisztújítási névjegyzékek által közölt adatok használhatók abban a tudatban, hogy ezek csak a választásra jogosult nemes személyek lajstromai.79 Miután az 1837., 1843. és 1846. évre áll rendelke-zésre ez a típusú forrás, így ezek az adatok külön táblázatban is olvashatók.80 A névjegyzékekben külön kategóriákban jegyezték fel a birtokosokat és a bir-toktalanokat, ezek özvegyeit, a törvényes korú fiúkat, a kétséges nemeseket és a nemes árendátorokat, akik a megyében éltek, és végül az egyházaikat. Ez utóbbiakat levonva 1837-ben 780, 1843-ban 909 és 1846-ban 1050 választásra jogosult nemes személy került a névjegyzékekbe.
Ezen adatok szerint a legtöbb – választásra jogosult – nemes Orosházán – 1837-ben 162, 1843-ban 172, 1846-ban 205 fő – élt, majd ezt követte Gyula –
ten az egyháztól kapott nemesi kiváltsággal rendelkeztek. Az agilisek kapcsán lásd bővebben Holub, 1980. 109–123.; Szabó B., 1983. 131–144.
78 Lásd a 358. lábjegyzetet, ahol Kossuth Lajos Pálinkamirigy című vezércikke emlékezik meg Csaba vásártartási jogának a megszerzéséről.
79 A tisztújítási névjegyzék felvételének módját és körét lásd bővebben a 96–99. lábjegyzeteknél.
80 2. táblázat: A megye nemessége a tisztújítási névjegyzékek alapján (1837, 1843, 1846). Lásd a 312.
oldalt. A nemességre vonatkozó levéltári jelzetek: MNL BéML IV. A. 1. b. Ö80. 1837. évi tiszt-újítási névjegyzék; MNL BéML IV. A. 1. b 1158/1843. 1843. évi tiszttiszt-újítási névjegyzék; MNL
oldalt. A nemességre vonatkozó levéltári jelzetek: MNL BéML IV. A. 1. b. Ö80. 1837. évi tiszt-újítási névjegyzék; MNL BéML IV. A. 1. b 1158/1843. 1843. évi tiszttiszt-újítási névjegyzék; MNL