E termékeny, hasznos, nagyérdemü iró, a m. akademia s Kisfaludy társaság tagja, 1810-ben oct. 7-kén született Keszthelyen, hol atyja gazdatiszt volt;
tanult Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsett, Budán s végre a pesti egye temben. 1831-ben tanulmányait végez vén, kir. kamarai számvevőségi szolgá latbalépett s megházasodott. Kamar. ki sebb hivatalát (ingrossistaságot) viselte egész a forradalmi korszakig; azóta egyedül az irodalomnak, nevezetesen az általa alapitott divatlapnak, a Hölgy futárnak, élt. Már kora ifjuságában so kat olvasott s irt, de még akkor néme tül; midőn 1829-ben Pestre jött, még igen gyakorlatlan volt a magyar nyelv ben, mert akkorig folyvást német csa
ládok körében élt, hogy atyja remé nyeinek, ki őt kamarai hivatalra száná, annál inkább megfelelhessen; Pesten azonban megkedvelvén a magyar nyel vet s irodalmat, német költeményeit s beszélyeit megsemmisitette, s 1833 óta az akkori folyóiratokban előbb forditá sokkal, majd eredeti dolgozatokkal is lépett föl. 1836-ban Munkácsy Jánossal szövetkezve a „Rajzolatok" rendes dol gozó- s szerkesztőtársa lett; 1837 mar-cziusától kezdve pedig a „Jelenkor" po litikai lap mellett dolgozva, mint Hel-meczy segéde, a „Budapesti naplót" s s a külföld egy részét szerkesztő ; végre 1844 ólta a Budapesti Hiradóban vitte az ujdonsági rovatot. Termékenysége rendkivüli volt ; beszélyeivel,
humoris-NAGY IGNÁC Z.
145
ticus dolgozataival, vigjátékaival elö-zönlé a zsebkönyveket s folyóiratokat, s ezek mindenütt a talpraesettebb s kedveltebb olvasmányok közé soroz-tattak, és a közfigyelmet annyira reá vonták a szerény, de buzgó munkásra, hogy 1840-ben megválasztatott a ma gyar akademia tagjává, majd 1847-ben a Kisfaludy - társaság munkás tagjává s később pénztárnokává. Már 1839-ben meginditá a „Szímnűtárt" ere deti s forditott drámák gyüjteményét, melyből két kötet (48 füzet) jelent meg 56 darabbal. Az Athenaeum, a jó izlésnek s tiszta nyelvnek ezen felejthe-tetlen iskolája, több beszélyt és humo-reszkot közlött Nagy Ignácztól, melyek irodalmunk jobbjai között foglaltak he lyet; különösen tetszettek a Zajtai ál név alatt megjelent „Budapesti Élet"
czimet viselő satirák. A szinpad szá mára tömérdeket forditott, nevezeteset) Schiller Fiescóját, Hugo Victor Ruy Blas-át s Tudor Máriáját, stb. Eredeti szinművei közt legkitünőbbek a „Tiszt-ujitás" s az „Életúntak" vigjátékok, mikkel akademiai jutalmakat és ugyan az elsővel 100 arany első jutalmat, a másikkal mellékdijt nyert. Ö szerkesz tette a Kisfaludy-társaság által megin ditott „Külföldi Regény tárt" is két fo lyamban. — Miután kamarai hivatalá ról lemondott, előbb az Életképek szer kesztését vállalta el 1849-ben, azután
„Hölgyfutár" czimü divatlapra nyert engedélyt, melyet 1854 márt. 19-kén történt halálaig ügyesen szerkesztett.
Nagy Ignácz irói érdemei igen bok rosak. A legmunkásabb s legterméke nyebb magyar irók közétartozik; meg feszitett szorgalma, s éjjelt nappallá tevő munkássága rongálta meg legjobb férfi korában egésségét s vitte őt kora sir jába. Halhatatlan nagy műveket te remtő, töretlen pályákon száldaló láng ész által nem tünik ki , de leleményes
eszével, élettapasztalásával, s világos sima, könnyü, ép tollával igen méltán nyerte meg az olvasó közönség rokon szenvét, s kevesen vannak, kiknek oly gyakran szavaztatott volna megelégedő mosoly s jóizü kaczaj képében szives méltánylat azon lapok olvasói részéről, melyekben művei egymást érve meg jelentek. Jeles tehetséggel alig-alig
egyesült valakinél oly fáradhatlan szorgalom s termékenység , mint a Hölgyfutár, Szinműtár, Rcgénytár nagy érdemü szerkesztőjénél. Érdemei közt megemlitendő különösen az is, hogy po litikai lapjainkban ő alapitá meg az ujdonsági rovatot , mely azután a hir lapirodalomnak oly kedvelt, érdekes'és hasznos ága lett; előbb a Jelenkorban, azután pedig a Budapesti Hiradóban, mint a sokat kongatott s döngetett
„Hirharangnak" a pártok akkori állá sában élesen üldözött harangozója. •—
Külsejére nézve Nagy Ignácz középma gas, sovány, gyenge egészségü, vékony dongáju, veres arczu s órru férfi volt;
kellemetlen arczáho/, bandsa szemeihez szokni kellett, mig az ember azokban, bővebb ismeretség után, a szellem és kedélyesség vonásait felismeré; de jel leme ép , becsületes, tiszteletre méltó, épen ugy mint társalgása kedves , el més, és szeretetreméltó. Békés termé szetü, szelid, csendes ember; kitől senki se várta volna a satyrának azon élét s erejét, melyet mint Zajtay kifejtett, s azon keserü csipősséget, melyet hirha-rangozói' polémiáiban tanusitott. Kora elgyengülését s halálát méltán fájlalta az irodalmat szivén viselő nemzet.
Munkái: 1) Rajzolatok segédszerkesztője 1836.
2) A Jelenkor segédszerkesztője 18S7-tól 184 l-ig. 8) A Budapesti Hiradó hirharangozója 1844. 4) Beszé-lyek, novellák, versek, vegyes tartalmu prózai dolgo zatok, életképek, humoreszkek a Társalkodó, Regélő, Rajzolatok, Honi vezér, Auróra. Kmlény,Athenaeum, nemz. Almanach, Budapesti Divatlap, Életképek, Honderü, Hölgyfutár stb. folyóiratok hasábjain; ne vezetesen az Athenaeumban : Niagara
mcnyasszo-nya, Hunyady védangyala; A regatta; Bcnita; Vért vérért; Budapesti Élet Zajtay aláirással stb. 5) Mát rai rabló, dráma 3 felv. adatott Budán 1836. 6) So-roktari János, paródia kéziratban. 7) Vas orru hába;
bohózat 3 felv. kéziratban. 8) A hősök, vigjáték l felv. (Részvét gyöngyeiben). 9) Argyrus királyfi, tüneményes életkép négy rámában, Buda 1840. 10) Egyesüljünk, vigjáték 4 felv. (Szinmútár 4-ik füzet).
11) Az életuntak, jutalmat nyert vigj. 5 felv. (Acad.
Eredeti Játékszin 10-ik kötete) 1840. 12) Vendég-szerep, vigj. l felv. 13) Vetélytárs, vigj. l felv. (nem zeti Almanachban). 14) Tisztujitás, jutalmazott pá-Iyavigjáték4 felv. Buda, 1842; 2-Ík kiadás : Pest 1813; 3-ik kiadás Buda 1845. 15) Ármány és szere-lem, vigj. I felv. (Életképek). 16) Nagy Ignácz
munkái - Beszéljek, 3 köt. Buda, 1843. 17) Torzképek, 4 kötet, Buda 1844. 18) Hajdan és most, 2 kötet.
Buda, 1845. 19 Magyar Titkok, 12 füzet 1844. 20) Menny és pokol, 3 füzet, Buda, 1846. 21) Bors és pap rika, 4 kötet. 22) Szunyogok. 23) A Szinmútár szer kesztője, melybe sokat forditott, nevezetesen : Hugo Victor Tudor Máriáját, Ruy Blas-át; Schiller Fies-1 cóját ; Silvió Pellicó Mórus Tamását ; Bulwer Szüle
tésjogát; Amália szász hgné Növendékét; a párizsi i Naplopdt; az Aggszinészt és leányát; az Ikreket;
| Falusi egyszerüséget stb. 24) A Kisfaíudy-társaság l pártfogása alatt megindult külföldi Regénytár szer
kesztője. 25) Az Életképek szerkesztője 1849. 26. A Hölgyfutár szerkesztője.
XXXVI.