ki zsákmányoló csapataikat, de ezek részint Steterburgnál (Wol-fenbüttel vidéke), részint a drömlingi mocsáros erdőségben (Hun-nentránke Dortmundnál) és a westphaleni Bilstein alatt tönkre tétettek.
94O.
April. Olaszországba rohantak, hol Hugo kir. 10 véka pénzzel engesztelte meg őket és Spanyolországba a cordovai khalifa ellen kalauzoltatta. De innen, miután 3 napon át nagy szomjuságot szenvedtek, kénytelenek voltak visszatérni.
943.
April. Thracziát borították el, de a császár küldötte Theofanész patricius 5 évre békét kötött velök, melynek biztosítására néhány elők előj öket tuszokul adták.
Í...T„I..vArl,.,. HűankÉvllpjül. 2
18 Magyarország alapíttatásátxil az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.
944.
Alig. 11. A baj 01- földre ütöttek be, de "VVels mellett oly nagy vereséget szenvedtek , „hogy soha azelőtt annyira meg nem gyengíttettek".
947.
Zsolt a fővezérségről lemondott s helyébe a 931-ben szüle tett Taksony választatott, kinek atyja a besenyők földéről szerzett feleséget. (Hanzárt?)
Taksony fövezérsége. 947—972.
Ez évben T. vezérlete alatt Olaszországban Otrantóig nyo multak. II. Berengár 10 véka pénzen eszközlé ki visszavonulá sukat.
949.
Zsolt halála. Bulcs keresztelkedése Konstantinápolyban.
Midőn az egykorú Konstantin görög császár ezen Bulcsról szól, egyszersmind a magyar államszervezetről következőket jegyez föl : „A turkok 8 nemzetsége nem alattvalói saját archonaikuak, hanem szerződésben vannak, hogy a folyók szerint, a melyik részen háboru talál kiütni, egymást egész készséggel segítik. Első fejök az Árpád nemzetségéből való archon következés szerint, és 2 má sik, a gülász és karkhász, kik birói tisztet viselnek. S van mindenik nemzetségnek archona. Gülász és karkhász nem tulajdonnév, ha nem méltóság. Árpádnak, Turkia nagy archonának 4 fia volt : 1-ső Tarkatzúsz, 2-ik Jelekh, 3-ik Jutotzász, 4-ik Zaltász. Árpád 1-ső fia nemzette Tebelészt, 2-ik Edzeléht, 3-ik Falitziszt a mostani archont, 4-ik Taksziszt. Árpád fiai mind meghaltak, hanem unokái Falész és Taszész és unokatestvérök Takszisz élnek. Meghalt Tebelész s van Termatzúsz nevű fia, ki minap tért vissza (Kons tantinápolyból) vendégbarátunkkal Bulcscsal, Turkia 3-ik archo ná val és karkhászával. Bulcs a karkhász, fia Kálésznak a karkhász-nak, Kálész tulajdonnév, a karkhász szó pedig méltóságnév, vala mint a gülász is, mely nagyobb a karkhásznál".
Taksony fóveztrsége. 947—972. 19
95O.
Gyula keresztsége .ugyanott. A magyarok Bajoroszágban harczolnak.
951.
Tavaszszal Olaszországból a havasokon át déli Francziaor-szágba az Oczeánig nyomultak, s a nyarat ott töltvén, ugyanazon uton zsákmány- és foglyokkal terhelve tértek haza.
954.
• I. Otto kir. fia Ludolf és sógora Konrád által hivatva, Ba jorországon és a frank földön sebesen átvonultak és
Mart. 19. Wormsnál állottak, hol őket K. hg. fényesen megven dégelte, arany és ezüstben dúsan megajándékozta. Ezután K. hg.
maga vezette őket Lothringenben a pusztításra, de Maastrichtnál elvált tőlök. A magyarok most Belgium nyug. részét, továbbá Francziaországban Cambray,Laon, Reims, Chálons és Toul környé két nyargalták be és Felső-Olaszországon át nagy zsákmány- és sok fogolylyal tértek haza.
955.
J II lli lis végén a magyar követek I. Ottónál voltak barátságos egyesség kötése, sajátlag pedig a birodalom belviszonyai kitudása végett. A kir. némi csekély ajándékkal bocsátá el őket. Erre a ma gyarok egy scheyerni gróf által vezetve nagy haderővel, a szt.-gal-leni évkönyv szerint 100,000 emberrel, Bajorországba törtek. Vezé reik Bo>tond, Bulcs, Léi és Súr valának. Botond 40,000-el a Majna és Rajna vidékén száguldozott és szerencsésen tért haza, de a többi Augsbuirgnál. a Lechmezőn
Allg. 10. Otto kir. 7 hadosztálya és l cseh ezrede által 7 emberig, kik fúlcsonkítva bocsáttattak el, lemészároltatott volna. A 3 vezér felakasztatott.
A magyar foglyokat Ebersberg ura Eberhard gr. arany nyaklánczaiktól és a subáik alján lógott arany csengőktől stb.
megfosztatta, s azután őket elevenen temettette el, csak a vezére ket Bulcsot, Lélt és Súrt adta át Henrik bajor hgnek, ki őket Regensburgnak Magyarország felé néző keleti kapuja előtt, a
20 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.
krónikák szerint, a magyarok gyalázatjára, bitófán végeztette ki.
A nemzeti hagyomány, nem törődve közleményének ellenkezései vel, a 3 magyar vezért fensőségök érzetében fölemelt fővel lépdel-teti a vesztőhelyre. A császár kérdi tőlök, miért oly kegyetlenek a keresztényekhez? „Mi, válaszolják, a nagy Isten boszuja va gyunk, ki minket ostorúl rendelt ti reátok; mert azonnal a ti rab jaitokká leszünk, mihelyt titeket üldözni megszűnünk." A császár
megengedte, hogy szabadon válaszszanak magoknak halálnemet.
„Hozzák elő kürtömet, mondá Lél, hadd fújjam meg még egyszer életemben, s aztán rögtön válaszolok." Lél előlépett s kürtjét ajkához emelte ugyan, de e pillanatban oly erővel sujtotta a csá-*
szár homlokához, hogy az a csapásra rögtön szörnyet halva ro gyott össze. „Eredj előttem a halálba, mondá Lél, s más világon is az én szolgám leszesz." A scythák hite ugyanis azt tartja, foly tatja krónikánk, hogy a kit életökben megöltek, azok őket a más világon szolgálni tartoznak.
A 7 fülcsonkított magyarról pedig ily hagyományt közölnek krónikáink. „A szász hg. a magyarok közől hetet levágott füllel bocsátott vissza Magyarországba. És mivel e 7 magyar nem akart inkább együtt halni bajtársaival, a község ily itéletet mondott rájok, hogy mindenöket, ingóban és ingatlanban, veszítsék el, nejeik- és gyermekeiktől elválasztva, gyalog, mezítláb járjanak sátorról sátorra koldulni halálokig. E 7 magyart a botránkozta-tásért a köznép magyarkáknak, gyászmagyaroknak, s maradékai kat sz. Lázár szegényeinek nevezte, így azért nevezték őket, mert sz. István király, ki minden szabadosan csavargókat megfenyített, a mint ezek nemzetségeit sátorról sátorra járva látta énekelni, magyarázatot kívánt felekezetök és énekeik felől, kik is mindent elbeszéltek, a mi apáikkal a község által történt. Sz. István meg gondolván, hogy előljáró nélkül senki jó nem lehet, megparan csolta, hogy az esztergomi sz. Lázár ispotálya hatósága alá tar tozzanak magokat vetni, s azért hívták őket sz. Lázár szegényeinek."
958.
April 11. Konstantinápoly előtt állottak, de éjjel megveretvén, foglyaikat és zsákmányukat elvesztették.
Gyejcsa fövezérsiSge. 972 — 997. 21
961.
Thracziában ismét vereséget szenvedtek. Ezután 300, sőt 200 főnyi magyar csapatok is betörtek a keleti birodalomba.
97O.
A magyarok, mint Szvatoszláv orosz fejedelem szövetségesei, Arcadiopolisznál (Drinápoly és Heraclea között) megverettek.
969.
Gyejcsa és Sarolta fia, István, születése.
Gyejcsa fővezérsége. 972—997.
972.
Taksony halála után Gyejcsa a fővezérséget átvette.
Taksony fővezér idejében nyelvrokonokkal szaporodott az ország lakossága. „A bolgár földről jöttek némely nagynemes urak az izmaeliták nagy sokaságával, u. m. Billa és Baks, kiknek a vezér Magyarország különböző helyein adott földeket, s azon kívül azon várat, melyet Pestnek neveznek, örökre átengedte.
Ugyanakkor és azon tartományból jött egy nagynemes vitéz Hetény, kinek a vezér nem csekély birtokokat ajándékozott. To vábbá a besenyők földéről jött egy vezéri származású vitéz, Tonuz-aba, kinek Taksony vezér földet adott a kemeji részeken a Tiszáig, a hol az abádi rév vagyon." Wolfgang einsiedelni szerzetes sike-retlen kisérté meg a térítést a magyarok között.
973.
Mart. 28. Husvétkor fényes magyar követség tisztelgett I. Otto nál Quedlinburgban, mely dús ajándékokat hozva és viszont olya nokkal halmozva tért vissza. Hogy e követség békeszerződést kötött, az események folyama igazolja.
Piligrin passaui püspök számos papot küldött Magyaror szágba, s a térítők fáradozása most nem maradt siker nélkül.
22 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.
974,
Piligrin püsp. a térítés ügyének örvendetes állásáról ekkép tudósítá VII. Benedek pápát : „a rettentő magyar nemzet most már kész nyakát az Úr szelid járma alá hajtani. A térítők a ne-mesb magyarok közől mintegy 5000-t nyertek meg Krisztusnak.
Ugy áll a dolog, hogy csaknem az egész magyar nemzet hajlandó a szent hit bevételére."
984.
Míg III. Otto kiskorúsága alatt II. Henrik bajor hg. és pártja Németországot ismét veszélyes zavarok színhelyévé tette, a magyar határszéli csapatok az osztrák foldet pusztították és rabolták. Ezek megtorlása végett Luitpold határgróf a magyar hadi mozgalmak főtámpontját, Mölk várát, hosszas ostrom után bevette s a magyarokat a Szárhegyig s bécsi erdőig szorította.
993.
Ez év I. felére határoz tatik István kormányra lépte kor-mánytársi minőségben.
994.
Gyejcsa s egész háznépe fia, Vajkkal együtt, Esztergomban Adalbert prágai püspök által megkereszteltetett.
995.
István házassága a bajor Gizelával.
István fövezérsége. 997—1000.
997.
Gyejcsa fővezér halála. István egyedüli fővezér.
' Gyejcsa törekvéséről a kereszténységet fegyverrel, erőszak kal terjeszteni, többször emlékeznek a krónikák és szent-életira tok. Gyejcsa igen szorgalmatoskodott a lázadók leverésében és a pogány szertartások kiirtásában. Hívására sok grófok, vitézek és nemesek jöttek hozzá, hogy a vezért a pogányok ellen, kik a hitet föl nem vették, segítsék. Ezen grófokat, kik némely lázadókat a
István fóvezérsége. 997—1000. 23
Fegyver rémítésével térítettek a keresztségre, Gyejcsa vezér és fia terjedelmes örökségekkel ajándékozta meg szolgálataikért.
Gyejcsa 1-ső neje Sarolta, Töhötömnek 1-ső Gyulától szár mazó kisunokája volt ; a 2-ik pedig Adelhaid, Micziszláv lengyel fejdelemé. Az 1-sőtől seületett István fővezér. Kitől származott Judit, Boleszláv lengyel fejdelem neje, és 2 névtelen, kiknek egyike Urseolo Otto velenczei hgnek, a másik pedig Aba Sámuel nek lett hitvese ?
998.
Koppány fölkelése az ősi intézmények védelmére. István győzelme s t csatában elesett Koppány fölnégyeltetése.
Koppány a harczban István vezére, a bajor eredetű Wasser-burgi gróf, Wenczelin csapásai alatt esett el, kinek István nagy örökségeket adományozott ; Koppány hullájának részeit pedig Esztergom, Veszprém, és Győr kapuira szegeztette, és a 4-ik részt Erdélybe küldötte, és fogadalmához képest, a legyőzött somogyi pogányoknak mindenéből, még a gyermekeket sem véve ki, a tizedet az áhala befejezett pannonhalmi sz. Márton benczés monostorának ajándékozta ; később azonban az országnagyok ké relmére azt rendelt?, hogy csak birtokukból adjanak tizedet, De hogy az elkeseredett nép a földről elszéledjen. Ekkor kezdette meg István a térítés nagy művét, melyről Verbőczi is úgy volt meggyőződve, hogy a magyarokat nem külföldről jött papok, ha nem saját fejdelmök sz. István térítette a keresztény hitre. Hogy a hitoktatás rettentéssel párosíttatott, azt a beköltözött besenyők főnökének esete kitünően bizonyítja, kiről szólva ekkép fejezi be Béla kir. jegyzője munkáját : „Midőn sz. István király az élet igéit hirdeté, akkor Tonuzaba nem akart lenni kereszténynyé, hanem nejével együtt élve temettetett az abádi révbe."
999.
István püspökségeket s monostorokat alapít, folytatja a hit térítés munkáját, és Asztrik kijelölt érseket követségbe Romába küldi koronáért, kir. czímért stb.
24 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.
1OOO.
Mart. 27. II. Sylvester bullája István kir. cziméről , az arany korona és kettős ezüst kereszt küldéséről 8 a királynak nagy egy házi hatalommal felruházásáról.
Mit kért és mit nyert István II. Sylvester pápától, arról épen e bulla ad felvilágosítást, melynek hitelességeért Szalay László az érvek hosszu sorával lépett sorompóba, s melynek tar talma minden lényegesb részét más szakavatottak is hitelesnek tartják, és ez a kö vetkező: 1. Hálát adunk Istennek, ki megtalálta Dávidot Gyejcsa fiát, hogy táplálja az ő népét, a választott ma gyar nemzetet. Dicsérjük fenséged ajtatosságát Istenben, és tisz teletét az apostoli szék iránt. 2. Illő méltánylással . fogadjuk nagyszivűséged bőségét, melylyel Péternek, az apostolok fejdel-mének, az országot és a nemzetet, melynek vezére vagy, és ten-magadat is felajánlád. 3. Azért dicső fiunk, mináazt, mit tőlünk és az apostoli széktől kivántál, koronát és királyi czímet, az esz tergomi érseki széket és a többi püspökségeket, apostoli áldásunk kal együtt odaadjuk. 4. A nagylelkűséggel sz. Péternek felajánlott országot, s vele téged és a magyar nemzetet, a jelenkorit s a jö vendőbelit, a romai sz.-egyház pártfogása alá fogadván, bölcse-ségednek és törvényes utódaidnak fentartás, országlás, kormányzás és birtoklás végett visszaadjuk. 5. A mely örököseid és utódaid az országnagyok által törvényesen megválasztattak , tartozzanak nekünk és utódainknak köteles engedelmességöket bemutatni, és a katholikus hitben szilárdúl megmaradni és azt előmozdítani.
6. Mivel nemességed Krisztust hirdetve s annak vallását terjesztve, nem átallotta az apostoli hivatást viseln:, mi is kegyelmességedet és törvényes utódaidat örök időre feldisaíteni kívánván, miután ők azon koronával, melyet küldünk, a követeknek átadott szertartás szerint megkoronáztattak, a keresztet, az apostolság jelvényét, magok előtt vitethessék. 7. A szerint, a mint az isteni kegyelem neked és azoknak sugallani fogja, országod jelen és jövő egyhá zait helyettünk s utódaink helyett intézhessétek és rendezhessétek.
8. Mindezek másik levelünkben, mely egyúttal hozzád, az ország
Sz. Istyán király 1000. ang. 15. — 1038. aug. 15. 25
9
nagyaihoz és az összes hű néphez intézve követünk által át adandó lesz, teljesebben megmagyarázva foglaltatnak.