II- Béla koronáztatása

1132.

„Ilona királyné a királylyal és az országnagyokkal tanácsot tartván, közönséges országgyűlést tartott Aradnál. Az ország gyűlés napján a mint a király az ország trónján ült, a királyné fiaival megjelent, és a király közelébe ülve mondá a néphez : Híveim I akarom hallani, miért fosztották meg szemeitől urunkat királyunkat, s kinek tanácsából történt ez ? mondjátok meg, s rajtok ezen helyen boszút állván, adjatok számot rólok. E szóra az egész nép azon főurakra rohant, kiknek tanácsából a királyt megvakították, és közőlök némelyeket megkötöztek, másokat megcsonkítottak, 68 gazembert pedig azon helyen megöltek, és maradékaikat, a férfiakat és nőket, azon nap rovásba foglalták ; ezenkívül minden birtokuk a székesegyházaknak osztatott ki. És így Magyarországban valamennyi egyházi szabados falu kir. ado mánynak neveztetik."

II. (vak)Béla király 1131. april 28. — 1141. febr. 13. 63

„Minthogy a magyarok mindig igazságtalanúl háborognak, mint a sós tenger, követeik által hivogatták a fattyú Boricsot, jőjjön be, s az ő segítségökkel foglalja el az országot, azt hivén, hogy ő Kálmán kir. fia. Borics ruthén és lengyel segítséget szerez vén, bejött azon vidékre, melyet Sajónak hívnak. A nemesek közől igen sokan Borics részére állottak. Azután Magyarország előkelőit meghívták, hogy értekezzenek a királylyal, s a király kérdé : tudják-e, hogy Borics fattyú, vagy Kálmán kir. fia? Az ország hívei azt felelték, hogy Borics fattyúgyermek és nem méltó az ország koronájára. A hűtlenek pedig magokban morogtak és inga doztak. A király és tanácsosai elhatározták az árulókat azon helyen megölni. Zendülés támadt, s a mint Lampert ispánt a király mellől kihúzták, testvére egy székkel fejét kettéhasította;

fiát Miklós ispánt ugyanott lefejezték; Maj nol tot az Ákos nem zetségből másokkal együtt megölték. Az árulók közől életben maradottak félre vonulva egyesűlt erejökkel akarták a királyt megtámadni. Az árulók feje Tivadar volt a Simád nemzetségből, Folkus és Titus, és különösen Sámson, Tamás és Torda ispánok atyja, ki azzal dicsekedett, hogy elmegy a király gyűlésébe és őt sokak előtt meggyalázza."

Borics orosz zsoldosokkal és lengyel segédcsapatokkal a Szepességet elfoglalta. Az ellenséges hadakat a Sajó választá el.

Itt „Sámson a király sátorába lépve mondá a királynak : mit csi nálsz hitvány eb az országgal ; jobb ha Borics birja az országot;

te élj monostorodban, mint apád élt. S a mint erre az országna-gyok rögtön felindúltak, János sümegi prépost, a király jegyzője mondá Bod ispánnak: mit várakozunk, miért nem fogjuk meg? de ő nagy sebesen lórakapva elfutott. S a mint a zajt Bod ispán szol gája meghallotta, nyergeletlen lovára veté magát és őt lándsá-jával a Sajóig űzte. Sámson nyargalva a folyóba esett, s üldözője a folyóban megszúrta; Sámson dolmánya alatt pánczél volt, és súlyos vértje miatt úszni nem birt, hanem a vízben elmerülve odaveszett. — Magyarország nagyai követeket küldöttek a ruthének és lengyelek vezéreihez, mondván, nem illik, hogy fattyúszüle-tésnek kerestek országot ; mi tudjuk, hogy igazság szerint Béláénak kell lenni az országnak, és ő az egész ország megegye

64 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.

zésével uralkodik. Ezt hallván az orosz és lengyel vezérek, visz-szatértek."

Oct. 18. A kir. sógora I. Szobieszláv cseh fejd. a lengyel területen pusztított és zsákmányolt, mi III. Boleszlávot lengyel hada visz-szavezetésére kényszerítette.

1133.

Jilll. 16. Szobieszláv Sléziában 300 községet égetett föl. De III.

Boleszláv azzal nem törődve ismét betört és Visegrádig nyomult.

Itt Béla másik sógorával, Albert osztrák őrgróffal egyesült.

Jól. 22. A csata a lengyelek teljes vereségével végződött. A nap hősei Miksa, Gáb, Vasas, Bátor. A lengyelek kiűzettek.

1134.

•Illn. 3. II. B. Szobieszláv közbenjárása mellett Péter püspököt dús ajándékokkal (pl. 2 fejér paripa 26 márka aranynyal diszített nyergekkel) küldé II. Lothár császárhoz, hogy tiltsa el lengyel hűbéresét a beavatkozástól, L. a magyar követet szintén drága ajándékokkal bocsátotta haza, s a békét a magyarok és lengyelek közt helyreállította.

Jllll. 3. II. B. fia Almos keresztsége.

1135.

II. B. László kir. sógora Lampert ispán által alapított bozóki premontrei rendi prépostságot megerősítette.

1136.

II. B. az esztergomi gyűlésen fiának Lászlónak a bosnyai hgséget adományozta.

1137.

April 11. Béla Szobieszlávval Olmüczben találkozott, és

Máj. 30. III. Boleszlávval Glatzban,hol a magyarok és lengyelek köét az alakszerű béke is megköttetett.

A király atyja Álmos hamvait Görögországból haza szállít

II. (vak) Béla király 1131. april 28. — 1141. febr. 13. 65

tatta, s nagy ünnepélyességgel, melyen nővére Etelka is jelen volt, Székesfejérvárott eltemettette. Álmos hg. neje Ingelburg svéd hgnővel nemzette Bélát, Etelkát I. Szobieszláv cseh fejd., és Hedviget Albert osztrák őrgróf nejét.

1138.

Sept. 3. Az országló pár, II. Béla kir. és Ilona királyné, a demesi prépostságnak Almos herczeg által kezdett alapíttatását befejezik.

II. B. aspalatói érsekség jogait megerősíti, czímezvén magát, mint 1135-ben is, Rama királyának.

1139.

B. leányát Zsófiát, Szobieszláv közbenjárása mellett, III.

Konrád német kir. fia Henriknek eljegyezte és nevelésbe az admonti monostorba küldötte.

114O.

II. B. ez évben hőn szeretettjeit vesztette el : Febr. 14. sógorát, Szobieszláv cseh fejdelmet, és

Sept. 15. ennek nejét, saját nővérét Hedviget. És talán ez idő tájban múlt ki Ilona királyné is, mit a király elhagyatott állapo tából következtethetni. „A király borivásnak adta magát s udvar-nokai tőle részegségében mindent megkaptak. Pócs és Saul egyházi férfiakat részegségé ben ellenségeik kezébe adta, kik is itélet nélkül megölettek".

II. Vladiszláv elfoglalván Csehországot Szobieszláv gyer mekeitől, őket elűzte, kik II. Bélához menekűltek.

1141.

Febr. 18. II. Béla halála. Eltemettetett Székesfejérvárott. Béla gyermekei: Gyejcsa, László, István, Almos, ki atyja előtt húnyt el, Gertrud, Micziszláv lengyel hg. neje és Zsófia, Henrik német királyfi jegyeséből apácza. •

Kerékgyártó. Hazánk Kvlapjul. 5

66 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.

//. Gyejcsa király. 1141. fcbr. 16. — 1161. máj. 31.

1141.

Febr. 16. II- Gyejcsa koronáztatása.

A király Spalatónak a király atyja halála feletti sajnálko zására, üdvözletére, s hűségét felajánló nyilatkozatára kegytel jesen válaszolt.

1142.

Májlls. II. Gy. Spalato városnak régibb kiváltságát, mely igy kezdődik: Nekem adót ne fizessetek stb. megerősítette, és azon joggal is felruházta, hogy a magyar birodalomban tehermentesen

űzhesse a kereskedést.

1143.

A király a spalatói érsekség jogait megerősíti, czímezvén magát Rama királyának.

1145.

Borics, ki Comnen János rokonát birta feleségül, miután sem éjszakon, sem keleten nem nyert segedelmet, II. Vladiszláv cseh fejd. által III. Konrád német királynak ajánltatta magát, ki őt pártfogásába vette. A magyar kormány tetemes pénzsegély mellett szövetséget kötött VI. Velffel, ki annyira nyugtalanította Konrádot, hogy az nem volt képes idegen nemzeteket megtámadni.

K. az osztrák Henriket utasította boszúállásra, ki Ratbold gróf által Pozsonyt kézre kerítette, de ettől azt 3000 frtért Gy. megint visszavette.

1146.

Sept. 11. A király, ki 70,000-nyi harczossal a Mosony és Lajta közti térségen táborozott, e napon a tábor közelében levő fatem-plomban a püspökök által megáldatott s azután karddal öveztetett.

Henrik osztrák hg. a besenyő lovasokkal könnyen elbánt, de a központon a kir. és nagybátyja Belus bán alatt állott 12,000 válo gatott harczossal nem állhatta ki a kézviadalt. Elesett 7000 német és 3000 magyar s maga H. is alig menthette meg életét, de nem is tett többé kisérlctet Borics igénye kiküzdésére.

II. Gyejcsa király. 1141. febr. 16. — 1161. maj. 81. 67

1147.

III. Konrád német, és VII. Lajos franczia király, mindenik külön, 100,000-nél nagyobb kereszthadat vezettek át az országon.

Az előbbi bár engedelmet kért, mint zsarnok és rabló, mindenfelé, de főkép az egyházak- és monostoroktól pénzt csikarva ; Lajos pedig, ki Gyejcsa fiát keresztvízre tartá, fegyelemben vonult át.

A seregében lappangott Boricsot lovagiassági tekintetből ki nem adhatta ugyan, de talált abban módot, hogy a kóbor tüstént elhagyja Magyarországot.

Ekkor Európában s különösen hazánkban is sok embert elra gadt az éhhalál, a németalföldi flamandok szántóföldeit pedig a védgátakat áttörő tengerhullámok is elboríták. A kiköltözött lakosok a szászok földén is éhség által gyötörtetvén, Magyaror szágban jelentkeztek, s Erdélyben a besenyők berohanásai által elpusztított „Királyföldet" nyerték szállásul. 1224-ki kiváltságuk hivatkozik a II. Gyejcsától nyert szabadságokra.

III. Konrád kir. kereszthadával az imént megvert Henrik osztrák hg. fivére, Otto freisingi püspök is átvonult Magyaror szágon, ki nagyon is elfogult ember létére rajzot adott Magyaror szágról. Azzal kezdi, hogy a magyarok torzképűek, emberi szörnyek. „Abban a görögök gondosságát követik, hogy gyakori és hosszú tanácskozás nélkül semmi nagyobb dologhoz nem fognak.

A falvakban és városokban igen hitvány házak találtatván, melyek jobbára nádból, ritkábban fából s legritkábban kőből építvék, az egész nyáron és őszön át sátorokban laknak. Királyuk udvarába az országnagyok mindegyike magával viszi székét, s ott gondosan értekeznek országuk ügyeiről, ezt teszik saját lakjaikban is a télen át. De királyuknak úgy engedelmeskednek, hogy mindenki tartózkodik őt nemcsak ellenmondással haragítani, hanem háta mögött is gáncsolni. Bár országuk 70 vagy több vármegyére van osztva, minden birság 5/3 a kir. fiscusé, s csak J/3 az ispáné. Egyedül a király veret pénzt és szedet vámot. A király a bűnös urakkal kénye szerint bánik, s őket ki sem hallgatva bünteti. Midőn a király hadjáratra megy, mindnyájan ellenmondás nélkül gyűlnek össze. A falusi népből 9 a 10-diket, vagy 7 a 8-dikat. vagy még

68 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.

alább is minden hadi szükséglettel felszereli. A hadi rendűek csak a legfontosabb okokból maradhatnak otthon." Gyalázza a magyarok hadi tudományát és vitézségét; mert a mit tudnak is, idegenektől tanulták.

1148.

II. Gyejcsa „ki atyja országának jogarát öröklési jogon nyerte el", a budai egyháznak a pesti rév és Kerepes vámját stb.

adományozza.

1151.

II. Gyejcsa Trau városnak nevezetes szabadságait megerő sítette.

A kir. sógora Izaszláv orosz nagyfejdelem György és Vla-dimirko nagyhgek ellen 10,000 fegyverest nyervén Gyejcsától, ezek a lengyelekkel egyesűlve Izaszlávot Kiev birtokába helyez ték. De az utóbb segítségül érkezett 6000 főnyi magyar csapat meglepetvén, megveretett. A Galicziába vezetett fogoly magyarok főtisztének orra és fülei levágattak.

1152.

A király testvérei társaságában 70 zászlóaljat vezetett Vla-dimirko ellen, kit megvervén, 2000 font hadi kárpótlásra szorított és a békét helyreállította.

Ez alatt Manuel gör. cs. „ki Magyarországot összes ereje ráfordításával magának megszerezni törekedett'1 ; zokon vevén, hogy a kir. anyja Ilona fivére, Csudomil szerb fejdelem, Belus serkentésére, Magyarországgal hűbéri viszonyba lépett, Csudomilt elfogta s a maga főhatósága elismerésére szorítá, Boricsot a te-mesi kerület zsákmányolására küldé, Zimonyt feldúlta, a Szerém-séget fosztogatta. Gyejcsa hazajöttének hírére visszavonult ugyan, de Belust Branizovánál megverte.

1153.

II. Gy. nagy hadseregének egy részét az alvidékre már le is küldé, de a püspökök a királyt szándékáról lebeszélték, s mi után I. Fridrik német kir. Magyarország meghódítását indítvá

II. Gyejcsa király. 1141. febr. 16. — 1161. maj. 31. 69

nyozta, Gy. igényéről a szerb földre lemondván, a göröggel békét kötött.

1154.

A 2 udvar rokonai ismét háborúba bonyolíták Gyejcsát. A király testvérei László és István miért estek ki a hgségi ország rész birtokából, azt tudni nem lehet, de az tény, hogy „a király herczegi költséget adott öcscseinek Lászlónak és Istvánnak". Ez uralomvágyról gyanusíttatván, Manuelhez futott, kinek rokona Andronikus a nisszai és branizovai kerületeket igérte Gyejcsának, ha őt segíti Manuel megbuktatásában. Gy. az ajánlatot István pártoltatása miatt elfogadta.

1155.

A magyar had Basiliust megverte, mely csatában az István nal kifutott magyar urak nagyobb része elesett, Boricsot pedig besenyő segédei ölték meg.

1156.

Béke Gyejcsa és Manuel közt. Ez a magyar foglyokat vissza adni és István hget nem pártolni ; amaz pedig az elfoglaltakat visszaereszteni igérte.

Martyrius esztergomi érsek az ottani káptalannak 70 falu dézmáját adományozta, mely okmány királyi arany pecséttel erő-síttetett meg, a nádorságot Belus viselvén.

1157.

Mart. Gyejcsa az esztergomi egyháznak ajándékozza a nánai és párkányi kir. sóvámot, ily bevezetéssel élvén : Én „Geythsa" I. k.

Magyar-Dalmát-Horvátország és Ráma királya, az én lelkem, úgy szintén anyám és atyám lelkei üdveért, a nánai és kokoti (pár kányi) sóvámot sz. Adalbert egyházának örökösen átengedem.

Manuel nemcsak unokahugát Máriát adta feleségül István hgnek, hanem László hget is udvarába fogadta, sőt követeivel Istvánt Fridrik cs.-hoz is elküldötte pártfogásért könyörögni, ki azonban, miután a király Gerváz győri püsp. és Imre ispán által tudtára adatta, hogy István lázadása miatt üzetett ki, és miután

70 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889 — 1301.

1000 ezüst gírányi ajándékok mellett 600 ijászt is küldött a csá szárnak Milano ellen, Istvánt üres kézzel eresztette el.

11 6O.

Gyejcsa Fridrik .kedve szerint járt el az egyházszakadás dolgában, IV. Viktor ellenpápát pártolta III. Sándor ellen.

1161.

A Lukács eszt. érsek által felvilágosított Gyejcsa nemcsak III. Sándor részére állott, hanem VII. Lajos franczia királynak meg is igérte, hogy ha őt Fridrik, mint III. Sándor pártfogóját, megtámadná, a magyar hadsereg Németország ellen fog indíttatni.

Maj. 31. II. Gyejcsa halála. Fejérvárott nyert temetkezési helyet.

Eufrozinával, Miszcziszláv kievi nagyfejdelem leányával a követ kező gyermekeket nemzette : Istvánt, Bélát, Árpádot, Gyejcsát, Ilonát Leopold osztrák hg., Erzsébetet Fridrik cseh hg., Odolát Szvatopluk cseh hg., és Margitot Endre sümegi ispán feleségét.

III. István király. 1161—1173. mart. 4.

III. István koronáztatása.

Manuel Sardikában termett hadseregével, s innen követei által felszólíttatta a magyarokat, hogy, miután szokásuk szerint az elhalt király testvérére s nem fiára száll a korona, fogadják a hozzámenekült Istvánt királynak. De a magyarok e kivánságot visszautasították. És bár a görög vezér és István hg. Haram várát elfoglalták és a magyar főurakat vesztegetéssel megnyerni igye keztek, III. István pedig Pozsonyba futott, csak annyit vihettek véghöz, hogy László hg. fogadtatott királylyá, István hg. pedig

„uram" czímet nyert, mi a görög iró szerint a magyar koronaörö köst illeti meg.

77. László király 1161. jul. 14. — 1162. jan. 14.

Jól. 14. E napon II. László már meg volt koronázva.

1162.

Jall. 14. II. L., ki Lukács eszt. érsek átkát megvetette, e napon meghalt és Székesfejérvárott temettetett el.

IV. István király. 1162. febr. 11. — 1163. april 11. 71

IV. István király 1162. febr, 11. — 1163. april 11.

Febr. H. István hg. néhány püspök és világi úr által megkoro náztatott. De Lukács érsek megjósolta országlásának gonosz végét. Miután IV. István jobbára csak szidalmakat hallott a ma gyaroktól, Manueltől segélyt kért.

Mart, Manuel Filippápolytól vezérét haddal Magyarországba küldé, melyet IV. István hazabocsátott, s lehet hogy M.-nek há lául Zimonyt és a Szerémséget átengedte.

Jlill. 19. A fölkelő magyarok kemény csatát vívtak IV. István

*llen, midőn a nemesek közől sokan estek el. A legyőzöttet III.

István Lukács tanácsára oly föltét alatt engedte az országból ki vonulni, hogy többé nem tér vissza.

Manuel ujabb fogással élve, követe által leánya Mária szá mára Béla hget férjül kérte, igérvén őt utódává tenni. Ez ajánlat elfogadtatott, s Béla a követnek átadatván, a cs.-tól Alexius nevet és despot czímet nyert.

1163.

III. István anyjával és főembereivel együtt megerősíti a spalatói érsekség szabadságait.

Manuel IV. Istvánnak pénzt és hadsereget küldött, melylyel ez a drávántúli vidék birtokába helyezkedett.

A cs. Pétervárad alatti táborból üzente III. Istvánnak, hogy ő Bélát az atyjától nyert birtokba akarja visszahelyezni, és IV.

Istvánt a veszélyből kiragadni.

A háború kitört, melyben Fridrik cs. elfogadott ugyan III. Istvántól 5000 gíra ajándékot, de nem nyujtott segélyt. A másik szövetséges II. Vladiszláv cseh kir. pedig közbenjárói sze repet viselt. A létrejött béke szerint III. István országrészt igért Manuelnek átengedni ; a cs. pedig azt fogadta, hogy IV. István által nem engedi Magyarországot háborgattatni.

Manuel nagyobb hadsereget hagyott IV. Istvánnál, kit az után a királyiak Zimonyban ostromoltak, s hol ő

April 11. megmérgeztetve rögtön kimult, Zimony pedig fel adatott.

72 Magyarország alapíttatásátöl az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.

1164.

III. István törekvését az oroszok közt jegyest és szövetsé gest nyerni, Manuel meghiusította ; ellenben ezt I. Fridrik cs., a török szultán, az oroszok és besenyők segítették s Velencze is átengedte neki hajóhadát. Ezekkel Manuel Zimonyt, a Szeremsé-get és Dalmatiát elfoglalta és fővárosába diadalmenetet tartott.

1165.

III. István Ágnest, Henrik osztrák hg. leányát vette nőül.

Dénes, a kir. udvar főbb tisztje a Szerémség görög kormány zóját megverte, s az ellenségnek földdel fedett halottaiból nagy halmot hagyott a csatatéren.

Manuel pedig boszúból Erdélyt kizsákmányolta.

1166.

III. István osztrák segélylyel Spalató előtt a görögöket megverte s a dalmát városokat jobbára visszafoglalta.

1167.

Manuel Sardikától ismét hadsereget küldött a Szerémségbe, hol a magyaroknak Dénes vezér alatt 37 zászlóalj, összesen 15,000 emberből álló hada nagy vereséget szenvedett. A veszteség több ezer ember és 800 fogoly. A csata után a görögök visszavonúltak.

Velencze Zárát elfoglalta. III. István Sebenico nevezetes kiváltságait megerősítette.

1168.

A többi dalmát városok ismét Manuel hatalmába jutottak.

1169.

III. István anyjának s egyházi és világi főembereinek taná csával a magyar egyház szabadságait visszahelyezte. E szerint 1) lemondott a püspökök letételéről és áthelyezéséről, ezt a pápá nak engedvén át. 2) Az elhúnyt püspökök vagyona kezelésére nem világi, hanem egyházi gondnokokat rendel end, kik mérsékelt díj t nyerendnek. 3) A király vagy utódjai ezen vagyonból semmit sem fordítandnak saját hasznokra, kivéve az országos sürgető szükség

m. István kir. 1161—1173. mart. 4. — III. Bélakir. 1173— 1196.apr.23. 73

esetét, s akkor is a püspökök tanácsával. 4) A királyi prépostok és apátok sem fognak ezentúl kánoni elmarasztalás nélkül letétetni.

117O.

Manuelnek fia születvén, ő a rket feloldá a Bélának tett eskü alól, s ettől leánya kezét is megtagadván, őt neje hugával Agnessel házasította össze.

1173.

Mart. 4. III. István Esztergomban rögtön meghalt, és ugyanott temettetett el.

III. Béla király. 1173—1196. aprH 23.

1173.

Három párt által szintannyi jelölt tüzetett ki a kir. székre 1) Az özvegy Ágnes pártja. 2) Gyejcsa hg. és anyja Eufrozina pártja. 3) Béla hg. pártja.

JVIanuel Sardikánál a trónrahívó magyar követségnek átadta Bélát, de előbb megeskette őt, hogy a császári székhöz nem tart igényt, s a keleti birodalom érdekét mindig szivén viselendi.

1174.

Jílli. 13. Lukács eszt. érsek vonakodván Bélát megkoronázni, ennek kérelmére III. Sándor pápa ez egy esetre a kalocsai érseket hatalmazta fel a koronázásra, ki e napon Bélát királylyá avatta fel. — A király térítvényt adott az eszt. érseknek, hogy ez az ő joga csorbítása nélkül történik.

1175.

Alig. III- B. Magyar-, Dalmát-, Horvátország és Rama királya,

„midőn sz. István király emléknapjait Fejérvárott ünnepelné", a zágrábi kanonokok birtokait megerősítette.

A tournaii püspök levele B. királyhoz : A hozzánk érkező levelekből naponként kétségtelenül tapasztaljuk, hogy szereted a jogosságot és ápolod az igazságot. Ez országod magasztossága, ez fejdelemséged dicsősége. Tudomásodra kívánjuk juttatni, hogy

74 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.

Bethleem, jóemlékű növendék, nálunk az Úrban elnyugodott.

Vizsgálat tartatván, kiderűlt, hogy neki Párisban sem kereszté nyeknél, sem zsidóknál nincs adóssága. Jelen voltak országodból Jakab, Mihály és Adorján növendékpapok".

1176.

Gyejcsának királybátyja elleni alattomos fondorkodása föl-fedeztetvén, ő Lőrincz ispán és más urak kiséretében V. Leopold osztrák hghez futott, ki nővérét Ilonát 1174-ben vette nőűl.

Manuel szerencsétlenül harczolván az iconiumi szultán ellen, Ompudin bán és Leuszták vajda alatt magyar csapatok küldettek

Manuel szerencsétlenül harczolván az iconiumi szultán ellen, Ompudin bán és Leuszták vajda alatt magyar csapatok küldettek

In document HARVARD COLLEGE LIBRARY (Pldal 75-200)