kezeléséről és az erkölcsös életről. Azt hiszik, ezek magokban ele gendők arra, hogy Istvánnak kivívják a Nagy melléknevet a kirá lyok sorában. Ezek közől a feltünőbbek így szólnak: 1. Te a hadviselés és országlás gondjait nem ismered, melyek közt majd nem egész életem lefolyt. Int az idő, kelj föl a puhaság párnájáról és keményítsd meg lelkedet, hogy értelmed figyelmes legyen taná csaim hallására. 2. Fiam, a világi urak és vitézek atyáid és test véreid ; közőlök senkit se mondj szolgádnak, gőg nélkül uralkodjál.
Ha e tanácsomat követed, szerettetni fogsz, ha pedig dúló-fúló
leszesz, országod idegenekre fog szállíttatni. 3. Ha főbenjáró
bűntettes kerűl elődbe, ne heveskedjél, ne hozz tenmagad itéletet,
hanem bízd meg vele az illetékes birákat. Ha pedig magadnak kell
biráskodnod, könyörülettel hozz itéletet. 4. Valamint különféle
28 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889 — 1301.
tartományokból jönnek a telepedők, úgy különféle nyelveket, szo kásokat s fegyvereket hoznak magokkal, melyek a királyi udvart diszítik, a külhatalmasságokat pedig rettentik. Az egynyelvű és szokású ország gyenge és töredékeny. Azért fiam bánjál velök tisztességesen, hogy nálad örömestebb tartózkodjanak, mint másutt. 5. Az ősöket utánozni, az elődök törvényeit követni, a királyság legfőbb díszei közé tartozik. Melyik görög kormány.ozná a latinokat görög módon, vagy mely latin országolna a görögök felett latin szokások szerint ? Kövesd tehát őseid szokásait. 6. A magát kegyetlenséggel bemocskoló király a zsarnok nevét érdemli meg. Azért fiam, reménye a jövő nemzedéknek, légy kegyes, kö-nyörületes, erős, szerény, mérsékelt s becsületes, mert ezen erények a királyi korona főékességei. — Mikor és hol alkottatott I. István 2 törvénye (35. és 21. fejezet), meghatározni nem lehet.
1O32,
Vazul, István kir. unokatestvére, megvakíttatása.
Szent István atyja Gycjcsa testvérének, Mihálynak, Vazul és Szár László voltak fiai ; ez pedig Premiszlava orosz hgnővel, Nagy Wladimir leányával nemzette Endrét, Bélát és Leventét. Vazulnak nem voltak gyermekei, talán nem is volt felesége. O már az egy-korúak előtt mint kicsapongó állott gyanúban. A hazai krónika szerint „némelyek azt állították, hogy Endre, Béla és Levente test véreket Vazul vezér egy Tátony nemzetségbeli leánytól és nem törvényes házasságból nemzette, s hogy ezért kapta volna a jött-ment Tátony nemzetség a nemességet ; de ez nyilván mende-monda, mert a Tátonyok a nélkül is nemesek és Scythiából erednek ; azok a testvérek pedig Szár László fiai." De István királynak már bi zonyos tudomása volt Vazul kicsapongásairól, miért is őt Nyitrán
elzáratta. Most fia, Imre halála után az országlóház legidősb tag jára, Vazulra gondolt, érte küldé Egyrőt fiát, „hogy mielőtt kimúl, királylyá tegye. S meghallván ezt Gizela királyné, tanácsot tar tott Budával, a gazemberrel, és nagy sietve küldé Sebös nevű követét, Buda fiát, a tömlöczbe, melyben Vazult tartották. Sebös tehát megelőzvén a király követét, kitolá Vazul szemelt és fülei gödreibe ólmot öntött s megszökött Csehországba. A sz. király
Sz. István király 1000. ang. 15. — 1038. aug. 15. 29
ily nyavalyásan megrontva' látván Vazult, könyhullatásra fakadt, de súlyos betegsége gátolván, a gonosztevőket kellő büntetéssel nem lakoltathatta. Üsszehiván azért Szár László fiait, tanácsolta nekik, hogy minél hamarabb meneküljenek, hogy életöket és tes-tök épségét megmenthessék." A külső igazság ellen, mely egészen Gizela királynét terheli, csak azt vethetni a mérlegbe, hogy Gi-zela a vallásosságnak példányképe volt, és hogy férje iránti kegye lete ellen sem hozhatni fel semmit, ezt azonban most megsemmí-tette volna.
1O33.
A király unokaöcscsei, Endre, Béla és Levente, előbb Cseh-, azután Lengyelországba menekülnek. Itt Béla párviadalban dia dalmaskodik a pomeráni hg. felett, s feleségűl veszi II. Micziszláv lengyel fejdelem leányát Itixát.
1O34.
Endre és Levente Oroszországba költöznek rokonuk Jarosz-lávhoz, kinek leányát, Anasztáziát E. nőül vette.
1O36.
István a ravennai monostort alapítja.
1O37.
A bakonybéli apátság alapítványlevelének kelte.
1O38.
Alig. 15- István király halála. „István király lázba esett, és mi után nem kétlé, hogy közel van napjai végéhöz, egybehívatta a püspököket azon főbb udvariakkal, kiket Krisztus nevének dicső sége lelkesített, s legelőször is arról tanácskozott velök, hogy Péter, leánytestvérének Velenczében született fia, legyen a király ságban utóda, kit ő már régen azelőtt hadainak fővezérévé tett.
Azután őket atyailag az igaz hit fentartására, a kereszténység zsenge ültetvényének megőrzésére inté. Ezek után kezeit és sze meit az egekre emelvén, így kiáltott fel: „Mennyei királyné, meg váltásunk dicső eszközlője! párfogásod alá legyen bízva végső esdeklésemmel az ország az egész néppel együtt." Péternek is szi
30 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.
vére kötötte, hogy az özvegy királynét tiszteletben tartsa, jószá gaiból semmit el ne vegyen, és esküt vett tőle, hogy a királynét teljes erejéb ől védeni fogja, mire udvara nagyai is esküvel köte lezték magokat.
Péter király 1038. aug. 15. — 1041.
1O39.
Péter kir. koronáztatása. „Gizela királyné Budával, gonosz czinkosával elhatározta, hogy Pétert tegyék királylyá, arra töre kedve, hogy a királyné kénye-kedve szerint teljesíthesse akaratát, és Magyarország, szabadságát elvesztve, a németek alá vettessék."
Péter Gizelának gazdag uradalmait és magánkincstárát el foglalta és esküt csikart ki tőle, hogy meghagyott vagyonából az ő engedelme nélkül senkinek sem ajándékoz; személyes szabadsá gától is megfosztotta őt, s egy városban oly szoros felügyelet alatt tartá, hogy vele idegenek nem is érintkezhettek. De a bitorló még nagyobbakat is merénylett, a méltóságokat és tisztségeket olaszok- és németekre ruházta, s azonfelül zsarolásaival és feslett életével is mindenkit elidegenített magától.
ÚO4O.
Péter, mint Bretiszláv cseh fejdelem szövetségese, 3 dandár ral harczolt III. Henrik kir. ellen.
1O41.
Bretiszláv megveretvén, békét kötött, s így Péter is kényte len volt visszavonúlni. De ezalatt itthon a nemzet talpra kelt Péter ellen s a kán származású Aba Sámuelt, sz. István sógorát, választotta királylyá. „Miután Péter a magyarok kezei közől futással menekült, a magyarok az istentelen Szakállas Budát, minden gonoszság koholóját , kinek tanácsából sanyargatta Péter Magyarországot, darabokra vagdalva megölték, s 2 fia szemeit kiszúrták ; Sebösnek pedig, a ki Vazult megvakította, kezét-lábát összetörték és úgy vesztették el; némelyeket kö vekkel vertek agyon, másokat fegyverrel öltek meg. Aba, mi után fölszenteltetett, azon rendeleteket és adókat, melyeket Péter
Péter kir. 1038. aug. 15. — 1041. Aba Sámuel kir. 1041—1044. jul. 5. 31
kir. léptettetett életbe, megsemmítette. Ezen dolgok kivitelében az országnagyok közől hárman voltak a legfőbbek, u. m. Viske, Tojszlán és Peszli (Péczel?), kik nemzetök szabadságát keresték, és az országot a kir. magnak visszaszerezni törekedtek." P. sógo rához, Albert osztrák határgrófhoz futva, ennek közbenjárásával III. Henriktől kért segélyt trónja visszafoglalására.
Aba Sámuel király. 1041—1044. jid. 5.
1O41.
Miután III. Henrik Pétert szivesen fogadta, Aba követsé get küldött hozzá, hogy magát tájékozhassa, vajon Németország részéről békét várhat-e ?
Dee. 25. A magyar követség Henrik királyt Strassburgban találta.
A felelet, mint a következmény mutatta, nem volt megnyugtató.
1042.
Aba 3 haddal csapott be a német birodalomba. Ezek egyike, melyet maga vezényelt
Febr. 16. Tulnt bevette s nagy zsákmánynyal tért haza; de a másik 2 megveretett, miért is a Duna éjszaki partján zsákmányolt hadvezérét megvakíttatta. Henrik a nyár végén Hamburgot fel dúlta, Pozsonyt más 7 várossal elfoglalta, s megvervén Aba sere gét, a Garanig nyomúlt, de a szigorú tél őt visszavonúlásra kény szerítette, előbb István király egyik rokonára bízván az ország kormányát.
Dee. 25. III. H. Goslarban Abának békét ajánló követeit eluta sította.
1O43.
Maj. 22. III- H. Abának kedvező ajánlatokkal Paderbornban megjelenő követeit, kik tőle a kötendő szerződés megtartására esküt követeltek, elutasította. Alig érkeztek haza Aba követei, III. Henrik ismét betört az országba s a Rábczáig nyomúlt. Aba kérelmére súlyos föltételek alatt nyert békét, jelesen: az országnak a Lajtáig terjedő részét III. H.-nek átengedte; a foglyokat visz-szaadni, vagy a már vissza nem adhatókért becsárt fizetni, III.
32 Magyarország alapíttatásától az Árpádoknak fiágon magszakadásaig. 889—1301.
H.-nek 400 font aranyat s ugyanannyi palástot igért, Végre meg-igérte azt is, hogy Gizela királyné jószágait, melyeket Aba is lefoglalva tartott, visszaadja. H. e föltételeket elfogadván, táborá ban Aba eskü által kötelezte magát igéretének teljesítésére nov.
30-ig, s biztosítékul 7 előkelő kezest is adott.
Az ország előkelői Aba ellen, ki őket megvetve a köznépre támaszkodott, összeesküdtek. Ezeket a kir. tanácskozás ürügye alatt maga köré gyüjtvén, közőlök mintegy 50-t agyonveretett.
Husvétkor
April. 3. Gellért csanádi püspök megtagadta tőle az ünnepi koro názást, sőt a szószékről megdorgálta s bukását a jövő évre meg jövendölte.
A krónikák és Gellért életirata a nevezetes fordulatot Aba életében ekkép közlik: A békekötés után „Aba király bátorságot kapva, kegyetlenűl kezdett a magyarok ellen dühösködni ; mert úgy gondolkozott, hogy az uraknak mindenök közös a szolgákkal (a nemeseknek magán birtokjogát, melyet István törvénynyel szabá lyozott, megszüntette, s a törzsek és nemzetségek közös birtoklá sát visszaállította). De az esküszegést is semmibe sem vette, meg vetvén a nemeseket, mindig a parasztokkal és nem-nemesekkel tartott. A magyar nemesek tehát alattomban összeesküdtek, hogy őt megöljék; azonban az egyik bejelenté a királynak, kik esküdtek össze halálára. Midőn azután a király a böjtöt Csanádon tartotta (febr. 16. — april 2.), mintegy 50 nemest tanácskozás színe alatt egy házba gyűjtött és fegyveres katonáival minden vallatás és vallo más nélkül összevagdaltatta, vagy fütykösökkel és karókkal agyon verette. Aba a husvét ünneplésére Csanádra ment, hol az ország-nagyokat és püspököket Gellért püspökhöz küldé, hogy tegye fejére a koronát, s miután ő vonakodott, a jelenvolt püspökök Abát megkoronázván, nagy pompával a templomba vezették.
Gellért a szószékre lépvén, a királyt kegyetlenségeért dorgálta, mondván: „A sz. böjt tartása a bűnösöknek bocsánatúl s az iga zaknak jutalmúl adatott, de te azt kardod gyilkolásával megfer-tőztetted, s azért e napon semmi bocsánatot sem érdemelsz." Sőt megjósolta neki, hogy „a jövő évben 3-dszor támad fel ellene a boszuállás kardja, mely tőle álnokúl szerzett országát elveendi.
Aba Sámnel kir. 1041—1044. júl. 5. A visszahelyezett Péter kir. 1044—1047. 33 A királynak a tisztességes tudományokban jártas barátjai, a püs pököt a király haragjától oltalmazni akarván, intettek a tolmács nak, hogy hallgasson, s a tolmács megijedve elhallgatott. De a jó atya a tolmácsra riadva mondá : „Az Istentől félj, a királyt tiszteld, az atyai szavakat mondd meg," mire a tolmács bár kelletlen meg magyarázta a főpap beszédét.
1O44.
Aba a béke némely föltételeit nem teljesítette, a foglyokat III. H.-nek vissza nem adta.
Jól. 5. A német kir. tehát 3-dszor jött az országba, s Ménfőnél a pápailag kiátkozott és most elárult Aba felett győzelmet nyert, ki a Tisza vidékére futott neje és gyermekeihez, és ott azon ma gyarok által, kiknek rokonait agyonverette, meggyilkoltatott.
Hogy III. H. az előnyére vált árulás mellett is drágán vá sárolta meg a győzelmet, az nemcsak a király magaviseletéből tetszik ki ; mert a csata után daróczba öltözve mezítláb járult a feszülethez és omlott az előtt térdre, mely példát vezérei és az egész sereg is követett; hanem bizonyítja ezt a krónikáinkban egyértelműen fentartott hagyomány is, mely szerint e csatahelyet századok mulva is a németek „verloren Bayern," a magyarok pedig „Veszett-Németnek" nevezték. A meggyilkolt Aba, ki a néptől kegyessége miatt nyerte e nevet, előbb egy faluban, néhány év mulva pedig az általa alapított sári benczés monostorban te-mettetett el. A nép ekkor mondája által, a király szemfödele épségéről és sebhelyi beforrásáról, kegyeletének adott kifejezést.