A KULTÚRPOUTIKUS
Az Országos Szabadművelődési Tanács tagja: 77.149/1945. (VI.) I. ü. o. szám.
Tanár Urat a 12.100/1945. V. K. M. rendelet 4. §. 1. bek. g) pontja alapján kinevezem az Országos Szabadművelődési Tanács tagjává 1948. évi december hó 31. napjáig terjedő időre. Felkérem, hogy a Tanács 1945. évi december hó 10. napján d. u. 4 óra-kor V. Alkotmány u. 3. I. em. tanácsteremben tartandó alakuló teljes ülésén meg-jelenni szíveskedjék. Budapest, 1945. december hó 3-án. A miniszter helyett:
Bereczky Albert s. k. államtitkár. Németh László író, gimn. tanár úrnak Hód-mezővásárhely.
A Magyar Népi Művelődési Intézet számára programot készít: A Jelentésben megokolt tennivalók jegyzéke: (1) Az iskolák kívánságainak bekérése, megbeszélés a Közlekedésügyi Minisztériummal. (2) Jelentéskérés a szociális ügyosztály révén az internátusokról. Hány ingyen helyet tudnak biztosítani? Az iskolavárosok és közsé-gek fölszólítása a belügyminiszter útján alapítványi helyek fenntartására. (3) Átirat a Györffy-kollégistákhoz, Parasztszövetséghez, hogy tervbe vett kollégiumaikba első-sorban a szétszórt tanyavidékek tehetséges parasztgyerekeit vegyék fel. Kimutatást kérni az általános iskolák osztályától ezekről a vidékekről. (4) Eljárni a vásárhelyi internátus ügyében (Kristó I. vállalta). (5) Megbeszélés az általános iskolák ügyosz-tályával: a) tanyavidékeken internátus—általános iskolák fölállítása, tanévbeosztás, költségvetés; b) térképbe bejegyzése azoknak a helyeknek, ahol az általános iskola az idén meglesz már; c) középiskolai tanárok beosztása a falusi általános iskolákba;
d) javaslat a „népi gimnázium" szó bevezetésére. (6) Az 5. pont a), c), d) a minisz-terrel is megbeszélni. Éppúgy a 7., 8., 11., 12. (7) Térkép arról, hogy milyen főgim-náziumok alá, milyen népi gimfőgim-náziumok tartoznak. „Iskolamegyék" megalakítása, szaklátogatók, önképzőköri munka. (8) Rendelet kidolgoztatása a VI. elemit végzett 13—16 éves gyermekek kétéves (a III—IV. középiskolát pótló) tanfolyamáról. (9) Dolgozó iskolák tantervi utasítása. Tanmenet. (Barrának az én mellékelt írásaim is átadni.) (10) Jegyzetkészítő bizottság összehozása. (11) Egyetemet és főiskolát végzett szakembereknek mint óraadóknak az alkalmazása a vidéki népi gimnáziumokban: a biológia, vegytan, fizika, latin tanítására (megbeszélés miniszterrel). (12) Engedély egyéves érettségiztető népfőiskola szervezésére Patakon vagy másutt. (13) Térkép és statisztika a parasztság oktatásügyi érdekvédelmére. Az 5/b alatti térképen feltün-tetendő a működő általános iskolák körzete, a lakosság és a 6—10 és 10—14 éves iskolakötelesek lélekszáma. Kimutatandó, hogy az országos tanító- és ált. iskolai tanárlétszám alapján hány tanító és középisk. tanár jár ennek a területnek. A tan-ügyi költségvetés rájuk eső része! Internátusi körzetek kirajzolása ott, ahol élet-képes általános iskolák nem valósíthatók meg. Az ezekre eső költségvetés-részlet.
(Az Intézet készíti. A kérdésre Veres Péter és Nagy Ferenc figyelme is felhívandó.) (Kéziratmásolat a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban.)
A Dolgozók Iskolája tantervkészítője: Illyés Gyula [és Németh László] bejárta a vidéket munkatársaival, vizsgálataik, tervezeteik alapján jelentettük meg a paraszti dolgozók iskoláinak felállítását szabályozó rendeletet. (Keresztury Dezső: A paraszt-ság és a magyar művelődéspolitika. Köznevelés, 1946. november 1.)
Debrecenben megnyílt a második téli parasztegyetem: Előadói: Illyés Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Németh László, Darvas József. (Szabad Szó, 1947.
január 9.)
Hódmezővásárhelyen megalakult a Munkás kultúrszövetség: Az intéző bizottság tagjai: Fábián Gyula, Németh László, Zentai János (Gimnázium). (Vásárhely Népe, 1948. április 10.)
61
AZ ÍRÓ
Irodalmunk 1945-ös cezúrájáról: Az irodalomban egy-egy nemzedék pusztulása:
nem mindig veszteség — vagy nem csak veszteség. Ha az emberek tovább élnek, mint teremnek, s főként tovább teremnek, mint ú j a t teremnek — egy jó vihar segít ezen néha, ledobja, ami az újat akadályozza. Ha a tizenkilencedik századunkba sok Kazinczy ér át sértetlen kedvvel, a magyar romantika nem bontakozik ki oly k o r á n . . . A történelmi földcsúszás még nem ért véget s nem tudjuk: mit fog be-temetni; az ú j erőket, szívósságukat sem ismerjük eléggé. Föltéve azonban, hogy a történelmi égalj állandósul s az irodalom a mainál nem lesz mostohább: magam is biztosra veszem, hogy irodalmunk csak új, zengőbb strófához vesz lélegzetet. Ezt biztosra venném akkor is, ha az újabb művekből semmit sem ismernék. (Németh László: Irodalmunk 45 után. Kézirat 1947.)
A harmadik útról: Az önképzőköri gyűlés után az irodába menő Németh László-nak a gimnázium egyik tanárnője azt mondotta: „Vagyunk itt jó néhányan, akik hiszünk abban, hogy van harmadik út." Erre Németh László felelete ilyesféle volt:
„Én viszont már nem hiszem, hogy harmadik út van." (Magyarfalvi Lajos és Csiz-madia György emlékezése, Orosháza, 1945. május.)
Révai „életet adó" szava: Felesleges ma azon vitatkozni, hogy az értelmiségnek Szekfű Gyula vagy Németh László mögött álló része jelentősebb-e a magyar újjá-építés szempontjából. Nem a számszerű arányok döntenek itt. Szükség van az értel-miség mindkét „táborára", még ha az egyik tábor néhány emberből állna is. (Hozzá-szólás Darvas József Üj szellemi frontot című cikkéhez. Szabad Szó, 1945. május 18.)
Támadások Németh László ellen: Provokációt, s a súlyosabb fajtából valót követett el Zsolt B é l a . . . Megtámadta vezércikkben Veres Pétert, a magyar paraszt-ság egyik vezető egyéniségét, és megtámadtatta vagy engedte megtámadni Németh Lászlót, csak tálentumát nézve is, ma egyik legkiválóbb magyar í r ó t . . . Lehetet-lenség, hogy sérelmeinket, ha vannak, a tárgyilagosság teljes hiányával tegyük szóvá... Németh László mögött tábor áll — s ne áltassuk, legalább magunkat ne áltassuk —, nem fasiszta tábor. (Bíró Tibor: Intés Zsolt Bélának. Független Ifjúság 1946. március 28.)
Lukács György Németh Lászlóról az 1946-os debreceni írókongresszuson: Igen nagy tehetségnek tartom Németh Lászlót . . . irodalmi működésével szemben semmi kifogást nem emelünk. De ha eszmei síkon mond olyat, ami ellenkezik a mi ideoló-giánkkal, akkor ideológiailag a szabad kritika jogán szembeszállunk v e l e . . . Igen nagy hatású volt, amikor Lukács György a nyilvánosság előtt bejelentette, hogy tudomása szerint Major Tamás táviratban kérte fel Németh Lászlót, hogy ebben az évben elkészült darabjaiból adjon egyet a Nemzeti Színháznak. (Illyés Gyula érde-kes nyilatkozata a debreceni írókongresszusról. Szabad Szó, 1946. július 6.)
Kelet népei között: Hét-nyolc éve kezdtünk panaszkodni, hogy a körülöttünk élő népekről jóformán semmit sem tudunk. Ha az utolsó kétszáz év magyar mű-veltségéből kellene kitalálni egy jövendő tudósnak, hogy milyen népek közt is élhet-tek ezek a magyarok, valahova Belgium vagy Svájc helyére rakhatna bennünket.
A nyers, rejtélyes, de nagyjövőjű kelet-európai tájakon szerzett tapasztalatokból nem vettünk át semmit. (Németh László cikke a Népi Ifjúság 1947. május 7-i számában.)
Az írói öhbírálatról: Tőlem két éve kérnek egy nyilatkozatot, mely vonalat húz múltam alá. Becsületes író — csábítás és fenyegetésre ilyen nyilatkozatot nem adhat.
De ha belém látnának, úgy mint maguk, hogy mennyire levedlett rólam — nem az a néhány gondolat, de az egész élet, amelynek húsz éven keresztül rabja voltam:
akkor nem a múltammal, inkább a jövőmmel alkudnának. A művekben ez még nem látszik, egy prózaíró művei öt-tíz évvel kullognak a lelke mögött — én azon-ban érezem már. S ha egy negyvenhat éves — bizony törődött — embert így föl-villanyozhat az, hogy a szívén kívül mindenét elvesztette — mennyível inkább a magyar irodalmat, amely fiatalokban s mind szélesebb rétegekből ömlő fiatalokban 62
nyeri vissza, amit száraz ágaiban elveszíthet. (Németh László: Irodalmunk 45 után.
Kézirat 1947.)
A Berzsenyi-emlékbeszéd visszhangja: A kaposvári beszéd Németh László nyílt, őszinte állásfoglalása a haladás gondolata m e l l e t t . . . [jelkép], hogy válik népünk jobbjainak a lelkében, mindinkább belsőleg átérzett, nagy történelmi fordulóvá az 1945-ös felszabadulás ténye. (Király István cikke a Válasz 1948. júliusi számában.)
A PEDAGÓGUS
A SZÉPÍTŐ ÉNEKE Akire én rálehellek,
Álmot hord eztán; nem testet.
Ha hozzád nyúl, álom érint, Álomként kerülgeti a férfit.
Mert a férfi született vak, Való helyett álmokon kap.
Az a lány a legszebb neki, Akiről a legszebbet hiheti.
H Á T U L
Elöl gebeszkedett az ötlet és mohóság, De hátul ült Ida — a megbízhatóság.
Ha már ő is csak állt és nem szólt, csak tekintett:
A tanár elfordult s egy keserűt legyintett.
(Szabó Ida emlékkönyvébe, 1947)
ASSZONYOK
Én nem panaszkodom a szívetekre, Hogy méltatlant szerettek, asszonyok.
Megtanultam, hogy az értékek rendje Bennetek biztos tengelyen forog.
Engem is ez a rejtett rend emel föl Most, hogy a sok cenk s áruló tanítvány Bírómul csapna föl, — míg szemetekből Igazságtevő szeretet tekint rám.
ÉGI NÉZŐK
A neved: Éva, szíved: Mária.
Szép paraszt arcodon az Éden mosolyog, De pillants föl: az ég párkányaira Kikönyökölve már néznek a martírok.
Hódi Éva emlékkönyvébe, 1947)
63
Tanmenet a magyar nyelv és történelem párhuzamos tanításához: 1948./49-es
"tanév VIII. osztály. Heti órák száma: 3+3. Tankönyvek: Barta—Kovalovszky—Wal-dapfel: Magyar írók. Kosáry Domokos: Magyar történet. Készítette: dr. Németh László. Hódmezővásárhely, 1948. október 30.
I. A Szentszövetség kora (magyar reformkor 1848-ig). (1) A Szentszövetség kora Európában. (2—3) A technikai forradalom és következményei. (4) Gazdasági elmé-letek. (5) A szocializmus története 1848-ig. (6) Ferenc császár kora. (7) Az ébredés jelei. (8—10) A magyar társadalom a XIX. század első felében. A reform gazdasági hajtóerői. (11—14) Széchenyi és a reformországgyűlések. (15—19) Vörösmarty és a harmincas évek irodalma. (20—22) Széchenyi és Kossuth. A negyvenes évek politikai fejlődése. (23—30) Eötvös József. Petőfi. (31—32) Az 1848-as események Európában.
(33—38) 1848 Magyarországon. A szabadságharc. (39—40) Magyar írók a szabadság-harcban. (41—48) összefoglalás.
II. Az osztrák önkényuralom (Európában: a német és olasz egység kialakulásá-nak s a virágzó kapitalizmuskialakulásá-nak) a kora. (49) „Reálpolitika". (50—51) Az olasz és német egység. (52—53) A romantika bírálata. Tudományosság. (54) A kapitalizmus kibontakozása. A tudományos szocializmus. Marxizmus. I. Internacionálé. (55—57) Az osztrák önkényuralom és a kiegyezés Magyarországon. (58—66) A kor írói: Ke-mény, Arany. (67—68) Jókai. (69—71) Madách és Az ember tragédiája. (72—74) Vajda — a modern irodalom kezdetei. (75—76) összefoglalás. (77—86) 1815-től 1870-ig az egész fejlődés áttekintése. Európában: a romantika és bírálata; kapitalizmus;
szocializmus. Magyarországon: a XIX. századi klasszikus magyar irodalom át-tekintése.
III. A kiegyezéstől a világháborúig. (87—89) Az imperialista kapitalizmus kora Európában. A II. Internacionálé. Az egyes nemzetek szocialista mozgalmainak tör-ténete. (90—91) A fin du siecle szellemi élete Európában. (92—93) A dualizmus kora Magyarországon. Közjogi kérdés. (94—96) Társadalom, munkáskérdés. (97) A nem-zetiségi kérdés. (98—100) A kor irodalma: a nemzeti klasszicizmus követői — Mik-száth, Gárdonyi, Herczeg. (101—103) A Nyugat elődei. (104—105) A Nyugat irodalmi mozgalma. (106—108) Ady Endre költészete. (109—110) A világháború okai és le-folyása. Az orosz forradalom. (111—112) Az 1918—19-i események Magyarországon.
(113) Magyar írók a világháborúban. (114—116) összefoglalás.
IV. Két háború közt. (117) A Népszövetség. Európa rendje a két háború közt.
(118) A kapitalizmus válsága. A Bolsevik Párt története. (119—120) Szellemi élet a két háború közt. (121—122) A restauráció kora Magyarországon. Magyar fasizmus.
(123—129) Beért klasszikusok: Móricz, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula. (130—133) Népiek és urbánusok. (134—138) József Attila. (139—140) össze-foglalás.
V. Az európai és magyar történeti fejlődés áttekintése: az irodalmi műfajok és irodalomtörténeti jelenségek szociológiája. (141—144) Az ókori társadalmak. (145—
147) A társadalom állapota hogyan határozza meg az egyes irodalmi műfajok (eposz, dráma, filozófia stb.) felléptét, alakulását. (148—150) A középkori társadalom és szellem összefüggései Európában s Magyarországon. (151—156) Az újkort kialakító gazdasági, társadalmi és szellemi erők. (157—164) Magyarország újkori fejlődése.
A világtörténeti és világirodalomtörténeti részekhez Illyés, Keresztury, Halász, Ruzitska és Trócsányi francia, német, angol, olasz, orosz antológiái szolgálnak olvasmányul. Használjuk Szabó L. Örök barátaink c. kötetét. A magyar irodalomhoz Horváth J. Magyar versek könyvét. A gazdaságtörténeti részhez az iskola jól föl-szerelt könyvtárát, a marxista irodalom főműveit. Az összes dolgozatok iskolaiak.
A tanulók két óra alatt készítik, s legalább három tétel, két irodalmi és egy törté-nelmi közt választhatnak. De óráról órára kell egy írásbeli házi feladatot készíte-niük: többnyire bevezető az órán tanult fejezethez, a vezérgondolat kiemelése. — Kísérlet a magyar és történelem párhuzamos tanítására. Minthogy az előző évben a két tárgy párhuzamos tanítása során már 1815-ig illetve a magyarban Kisfaludy 64
Károlyig leértünk, most itt kezdjük az új anyagot. A gazdaságtörténeti anyagot szervesen beillesztettük a történetibe.
Az iskoláról: Az iskolát én nem az értelem tornatermének, hanem az egész élet tervszerűen sűrített másának tekintem, ahol a tanuló életfokonként s rendezve kapja mindazt, ami odakinn kaotikusan veszi körül. Az iskola olyanféle viszonyban van tehát az élettel, mint a drámai színpad... A valódi demokráciának az ilyenféle, el nem szigetelő iskola felel meg; kiképzi bennünk a szakembert anélkül, hogy a pol-gárt megsemmisítené; úgy kelti fel a figyelmünket a magunk munkakörére, hogy a többiekére is (izomba, szembe ivódott emlékekkel) folyton emlékeztet. (Jelentés a miniszternek. Kézirat 1947.)
Levél Zolnay Annának: Ahogy más a gyerekkorára, annak az elvesztett bol-dogságára, úgy gondolok én a Maguk közt eltöltött esztendőkre. Minden együtt volt ott: a magam törvényén, tiszta fedél alatt éltem, azt a foglalkozást űztem, amelyet szerettem, legjobb munkáim ott születtek — s még nagyobbak értek, melyeket más viszonyok közt nem volt mód sajnos, befejezni, s ami a legfőbb: ott éreztem azt, hogy engem szeretni is lehet, nem elvontan, a betűimért, hanem a közvetlen-közei-ről megismert személyes tulajdonságaimért. Akkor is üldöztek — de Maguk mint egy velem érző nővér (vagy gyermek) kar elfogták előlem a fenyegető rikoltáso-kat . . . Ami ott Vásárhelyen derült ki egészen, hogy én sokkal inkább pedagógus, mint író vagyok — az adja meg most is a lehetőségét, hogy mégis csak egy kis elégtétellel, önérzettel tekintsek végig az életemen. Az lehet, sőt valószínű, hogy az én örökösen hányt viszonyaim közt nem érlelődhettek időtállóvá az írói munkáim,
— de ha van négy-öt élet (s ennyi biztos van), amelyet a szép és jó érintésével érinthettem mint tanár — s akinek a tudatán, tettein át, szélesebb körökbe vesz-nek boldogan ajándékozott óráim, akkor még sem voltam egészen méltatlan apám-hoz, akinek a nevét elég volt egy tanítványa előtt kimondanom: a szeretet és hála mosolya fénylett föl az arcán. (Sajkád, 1959. március 28.)
Közli: GREZSA FERENC
A VÁSÁRHELYI LÁNYGIMNÁZIUM
5 Tiszatá] 65
GREZSA FERENC