A mezőgazdasági szakképzés

A közép- és felsőszintű mezőgazdasági képzés a költségvetési forrásokra alapozott, ezért az állami szervezésű iskolarendszer nem a növekedést, hanem főleg a túlélést célozza meg, mert a mező-gazdász szakmák iránt jelentősen csökkent a munkapiaci kereslet.

A mindennapi tapasztalatok bizonyítják, hogy az állami, költségve-tési intézményekben oktatott mezőgazdászok legnagyobb része a mezőgazdasági termelésen kívül talál munkahelyet.

A mezőgazdasági felnőttképzés és továbbképzés rendszere Vajdaságban a következőkre terjed ki:

1. A mezőgazdasági technikusok és mérnökök, egyéni ambí-cióik és munkaadóik elvárásai szerint, bekapcsolódhatnak az egyetem, kutatóintézetek és főiskolák által szervezett téli konferenciák és szemináriumok munkájába.

2. Az új termelési rendszerek, technikai megoldások elsajá-títását legtöbbször a munkaadók tervezik, a beszállítókkal közösen, mert az ilyen új ismeretek megszerzése, begya-korlása az új rendszerek, objektumok, felszerelések beve-zetésének részét képezik, és folytatódik az üzemeltetéssel párhuzamosan is.

3. A szaktanácsadói hálózat kialakítása és működtetése folya-matban van, és két alapvető irány figyelhető meg: Az állami-lag támogatott szaktanácsadás kialakulóban van (államigaz-gatási, kamarai, szövetkezeti feladatok ellátását szolgálja).

Ezek a szaktanácsadók remélhetőleg a terepi termelési szaktanácsadást is felvállalják, valamint a termelők téli továbbképzését.

Ezekre a tanácsadókra nagymértékben támaszkodhatnak a termelők a törvényi előírások kísérésében és alkalmazásában is. Sokszor átvállalják a termelők adminisztrációs kötelezett-ségeit is, ami nagy segítséget jelent az ebben kevésbé járatos termelőknek. A rendszerben megjelennek a valamikori mező-gazdasági állomások jogutódai, önkormányzati mezőmező-gazdasági szolgálatok stb. Sajnos még nem beszélhetünk egy koherens szaktanácsadói hálózatról, mint az megfigyelhető az olyan nagy tradíciókkal rendelkező országokban, mint Németország vagy Hollandia.

A másik vonulat a mezőgazdasági beszállítók és felvásárlók (vagy integrátorok) szaktanácsadói szolgálatai, amelyek főleg marketing feladatoknak tesznek eleget (A beszállítók termékeik, eszközeik sikeres alkalmazására készítik fel a termelőket. A fel-vásárlók vagy integrátorok technológiai ismereteket nyújtanak, minőségi követelményrendszereket állítanak fel, és szabályozzák

a termékminőség és biztonság azon követelményeit, amelyeket a termelők be kell hogy tartsanak.)¹⁰³

Ki kell hangsúlyozni, hogy ezek a szolgálatok anyagiakkal, eszközökkel jól ellátottak, de nem foglalkoznak az olyan fontos kérdésekkel, mint a vidékfejlesztés, a családi gazdaságok gaz-dálkodási problémái és a termelők általános továbbképzése, felkészítése a gazdálkodási feladatokra.

Mezőgazdasági iskolákban működő oktatási profilok:

Középiskolai szinten Topolyán kidolgozott kísérleti továbbkép-zési rendszer működik a következő szakokkal:

• Növénytermesztő – specialista

• Zöldségtermesztő – specialista

• Szőlész – specialista

• Gyümölcsész – specialista

• Virágtermesztő – specialista

• Növényvédő – specialista

• Mezőgépkezelő – specialista

• Állattenyésztő – specialista

• Haltenyésztő – specialista

• Öntöző – specialista

• Állat-egészségügyi technikus – specialista

• Molnár – specialista

• Pék – specialista

• Konditor (cukorkakészítő) – specialista

• Cukor, élesztő és élesztőből készülő termékek készítője – spe cialista

• Tejfeldolgozó – specialista

• Húsfeldolgozó – specialista

• Gyümölcs- és zöldségfeldolgozó – specialista

• Olajfeldolgozó – specialista

103 Az állami szaktanácsadás ez utóbbiakat nem ismeri el szaktanácsadóknak, mert munkájuk és ismeretterjesztésük adott termékek, megoldások eladásá-nak függvénye. A gyakorlatban viszont érvényes, hogy nem az a szaktanács-adó, akit arra kineveznek, hanem az, akit meghallgat a termelő.

• Édesítő- és sörfeldolgozó – specialista

• Bor- és alkoholos italok feldolgozója – specialista

• Alkoholmentes italok és ásványvíz-feldolgozó – specialista

• Alkohol, élesztő és savak feldolgozója – specialista.

Ezek a lehetőségek a technikusok továbbképzését célozzák, de csak 11 nevezhető mezőgazdasági szakmának, míg 12 fel-dolgozóipari szakmát jelent. A topolyai és a kanizsai középis-kolának is megvannak a lehetőségei ugyanezekre a szakmákra felkészítést szervezni, és vizsgáztatni magánhallgatók (levelező hallgatók) csoportjait is.

A közeljövőben tervezett képzési tevékenységek a mezőgaz-dasági iskolákban:

A jövőre nézve differenciáltabb mezőgazdasági szakmák-ra lesz szükség, mint amilyen középiskoláink iskolarendszerű továbbképzési rendszerében van. Alapvető kérdés az Ezüst- és Aranykalászos gazdaképzés megvalósítása (6 hónapos, heten-ként 3 napos elméleti és a családi gazdaságban elvégzett gya-korlati feladatokat foglalja magában), valamint a továbbképzések biztosítása: mezőgazdasági vállalkozási készségfejlesztés (vál-lalkozásfejlesztés, projekttervezés, pályázatírási ismeretek stb.), számítógép-felhasználói ismeretek (ECDL-vizsga), gazdák elekt-ronikus adatszolgáltatása, szövetkezés és minőségügy.

A topolyai mezőgazdasági iskola engedélyezett kísérleti prog-ramokkal is dolgozik. Ezen túl az iskolák szinte folyamatosan próbálkoznak új profilok tervezésével és akkreditáltatásával. A mezőgazdasági iskolák számára elfogadott programok alapján, külön jóváhagyással indíthatnak új profilokat, amennyiben a kör-nyezetben erre szükség mutatkozik, és van elég jelentkező.

Az iskolák tárgyi feltételeinek vizsgálata során a terepi munka a képzési helyszínek felszereltségét mérte fel. A mezőgaz-dasági középiskolák tárgyi feltételei megfelelnek a törvényes elő-írásoknak, és néhány évtizedes fejlődés eredményeként érték el a

jelenlegi állapotot. A tantermi ellátottság kielégítő. Ezen túl rendel-keznek megfelelő gyűjteményekkel, laboratóriumokkal, kabinetek-kel, tangazdasággal, műhelyekkel és számítógépes háttérrel. Ezen túl megfelelő kapcsolatokat építettek ki a környező gazdaságokkal és a saját gyakorló kapacitásaikat ilyen módon bővítették.

Természetesen mind a tangazdaságok, mind a laboratóriu-mi kapacitások és gyűjtemények állandó fejlődésben vannak.

Tekintettel a mezőgazdasági laboratóriumok, gyűjtemények és alkalmazott technikai-technológiai megoldások gyors fejlődésére, állandó problémát jelent a fejlesztés, amit támogatásokból és pályázati pénzekből próbálnak megoldani.

Sokat segítene az iskolákon, ha a mezőgazdaság beszállítói – hasonlóan a külföldi gyakorlathoz – ellátnák az iskolákat bemu-tató anyagokkal és felszerelésekkel.

Az iskolák ezeken túl alakítottak ki nemzetközi kapcsolatokat elsősorban magyarországi iskolákkal, és a diákok ilyen úton is kitekintést nyernek a máshol alkalmazott megoldásokra.

A kertészeti főiskola kihelyezett tagozata kevésbé kiegyensú-lyozott a tárgyi feltételeket illetően, ami természetes is, tekintettel a korlátozott önállóságukra. Az anyaintézmények fejlesztéssel csak annyiban foglalkoznak, amennyiben ki kell elégíteniük a fizető hallgatóikat. Minden iskola és kihelyezett központ pályázati lehe-tőségekre alapozza a fejlesztéseit, és minden lehetőséget kihasz-nálnak, hogy eleget tegyenek a működési követelményeknek.

A vizsgált iskolákban természetesen működnek iskolai könyv-tárak is.

A mezőgazdasági középiskolák beruházási tervei kifejezetten sokrétűek, mert a tantermi ellátottság mellett javítani kell a sporto-lási feltételeken, de nagyon sok elvárást vetnek fel a laboratóriu-mok, műhelyek és a tangazdasági felszerelés is. A topolyai iskola megkezdte egy kollégium építését is.

A képzés személyi feltételeinek vizsgálata először a tanulói állomány aktuális adataival kezdődött. A mezőgazdasági isko-lákban az érdeklődő magyar diákok száma viszonylag magas, de fokozatosan csökken. Erre hatással van (1) a fiatalok reális munkaerő-piaci helyzetfelismerése és (2) a demográfiai tényező, a gyermeklétszám csökkenése. Lassan alakul ki az a felfogás, hogy a jövőbeni mezőgazdasági termelőnek megfelelő iskolai végzett-séggel kell rendelkeznie. A csökkenő létszám önmagában nem jelent problémát, mert a mezőgazdasággal foglalkozók számának is törvényszerűen csökkennie kell, de a mezőgazdaságban mara-dók iskolai képzése és továbbképzése állandó feladatokat vet fel.

A tanulók értesítése és potenciális diákok verbuválása cél-jából az iskolák általában rendelkeznek ügyfélszolgálattal, hon-lapokkal, és nyitottak a környezetük felé. A fejlődést kieszközlő nyitottságot bizonyítja a topolyai iskolában az az erős pályázati munka, amelyet eszközszerzés céljából végeznek, mind hazai, mind nemzetközi pályázatokon.

A rendelkezésre álló tanerőt nem könnyű biztosítani, külö-nösen, ha kétnyelvű oktatás folyik. Példaként megemlíthető a Topolyán működő Megatrend szakosított tanulmányok központja.

19 állandó munkaviszonyú és 27 külső munkatárssal látja el fel-adatait, de az állandó munkaviszonyban lévő oktatók munkája a belgrádi központ és 5 kihelyezett központ között oszlik meg, úgy, hogy a teher legnagyobb részét a külső munkatársak viselik.

Hasonló a felmérésben érintett mezőgazdasági profilú zentai főis-kolai tagozat is, amely akkreditált szakfőisfőis-kolai program alapján működik, de alig rendelkeznek saját oktatói tanerővel. A zentai központ 70 külső munkatárssal két kihelyezett tagozat feladatait látja el, amiből csak egyik a mezőgazdasági, illetve kertészeti vonatkozású.

A mezőgazdasági középiskolák nagyobb létszámú oktatói káderrel rendelkeznek (Topolya 78, Kanizsa 66, vagyis összesen 144), akik az általános tantárgyak és a szaktantárgyak széles skáláját fedik le, és ilyen értelemben komoly kapacitásokat

jelentenek. A középiskolák káderellátottsága formailag megfelel a követelményeknek, de valószínűleg itt is felvetődik a tovább-képzés problémája. Az iskolán belül a munkafeladatok ellátását követő eseti ellenőrzés, valamint az adminisztratív feladatok elvégzésének (óratervek, megtartott órák evidenciája, kimutatá-sok, statisztikák stb.) ellenőrzése folyamatos.

Az észak-vajdasági községek szakemberei ezeken az oktatási kapacitásokon túl számolhatnak az Újvidéki Egyetem Mezőgaz-dasági Karának és a tartományi jellegű kutatóintézeteknek az együttműködésével is. Ezek az intézmények éves szinten ismer-tetik újabb eredményeiket konferenciákon és szemináriumokon.

A világos jövőkép, a képzési tevékenység tervezése nagyon fontos momentum az intézmények életében. Ez kapcsolatban van a minőség-ellenőrzéssel – önértékelési rendszerrel is. Ezen a téren még nem tisztázódtak a szakok sorselemei a térségben.

A korábbi mezőgazdasági képzés kimondottan a nagygaz-dasági és szövetkezeti koncepcióra alapozott, és a mérnöki, főiskolai és technikusi szintekkel kívánták a nagyüzemek szak-emberszükségleteit kielégíteni. Ez az elgondolás jól követte azt a vezetéstechnikai elképzelést, hogy a felső vezetés a tapasztalt és szakosodott mérnököké, a középvezetés a főiskolát végzett szakembereké és kevesebb tapasztalattal bíró mérnököké, míg a közvetlen vezetést a technikusok látják el. Az ilyen munkameg-osztás működött is bizonyos korlátok között.

Több sikertelen próbálkozás volt a szakmunkásképzés terén is, de a nagyüzemekben döntően képzetlen munkaerő végzi a feladatokat. A próbaképpen megalakított szakmunkásképző tagozatok tanulói mindent megtettek, hogy átkerüljenek a tech-nikusképzésbe, és megtalálták a továbbtanulás lehetőségét a főiskolákon.

A traktorvezetői, mechanikusi képzések képeznek kivételt, mert traktorvezetői és járművezetői vizsgákat is tettek, és a

gépparkok-ban vagy a szállítmányozásgépparkok-ban találtak elhelyezkedést (gyakran a mezőgazdaságon kívül). A többi szakmunkási profilra nem jelentek meg pályázatok, mert senki sem igényelte a megfelelő gyakorlat nélküli szakmunkási formális képzettségű fiatalokat alkalmazni – akik diplomájukra hivatkozva nagyobb fizetést kértek.

Az állattenyésztésben szinte szabály szerint szakképzetlen munkások dolgoznak. A mezőgazdasági iskolát végzettek elhe-lyezkedési lehetőségei tehát beszűkültek, de csak kivételesen vállalják tudatosan a családi gazdaságok nyújtotta feltételek közötti gazdálkodást.