Radó Polikárp a magyar vonatkozású nyomtatott liturgikus könyvek vizsgálata során több olyan latin nyelvű kézírásos bejegyzésre is akadt, amelyeket a papok a misén magánimádságként mondtak el.380 E bejegyzések leggyakrabban ún. me-mento-imák, amelyeket a pap átváltoztatás előtt az élőkért, utána pedig a hol-takért magában imádkozott el. Erre a célra néha elég hosszú imákat szerkesztettek, amelyeket a használatukban levő misekönyvbe jegyeztek be. A Radó által felsorolt emlékek közül az a memento-ima a legkülönlegesebb, amely egy 1506-os domon-kos misszáléban olvasható: ez ugyanis a többi imával ellentétben magyar nyelvű.381
379 Varga 2021.
380 Radó 1943, 362–364. Radó a memento-imákon kívül olyan latin nyelvű papi magánimákra is akadt, amelyek úrfelmutatáskor és áldozáskor, illetve a szentmisére való készüléskor voltak hasz-nálatban.
381 Magyar Ferences Könyvtár Missale predicatorumának memento-imája: Radó 1943, 378–
A domonkos misszáléhoz egy négyleveles függeléket kötöttek, amelybe a magyar nyelvű memento-ima mellett egy egykorú magyar propriumot is bejegyeztek. Az eddig tárgyalt emlékeknél minden esetben indokoltnak tűnt a népnyelv használata, hiszen olyan szövegekről volt szó, amelyeket latinul nem tudó hívek is hallgattak, a magyar nyelv használata a velük való kommunikációt szolgálta. Ezzel szemben ez a memento-ima egy latinul tudó személy magánimája, amelyet a hívek feltehetően nem hallottak. A szöveget Radó szövegközlése és a könyvtártól kapott digitális másolat alapján modernizált átírásban közlöm.
Uram, mindenható Isten, emlékezzél ez szent […] [A digitális másolatról a legfelső sor hi-ányzik.], énrólam, nyavalyás, méltatlan bűnösről, én édes Istenem, bocsássad meg bűneimet, adjad te szent malasztodat, kinek miatta mindenekben járhassak az te szent akaratod szerint.
Mostan is legyen kellemetes én áldozatom szent felségednek előtte, neked tisztességedre, ne-künk és mind egész keresztények örök üdvösségére […] [Radó: gnlus].382
Mindenható Istenem, emlékezzél szüleimről, rokonságimról is, kik ez világon vannak, N.
et N. et M. tartsad [meg?] szegényeket te szent malasztodban és adjad kívántuk […] [jog sze-rént?]. […] [Radó: Datius.]
Uram, Istenem emlékezzél az sok jót tettemről is, ismerőmről, barátimról: azokról is, kik engemet imádságukba ajánlottanak, és kiknek én imádságot fogadtam
M. et M. et M., és mindazokról, kikért én, avagy ez gyülekezet, és mind ez szent szerzet tartoznék, miképpen szent felségednek előtte nyilván vagyon. […] [Radó: Dttius.] Emlékez-zél, mindenható Isten, azokról is, kiknek én bűneimet vádoltam, és kik énnekem is bűnöket vádoltak. […] [Radó: Voctus.]
Uram, Istenem, emlékezzél az szegény pogányokról is, nyújtsad szegényeknek malaszto-dat, ismerjék meg te szent felségednek akaratját, és az igaz hitet, járhassanak szent felséged-nek akaratja szerént, és vehessék az örök életet. Mindenható Isten, törd meg ő hatalmukat, és tanácsukat szegény keresztényeknek ellene.
Emlékezzünk, Uram Isten, azokról is, kik valami gonosszal voltak, és kiknek […] gonosz-szal voltanak.
Uram, mindenható Isten, emlékezzél az szegény holtakról is, kik kimúltanak ez világból, várják szent felségednek irgalmasságát, nekünk segítségünket.
Emlékezzél szüleimről, rokonságimról n n n n n.
Emlékezzél [enle?], Uram Isten, mind az sok jót tettemről n e n.
Emlékezzél [emle?] gyóntó atyámról, gyónó fiaimról, gyónó leányimról, mindazokról, ki-kért én tartoznám, avagy ez gyülekezet, és mind ez szent szerzet.
Emlékezzél [emle?], Istenem, mind az szegény purgatóriumbeli halottakról. Könyörülj rajtuk, szabadítsad ki őket és vigyed az örök boldogságba!
Radó szerint a szöveget bejegyző domonkos szerzetes nagy önállósággal szerkesz-tette meg az imát. Az elején Isten bocsánatát kéri az általa elkövetett bűnökért, ezt követően pedig különböző csoportokért könyörög: szüleiért, rokonaiért, jótevőiért,
380, 424. A hordozó nyomtatványt Radó Polikárp a gyöngyösi ferences könyvtárban látta, 1950-ben Budára, a Margit körúti központi könyvtárba menekítették, azóta ott van. Szövegének modernizált átírását az alábbi helyen már közöltem: Bartók Zs. 2019. Azóta sikerült megnéznem a forrást, az itt közölt modernizált olvasat előző közlésemnél pontosabb.
382 Az emlék több, bizonytalan olvasatú latin nyelvű betoldást is tartalmaz.
ismerőseiért, barátaiért; azokért, akik imádkoztak érte, és azokért, akiknek ő imádságot fogadott; azokért, akiknek ő gyónta meg bűneit, és azokért, akik neki gyóntak,383 végül a pogányokról384 és a halottakról is megemlékezik. Radó úgy gondolta, hogy a szöveg több ima összeszerkesztése: az elején a szentmisére való előkészület, azt követően pedig mementók sorozata olvasható.385 Ez a különállás azonban nem jelentős, a pap bűnbánó imája a memento-sorozathoz tartozó egységnek tűnik.
Magam nem a szöveg elejét, hanem inkább a végét tekinteném külön egységnek.
A halottakról való megemlékezés után ugyanis visszatér a korábban már említett szándékokra: szüleiért, rokonaiért, jótevőiért, gyóntató atyájáért, a nála gyónókért („gyónó fiaim és gyónó leányim”), és a purgatóriumbeli halottakért könyörög. Talán
ez lehet az ima átváltoztatás után mondott része.
Hasonlóan meglepő, hogy liturgikus ének magyar nyelven való éneklése is ada-tolható a korszakból. Lázs Sándor – Johannes Janotára hivatkozva – a következő feltételeket sorolja fel, amelyeknek adottnak kell lennie ahhoz, hogy egy anyanyelvű ének liturgikus cselekményben elhangozhasson: verses fordításnak kell lennie; tisz-tán liturgikus célokra készült kéziratban kell szerepelnie; kottával kell rendelkeznie;
illetve liturgiában való éneklését a rend elöljárójának, esetleg a megyés püspöknek el kellett rendelnie. Bármelyik feltétel hiánya esetén csak paraliturgikus eseményeken használt énekről beszélhetünk.386 Lázs szerint a magyar nyelvű kolostori kódexek-ben lévő himnuszok közül egyedül a Nádor-kódex fordításai mutatnak arra, hogy felhangozhattak olyan liturgikus vagy paraliturgikus eseményen, amelyen a hívők is részt vettek. A kottával is ellátott Ave salutis hostia latin-magyar szövege alkalmas volt arra, hogy a liturgia szempontjából holtidőben, az áldoztatás alatt énekeljék.
Lázs hasonló holtidőként említi még a prédikáció előtti részt és a körmeneteket is.
Az alábbi példa azonban nem ilyen holtidőhöz kötődik.
Radó Polikárp maga is meglepődve közölte azt az adatot, amelyre egy szegedi ferencesek által használt misekönyvben talált.387 A misekönyvben advent második
383 Radó értelmezése tévesnek tűnik: „Úgy gondolom, hogy ezzel az esetleges rossz példára gondolt, amit esetleg szavával, életével szolgáltatott, teológiai nyelven a megbotránkoztatás »scan-dalum« vétkére.”
384 Radó a pogányokról való megemlékezés miatt feltételezi, hogy a mohácsi vész előtt szület-hetett a bejegyzés, véleménye szerint azután már nem könyörögtek volna értük.
385 A pap bűnbánati imája, azaz az apológia a miséző pap magán előkészületéhez tartozik, mely-ben megvallja bűnösségét, és Isten bocsánatát kéri (Kühár–Radó 1933, 32–33). A liturgia különböző részeiben kaphatott helyet: a pap bűnbánó imát, Confiteort mondhatott például az ún. lépcsőimá-ban, amelyet a mise kezdetén, az oltár lépcsői előtt állva imádkozott, hogy felkészítse lelkét a szent-mise bemutatására (Petró 1931, 23–36). A szentszent-mise kánonjában helyet kapó mementó-imádságok-hoz kapcsolódó apológiák használata elterjedt volt az élőkért és a holtakért mondott mementókat megelőző egységként is, igaz, Joseph Jungmann csupán korábbi évszázadokból ismer ilyen példákat.
Jungmann 1955, II, 246–247.
386 Lázs 2016, 103, 238, 251–253.
387 Szegedi ferencesek misekönyve: Radó 1943, 368, 422. „Ezek rendkívül jelentősek, mert bár-mennyire szokatlan valami, mégis tényként bizonyítják, hogy a ferencesek templomában magyar
vasárnapjának introitusza mellett mind az antifónánál, mind a zsoltárnál az a felirat szerepel, hogy Ungaricum. Radó következtetése szerint ez arról tanúskodik, hogy a 16. század első felében a ferencesek magyar nyelvű liturgikus éneket is énekeltek templomukban.388
Eszerint egyes helyeken már a protestantizmus előtt is létezhettek magyar nyelven énekelt liturgikus tételek a misén. Így az istentiszteletek zenéjének kialakításakor már meglevő fordítások is a protestánsok rendelkezésére állhattak, akik egyébként sem zárkóztak el teljes mértékben a korábbi szövegek használatától. Azon verses egyházi műfajok esetében, amelyek teológiailag nem voltak különösebben érzéke-nyek, a protestantizmus is a korábbi hagyományt követte.389
A népnyelven való éneklés elfogadottsága heterogén képet mutathatott a kor-ban. Az 1560-as nagyszombati zsinat megtiltotta olyan népnyelvi énekek haszná-latát, amelyekről nem bizonyos, hogy legalább száz éve jóvá vannak hagyva, vagy nem újonnan jóváhagyottak.390 A zsinat ezzel sokszínű gyakorlatot próbálhatott mederbe terelni, amely sokszínűség a protestantizmus miatt potenciálisan veszély-lyel fenyegetett. A könyvnyomtatásnak fontos szerepe volt a különféle szokások összecsiszolásában, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a katolikus gyakorlat később sem vált teljesen egységessé. Erről tanúskodik például az, hogy egy Vatikánba érkezett jelentés szerint 1641-ben a moldvai Husz nevű településen lakó katolikusok ma-gyarul énekelték a Gloriát és a Credót is.391