Az 1515-ös veszprémi zsinati határozatokban azt olvashatjuk, hogy az áldozás előtt az áldozni készülők a pappal együtt mondták el a közgyónást, melynek végén feloldozást kaptak. Telegdi Miklós Agendariusában az áldoztatás leírásában szintén szerepel ez a mozzanat.368 A pap rövid buzdító beszéde után arra kéri a híveket, hogy mondják el vele a közgyónást („mondjátok utánam a közönséges gyónást”), mely végén latin nyelven feloldozást ad nekik. Ez után háromszor hangzik el az „Uram, nem vagyok méltó” kezdetű könyörgés magyar nyelven, majd az áldozók megvallják hitüket a pap következő, szintén magyar nyelvű kérdésére válaszolva: „Hiszitek-e, hogy e szentségben a Krisztus Jézusnak Szent Teste és Szent Vére bizonnyal je-len vagyon? mondjátok fejenként: »Hisszük.«.” Ezek után a pap megáldoztatja az áldozni szándékozókat, mely során latin vagy magyar nyelvű formula elmondását is választhatja. Telegdi latinul a következő formulát közli: Corpus et sanguis Domini nostri Iesu Christi conservet animam tuam in vitam aeternam, amen. Majd hozzáteszi, hogy ha úgy tetszik, ugyanez népnyelven is mondható (Aut si magis placet lingua vernacula, hoc modo): „A mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Szent Teste és Szent Vére őrizze meg a te lelkedet az örök életre, ámen”. Az oltáriszentség kiszolgáltatá-sakor elhangzó mondat itt olvasható először magyar nyelven. Feltehetően Telegdi nyomtatványának megjelenése előtt is ez lehetett a gyakorlat: latinul és magyarul is elhangozhatott a fenti – vagy egy ahhoz hasonló – mondat az áldoztatás során, ilyen szövegemlék azonban nem maradt ránk.
A korábban már említett, Németújváron őrzött, 1493-ban nyomtatott Missale Strigoniense utolsó levelén olvasható egy Confessio bona ad communicantes feliratú közgyónás.369 Az emléket bejegyző kéz a közgyónást követően Conclusio címmel a következő sorokat írta:
Conclusio
Az Krisztus Jézusnak igaz szent testét és vérét ennek emlékezetire veszem énhozzám. Krisztus Jézusnak szent teste és vére minket megoltalmazzon, és megőrizzen minden gonosztól, és vi-gyen az örök életre! Amen.
A Conclusio tartalmilag az áldoztatási formulára emlékeztet, az áldozáskor elhangzó gondolatokat visszhangozza. Az emlék ismertetője, Szelestei Nagy László szerint a szöveg áldozáskor vagy áldoztatáskor mondott ima lehet. Szelestei Nagy a közgyónást és a Conclusiót két, egymástól független szövegegységet értelmezte. Feltételezése szerint a közgyónást a mise kánonjában szereplő Communicantes kezdetű szakasznál
368 Telegdi 1583, 126; Varga 2021.
369 Németújvári misekönyv bejegyzései: Szelestei Nagy 1976.
mondhatták, ezért is hiányozhat belőle a szentek említése. Véleményem szerint azonban a két egység összetartozik. Erre utalhat az áldozáskor mondott ima Con-clusio felirata: az ima a közgyónást zárja le. A lejegyzett emlékek funkciója a kö-vetkezőképpen pontosítandó: a közgyónás az áldozásra készülők bűnbánati imája lehet – amelyet a pap a hívekkel közösen mondott –, a Conclusio pedig a pap által mondott lezáró fohász, amelyre feltehetően a hívek Amennel feleltek. A Confessio bona ad communicantes felirat jelentése ennek fényében: jó gyónás az áldozóknak.
Európa-szerte szokás volt áldozás előtt közgyónást mondani. A 12–13. század-ban az áldozás előtti Confiteor gyakran szerepelt a szerzetesrendek liturgiáiszázad-ban, később a plébániai gyakorlatban is megjelent, ahol jellemzően a hívekkel együtt imádkozva hangzott el.370 A németújvári közgyónásnak köszönhetően ennek az el-terjedt liturgikus gyakorlatnak immár magyar nyelvű szöveges emlékét is ismerjük a nyomtatott forrásokat megelőző időszakból.
Eucharisztikus imák
Az oltáriszentséghez szóló imákat a szakirodalom az eucharisztikus imák névvel említi. Az ide tartozó szövegek legtöbbje három liturgikus alkalomhoz kapcsolódik:
az úrfelmutatáskor, az áldozás előtt, vagy pedig az áldozás után mondták őket.371 Több olyan magyar nyelvű eucharisztikus imádság is ismert a korszakból – akár a magyar nyelvű kódexekben,372 akár a korai magyar nyelvű nyomtatvá nyokban373 – amelyeket hívek mondtak a misén magánimádságként. Ezek az imák azonban,
ha tartalmilag rokonai is az itt bemutatott szövegeknek, funkciójukban nem egészen egyeznek velük. Az itt bemutatandó emlékekről hordozóiknak, illetve olykor a szövegek egyes formai jegyeinek köszönhetően megállapítható, hogy papi használatban voltak.374
Középkori szakramentáriumokban és misekönyvekben az átváltoztatás alkalmá-val gyakran találni az oltáriszentséghez szóló fohászokat, amelyek a misemondó egyéni jámborságát fejezik ki. Kniewald Károly hívta fel rá a figyelmet, hogy ilyen ima található a Pray-kódexben is a lapszélre írva (28r–v lapok szélén):
370 Jungmann 1955, II, 371. Joseph Jungmann külön hivatkozik a magyar gyakorlatra is.
371 Korondi 2018.
372 Korondi 2018; Lázs 2016, 349, 386. Haader Lea a Gömöry-kódex szövegkiadásának elősza-vában hívja fel arra a figyelmet, hogy az áldozási imákat és az úrfelmutatási imádságokat tartalmilag nehéz elválasztani egymástól, ugyanazok az imák területenként és koronként hol az egyik, hol a má-sik csoportba tartozhattak. Haader–Papp 2001, 66.
373 Bajáki 2018; Szelestei Nagy 2018.
374 Ezzel együtt érdemes szem előtt tartani Joseph Jungmann megállapítását, miszerint az ál-dozás előtti és álál-dozás utáni magánimák eredetileg mind a hívek, mind pedig a pap ájtatosságának elmélyítését szolgálták. Jungmann 1955, II, 348, 400.
Ave sanctissima caro mea in perpetuum summa dulcedo mea.
Ave celestis potus mihi ante omnia et super omnia dulcis.375
Radó Polikárp a nyomtatott liturgikus könyvek latin nyelvű kézírásos bejegyzé-seinek átvizsgálásakor több, az úrfelmutatásnál és az áldozásnál mondott papi imára is talált.376 E latin nyelvű emlékek mellett magyar nyelvű imákról is tudunk.
A Szelestei Nagy László által közölt németújvári forrás – a közgyónáson és a Con-clusión kívül – egy harmadik szövegegységet is tartalmaz, Tempore elevationis di-catur felirattal. Ez alapján Szelestei Nagy eleváció alatti imaként határozta meg.377 Szövege a következő:
Tempore elevationis dicatur
Üdvözlégy, ez világnak világossága, Atyaistennek szent igéje, bizony ostya, elő test, teljes is-tenség, bizony isten és ember. Amen.
Az emlék rokonságot mutat a Laskai sorokkal, hiszen hozzá hasonlóan olyan ma-gyar nyelvű, oltáriszentségről szóló ima, amely latinul tudó személy által használt hordozón maradt fent.378 A németújvári szöveg Szelestei Nagy megállapítása szerint a következő disztichon tükörfordítása:
Salve lux mundi, verbum Patris, hostia vera, viva caro, deitas integra, verus homo.
A Sági-emlékegyüttes áldozás előtti és az áldozás utáni imát is tartalmaz.
Ante communionem
Kegyelmes Krisztus Jézus, bűnös embereknek egyetlen egy megváltója! Mi, szegény bűnösök, bízván az te kegyességedben járulunk elődbe, vádolván az mi bűneinket, melyeket vétettünk gondolatunkban, beszédünkben és cselekedetünkben, és kérünk tégedet, légy kegyelmes mi-nekünk, és az te Szentlelkeddel tisztítsd meg az mi lelkünket, hogy lehessünk tiszta hajléka az te szent testednek és szent vérednek, mind igazságban és szentségben. Amen.
Post communionem
Kegyelmes Krisztus Jézus, egyetlen egy megváltónk, hálát adunk teneked, hogy az te szent tes-tedet érettünk halálra adtad, és szent véredet értünk kiontottad, hogy minket ez örök halálból kiszabadítanál, és az örök életre megszentelnél. Sőt még annak felette az te szent testedet és szent véredet minekünk eledelül adád, hogy te mi bennünk, és mi te benned élnénk. Lakozzál azért szüntelen mi bennünk, tisztítsad az mi testünket és vérünket. Amen.
375 Kniewald 1939. Említi még: Jungmann 1955, II, 347.
376 Radó 1943, 362–364.
377 Szelestei Nagy 1976, 503. Lásd még: Jungmann 1955, II, 215.
378 A két forrás hasonlóságára Mátai Mária is felhívta már a figyelmet: megállapítása szerint a szövegek tartalmukban és frazeológiájukban is rokonok. Mátai 2002, 55. Vö. még: A. Molnár 2000, 32.
Említettem, hogy Mossóczy Zakariás kéziratos reformliturgiája tartalmaz egy, az áldoztatás alkalmára írt mintabeszédet is.379 Az áldozási előkészítő beszéd a követ-kezőképpen zárul: „Továbbá hogy Isten adjon tinektek igaz hitet, igaz hittel méltán vehessétek az Krisztusnak szent testét, szent vérét hozzátok, könyörögjünk az Úr-istennek, és mondjuk el ezt ez imádságot!” Ezt követően egy hosszabb könyörgés szerepel, Oratio felirattal:
Oratio
Örök mindenható Atyaúristen, a mi urunk Jézusnak szent atyja! Kérünk alázatosan tégedet, adj igaz hitet minekünk, vehessük igaz hittel, jó reménységgel, és atyafiúi szeretettel hozzánk az te szent fiadnak igaz testét, melyet miérettünk és mi bűnünknek bocsánatjára keresztfára ada. Bocsásd meg bűneinket, adj szeretetet mibennünk, hogy mindenkoron egymást szeres-sük, teneked és a te parancsolatidnak engedelmesek legyünk, benned higgyünk, téged mi atyánknak, Krisztust mi üdvözítőnknek, az Szentlelket mi vigasztalónknak lenni valljuk, ki ülsz három személyben igaz egy bizony Isten, mindörökkön örökké.
Ez esetben az áldozás előtti ima nem a pap, és nem is a hívek magánimája, hanem egy közösen mondott ima. Feltehetően a pap imádkozta el hangosan, magyar nyelven, a hívek pedig Amennel feletek rá. Ennek fényében elképzelhető, hogy a Sági-emlékegyüttes áldozáshoz kötődő két imája szintén hangosan elmondott szöveg volt, és – ugyanúgy, ahogyan a Sági-féle prédikáció körüli imákat – ezeket is a pap imádkozta. Valószínűsíthető tehát, hogy létezett olyan gyakorlat, misze-rint a pap és a hívek magyar nyelven imádkoztak együtt az áldozást megelőzően, esetleg azt követően is.