A megmintázott magyar tulajdonságokból az Összetartás a kedvencem. Középen, egy kicsi körben jelzi a mi otthonunkat. Azt, ahova minden ember belecsöppen, ami a ki-indulási pont. A szülőföldből nő ki azután minden. Azok a kicsi tulipánok, amelyek összekapaszkodnak, azok mi vagyunk.
A középpont felé sűrűsödnek az erők. Akik összetartanak, azok meg tudják valósítani a terveiket. A fény sokszor nem kívülről érkezik be, hanem az emberből magából árad ki. Az egész kompozíciót egy hatalmas fényaura veszi körül. Fából van az alap, amire a kerámiát Judit megformázta. Gyönyörű példája annak, hogyan lehet az anyagot átlelke-síteni. Azt gondolnánk, hogy az agyag, a fa nehéz és lehúz, és közben az egész röpül…
Az összetartás nekünk, magyaroknak, különösen kívánatos. Ez az összetartás még hibádzik, még az egyirányultságú emberek között is. Az összetartás sohasem klikkese-dés. Nem elválaszt, hanem egybevonz. (...)
Józsa Judit Isten oltókését mesterien használja. Az isteni alaplényegből, a gyökérből különleges, nálunk honos termést nemesít. Az egyetemes Isten-tudatot művészetében ma-gyarságtudattal ötvözi.”
Magyar harang Őrző I. – Kós Károly Őrző II. – Makovecz Imre
Magyar táncok – Szerelmes csárdás, Táltostánc, Zerkula János és felesége, Regina
Magyar mesevilág – Mesebeli életfa, Jankó, Tündér Ilona Székely kapu
Erdély
Patrona Hungariae
Magyarország – Anyaország Magyar család
E tárlat fontos kompozíciója a budapesti Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia keresztelőkápolnájának adományozott, Magyar család című szobrom, amellyel szeretném kiemelni a család szerepének fontosságát a magyar örökség őrzésében. Meggyőződésem, hogy a magyar ősi kultúra, hagyomány, népművészet úgy maradhat fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek. Itt öröklődik a hagyomány, itt történik az erények elsajátítása és csiszolása, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is.
Magyar család
A Magyar család hatalakos, nagyméretű szobor-kompozíció. Szimbólumértékkel bíró alapjából, a szerteágazó gyökeres keményfa törzséből kiemel-kedik a szép, magyar arcvonású házaspár büsztje.
Az édesapa büszkén öleli magához hitvesét, aki szeretetteljes mosollyal simul hozzá, karjában kis-ded gyermekével.
A kisbaba rúgkapáló lábacskái a szobor középten-gelyében úgy irányítják a tekintetünket a kompo-zíció alsó részére, a nyújtózkodó karocskák pedig a szülőkre, főleg az édesapára, a családfőre, hogy közben az ébredező, ásítozó kisbaba fesztelenül természetes, mozgalmas testtartására ismerünk.
A kompozícióban a fatörzs bal oldalán a legényke, vagyis a fiúgyermek, a gyökerekre huppanva, csizmába bújt lábaival, azokra támaszkodva, ölében kis pulikutyájával, kedvesen hajol előre kishúgához. A kutya jelen esetben nemcsak a kedvenc, hanem ikonográfiailag a barátságot, a testvéri szeretetet, a házastársi hűséget is szimbolizálja. A fatörzs jobb oldalán, szép, két ágba font hajú kislány, játékosan kapaszkodik föl a gyökereken a picihez, miköz-ben édesapja a derekánál védően magához öleli, hogy le ne essen.
Végül, a kompozíció középtengelyében, lent, a gyökerek ölelésében – úgy, ahogy nagymamájától tanulta – 2-3 év körüli kislányka imára kulcsolja ke-zecskéit. Bárhonnan származzon is, az alakok magyaros viseletét minden magyar magáénak érezheti, csak az imádkozó székely ruhás kislány idézi meg szülőföldemet, Erdélyt.
A kompozíció közép- és átlós tengelye a keresztre utal, míg a gyermekek elrendezése, balról jobbra indulva, szabályos kört formáz. A kör a világ-mindenség, az egység, a teljesség, az eredeti tökéletesség jelképe. A Magyar család ideális szobra ezt az egységet, teljességet testesíti meg úgy, hogy a boldogság és a szeretet melege lengi körül.
Az alkotás műfaja: szobor; alapja gyökeres szilfatörzs; anyaga terrakotta, technikája egyedi, az égetett agyag felületkezelése patinázásos eljárású. Mé-rete a 40 cm-es posztamensre helyezve: magasság 175 cm, szélesség 115 cm.
Ősi kultúránk, a hagyományaink, népművészetünk a magyar örökség részét képezik, és csak úgy maradhatnak fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek.
A családban öröklődik a hagyomány, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is.
Isten kegyelméből 2011-ben, a család évében a magyar szobrászatban el-sőként mintáztam meg a társadalom alapját és a magyar örökség örökösét:
a Magyar családot.
Az alkotás hátsó részén, a gyökerek között szárba szökkenő reménység vi-rága rejti üzenet értékű feliratomat:
„Hiszek az egy Istenben / Hiszek a hazában / Hiszek a nemzetben / Hiszek az összetartozásban / Hiszek a szeretetben / Hiszek a családban.”
Magyar lélek
Lükő Gábor (1909–2001) Kossuth-díjas néprajzku-tató, a magyar nép és a Kárpát-medence népeinek elkötelezett kutatója, az összehasonlító néprajz, a folklorisztika és a magyar jelképtudomány úttörője A magyar lélek formái című főművében e formákat a magyar népművészeti alkotásokban, népszokásokban, népi építészetben kereste. Azt vallotta, hogy a kultúra
nem szakítható szét apró darabokra. Az egyes szaktudományok képviselői csak úgy tudják saját kutatási területük korlátait átlépni, ha megismerkednek a társtudományok eredményeivel is. Az „egészről” is képet kell alkotnunk, ha kulturális örökségünk fenntartó és megújító közösségeit, továbbá azon belül a hagyományt átörökítő embert szeretnénk megismerni. Tanítása és szemlélete nagyon közel áll a szívemhez. Hagyományőrző fazekas család sar-jaként, elsősorban népművészetünket, művészettörténészként e tudományág széles palettáját, alkotóművészként a saját területem, a kerámiaszobrászat csodálatos világát és technikáját ötvözve igyekszem az általam kiválasztott műalkotások témáját megfogalmazni. Így történt ez a Magyar lélek szobrá-nak mintázásakor is.
Kiindulási pontként a lélek fogalmának megvilágítása kerül előtérbe. Mert mi is a lélek?
A szó eredeti értelmében a lélek a testtől különválasztható, az egész emberi létünk, értelmünk, emlékeink, maga a személyiségünk anyagtalan hordozója.
Spirituális értelemben az ember halhatatlan része, az örök elpusztíthatatlan esszenciája. Az emberi testünktől nem elválasztható halhatatlan részünk, amely a kereszténység és más vallások tanítása szerint is az ember személyi-ségének anyagtalan, fizikailag nem érzékelhető, Istennel rokon hordozója:
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1 Móz, 2,7)
A kereszténység születésekor az embert hármasságban (trichotomizmus) fogták fel: szellemnek, léleknek és testnek. A római katolikus egyház 1311-ben összehívott, 15. egyetemes tanácskozása, a vienne-i zsinat során ve-zették be azt a dogmát, hogy az embernek csak teste és lelke van (dichoto-mizmus), de a léleknek vannak szellemi tulajdonságai. Véleményem szerint érdemes ezt az összefüggést megvilágítani a magyar nyelv szép közmon-dásával: Lelki szegény, ki kevés szellemi erővel bír. Eszembe jutnak Kiss
Dénes (1936–2013) író, költő, műfordító szavai is: „A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test, és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet.”
Felmerült bennem a kérdés, hogy milyen a magyar lélek. Hogyan jelenik meg a néprajzunkban?
A magyar néphit nem ismeri sem a testben elfoglalt székhelyét, sem mibenlétét.
Néprajzkutatóink szerint a magyar ember általában a test árnyékszerű kép-másának képzeli el a lelket, amely a test különböző részeiben lakozhat (fej, arc, homlok, hát stb.). Továbbgondolva, a lélek az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független létezőként képzelt hordozója, az ember belső valósága. Az a láthatatlan, de működéseiben észrevehető erő, amely a testet élteti, tevékennyé teszi, amely az érzések, érzelmek és az ezekből támadó vágyak és szenvedélyek bölcsője. Sokszor elhangzik, hogy a szem a lélek tükre, és hogy a lélek a szívben lakozik.
Hitem szerint a lelkünk vezérelte érzelmeink lakoznak a szívünkben. Tes-tünk halhatatlan része, a lélek átjárja minden porcikánkat, s behálózza egész testünket egy láthatatlan, csodaszép burokba, amely páncélként véd ben-nünket. És valójában még ennél is több. Jób könyvében ezt olvashatjuk: „Pe-dig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki!” (Jób 32:8).
A Magyar lélek szobrának mintázásakor ez a láthatatlan, csodaszép páncél lebegett a lelki szemeim előtt. Hiszem azt, hogy nem a testi erő a számotte-vő, hanem valójában a lelkierő számít igazán.
Átvitt értelemben az ezüst- és aranymázas, áttört kerámia lélekpáncél ugyanolyan törékeny, mint a lelkünk. Tisztában voltam azzal, hogy szinte a lehetetlent kívánom kézzelfoghatóvá tenni: a láthatatlant, a halhatatlan lelket. Az élet alapvető elemeit használtam fel: a kiindulási pontul szolgáló erős gyökerű fát, alapanyagul az agyagot, azaz a földet, a mintázáshoz segítségül hívtam a vizet, az égetéshez a tüzet, azért, hogy megszülethessen valami éteri, maga a lélek. Éteri lehetne a művészi fantázia is, de valójában úgy érzem, hogy a jó Isten segítsége és áldása volt az igazán éteri mindvégig, amíg alkottam.
A Magyar lélek című szoborkompozíció 190 cm magas és 206 cm széles.
Egy nagyméretű nyárfa törzs erős gyökereinek megtartó öleléséből, a kö-zéppontból emelkedik ki az életnagyságú férfialak. Nem véletlenül férfi, az erősebbik nem, mert úgy érzem, hogy a magyar lélek erős. Ugyanakkor a nőiesség, a finomság, a szépség a felületen látható, különleges ezüstszínű
mázban rejlik, amely az aranyat, a fényt hordozza. Tehát a női princípium egyenrangú a férfi princípiummal, ahogy az ősi magyar családban egyen-rangú volt a nő és a férfi. Nyelvünk nem is tesz különbséget a nő és a férfi között, hiszen nincs külön hímnem és nőnem. E különleges mázzal három éve kísérletezem azért, mert a Magyar lélek szobrát lelki szemeimmel ebben a színtónusban tudtam csak elképzelni…
Jézus Krisztus feltámadásakor a híres torinói leplen hagyta arcának és tes-tének lenyomatát. A feltámadó magyar lélek nem hagyhat Isten fiához ha-sonlóan lenyomatot maga után, így az ő aláhulló leple a kompozícióban a hátrahagyott anyagi világot szimbolizálja. A megtestesülő magyar lélek a honfoglalás kori leletegyütteseink tipikus palmettamotívumából épül fel, szó szerint fonódik össze emberi alakzattá az agyag, a föld. A földet úgy tudtam légiessé varázsolni, hogy nehéz technikát választottam: csipkeszerű-en áttört térbeli alakot mintáztam. Azonban az áttört részek és a palmetták a honfoglalás kori tarsolylemezeink fonásvilágát idézik, a mellkasi részen éppen a bezdédi tarsolylemez palmettacsokra látható, középen a szülőföldet szimbolizáló egyenlőszárú kereszttel, épp a szíve fölötti részen, de a nyaki résznél felfedezhetők a zempléni ivócsanak palmettái is. A fej és az arc ala-kításában a saját elképzelésem szerint fontam össze a palmettákat úgy, hogy időtlen mosolyával, a csillagszemű magyar lélek arca felderül. Senki sem támadhat fel a jó Isten kegyelme nélkül. Így szándékosan magasabb hőfo-kon égetve elértem azt, hogy az arcát borító máz színe már inkább óaranyban csillog, mintegy isteni áldott fényben úszik.
Nem véletlenül tűnik az első pillantásra torzónak ez az alakzat. Szimbolikus értelme van, ugyanis a magyar nemzetet megcsonkították, hol így, hol úgy, minden korban másként, máshogyan és máshol. Elképzelésem szerint egy egészséges nemzet életében a veszteség nyomot hagy a nemzet tagjain, tehát a magyar lelkeken. A magyar történelemben a trianoni béke néven elhíresült diktátum okozta nemzetünknek a legsúlyosabb veszteséget. Ennek a cson-kításnak a nyomait viseli magán a Magyar lélek kompozíciója.
Jól látható azonban, hogy mindez nem húzza le, hanem hiányzó karjaival az emlékét és a tanulságát őrzi minden veszteségének. Testtartásából láthatjuk, hogyha nem is könnyedén, de mégiscsak képes a csodálatos felemelkedésre.
Szeretném azonban arra sarkallni a nézőt: képzelje el azt, hogy azok a vállakat formáló palmetták úgy kanyarodhatnak, úgy fonódhatnak, hogy lelki szeme-inkkel láthatjuk, amint bármelyik pillanatban új ágakat hajtanak és nemcsak