1923. november 15-én váratlanul meghalt. Temetésén több tízezres tömeg vett részt a Kerepesi temetőben. A temetési szertartást végző Mihályfi Ákos teológiaprofesszor megrendülten írta erről a „tömegről”, hogy az arcukról
„…tükröződő mélységes fájdalom mutatta legmeggyőzőbben nekem, hogy valóban nagy embert temettem”.
Az 50 évvel később született, a keresztény értékek iránt elkötelezett Barankovics István – az 1947-es országgyűlési választásokra készített – programja a keresz-tényszociális, „Giesswein Sándor-i utat” elevenítette fel, amely így nem a szokásos jobb-, illetve baloldaliság, hanem a kereszténydemokrata értékek alapján készült.
A Teremtő által adott alkotmány
A kereszténydemokrata politizálás alapelve – vallotta Barankovics István – a természetjog érvényesítése. A természetjog jelenti azon jogok és kö-telességek összességét, melyek minden embert fogantatásától megilletnek, biztosítva az emberi méltóságot. A természetjog tehát nem egyéb, mint az emberiségnek a Teremtő által adott alkotmánya.
Természetjogban gyökerezik többek között az embernek az a joga, hogy a személyiségének tökéletesítéséhez szükséges anyagi feltételeket birtokolja, beleértve a családalapítás és a család eltartásának, vagy például a művelődés-hez (tanuláshoz) való jogát.
Az európai gyökerekből táplálkozó, modern magyar kereszténydemokrácia vezető egyénisége, Barankovics István a politikai credóját így összegezte:
„A keresztény világnézet számunkra emberközpontú politikát jelöl ki, a teljesebb embereszmény megvalósulásán munkálkodunk, másrészt a közéletben standard er-kölcsi mércét adunk.” Ebben az erer-kölcsi mércében foglaltatik annak tudata, hogy nem a választók vannak a hatalom gyakorlóiért, hanem fordítva: a hatalom gyakorlói vannak a választóikért. Ez a szó szoros értelmében vett szolgálatot, a szolgálat pedig alázatot követel. Magának a latin eredetű mi-nister szónak is az eredeti jelentése „szolga”, illetve „segéd”. Ezt naponta kell tudatosítani, és a szolgálat szellemében kell tevékenykedni a közügyek intézésére, vezetésére kinevezett, azt vállaló tisztségviselőknek. Ezért egy békés, boldog Magyarország megteremtéséhez minden idők minden politikusának Barankovics István politikai credóját ajánlja a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége.
Nem rajta és programján múlt, hogy nem győzött 1947-ben az általa
vezetett Demokrata Néppárt (DNP), hanem Rákosi kommunistáin, akik mintegy félmillió szavazatot csaltak el egyrészt a hírhedt kékcédulás vá-lasztással, másrészt a választói jog mintegy 150 ezer DNP-pártolótól való megvonásával. Rákosi Magyar Kommunista Pártja (MKP) még a brutális választási csalások ellenére sem tudta megszerezni 1947-ben a mandátumok negyedét sem; a Barankovics vezette DNP viszont ilyen körülmények kö-zött is az ország hét megyéjében (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Baranya, Tolna, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg) első helyen végzett.
A Magyar Országgyűlésben töltött másfél év alatt is sziklaszilárdan ra-gaszkodott a politikai demokrácia, a társadalmi igazságosság, az evangéli-umi erkölcs értékeihez – élete kockáztatásával is. Amikor Rákosi magához rendelte, és közölte vele, hogy jelentse be a Demokrata Néppárt önkéntes feloszlatását, Barankovics azt válaszolta, hogy amíg ura önmagának, ilyen nyilatkozatot nem fog tenni. Erre Rákosi megfenyegette azzal, hogy más távozási útja nincs. Erre a gerinces, hithű katolikus politikus Barankovics így válaszolt: „Nagyon is tudom, (…) hogy a hatalomnak ki vagyok szolgáltatva. Tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom. – Rákosi lenézően felelte: Ön nem evilági ember!”
A szocialistákkal és kommunistákkal – a fenyegetések ellenére – sem volt hajlandó semmiféle együttműködésre. 1949. február 2-án emigrálni kény-szerült. Haláláig New Yorkban élt és dolgozott.
Hazánk javát szolgálva, méltán legyenek Giesswein Sándor és Barankovics István minden idők keresztény szellemű politikusainak példaképei!
Az új Alaptörvény
Napjainkban vajon érdemes-e, lehet-e, kell-e keresztény szellemű politikáról beszélni? Érdemes is, lehet is; és megvédeni is szükséges adott esetben!
A 2011. április 18-án a Magyar Országgyűlés által elfogadott, és 2011. áp-rilis 25-én, húsvéthétfőn a köztársasági elnök által aláírt, az európai keresz-tény hagyományok szellemében készült új Alaptörvény kiváltotta az EU támadássorozatát. A magyar miniszterelnök kiállt, és megvédte 2012. január 18-án a Strasbourgban tartott EP-ülésen keresztény eszményeinket. Annak az Európai Uniónak a parlamenti ülésén, amely létét kereszténydemokrata politikusoknak köszönheti: Robert Schumannak, Konrad Adenauernek és Alcide de Gasperinek. Mi válthatta ki az ellenszenvet?
Az új Alaptörvény a társadalom alapját érintő legfontosabb kérdésekre – mint a házasság, család, az emberi élet védelme – keresztény válaszokat ad; idézem:
„Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatáro-zás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásá-nak alapját.(…) Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
Ma Európa a „természeti törvény” helyett jogi élethelyzetet fogad el, és a „kinyilatkoztatott igazságokban” sem hisz. Ha pedig nincs természe-ti törvény és nincsenek kinyilatkoztatott igazságok, akkor zöld a lámpa a
„melegházasságoknak”, zöld a lámpa a gender ideológiának. Megszólalt XVI. Benedek pápa is: „Az egyháznak védelmeznie kell az embert az emberi termé-szet lerombolásával szemben....” (2008. XII. 22.)
Jó, ha éberek maradunk! Szerencsére a „természeti törvények” és a „kinyilatkoz-tatott igazságok” léte nem attól függ, hogy hiszik-e, avagy sem; azok léteznek.
A keresztény ember felelőssége, a KÉSZ szerepe
Egyházunk a szociális gondok mélyülése láttán sem maradt néma. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-ban adta ki az „Igazságosabb és test-vériesebb világot!” című szociális körlevelét. A társadalmi életünk minden szegmensére kiterjedő reális helyzetelemzés a rendszerváltás pozitív hoza-dékai mellett a mélyülő szociális gondokra hívta fel a figyelmet. A cél nem bűnbak-, hanem megoldáskeresés volt. A társadalmat sújtó szociális gondok enyhítéséhez – a körlevél megfogalmazása szerint – felelősségvállalásra, kö-zös társadalmi összefogásra van szükség, amelyhez az Egyház is – mely ezer éve része a társadalomnak – felajánlotta segítségét.
Tisztelegve a szociális körlevél 2016. évi húszéves jubileuma előtt, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fontosnak tartja a keresztény szellemű politika – elvi és gyakorlati – emberközpontú vonatkozásaira felhívni a figyelmet. A keresztény világnézet ugyanis a hívők számára hit is, de a nem hívők számára is – hisszük, hogy – vállalható erkölcsi és kulturális érték, a maga gyakorlati gazdasági és társadalmi következményeivel. Ha a
„vállalhatóság” közös nevezővé válna hazánkban, akkor lenne remény egy gyűlöletmentes, békésebb közösségi élet megteremtésére. A politika ugyanis az ember közéleti környezetének formálására szolgáló gondolkodás és cse-lekvés. A mindenkori politikai hatalom által vallott világnézet dönti el, hogy
milyen közéleti környezetet szán az állampolgárainak. Giesswein Sándor és Barankovics István követhető és követendő mintát adott: az emberek abban érdekeltek, hogy békességben élhessenek, és érvényesüljön minden ember számára a természetjog.
A nagy szellemek, a nagy emberek tudásával dr. Csanád Béla teológus 1989-ben felismerte az idők szavát, azonnal létrehozta a Keresztény Ér-telmiségiek Szövetségét. Az egyidejűleg elindított havi lapunk, a JEL első számában pedig azonnal és világosan fogalmazott, idézem: „Ez a szervezet azért jött létre, hogy részt vegyen a kereszténység és magyarság újjáalakításában (…) mert semmiféle politikai és gazdasági reform nem lehet igazán eredményes az ember benső lelki – erkölcsi – átalakulása nélkül, még kevésbé hit nélkül.” A próféciát az eltelt negyed század történései igazolták.
Tudta, hogy a feladat egy szocialista-ateista kultúrpolitika által agymosott társadalomban nem kicsi. Azt is tudta, hogy a KÉSZ tud mustármag lenni.
Fáradhatatlanul járta az országot, és sorjában hozta létre a városokban a tagszervezeteket. Így lett rövid időn belül az ország legnagyobb civil szer-vezete a KÉSZ.
A KÉSZ – sztereotip megfogalmazásom szerint – politikai pártok felett álló, az ökumené irányában nyitott, katolikus alapítású spirituális és kultu-rális egyesület, evangelizációs társadalmi szervezet. A politikai hatalomban nem vesz részt, de véleményt alkot róla, és – mivel a politikai életben az értékrendeket pártok képviselik – azon pártok mögé sorakozik fel erkölcsi támogatásával, amelyek az értékrendjét megjelenítik. A közéletben viszont aktívan van jelen, ezzel teljesíti a Szent II. János Pál pápa által, 1988. decem-ber 30-án közzétett Christifideles laici című enciklikájában megfogalmazott útmutatást, amely a közéleti szerepvállalást nemcsak jogként fogalmazza meg, hanem kötelességünkké teszi, amikor ezt írja: „A világi hívők a személy és társadalom szolgálatának már előzőleg jelzett irányát követve, az e világi ügyek keresz-tény szellemű intézése során semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói irányítási és kulturális munkáról, amelynek célja szerves és intézményes módon a közjó előmozdítása. Amint a szinódusi atyák is többször megerősítették, mindenkinek és min-den egyes személynek joga és kötelessége részt venni a politikai életben, bár ez különböző, egymást kölcsönösen kiegészítő formákban, fokozatokban, feladatokban és felelősségek-ben jut kifejezésre. (…) Az az igen elterjedt vélemény, ami a politikát az erkölcsi veszély szükségszerű helyének tekinti, semmiképpen nem igazolhatja a keresztények közügyek-kel szembeni közömbösségét vagy tartózkodását.”
Nemcsak halljuk, hanem meg is hallgatjuk Szentatyánkat, és kérjük: imád-kozzon értünk, hogy az Úristen dicsőségére és embertársaink javára végez-hessük közéleti tevékenységünket!