A szocialista államhatalom tervgazdálkodás keretében osztotta el a forrásokat és a megtermelt javakat, miként erről már volt szó. A politikai vezetés legfelső szintjén eldöntötték a tervszámokat, az Országos Tervhivatal adta a tervezőapparátust, majd a minisztériumokon és kisebb középirányító szerveken keresztül lebontották a gazdasági egységekre tervutasítások formájában.
A kötelező tervmutatószámok részletesen előírták a vállalatok feladatait:
a termékek mennyiségét, választékát, elosztását, a jövedelmezőséget, az árakat, stb. Pontosan előírták a termeléshez felhasználható inputot: a munkaerő-létszámot, a béralapot, a beruházást, az importálható anyag mennyiségét, stb. A tervezési rendszer e korai, első
szakasza később a kötelező tervlebontásos irányítási rendszer megkülönböztető elnevezést kapta. Lényegében úgy működött, mint háború idején a hadigazdálkodás.
A politikai vezetés az uralkodó értékrendet verbálisan az életszínvonalhoz, gyakorlatilag a gazdasági növekedés üteméhez kötötte, azon belül a hadi potenciál emeléséhez. A gazdasági motivációk közül kizárta illetve korlátok közé szorította az egyéni anyagi érdekeltséget, a profitot és a szellemi érdekeltséget, az innovációt minden gazdasági következményükkel együtt. Helyükbe ösztönző erőként a központi akarat utasítása lépett. A központi akarat a tervfeladat teljesítésével teljesült. A piaci szabályozás helyébe tehát a központi tervszerű irányítás rendszere lépett.
Az első ötéves terv komolyabb előkészítő munkái 1949-ben indultak be. (Az első ötéves tervidőszak 1950-1954.) Az Országos Tervhivatalban szakemberekből felálló bizottságok
"számoltak" az MDP Titkárságától és a Politikai Bizottságtól megkapott célszámok és szempontok alapján. Az irányszámok olyan sűrűn változtak, hogy a részletek átgondolására egyre kevesebb idő maradt, majd el is maradt. Minden egyes terv-változatot ellenőrzött az Államgazdasági Osztály és felügyelte szovjet tanácsadó is a legapróbb részletekig.
Az első változat 1949. április 2-ára készült el és Gerő Szabad Népben publikált Politikai Akadémián elmondott beszédéből ismerhették meg az emberek. (Gerő [1949]: Ötéves tervünk: a népi demokrácia útja a jómódú, erős, művelt szocialista Magyarország felé.
Szabad Nép, április 14.) Ahhoz, ugyanis, hogy a párt országos "cselekvési programként"
megszavaztassa valamilyen tájékoztatást kellett adnia róla. Már csak azért is, mivel a párt legfelső fórumán véglegesített változatnak a parlament adta meg a jogi keretet.
1949. december 10-én törvényerőre nem a publikált, hanem egy átdolgozott, számaiban erősen megemelt változat emelkedett. A terv keretszámait, az Államgazdasági Osztály javaslatát, Friss vitte az 1949. szept. 28-i KV ülés elé. (1949. évi XXV.
törvény a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről, az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra.)
Az emelés nehézipar-központú és már ekkor olyan drasztikus, hogy akár koncepcionális irányváltásnak is lehetne tekinteni.
Irányváltásnak, amely nem kapott törvényi megerősítést, mivel nem került a parlament elé. A beruházások ötéves keretösszegét az áprilisi 35 Mrd Ft-ról decemberre 51 Mrd Ft-ra, tehát 45%-kal emelték, a nehéziparba tervezett beruházások pedig meghaladták az egész iparra még áprilisban tervezett összeget. Miközben az életszínvonal növekedés tervezett üteme változatlan maradt.22
22 Az iparba történő beruházás összege 17 Mrd-ról 21 Mrd-ra emelkedett, s ezen belül a nehéziparra 18,3 Mrd jutott. Az életszínvonal emelkedés tervezett mértéke mindkét változatban 35%. Reálértékben nézve ez csökkenés, mivel viszonyítási bázisként az 1949. januári árakat vették, a tervtörvényben pedig az 1947. januári árak szerepeltek. E két időszak között viszont az árszint 20%-kal emelkedett.
A következő évben újabb változat következett. Az OT által PB elé terjesztett 1951. évi népgazdasági tervhez az Államgazdasági Osztály észrevételeket fűzött.23 Az Előterjesztés figyelmeztetése szerint a terv fő hibája, hogy irreális bizonyos területeken. Pl. a mezőgazdaság nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásának emelt aránya, vagy az állatállomány túlságosan magas száma, vagy a külkereskedelemtől elvárt forgalom. Ugyanakkor alultervezett egyes alapanyagok, nyersvas, szén, villamos energia termelési előirányzata. Ami a lakosság jövedelmét illeti, a foglalkozási ágak szerinti előterjesztés aránytalanságait ki kell javítani.
„Fel kell számolni azt az alapvetően helytelen törekvést, hogy a szocializmus építésének terheit döntően a munkásosztály vállára rakjuk.”- Friss sajátkezű beszúrása. Egyidejűleg a parasztság jövedelmét jelentősen vissza kell fogni. Az Előterjesztés csapong, a makro irányok kijelölésétől kezdve kitér olyan apró részletekre mint pl. a szappan termelési előirányzatának emelése. S végül az
„1951-évi népgazdasági tervet nem a Minisztertanács és a Párt Központi Vezetőség közös határozatának kell kiadni, hanem a Párt jóváhagyása után a tervet a Minisztertanács elé kell terjeszteni és minisztertanácsi határozatot kell hozni. A tervet ebben a formájában nem kell nyilvánosságra hozni.”
Ez így is történik. 1951. február végén az MDP II. Kongresszusán Rákosi előterjesztette a Központi Vezetőség javaslatát az ötéves terv előirányzatainak nagyarányú felemelésére. Gerő Ernő kongresszusi beszédében az ötéves terv első évében elért kedvező növekedési adatokkal indokolta az ütem gyorsítását. (Gerő [1951]: „Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén. Szabad Nép, március 7.) Mit ígért az új terv? Gyorsított növekedést és termelési struktúraváltást, mezőgazdasági országból a "vas és acél" országát és az életszínvonal gyors emelkedését. Nehéz-ipar centrikus fejlesztést és a létrehozott szocialista iparral adekvát szocialista mezőgazdaság megteremtését. A program kísérlet az új, piaci kapcsolatokra is épülő gazdaságpolitika alkalmazására. - hangsúlyozta Gerő Ernő. A termelőszövetkezetek kötelező beszolgáltatási feladatuk teljesítése után fennmaradó árufeleslegüket piacra vihetik, vagyis megkapják azt a lehetőséget, amit az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az állam ezzel együtt nem adja fel, s nem is korlátozza piacszabályozó szerepét. Gazdasági eszközökkel, a kezében lévő árukkal befolyásolja és szabályozza a piaci árakat.
A honvédelem szükségleteiről, mint a terv felemelésének valódi okáról nem esett szó.
Háborús veszélyről igen, de a korban megszokottnál nem fenyegetőbbről. Az "új, módosított ötéves tervünk hazánkat gazdagabbá és erősebbé, népünket jómódúbbá és műveltebbé,
23 Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz. Államgazdasági Osztály. Szigorúan bizalmas! készült 2 példányban. 1950. december hó 12.-én. Szövegében kézzel Friss javításai. M-KS-276-116/T/4. őe.
1398/28. l.
országunkat fejlett ipari országgá és ugyanakkor a virágzó mezőgazdaság országává alakítja át. De az elmondottak azt is mutatják, hogy új, módosított ötéves tervünk, még fokozottabb mértékben, mint eddigi ötéves tervünk, a béke építésének a terve, a békefront magyarországi szakasza megszilárdításának terve." (Gerő [1951], 4. o.)
A terv tudatosan számolt áruhiánnyal. Az életszínvonal emelkedést törvényszerűen kíséri hiány a szocializmusban, - így szólt a sztálini tétel. Nem mindig negatív jelenség, ha a kereslet az áruforgalom számos területén nagyobb, mint a rendelkezésre álló árumennyiség, - mondta, Gerő Ernő, "bizonyos mértékig és bizonyos területeken, a népi demokrácia gazdaságában ez törvényszerű jelenség." („Például az, hogy 1950-ben 156.000 kerékpárt és közel 10.000 motorkerékpárt termeltünk s ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség sem mutatkozott elegendőnek és hogy ha lett volna, többet is vásároltak volna, mutatja, mennyire felemelkedett dolgozó népünk életszínvonala. Mert mondanom sem kell, hogy a 156.000 kerékpárt túlnyomórészt nem a burzsoázia vásárolta meg, amelynek létszáma, hála a népi demokráciának, erősen apadóban van… A szükségletek számos területen jóval nagyobbak, mint amekkorát a termelés adott időpontban ki tud elégíteni”.
(Gerő [1951]: „Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén. Szabad Nép, március 1. 2. o.)
Az OT által Minisztertanács elé terjesztett terv egyetlen számában sem térhetett el Gerő Ernő kongresszusi beszédében elhangzott adatoktól.24 Ennek ékes bizonyítéka az Államgazdasági osztályon 2 példányban szigorúan bizalmas megjelöléssel Friss István aláírásával készült Megjegyzések az ötéves terv minisztertanácsi előterjesztésével kapcsolatban dokumentum és Csikós-Nagy Béla elfogadó válasza.25 Friss nehezményezte, hogy az OT által átdolgozott előterjesztés pontról-pontra nem követte a Gerő beszédében elhangzottakat. Korrekciójukat kérte. A fő különbség a makro-adatokban volt. Friss ugyanakkor óvott az életszínvonal túl konkrét számaitól. Az OT előterjesztésének ahhoz a pontjához, hogy "az ötéves terv végére el kell érni, a lakosság mindennemű áruigényének kielégítését", hozzáfűzte, ez "persze, lehetetlen feladat." 26
Az 5 éves terv átdolgozása során az OT Közgazdasági Főosztálya ekkor még felhívta az Államgazdasági Osztály, tehát Friss figyelmét arra, hogy a beruházásokra fordított egyre nagyobb összegek hatékonysága rendre csökken. A "Közgazdasági főosztály ideiglenesen elfogadta azt az elvet, hogy a nehéziparon belül, mivel a súlypont egyre inkább az
24 Az MDP II. Kongresszusának határozatát rögzítő jegyzőkönyv szóhasználatában a "felemelt ötéves tervben" alacsonyabb irányszámokat jelölt meg. A nemzeti jövedelem előirányzott növekedése az ötödik év végére 120%, a beruházás összege 80 Mrd., a munkatermelékenység növekedése 90%. Az MDP II. Kongresszusának Határozata (1951. március 2) In: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1949 – 1956. [1998], 129. - 135. o.)
25 Országos Tervhivatal. Feljegyzés. Tárgy Friss elvtárs megjegyzései. Csikós Nagy Béla s.k. 1951.
május 5. Szigorúan bizalmas. Készült 3 példányban. Kapta: Vas elvtárs, Krilov elvtárs, Tháli elvtárs. M-KS-276-116/T/19. őe.
26 Megjegyzések az ötéves terv minisztertanácsi előterjesztésével kapcsolatban. Friss. 1951. május 5. M-KS-276-116/T/19. őe. 280-283. l..
alapanyagberuházásokra tolódik át, az 1 beruházási forintra eső évi termelési értéknövekedés csökken. Ez a mostani előirányzatokban úgy jut kifejezésre, hogy míg 1950-ben 1 beruházási forintra 1.84 Ft termelési értéknövekedés jut, addig évről-évre a termelési értéknövekedés forintaránya 1.46-ra, 1.40-re, 1.30-ra illetőleg 1.23-ra csökken."27 Továbbá a főosztály javasolta, hogy a teljes beruházási keretet használják fel és osszák szét az egyes főosztályok között, mivel nem érdekeltek az átmeneti tartalékkal való gazdálkodásban.
Kétségtelen, hogy az irreális tervszámok irányába szorított, vagy legalábbis kellő indokul szolgált az egyre feszültebb nemzetközi helyzet. (Megalakult a NATO (1949), éleződött a jugoszláv konfliktus (1950) és a Szovjetunió bejelentette igényét a hazai katonai potenciál erőteljes növelésére.)
Friss István az Országgyűlés 1950. december 8-i, a költségvetést tárgyaló vitaülésén a beruházás számai mellett ezekkel a szavakkal érvelt. „feszült és élesedő nemzetközi helyzetben élünk és szent, hazafias kötelességünknek teszünk eleget, amikor honvédelmünket erősítjük. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az imperialista hatalmak háborúra készülődnek. [...] Bennünket senki és semmi nem tántoríthat el következetes békepolitikánktól. De éppen a béke fenntartása céljából kell hazánkat megdönthetetlen bástyává kiépíteni a Szovjetunió vezette béketábor frontján.” (Friss [1951b], 188-189. o.).
Friss szájából valószínűleg a „felismert szükségszerűség” szólt, mivel Sólyom László altábornagy mellett ő vezette a szocialista országok katonai erejének fejlesztéséről tartott konferenciára Moszkvába meghívott delegációt. Rákosi beszámolójában:
„1950 vége felé már a maga teljességében kirajzolódott a NATO, az Észak-atlanti Szövetség [sic!] fenyegető körvonala. [...] Mi ezekben a hónapokban az ötéves terv problémái mellett már a Magyar Dolgozók Pártjának kongresszusát készítettük elő, ami bizonyos fokig elvonta figyelmünket a változott nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ilyen körülmények között kaptunk meghívást Moszkvába, hogy az európai szocialista országok tanácskozásán, amelyen a szocialista világ katonai kérdései kerültek napirendre, vegyünk részt. A tanácskozás 1951.
január 8-án ült össze a Kremlben. Szovjet részről jelen volt Sztálin és a Politikai Bizottság néhány tagja, azonkívül – ha nem tévedek – Vasziljevszkij marsall és Styemenko tábornok, aki akkor a szovjet hadsereg vezérkari főnöke volt. A népi demokráciák kommunista pártjainak főtitkárai (Bierut kivételével) és honvédelmi miniszterei mind jelen voltak.
A beszámolót a nemzetközi és katonai helyzetről Styemenko tartotta [...], aki röviden, szabatosan ismertette a nemzetközi helyzet katonai oldalát. Felsorakoztatta a NATO haderejének számait, ismertette a NATO terveit. Az volt a lényeg, hogy 1953 végére a NATO teljesen fel lesz készülve, s ennek ellensúlyozására a szocialista országok hadseregeit is megfelelően fejleszteni kell. S mindjárt fel is sorolta, hogy a szovjet elvtársak véleménye
27 Feljegyzés. Tárgy: Az 5 éves terv új keretszámainak indokolása. Iktatva: Államgazdasági Osztály, 1950. dec. 21. Referens: Szalai. M-KS-276-116/T/ 19. őe. 1471/28.
szerint melyik országnak mekkora lenne a hadserege 1953 végére. Magyarországnak 150 000 főnyi hadsereg, ha jól emlékszem, kilenc hadosztály kellett volna felállítani 1953 végére. Az értekezlet résztvevői szinte kivétel nélkül rövidnek tartották a rendelkezésre álló alig három esztendőt. Rokosszovszkij marsall, aki akkor lengyel honvédelmi miniszter volt, mindjárt kijelentette, hogy azt a hadsereget, amelyet Styemenko Lengyelországnak javasol, ők 1956 végére tervezték, tehát lényegében meg kell kétszerezni a fejlesztés iramát, ami nehezen fog menni. Sztálin erre azt válaszolta, hogy amennyiben Rokosszovszkij garantálni tudja, hogy '56-ig nem lesz háború, akkor hajtsák végre az eredeti fejlesztési tervüket, de ha nem, úgy helyesebb lesz, ha elfogadják Styemenko javaslatait. Cservenkov közölte, hogy ők egyetértenek a javaslattal, de Bulgáriának nincs nehézipara, úgyszólván semmi acélt nem gyártanak, emiatt a javasolt hadseregfejlesztést csak abban az esetben tudják vállalni, ha a felszerelést hozzá a Szovjetunió adja. Sztálin erre azt válaszolta, hogy a Szovjetunió a háború alatt hadiiparát az Urálba és attól keletre telepítette át. Nézzen Cservenkov a térképre, s azonnal meg fog győződni róla, hogy onnan Bulgáriát bajos háború esetén hadianyaggal ellátni. Javasolta, hogy Bulgária fejlessze ki a maga hadiiparát, s ami ezzel egyet jelent, a nehéziparát. Más pártok sokallották a nekik szánt fejlesztés számait, s Sztálin hozzászólásában azt mondotta, hogy ezeket a kifogásokat tekintetbe kell venni. Styemenko azonban keményen védte vele szemben a maga számait, mondván, hogy azokat az egyes országok összes tekintetbe jövő tényezői alapján dolgozták ki, megfelelnek az országok teherviselési képességeinek, és feltétlenül szükség van rájuk – mire Sztálin visszavonta véleményét.” (Rainer M. János [2000].)
A felemelt első ötéves tervet az MDP II. kongresszusán 1951. februárjában hagyták jóvá.
De pár hónappal rá már srófoltak rajta.28 (Az első ötéves terv indításához kapcsolódva Budapest építészeti rendezésének feladata is napirendre került. Megkezdődhet a szocializmus útjára lépett főváros építészeti kialakítása. A PB elé terjesztett koncepció aláírója Friss István volt.)
A tervfeladatok teljesítésére ún. tervbrigádokat kellett felállítani. "A tervbrigádok munkájának alapja az a tény, hogy a szocialista üzemekben nagyon sok rejtett tartalék van, és a szocialista termelés törvényszerűsége, hogy ezek a tartalékok nem merülnek ki, hanem állandóan és egyre gyorsuló ütemben képződnek. Ezeknek a rejtett tartalékoknak felderítése a tervbrigádok kiinduló feladata." - olvashatjuk egy dokumentumban.29
1952-ben a gyáripari normarendezés is "életidegen" volt, s az "élet" igyekezett is megkerülni.
A termelékenység és a teljesítményszázalékok csökkenése ellenére az órabérek növekedtek és
28 1951-ben az első ötéves terv tervszámainak felemelése kapcsán a Közgazdasági Egyetem politikai gazdaságtani tanszékének fiatal oktatói Vértes Ágnes és Hoch Róbert bizonygatták, hogy a hús és a zsír árának emelését nem kompenzálja a szappan árának mérséklése. Egy tanszéki vitán hangzott el nagy vihart kiváltott érvelésük, s mikor visszavonására nem voltak hajlandók, kötelezték őket, hogy nézetüket ne terjesszék. (Csapó László szóbeli közlése.)
29 M-KS-276-116/T/13. őe.
béralaptúllépés következett be. Friss az „ellenség ügynökeit, a provokátorokat, a nem kellően öntudatos munkásokat okolta a hibákért és a zűrzavarért. A normalazítás és a béremelési törekvéseket a szakszervezetek támogatását élvező „alulról” jövő kezdeményezéseknek tartotta.30 Politikai felelősöket kell keresni, szólt a párthatározat, s erre a megbízást Friss kapta. „Példamutatás céljából néhány olyan vállalati vezetőt, műhelyfőnököt, aki elsősorban felelős egyes vállalatok bérhelyzetének káros alakulásáért, bíróság utján felelősségre kell vonni."31
A káderek felelősségre vonásának hulláma elérte az OT-t is. Az első kritikákra Vas Zoltán önkritikusan válaszolt. "Nem sikerült … kialakítani a marxista-leninista képzettséggel rendelkező vezetőknek azt a gárdáját, akikre alapozva meg lehetett volna teremteni a Hivatal pártszerű jellegét. …Az általam vezetett hivatal ezen a téreni rossz munkájáért az Országos Tervhivatal Elnöke, - tehát én vagyok a felelős."32 – írta. De ez kevés volt. Készen állt a Terv- Pénzügyi és Kereskedelmi Osztály (korábbi Államgazdasági osztály) Káder osztálya által készített kiegészítő jelentés Kovács István és Friss István aláírásával. „Az O.T.
legfontosabb vezető munkahelyein – néhány kivételtől eltekintve – nincsenek kipróbált kommunisták, a párttal szorosan összeforrt káderek….A vezető káderek többségénél komoly hiányosságok vannak a marxi-lenini elméleti, különösen a közgazdaságtani, továbbá a tudományos műszaki ismeretek terén is….a tényleges irányítás megbízhatatlan szakemberek kezébe csúszott át..”33 olvassuk oldalakon át a súlyosan elmarasztaló, személyre szóló ítéletüket. (Közöttük Csikóst, mint „vitéz” Surányi-Unger Tivadar fasiszta közgazdász egyetemi tanársegédét említik meg.)
A Politikai Bizottság határozatot hozott az OT személyi állományának „felfrissítéséről”, pártszerű jellegének erősítéséről. Felállt egy bizottság Gerő Ernő vezetésével, tagjai között találjuk Friss Istvánt is. A kialakult helyzetért Vas Zoltánt tették felelőssé, aki ezt a PB ülésén
„teljes mértékben elismerte”.34
Vas Zoltán leváltása tehát már csak idő kérdése volt, s ez 1953. elején be is következett. Nem Nagy Imre menesztette. Miként az első elnökhelyettes, a később Vas Zoltán helyébe lépő Herczeg Ferenc személyére is az MDP Titkársága tette a javaslatot. Amikor a magyar delegációt Moszkvába rendelték, Vas Zoltán már nem állt a Tervhivatal élén.
30Jelentés a Titkárság részére a normarendezés utáni bérhelyzet alakulásáról. Államgazdasági Bizottság. Friss István s. k.. Szigorúan bizalmas! Készült 20 pl,-ban Budapest, 1952 szeptember 15. M-KS-276-62/112. őe
31 Jelentés a Titkárság részére…[1952] Határozati javaslat, 102. l.
32 Jelentés az Országos Tervhivatal káderhelyzetéről. Szigorúan bizalmas. Készült 25 példányban. 38-42. l. Aláírás és dátum nélkül. M-KS-276-621/112 őe. (L. VI. Dokumentumok. 13. sz.)
32 Jelentés az Országos Tervhivatal káderhelyzetéről. Szigorúan bizalmas. Készült 25 példányban. 38-42. l. Aláírás és dátum nélkül. M-KS-276-621/112 őe. (L. VI. Dokumentumok. 13. sz.)
33Kiegészítő jelentés az Országos Tervhivatal káderhelyzetéről. Friss István s.k., Kovács István s.k.
SZIGORÚAN BIZALMAS! Készült 30. pl. BJ. 1952. június 4. M-KS-276-62/112. őe.
34 A Politikai Bizottság határozata az Országos Tervhivatal Káderhelyzetéről. Szigorúan bizalmas.
Készült: 9 pl. BJ. Budapest, 1952. junius 5. M-KS-276-62/ 112.őe. 28-30. l.
Bródy András az ötvenes évek második felében, a felemelt első ötéves terv adataival egy játékos próbaszámítást végzett. A tervben rögzített fő irányszámok: a termelés növekedési üteme, az önköltség csökkentése és a munkatermelékenység növekedése közötti összefüggést nézte meg. Eredményként a tervezettnél sokkal nagyobb nemzeti jövedelem növekedést kapott. Az eltérés azt mutatja, írta, hogy a "kiindulási adatok egymástól bizonyos fokig függetlenek voltak, illetőleg már a kiindulóadatok ellentmondásosak: az anyagmérlegekben erősebb feszítést terveztek meg, mintsem az a nemzeti jövedelem tervezett növelése érdekében szükséges lett volna, ezért a pénzügyi tervekben szereplő számok lazábbak voltak az anyagtervekben rejlő feszítésnél." (Bródy [1957-1958?], 97. o.)
Az első ötéves terv értékelése körül kibontakozott vitákban neuralgikus pont lett a terv 1951-ben történt felemelése. Az iránya és/vagy mértéke volt-e tévút? "Jó terveink voltak, csak a mennyiségekben tévedtünk", vagyis a fejlesztés eredeti iránya, célja és arányai helyesek és reálisak voltak, a tervszámok felemelése, a mennyiségi szemlélet eluralkodása okozott súlyos károkat. Vagy talán már maga a meghirdetett gazdaságpolitika is irreális volt.
Az első álláspontot Rákosi képviselte. A KV 1956. július 18-21-i ülésén, leváltásakor elhangzott beszédében megismételte, hogy első "ötéves tervünk alapjában helyes célokat tűzött ki, de a terv 1951-ben végrehajtott felemelésekor sok tekintetben túlzott előirányzatokat fogadtunk el.” (Berend T. Iván [1964], 37. o.)
Friss István, akinek kezén nemcsak átment, hanem olyanná is alakult az első ötéves terv, igyekezett népszerűsíteni ezt a magyarázatot, soha nem fogadta el, hogy maguk a tervcélok, maga a gazdaságpolitika hibás volt. Fő vitapartnere ebben a kérdésben Berend T. Iván volt.
Az ötvenes évek közepén Friss óvatosan fogalmazott. "Meddő volna" - írta, az „1949 decemberében jóváhagyott tervtörvény számainak helyességéről vagy helytelenségéről vitatkozni, mivel ötnegyed-évvel később újabb törvény megváltoztatta ezeket a számokat, az előirányzatokat általában felemelte. Tehát meg sem kíséreltük, hogy megvalósítsuk, átültessük a gyakorlatba az eredeti számokat…..Márpedig, ha valahol, akkor itt a tervezésben, ennek a rendkívül bonyolult, rengeteg tudást, tapasztalatot, ellenőrzést követelő feladatnak a
Az ötvenes évek közepén Friss óvatosan fogalmazott. "Meddő volna" - írta, az „1949 decemberében jóváhagyott tervtörvény számainak helyességéről vagy helytelenségéről vitatkozni, mivel ötnegyed-évvel később újabb törvény megváltoztatta ezeket a számokat, az előirányzatokat általában felemelte. Tehát meg sem kíséreltük, hogy megvalósítsuk, átültessük a gyakorlatba az eredeti számokat…..Márpedig, ha valahol, akkor itt a tervezésben, ennek a rendkívül bonyolult, rengeteg tudást, tapasztalatot, ellenőrzést követelő feladatnak a