1953. június 12-én formailag a szovjet párt elnökségének meghívására, de facto parancsára, egy nyolc főből álló delegáció38 utazott Moszkvába.39 A másnap kezdődő tárgyalásokon Malenkov miniszterelnök mellett a szovjet elnökség legbefolyásosabb tagjai vettek részt40. Az entrée kemény hangja meglepte a delegáció tagjait. A magyar helyzet tökéletes ismeretében a szovjet vezetők
sorolták a vádakat, Rákosi személyes felelősségét, a törvénysértéseket, a hibás gazdaságpolitikát, stb. Talán attól is tartottak, hogy a rossz magyar vezetés kirobbanthat egy felkelést a kelet-berlini eseményekhez hasonlóan. "Ha összehasonlítjuk Rákosi Mátyás bevezetőjét és az utána elhangzottakat, amit a szovjet vezetők mondtak el, hát nagyságrendi a különbség a kritika és az önkritika súlyát illetően a kettő között. Ami az általános kritika erejét, súlyát illeti, az nagyon kemény és nagyon határozott volt minden szovjet vezető részéről. Nagyon komoly munkamegosztás előzhette meg az értekezletre való fölkészülésüket, mert mindenki a saját munkaterületéről vett rendkívül mellbevágó tényekkel, adatokkal bírálta Rákosi Mátyásék politikáját" emlékezett vissza a küldöttség egyik tagja Földvári Rudolf. (Molnár Adrienne [1990]: Interjú Földvári Rudolffal.)
Rákosi személye elleni támadást Berija ezzel zárta: „Ha Nagy elvtárs lesz a Minisztertanács elnöke, Rákosi maradjon a párt élén, mint gazdag tapasztalatokkal rendelkező és a párt ügyéhez hű elvtárs. Nagy elvtárs megfelelő lenne a Minisztertanács elnökének (párthű, magyar, ismeri a mezőgazdaságot”. – idézi (Rainer M. János [1996], 514. o.) Moszkvában tehát eldőlt, hogy Rákosi Mátyás a párt első titkári posztján marad és Nagy Imre lesz a miniszterelnök..
A moszkvai tanácskozásról részletes jegyzőkönyvet vezettek. Bár évekkel később Dobi négyszemközt Ortutaynak megsúgta „Molotov felvetette, amennyiben a parasztság ellenállása továbbra is erős, a szövetkezeteket fel is lehetne oszlatni. De ő, mármint Dobi megnyugtatta, lassabb ütemben, türelemmel és megértéssel menni fog a szövetkezetesítés. A jegyzőkönyv
38 Rákosi és Gerő rendszeresen jártak Moszkvába ezekben az években. Most viszont a moszkvai vezetés név szerint hívta meg a delegáció tagjait. Kettőjükön kívül Nagy Imrét és Hegedűs Andrást, valamint kevésbé ismert fiatal politikusokat (Hidas Istvánt, Földvári Rudolfot, Szalai Bélát) továbbá a párton kívüli Dobi Istvánt. (Kimaradt Farkas Mihály és Révai József.) Csak Földvári nem kap majd szerepet Nagy Imre új kormányában.
39 Sztálin halála után (1953 tavaszán) bizonyos értelemben lezárult a hidegháború időszaka. Az új vezetőség meghirdette a békés egymás mellett élés politikáját, kész volt egy kiegyensúlyozottabb és rugalmasabb belpolitikai fordulatra. Kimondta, hogy elveti a fokozódó osztályharc elméletét és amnesztiát hirdetett mintegy nyolcmillió, Gulágra száműzött politikai fogolynak.
40"Georgij Malenkov miniszterelnök, Lavrentyij Berija miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, Vjacseszlav Molotov külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, Nyikita Hruscsov, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Bulganyin honvédelmi miniszter és Anasztasz Mikojan miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter. Meghívást kapott még, tanácskozási jog nélkül két szovjet "magyar-szakértő"
is: Kiszeljov budapesti nagykövet és Vlagyimir Bajkov, az SZKP KB külföldi kommunista pártkapcsolatok osztálya, magyar referense, egyben a tolmács." (Rainer M. János [1996], 510-511.)
azonban párbeszédüket nem rögzítette.” (Ortutay [2009], 412-422. o.) (Ha nem is szó szerint, de bekerült a határozatba Molotov „megengedő” megjegyzése az erőszakkal szervezett szövetkezetek feloszlatásáról és Dobi ellenvetése, legalábbis ez derül ki Rainer M. János részletes dokumentum elemzéséből.leki (Rainer M. János [1996], 519. o.)
Még Moszkvában, június 14-én Gerő Ernő megfogalmazta a „júniusi határozat”szövegét.
A magyar fogalmazvánnyal párhuzamosan elkészült oroszul is, kiegészítve az orosz fél elvárásaival, kritikájával, személyi javaslataival.
Hazatérve Rákosi azonnal hivatalos tájékoztatókat tartott a párt-protokoll megszokott sorrendjében41. Az MDP Központi Vezetőségének kibővített ülését június 27-re hívták össze.
A résztvevők csak a határozati javaslatot kapták kézhez, a moszkvai tanácskozás jegyzőkönyvét nem.
Nagy Imre őszintén beszélt.42 Lényeges változásra, valóságos fordulatra van szükség.
„A vezetésben új szellemnek és módszereknek kell érvényesülni.” – mondta. „A hibák gyors és eredményes felszámolása jórészt azon múlik, hogy Rákosi elvtárs és vele együtt az elkövetett hibákért elsősorban felelős Gerő, Révai és Farkas elvtársak, akik a párt és az ország tényleges irányítását a kezükben tartották, mennyiben járulnak hozzá a megadott szempontok alapján a hibák maradéktalan feltárásához. A hibák, amelyekért Rákosi elvtárs mint a párt vezetője elsősorban felelős, abból fakadtak, hogy vezetésével a párt a maga belső életében, irányelveiben és gyakorlati tevékenységében a munka számos területén letért a marxizmus-leninizmus alapjairól, megsértette azokat. Nem tartotta be a párt szervezeti elveit, a tényleges irányítás nem a párt választott szerveinek kezében volt, hanem Rákosi elvtárs vezetésével Gerő, Farkas és Révai elvtársak ragadták magukhoz. Sőt az utóbbi időben még ez is leszűkült, és a párt, de az állam vezetése is lényegében két elvtárs, Rákosi és Gerő elvtárs kezében volt.
Fontos kérdésekről nem tájékoztatták sem a titkárság, még kevésbé a Politikai Bizottság tagjait. Döntöttek és intézkedtek olyan ügyekben, amelyekhez nem volt joguk, a különböző kérdésekben a véleményt előre kialakították, amit aztán határozattá emeltettek.
41 Június 17-én összeült az MDP Titkársága. A testület úgy döntött, hogy a szovjetek javaslatát elfogadva a KV ülésén Rákosi is és Nagy is tartson beszámolót és válasszák külön a KV ülésre és a nyilvánosság számára készítendő határozat szövegét. Döntöttek arról is, hogy a PB-t június 20-ra, a KV-t június 27-re hívják össze. (Nagy Imre sem a Titkári sem a PB ülésén nem szólalt fel. Mindkét alkalommal Rákosié a fő szerep.) A KV határozattervezetének elkészítésével az MDP Titkársága Rákosit, Nagyot és Gerőt bízta meg. A háromtagú bizottság másnapi ülésén úgy döntött, hogy az
„előkészítő munkákba bevonja Hegedűs Andrást, Friss Istvánt és Szalai Bélát”. (Rainer M. János [1996], 520. o.) A publikus változat megírásával a PB június 20-i ülésén Révai Józsefet bízták meg, aki azonban utasítás hiányában nem tudta „értelmezni a feladatot”.
42 Az MDP KV 1953. június 27–28-i ülésének első napján elhangzott beszéde nem került nyilvánosságra. Elsőként Pető Iván-Kiss János tette közzé: Nagy Imre a Központi Vezetőség előtt.
[1984], Beszélő, 10. sz. A beszédet részletesen elemzi Rainer M. János [1996].
A párt választott szerveinek többi tagjait nem tekintették magukkal egyenrangúaknak, lenézték őket, gyakran gúnyt űztek belőlük, ami kedvüket szegte és passzivitásba hajtotta őket. Ily módon a választott pártszervek helyett lényegében egy klikk vezette a pártot, ami elkerülhetetlenül az elvtelenségbe és pártszerűtlenségbe torkollott, és súlyos hibák forrásává lett. A területet egymás között megosztották, és mindegyik a maga területének teljhatalmú vezetője lett: Rákosi elvtárs az általános politikát, Gerő elvtárs a gazdasági területet, Farkas elvtárs a honvédelmet, Révai elvtárs pedig az ideológiai frontot uralta. Az a súlyos helyzet, amelybe a párt és az ország jutott, lesújtó kritikája ennek az elvtelen és pártszerűtlen vezetésnek. ….
„Joggal vetődik fel a kérdés, miért fordulhattak elő a párt vezetésében ezek a súlyos hibák?
Senki sem gondol arra, hogy szándékosan követték el. De ha nem, hát akkor mi az oka?
A lenini mondás ad rá pontos választ: a leghelyesebb politika az elvi politika. De elvi politikát folytatni elméleti-ideológiai munka nélkül nem lehet. Itt a hibák gyökere. Mert ott lehet marxista–leninista felkészültség nélkül mellényzsebből is politizálni, ott lehet vezérkedni, ott lehet elnyomni és félreállítani a fiatal kádereket, ahol nem folyik elméleti munka, ahol nincs eszmei vita, és nem bontakozik ki a vélemények harca. Ahol gyenge az elméleti munka, ott eluralkodik az elvtelenség, amely a hibák és tévedések melegágya. Amíg ezen nem változtatunk, semmi biztosítékunk nincs és nem is lesz arra, hogy újabb, még súlyosabb hibákat el ne kövessünk.” (Pető Iván-Kis János [1984].)
Az MDP Központi Vezetőség teljes ülése határozatban mondott ítéletet. Az "utóbbi évek folyamán a párt vezetése, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában komoly hibákat követett el. E hibák kedvezőtlenül hatottak ki a lakosság, nem utolsó sorban a munkásosztály életszínvonalára, lazították a párt viszonyát a munkásosztállyal, megrontották általában a párt, az állam és a dolgozó tömegek viszonyát, és súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban." (A MDP KV határozata43 …In: Nehéz esztendők krónikája [1986], 497. o.)
Személy szerint ebben felelősség terheli: Rákosi Mátyást a személyi kultusz elterjedéséért, Gerő Ernőt a rossz gazdaságpolitikáért, Révai Józsefet, az ideológiai téren elkövetett hibákért, és Farkas Mihályt a hadsereg erőn felüli fejlesztéséért.44 A határozat kemény szavakkal bírálta az iparosítás túlzottan gyors ütemét, az erőszakos szövetkezesítést, az életszínvonal jelentős
43 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról. 1953.
június 28. 1953-ban teljes terjedelmében nem hozták nyilvánosságra egyesek szerint Rákosi javaslatára, Rákosi visszaemlékezésében szovjet kérésre. Teljes szövegét néhány korai, kivonatos előzménytől eltekintve, először a Nehéz esztendők krónikája [1986] dokumentumgyűjtemény közölte.
44 A határozat keményen fogalmazott, de egyetlen közreadott változatában sem találtam meg azokat a sorokat, amelyekkel Méray szerint indít. "A Magyar Dolgozók Párt Központi Vezetősége mélységesen elítéli Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József elvtársak baloldali kalandorpolitikáját, amely a csőd szélére sodorta az országot." (Méray [1989], 45. o.).
visszaesését, a tömeges büntetéseket, törvénytelenségeket. A személyi kultusszal párosult személyi vezetést.
A jövőben változtatni kell a párt gazdaságpolitikáján, mondta ki a határozat, s ez érintette a nehézipar-centrikus beruházási terveket, a mezőgazdasági politikát, az életszínvonal emelését, a törvénytelenségek felszámolását, az internálások megszüntetését. A „hruscsovi”
alapelvek köszönnek vissza.
A KV ülésről egy rövid hír jelent meg az egyéb hírek között a Szabad Nép harmadik oldalán.
„A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tartott, melyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak
beszámoltak a politikai és gazdasági helyzetről.
Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi Vezetőség megfelelő határozatokat hozott.”
A Központi Vezetőség újjáválasztotta a Politikai Bizottságot, új Titkárságot hozott létre, megszűntette a pártfőtitkári címet, a Szervező Bizottságot, átalakította a Titkárságot, csökkentette
a PB létszámát és személyében szétválasztotta a miniszterelnöki és pártvezetői pozíciót.45 A Központi Vezetőség Titkársága határozott arról is, hogy a dokumentumot teljes terjedelemben nem teszik közzé, tartalmáról kormányprogram formájában Nagy Imre 1953.
július 4-i országgyűlési beszédéből értesüljön a közvélemény. (Moszkvai példát követve Gerő irányítása alá összevonták a BM-et és az AVH-t.)
A júniusi párthatározat teljes szövegének ismeretében, kétségtelen, hogy Nagy Imre július 4-én elhangzott kormányprogramja a párthatározatba simult. (Hegedűs szerint teljes egészében közös munka eredménye volt, beleértve Gerő közreműködését is. Hegedűs [1989], 228. o.) A júniusi határozat teljes szövegének ismeretében azt is láthatjuk, hogy lényegében
45 Az újjá választott Politikai Bizottság tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyec Mihály. Póttagok: Bata István és Szalai Béla. A KV a Titkárság tagjává vált és egyben a KV titkárai Rákosi Mátyás, Ács Lajos és Vég Béla elvtársak. (A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése.[1953], Szabad Nép, június 30. 3. o.) A "négyesfogatból" ugyan ideiglenesen kimaradt Farkas Mihály és Révai József, és kimaradt Kiss Károly és Házi Árpád, az új PB-ben a többséget mégis Rákosi káderei adják. Nagy Imre ugyanis sorra visszavette a régi garnitúra embereit és kiemelt pozíciókba helyezte őket. Farkas Mihályt egyes információk szerint, Kiszeljov szovjet nagykövet javaslatára. "Egyetlen más politikus… sem habozott volna…, hogy teljes erejével azon legyen, hogy állandóan intrikáló, vesztére törő, lejáratott ellenfeleitől megszabaduljon. Nehéz eldönteni: Nagy Imre politikai gyengeségére vagy emberi jóhiszeműségére jellemzőbb-e - talán mindkettőre egyszerre -, hogy tőle távol áll ez a szándék, beleegyezik abba, hogy az új Központi Vezetőség és az új Politikai Bizottság alig valamivel különbözzék a régitől, tele legyen továbbra is a kompromittált figurákkal, a mindenre kész, gondolkodni képtelen s csak engedelmeskedni képes szolgalelkekkel, Rákosi kreatúráival."- háborog Méray Tibor. (Méray [1989], 61- 62. o.) "Rákosi úgy vélte, hogy Farkas 1953. augusztusi PB-be történő visszatérésében is benne volt Kiszeljov keze, s ezt Farkas annak köszönhette, hogy együtt teniszezett a követtel, és rendszeresen tájékoztatta a párt belső ügyeiről." – írta Baráth Magdolna. Bár Baráth nem tartjotta elképzelhetetlennek, hogy maga Nagy Imre kezdeményezte Farkas Mihály visszavételét a pártba.
(Baráth [2002], 21. o.)
kijelölte a hazai reform-elgondolások keretét. Anélkül, hogy kétségbe vonnám az akkori írások szerzőinek személyes bátorságát, merészségét, látnunk kell, hogy a júniusi határozat lényegében „láthatatlan kézként" jelölte ki a „reform-gondolatok” pályáját. (Nem elfeledve, hogy megfogalmazásában Friss is közreműködött.)
"Új szakasz" következik, vagy "gyökeres fordulat"? Nagy Imre 1953. július 4-én elmondott kormány-programjában "új szakaszról"46 beszélt. "Bizton mondhatjuk, hogy a most összegyűlt országgyűléssel fejlődésünkben új szakasz veszi kezdetét, amelyben fokozottabban kifejezésre kell jutni a nép szuverenitásának, a parlament nagyobb szerepének az állami élet törvényes irányításában, a felelős kormányzás alapelveinek és célkitűzéseinek meghatározásában, valamint az országgyűlés alkotmányos jogainak gyakorlásában." (Nagy Imre elvtárs beszéde [1953b], Szabad Nép, július 5.)
Miként a párthatározat, ő is "gyökeres fordulatot" ígért. Jogrendet, a törvényesség megszilárdítását, a tömeges túlkapások és zaklatások leállítását, vallási türelmet, a paraszti és kisipari magánvállalkozások bátorítását, a szövetkezeti folyamat lassítását, a régi értelmiségnek bizalmat, a kuláklisták megszüntetését, az internálások leállítását,47 stb.
A gazdaságpolitika irányváltását, az életszínvonal emelését, a szocialista gazdasági célok megfontoltabb, reálisabb megfogalmazását. (A párthatározatban felsorolt hibákat egy tétellel bővítette, közéjük sorolta az "első ötéves terv felemelését".48 Talán nem volt véletlen, hogy kimaradt.)
A párt döntéséről politikai irányának váltásáról tehát a kormányprogramból értesült a publikum. Vajon az „új szakasz” meghirdetése egy új folyamat kezdetét jelenti-e? Az emberek csak találgatták mi történt. Valóban új idők jönnek vagy mindez csak villanó, netán lidércfény? „A nemzet fellélegzik ̶ az apparátus megijed” – az 1955-ös „visszarendeződést”
ezzel (is) magyarázta Hegedűs. (Nem függetlenül attól a hírtől, hogy Moszkvában letartóztatták Beriját, Rákosi kemény kritikusát, aki most a pártfunkcionáriusok védelmező szerepét ölthette magára.)
461953 májusában akadémiai székfoglaló előadásában, később lesz róla szó, még átmeneti szakaszról beszélt. "Közgazdasági tudományos életünkben és tevékenységünkben az előttünk álló legnagyobb s hozzátehetem legnehezebb feladatot számunkra Sztálin utolsó tudományos művében lefektetetett tételeknek a népi demokrácia viszonyai közé való átültetése, az átmenet szakaszán való alkalmazása jelenti." - írta. (Nagy I. [1953a], 358. o.)
47 1953 júliusában korlátozott közkegyelem lépett életbe, feloszlatták az internálótáborokat és megszüntették a kitelepítéseket, augusztusban eltörölték a rendőrbíráskodás intézményét.
48 "Márpedig látnunk kell és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv célkitűzései sok tekintetben meghaladják erőinket, megvalósításuk túlzottan igénybe veszi erőforrásainkat, hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sőt az utóbbi időben az életszínvonal romlását vonta maga után." (Nagy Imre elvtárs beszéde.[1953b], Szabad Nép, július 5.
A júniusi párthatározatot követően az első átfogó intézkedési tervet a KV Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztálya dolgozta ki és Friss terjesztette be jóváhagyásra a PB 1953. július 15-i ülésén. (Tehát Nagy Imre meghirdetett kormányprogramja után. Részletesen ismerteti Szabó B.[1986].)
A tervezet csak az 1953. évi terv egyes részleteinek újragondolását javasolta. Fő vonalaiban a hadiipar termelésének csökkentését és a felszabaduló kapacitás átállítását a lakossági ellátás javítására, az induló nagyberuházások felülvizsgálatát, árleszállításokat, a mezőgazdasági tulajdonviszonyok rendezését, új beadási alapelvek kidolgozását, stb. Bár a PB az előterjesztést elfogadta, az új kormányprogram életbeléptetésére nem volt meg az egységes, központi akarat, az egyes intézkedéseket újra meg újra felülírták. (Pl. A termelőszövetkezetek tömeges feloszlatásától tartva a kilépéseket PB határozat alapján minisztertanácsi rendelettel megnehezítették.)
Kiszeljov július 16-án szolgálati naplójában feljegyezte ,"Nagy Imre jelezte azt a kívánságát, hogy eljönne hozzám néhány kérdés megbeszélése céljából. A beszélgetés során Nagy Imre kifejezte aggodalmát, amiért a gazdaság és a politika átalakítására irányuló közös terv teljesítése nem halad úgy ahogyan korábban tervezték.
Ez idáig nincs semmilyen elképzelés a gazdasági tervek átalakítására. Amit a PB július 15-én megtárgyalt, csupán a feladatok felsorolása volt, számok és a kérdéseket illető világos irányvonal nélkül. Nagy Imre hangsúlyozta, hogy a feladattal Friss Istvánt, a KB gazdasági osztályának vezetőjét, az összes felemelt terv tervezőjét (kiemelés Cs.K.) bízták meg, aki a legkisebb lelkesedést sem mutatta a párt e nagyon fontos feladatának határidőre történő teljesítésében. Nagy élesen aláhúzta, hogy már világos, hogy késik a tervek bemutatása az SZKP KB vezetésének. Mint ismeretes, Rákosi a KB nevében megígérte, hogy július 15-én bemutatja az SZKP KB Elnökségének a beruházások módosításának részletes tervét és az 1953-54. évi felülvizsgált terveket. Nagy azonban kijelentette, hogy nincs mit bemutatni, a határidő pedig már lejárt. Nagy eközben rámutatott arra, hogy amennyiben már 1953-ban veszélyhelyzet áll elő, a kormány nem tudja teljesíteni a dolgozók életszínvonalának lényeges emelésére vonatkozó ígéreteit, mert képtelenség egyidejűleg teljesíteni az 1953-as feszített tervet és betartani a népnek tett ígéreteket. A népgazdaságnak erre nincs elegendő ereje.
A helyzetet az is súlyosbítja, hogy amíg korábban a párthatározatok törvények voltak, a pártszervezetek számára és nyomban harcba indultak teljesítésükért, most nyilvánvalóan egész más a helyzet, s emiatt a kormány terveinek végrehajtása bizonytalan. Rákérdeztem, vajon Nagy Friss [István]t megbízható embernek tartja-e, aki képes teljesíteni az ilyen jellegű pártfeladatot. Nagy azt válaszolta, hogy Friss most kénytelen az ellenkezőjét tenni annak, amit korábban tett, s ezt mindenféle lelkesedés és belső meggyőződés nélkül teszi, a KV vezetése részéről pedig hiányzik a szükséges kitartás és ösztönzés. Az ország súlyos gazdasági helyzetére jellemző példaként hozta fel Nagy a kokszhelyzetet. Kokszból most naponta
kevesebbet kapnak, mint amit az üzemek igényelnek. Készletek nincsenek, Sem a csehek, sem a lengyelek nem teljesítik kötelezettségeiket. Az üzemekben emiatt súlyos helyzet alakul ki a tervteljesítés terén, ez pedig a dolgozók fizetését csökkenti, akik emiatt elégedetlenek, hiszen világos számukra, hogy az anyagellátás biztosítása nem az ő feladatuk, hanem a kormányé és vezetésé. Közben a korábbi kohászati tervek érvényben tartása csak súlyosbítja helyzetet.
Nagy bejelentette, hogy sürgősen le akarják állítani a diósgyőri gyár egyik nagyolvasztóját, a dolgozókat pedig, hogy érdekeik ne sérüljenek, felújítási munkákra helyezik át. De még ez is nyilvánvalóan kevés. Be kell zárni egy további kohót is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan, abból a célból, hogy az új kormány ezt az igen kedvezőtlen helyzetet – amikor az első lépések nyomán egész sor nehézség és kudarc fenyeget – orvosolja, Nagy szükségesnek tartja, hogy segítségért forduljanak a szovjet kormányhoz abban az esetben, ha minden erőfeszítés ellenére sem tudnak elegendő kokszot szerezni." (Kiszeljov: Feljegyzés Nagy Imrével, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Elnökével folytatott beszélgetésről [1953.
július 27] In: Szovjet nagyköveti iratok [2002], 54-55. o.)
1953. végére elkészült két egymással látszólag összhangban álló jelentés. Az elsőt Apró Antal vezetésével egy bizottság állította össze. A munkásosztály helyzetét, életkörülményeit mérte fel, továbbá felhívta a figyelmet a központi irányítás túlméretezettségére, tehetetlenségére, amelynek kivédésére a bizottság javasolta az üzemi irányítás erősítését.
A másik tervezet a mezőgazdaság hároméves fejlesztési tervéről szólt Nagy Imre elgondolásaira építve és Hegedűs András terjesztette a Központi Vezetőség elé 1953.
december 19-én. Feltehetően ez volt az a dokumentum, amelyre Méray utalt, s amely program folytatására a szovjet vezetőség részéről bíztatást kapott.
Nagy Imre "Összehívja az ország legkiválóbb mezőgazdasági szakembereit; egy hónapra
Nagy Imre "Összehívja az ország legkiválóbb mezőgazdasági szakembereit; egy hónapra