6. Eredmények
6.2. Zöld ellátási lánc menedzsment módszerek
6.2.2. GSCM módszerek alkalmazásának vizsgálata az ellátási láncban betöltött szerep szerint betöltött szerep szerint
91
Az inverz logisztika (GL01) alig több, mint a vállalatok harmada végzi, és a megkérdezettek fele nem is tervezi a termékek visszagyűjtését a jövőben sem.
Szintén kevéssé népszerű a környezetbarát szállítási módok (vasút, vízi út) használata (GL05), ez azonban nem kizárólag környezeti döntés, erősen függ a termék logisztikai tulajdonságaitól, a szállítási távolságoktól és a beszállítások ütemezésétől.
25. ábra: A tőkemegtérülés-fokozás módszereinek alkalmazása a vállalati mintában Forrás: saját kutatás
A tőkemegtérülés fokozását és ezáltal az eszközök jobb kihasználását célzó módszerek meglehetősen népszerűek (72% átlagos alkalmazás). Legtöbben a selejt értékesítését végzik (IR02), viszont itt a további fejlődési potenciál kicsi. A felesleges eszközök és anyagok értékesítését (IR01 és IR03) a vállalatok 70%-a végzi, és csak 15% zárkózik el előle.
6.2.2. GSCM módszerek alkalmazásának vizsgálata az ellátási láncban
92
26. ábra: A zöld terméktervezés módszereinek alkalmazása ellátási lánc szerep szerint (a módszert alkalmazó vállalatok aránya az egyes kategóriákon belül)
Forrás: saját kutatás
A zöld terméktervezés terén az ellátási lánc különböző szintjein működő vállalatok jelentősen különböző mértékben teljesítenek.
Az OEM-ek és a Tier1 beszállítók közel azonos, rendkívül magas arányban (75-83%-ban) alkalmazzák a zöld tervezési módszereket. A három módszer fontossága is azonosnak tekinthető.
A Tier2 beszállítók kisebb arányban (47-60%), de szintén kiegyensúlyozott arányban alkalmazzák a zöld terméktervezést.
A Tier3-4 beszállítók a veszélyes összetevők csökkentésére (GD01) és az újrafeldolgozhatóságra (GD02) irányuló tervezés módszereit jelentősen kisebb arányban alkalmazzák, mint a Tier2 beszállítók (20-37%). Az erőforrások hatékony felhasználására irányuló tervezésben nincs elmaradás a Tier2 cégekhez képest (56-60%). Ennek oka az lehet, hogy ez a tervezési módszer a környezeti teljesítmény javításán túl gazdasági előnyökkel (költségmegtakarítással) járhat, így a vállalatok környezeti szemléletétől függetlenül fontos.
A zöld beszerzés vizsgálatba bevont módszerei3:
GP01 környezetvédelmi tanúsítványok, környezetirányítási rendszerek megkövetelése a beszállítóktól (ISO14000, OHSAS18000, RoHS);
GP04 meglévő termék alapanyagainak helyettesítése kevésbé környezetterhelő anyagokkal, újrafeldolgozható vagy már eleve újrafeldolgozott alapanyagok beszerzése, a veszélyes anyagok használatának minimalizálása (új beszállítók felkutatásával);
GP05 környezetvédelmi előírások, szabványok felállítása a beszerzendő termékre;
GP06 terméktulajdonságok jelölése – címkézés – megkövetelése a beszállítótól;
GP07 terméktesztek bekérése a beszállítótól;
GP08 anyagjegyzék bekérése a beszállítótól;
GP09 a terméktervek továbbadása a beszállítók felé;
GP10 a beszállító képzése környezetvédelmi és környezetmenedzsment területeken;
GP11 a beszállító támogatása környezeti teljesítményének javításában – szakmai és pénzügyi egyaránt (közös vállalkozások, programok és projektek);
3 A GP02 és GP03 azonosítójú módszereket a próbakitöltések tapasztalatai alapján kivettem a vizsgálatból
93 GP12 a második körös beszállítók értékelése.
27. ábra: A zöld beszerzés módszereinek alkalmazása ellátási lánc szerep szerint (a módszert alkalmazó vállalatok aránya az egyes kategóriákon belül)
Forrás: saját kutatás
A zöld beszerzés módszereiben nem figyelhetőek meg olyan egyértelműen a különbségek, az eltérések nem olyan szabályszerűek, mint a zöld terméktervezés területén. Általánosságban itt is elmondható, hogy a láncban a vevőhöz közelebb álló szereplők intenzívebben alkalmazzák ezeket a módszereket, de az egyes módszerek népszerűsége között jelentős eltérések vannak. Az eredmények alapján a következő megállapításokat tehetjük:
A legnépszerűbb módszerek a beszállított termékekre vonatkozó környezeti információk megkövetelésének különböző formái (GP06-GP08). A címkézés megkövetelése és a terméktesztek bekérése elsősorban az OEM és Tier1 szereplőknél jellemző (ott 100%
alkalmazza), míg az anyagjegyzék bekérése a lánc végén is általánosan alkalmazott megoldás.
A beszállítóértékeléshez és –minősítéshez kapcsolható módszerek (új beszállítók folyamatos felkutatása – GP04, második körös beszállítók értékelése – GP12) egyértelműen a lánc elején (OEM-Tier2) jellemző, ezen módszerek alkalmazása a Tier3-4 beszállítói szinteken kisebb jelentőségű.
A beszállítófejlesztés nagyon alacsony szinten áll (átlagosan 27%), a beszállítófejlesztés módszereit (GP10, GP11) alkalmazzák legkisebb arányban az ellátási lánc minden szintjén.
Ennek oka a nagy kapcsolatspecifikus beruházás-igény lehet. A beszállítók közvetlen támogatása (GP11) kevéssé jellemző, hozzávetőlegesen a vállalatok negyede végzi. A beszállítók képzése is hasonlóan alacsony szinten áll, kivéve az OEM-ek csoportját, ahol a vállalatok 50%-a működtet ilyen programokat.
94 A zöld gyártás vizsgálatba bevont módszerei:
GM01 a meglévő termékek anyagfelhasználásának csökkentése;
GM02 a veszélyes alapanyagok kontrollja a gyártási eljárás fejlesztésével – ólomtartalmú anyagok kiváltása, vegyszeres tisztítás helyettesítése vízzel, szennyvíz újrahasznosítása, anyagok minőségellenőrzése a beszállító telephelyén és felhasználás előtt;
GM03 az energiafelhasználás csökkentése energiahatékony technológiákkal – elektromos áramfogyasztás csökkentése, gépek üzemidejének növelése, gépek teljesítményének növelése, a „zöld” energia arányának növelése;
GM04 az újrahasznosítás különböző formáinak integrálása a termelésbe - szétszerelés, feljavítás, újragyártás, újrafeldolgozás.
28. ábra: A zöld gyártás módszereinek alkalmazása ellátási lánc szerep szerint (a módszert alkalmazó vállalatok aránya az egyes kategóriákon belül)
Forrás: saját kutatás
A zöld gyártás területén sem különül el élesen az egyes ellátási lánc szintek vállalatainak viselkedése. Az eredmények alapján a következő megállapítások tehetők:
Az anyagfelhasználás (GM01) és az energiafelhasználás (GM03) csökkentése terén teljesítenek legjobban a vállalatok: átlagosan 83%-uk végzi ezeket, az ellátási lánc minden szintjén legalább a vállalatok kétharmada alkalmazza. Ezt magyarázhatja, hogy mindkét módszer alkalmazása a környezeti előnyökön túl költségmegtakarítással is jár, így a vállalatok kettős motivációval rendelkeznek ezeken a területeken. Az ellátási láncon belüli eltérések ezen módszerek alkalmazásában nem bizonyultak szignifikánsnak a variancia-analízis alapján (95%-os szignifikancia szinten; p-értékek: GM01 esetében p=0,811, GM03 esetében p=0,057).
A veszélyes alapanyagok kontrollja (GM02), melyet a gyártási eljárás áttervezésével, fejlesztésével valósítanak meg a vállalatok, elsősorban a lánc elején levő vállalatoknál jelentős Az OEM-Tier2 szerepek esetében 75-92% alkalmazza ezt a módszert, míg a lánc végén a Tier3-4 szereplők csupán 53%-a.
Az újrafelhasználás különböző formái (GM04) mutatták a legnagyobb eltéréseket az ellátási láncon belül. A lánc közepén (Tier1-Tier2) ezen módszerek (feljavítás – refurbishment, újragyártás – remanufacturing, újrafeldolgozás – recycling) alkalmazása általánosnak mondható, a vállalatok 75-87%-a alkalmazza. A lánc végén a Tier3-4 beszállítók várakozásaimmal ellentétben ennél sokkal kisebb arányban (60%) építik be a termelési folyamatukba az újrafelhasználási formákat. Az OEM vállalatok egyáltalán nem alkalmazzák, azaz az új járművekbe csak új gyártású részegységek kerülnek.
95 A zöld logisztika vizsgálatba bevont módszerei:
GL01 inverz logisztika (termék visszagyűjtés);
GL02 környezetbarát illetve visszaváltható csomagolóanyagok használata;
GL03 csomagolóanyag mennyiségének csökkentése;
GL04 nagy tételes szállítások.
GL05 környezetbarát közlekedési módok (vasút, vízi út, alternatív üzemanyaggal működő közúti járművek) alkalmazása.
29. ábra: A zöld logisztika módszereinek alkalmazása ellátási lánc szerep szerint (a módszert alkalmazó vállalatok aránya az egyes kategóriákon belül)
Forrás: saját kutatás
A zöld logisztika módszereinek alkalmazása nagyon vegyes képet mutat. Ezt magyarázhatja, hogy a logisztikai igények, folyamatok és az egyes logisztikai tevékenységek súlya, nagymértékben függ a vállalat termékének jellegétől, mennyiségétől. Így az egyes beszállítói szintekhez nem rangsorolhatók egyértelműen a zöld logisztika alkalmazása alapján.
Az inverz logisztika (GL01) és a csomagolás (GL2 és GL3) területe jelentősen fejlettebb a beszállítói szinteken, mint az OEM-eknél.
Az inverz logisztika (GL01) alkalmazásának aránya jól megfeleltethető a gyártásban alkalmazott újrahasznosítási módszerek arányának (GM04). Az OEM-ek ezen módszereket nem alkalmazzák (azaz a visszagyűjtést nem az OEM szereplő végzi az ellátási láncban), míg a beszállítói szinteken az inverz logisztika markánsan jelen van (35-58%).
A szállítással kapcsolatos módszerek (GL04 és GL05) esetében viszont az OEM-ek részvétele magasabb, 75%-ot meghaladó, míg a beszállítói szintek szereplői szignifikánsan kisebb alkalmazási arányt mutatnak fel.
A befektetett tőke megtérülés fokozásának vizsgálatához a következő módszereket vontam be a vizsgálatba:
IR01 felesleges alapanyagkészletek értékesítése;
IR02 selejt értékesítése;
IR03 felesleges gépek, eszközök értékesítése.
96
30. ábra: A tőkemegtérülés-fokozás módszereinek alkalmazása ellátási lánc szerep szerint (a módszert alkalmazó vállalatok aránya az egyes kategóriákon belül)
Forrás: saját kutatás
A felesleges alapanyagkészletek értékesítése (IR01) a láncban visszafelé haladva válik egyre általánosabbá: míg az OEM-ek csupán 25%-a, addig a Tier3-4 beszállítók 85%-a alkalmazza. Ezt a tendenciát magyarázhatja, hogy az ellátási lánc végén jellemző egyszerű, sok célra felhasználható, „univerzális” alapanyagokat könnyebb értékesíteni a piacon, mint az összetett, termékspecifikus alkotóelemeket.
A felesleges gépek, eszközök értékesítése (IR03) az alapanyag-értékesítéssel éppen ellentétes tendenciát mutat: az OEM-ek mindegyike, míg a Tier3-4 beszállítóknak csak 65%-a végzi ezt a gyakorlatot.
A selejt értékesítése (IR02) a lánc végén valamivel népszerűbb, de az egyes ellátási lánc szintek itt mutatják a legkisebb eltérést (67-87% között mozog az alkalmazók aránya).
Az egyes GSCM területek eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy az ellátási láncban a vevőtől távolodva egyre csökken a GSCM módszerek alkalmazásának intenzitása a zöld terméktervezés és a zöld beszerzés területein, míg a zöld gyártás, a zöld logisztika és a megtérülés-fokozás területein éppen ellentétes tendencia érvényesül. A GSCM módszerek alkalmazásának összesített arányát vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az OEM-Tier2 szintek nagyjából azonos arányban alkalmazzák a GSCM módszereket, míg a Tier3-4 szint némileg elmarad ettől. A 31. ábra azt mutatja, hogy az egyes ellátási lánc szinteken az összes vizsgált GSCM módszer hány százalékát alkalmazzák átlagosan. Az ábra csak a tényleges alkalmazást mutatja, a tervezett és bevezetés alatt álló módszereket nem.
0%
20%
40%
60%
80%
100%IR01
IR02 IR03
OEM Tier1 Tier2 Tier3-4
97
31. ábra: GSCM-intenzitás alakulása az ellátási láncon belül (az összes, mintában szereplő OEM-et figyelembe véve)
Forrás: saját kutatás
Ezt a képet árnyalja, ha az OEM-eken belül külön vizsgáljuk a multinacionális és a magyar tulajdonú, jellemzően magyar piacra szállító OEM-eket (3 illetve 1 cég). A két csoport között jelentős különbség tapasztalható a multinacionális OEM-ek javára (a multinacionális OEM-ek rendre az összes GSCM módszer 72-72-80%-át, a magyar tulajdonú OEM a 36%-át alkalmazza).
Amennyiben csak a multinacionális OEM-eket vizsgáljuk, kiszűrve a magyar tulajdonú OEM torzító hatását, a GSCM módszerek átlagos alkalmazási arányára a 32. ábra ábrán szereplő eredményeket kapjuk. Ez az eredmény a tipikus (a lánc elején globális, a lánc vége felé lokálisabb, lásd 4.1. fejezet) ellátási láncokra jellemzőbb képet ad. Az egyes területeken belüli eltéréseket jelen disszertációban nem tárgyalom, az OEM-ekre vonatkozóan korábbi cikkemben (Gábriel 2016) tettem megállapításokat.
32. ábra: GSCM-intenzitás alakulása az ellátási láncon belül (csak a multinacionális OEM-eket figyelembe véve)
Forrás: saját kutatás