A
v. atyai házban a hét éves gyermek oktatását a kisebb Dénesével s egy rokon, Szirmay Andráséval együtt, egy Pesko András nevű, e végre Kézsmárkról oda hozatott lutheránus deák vette által. Tárgy a német és deák nyelv-elemei voltak ; a lelketlen tanító nem tuda lelket önteni a száraz sehemákba, s Ferenc, ki már holmi mesés könyvecs kékhez fért volt, ezek által annyira elfogatott, hogy poetai andalgás lett legkedvesb öröme. Erős hittel hitte — mikép egy ily andalgását Önéletrajzában beszélli — hogy egy nagy kincset fog találni, hogy azt mint hív ember, hív jobbágy, a királynak bemutatja, az rá bízza hogy jutalmat válaszszon, s ő leányát fogja kérni. Csak egyben volt e tót ember, növendékének döntő hasznára, s nem azon irányban, melyre czélozott : A német nyelv tanulásába t. i. egy német képes bib lia olva.statása által vezeté: a fiú történetből Ezsajás valamely részérc fordítá egyszer a könyvet, s íme elragadtatva érzé magát annak költői szépsége által, s minthogy a nyelvet nem eléggé értette, atyja magyar bibliáját vivé ki, s íme most a Próféták legkedvesebb olvasása lettek, s költői érzé sét mindenek felett ezek költötték fel. Majd az evangéliomok,s még inkább az ó testomentom historiai könyvei , még Hübner lelketlen kivonataiban is, kedves olvasásai marad tak, és szinte öregségeig10). Nem kapott egykorúi örömein, a cselédek társaságát nem kereste mint ezek; de tapadó figyelemmel hallgatta beszédes atyját, midőn ez, sokáig ülve asztalnál ebéd és vacsora után, „elmondogatá a mit látott, hallott, olvasott ; a mi szüléivel s ezeknek barátjaikkal neve zetes történt, a mi csintalanságokat az elmésségeiről soká emlegetett András testvéröcscse gyermek és ífju korában űze"; mikhez gyakran hazai és historiai anekdoták is járúl tak. S íme, valamint a levélszerzésben egykor mesterré leen dő gyermek, nagyatyja mellett kapá ez irányban az első lendítést, úgy azon látszatra kisszerű s mégis az embert és életet oly jelentékesen festő apró vonások megfigyelésére, milyekkel leveleit, emlékiratait, úti jegyzeteit oly változato sakká s tanulságosakká vala teendő', atyja mellett ébredt fel ösztöne, sőt már azok leirására is, úgy, hogy míg Dénes a lapdatéren múlatoza, Ferenc a hallott anekdotákat veté papirosra, de titokban, nehogy roszkedvű praeceptora meg sejtse. Rajta vesztett ; az ráakadt, s panaszosan mutatta elé az atyjának, hogy az ilyenek miatt nem megyen a dic, duc, fac, fer; de ez örömmel szaladt az anyához, hogy fia gene rális ugyan nem lesz többé — mert eladdig a gyermeket katonának szánta volt — deigen, könyvíró ! Ez egy vonás is mutatja Kazinczy Józsefnek kortársai legtöbbjeiénél emelkedettebb gondolkozását ; s ha nem e gondolkozásának köszönhetjük is hogy Kazinczy Ferenc író lett, mert ez akadályok közt is menendő volt qiio fata ferőit : de nem vonhatjuk meg attól tiszteletünket, midőn látni fogjuk mikép első fellépésére maga buzdítja fiát, s hogy kora elhalásakor, még ritkább példával, az anya sürgeti férje óhajtását, mi a nő fogékonysága, de amaz óhajtás mellett is, tanúskodik.
11
S midőn a fiúi kegyelet ez atyát nekünk úgy festi mint virító, szép, nagy mívelésű fiatal férfit (szül. 1732.), ki három nyel ven olvasott, Pozsonyban és Pesten megfordúlt, kinek szelíd és szerény erkölcsein „kíbeszéllhetetlen kellem" ömlött el, szíve a hazafiin érdem iránt érzékeny volt, s hitvesével a legboldogabb egyességben élt11): ki mondhatja, hogy azon benyomások, miket a növekedő gyermek e férfiútól vett, s miknek negyven évvel annak halála után oly meleg kifejezést adott, mennyiben nevelték azon lelki tőkét, mely Kazinczy Ferencben , a szépiróban , oly gazdagon volt kamatozandó ? Megjött az iskolaév kezdete (1768), s a kis tanítványok a boldogtalan tanítóval Kézsmárkra vándorlottak donatis-táknak. Pesko András nem levén már most felvigyázás alatt, mint Regmecen, hol, ha a dolog nem ment, nem ritkán maga az atya vette át hivatalát; sem nem tanult, sem nem tanított. De Ferenc lelke száz új és gerjesztő benyomásokkal gazdagodott. „A lengyel confoederatio elől kiszaladt uraságok egy része ide vonta vala meg magát, férfiak és asszonyságok, cifra cselédekkel s szép és sok lovakkal; a császár nevét viselő huszárság itt tartá gyakorlásait; a városhoz közel emelkedő Tátra csúcsai, nyárban ellepve hóval, télben olvasztott jéggel, s mindig új meg új színben, új meg új világításban! A nélkül, hogy tudta volna hogy azt poeta és festő csudálgatják, egész órákig andalgott a kis költő a varázs scénán" ; — „A templomban a tizenkét apostolok eléggé szépen festettnek gondolt képei foglalák el szememet, s az nekem több örömet ada mint az a haragos Mózes, kinek fa szobra az oltár egyik felén állt Kézsmárkon, a két szarvval.
S mely behatást tesz egy Calvin tanításai szerént nevelt gyermekben, midőn áhítatossága a Luther templomaiban orgona által emeltetik, midőn egy bizonyos innepen a templomot a mindenüvé rakott fiatal verest'enyők töltik el
kedves illatjokkal, s hogy elnn'dt a nehéz tél, hogy a jobb napok visszatértek, hogy az aratás közelít, elevenebben éreztetik, a szívet örömnek és így hálának is, érzéseire gyú-lasztják!" 2). S hogy egy húr se maradjon érintetlen a leendő költő szívében, már most és itt, hol egykor a .szerencsés szerelem felhőtlen boldogságát fogta élni , érzé gyermeki keble az első gyengéd gerjedezést. „Itt kezdettem ismerni az élet örömeit — ekép révedez enyelegve a már ötvenöt éves férfi a kedves emlékezetű tárgy felett. — Házigazdánk Lajbicról házasodott, s pünkösdre ipához menvén a maga házanépével, meglette a rendelést, hogy mi is általsétáljunk.
Városból faluba tétetni által, egy szép réten sétálni végig a rettenetes lomnici tetők előtt, s Lajbieon egy parányi kis kertet tele lelni tulipánnal, aurikulákkal ! Gyönyörű képe az esztendő tavaszának, és az én életemének ! Az innepek alatt ismét a rétekre sétálgatánk a mi diákunkkal, s a kézsmárki leányok a magok kedvesek karjain, s Badányi nem tudom kicsoda, a Szontagh Mihályén ! a ki zöld mentében, veres nadrággal, rókatorok-prémmel és ezüst zsinórral jára ott :"
(mert még akkor Magyarország, tán Pozsonv-Pest kivételé vel, nem ismere nem-magyar öltözetet) „mint óhajtottam egyszerre ezen Szontagh Mihálylvá válni ! A világnak min den boldogságait, minden koronáit odaadtam volna e sze rencséért, s óhajtottam hogy én is felserdülhessek, nekem is ily lyánykám s ilyen zöld mentém s veres nadrágom lehessen.
A zöld mente s veres nadrág hamarabb leve meg mint gondolám, az atyám . . csináltata: de a lyányka sohol nem volt ! így tehát azzal kelle megelégednem, hogy a Szontagh Mihályét csináljam dámámmá, ki szerencsére általellenben lakott szállásommal. Mely napom volt, mikor a szép leányt ablakából lenézni láthatám!"'3). E mellett házigazdája egy német regénynyel ajándékozta meg ; ez a „Tugendschule"
13
egyik legkedvesb öröme lön, mely mint mű ízetlen lehetett, de erkölcsi tekintetben bizonyosan nem vesztegette meg a kis olvasó szívét, mint a mai regények nagy része fogta volna, s nyeresége, hogy kedvet kapott az olvasáshoz („s a ki azt kapott — jegyzi ,meg itt maga — mindent ka pott"), s abból tanult meg németűl : mert bár kezdetben sok helyt nem értette, de mindig olvasván, annyira jutott cl, s magyarázó nélkül, hogy végre mindenütt értette. így, s az élőszó gyakorlása által lett, hogy az iskola végével a kis társaság folyvást beszélle németűl. Ezen kivül Lesch Dániel gyönyörű írású tanítótól megtanula szépen, csínnal és gon dosan írni, s a fuvola is nem minden előmenetel nélkül űze tett. Ekép a csak gyermekeiben élő atya, bár a deák nyelvben felette csekély volt fiának előmenetele14), örömmel érezte, hogy az év nem tölt el kifejlődésére nézve észrevehető haszon nélkül.
^_ . - -- - -.-, , . .- ..^^t^1-, |.| j{éy;,.
rí
?
o/