R
övid időre megszakasztá stúdiumait egy pest-bécsi út.Zemplény küldöttséget rendelt Albert szász-tessényi herceg királyi helytartóhoz, Mária-Teréziavejéhez, mely őt s a hely tartó tanácsot Pozsonyban kérné, hogy a nagy megye osz-tassék egy járással többre. A küldöttség egyik tagja, Ferenc szerető nagybátyja, kit e munka elején említénk, Kazinczy András , több társaival menvén fel, Ferencet magával vivé (martiusb. 1777). Pesten átjövén, ez ismét Weingand köny vesboltjába sietett, hogy Gessnert az útra megvegye; nem le-vén többé példány, ehelyett Wieland Grátiáités Musáríonát vette meg, melyek az illustrált kiadás pompájával vonák magokra figyelmét: t. i. a szerző s e művek hírét még nem hallotta volt. De nem boldogúlt velök : nem értette.
Bécsbe érvén, minden figyelmét a képtár fogta el ugyannyi-ra, hogy Gessner itt már feledésbe ment. A Belvedérben hozott ítéletei oly helyes érzékét árulák el a festészet művei körül, hogy visszaemlékezve azokra, így kiált fel Önéletraj zában : „Mi leheték vala, ha Bécsben, Párizsban, Rómában születtem volna!"2'). Lángola látni Bessenyeit, kitől hasznos intéseket várt: nem lelte házánál, de látá képét íróasztala
28 fr*
felett, s azon irá meg levelét hozzá. Egy más út nem sokára Kázmérba vitte anyjával, hol egy nemesi háznál Wieland Diogenesére akadt a Musarion hason díszű társkiadásában : ezt sem értette, de ez lett, úgy mond, a dió melyet megtört, s most értette a másik kettőt is. Majd a bihari új főispán gr.
Andrássy István beiktatása látására Nagyváradra eresztetvén társaival, Debrecenben beszólt a collegimn akkori két notabi-litásához, Varjas János és Sinai Miklóshoz, kiknek elsejét ma már csak e-betűs játékai után, emezt mint sok ritka könyv megmentőjét, ismerjük: mind kettőnél haszon nélkul. De e ki-kirándulásoknak az iskolai mulasztások dacára az a sok kal nagyobb hasznuk volt, hogy életet, embereket tanult ismerni ; azonkivul könyveket is, szokása levén első gyer meksége óta hogy, a merre vitték, ment a predikátorhoz, elmondatta magának hol s ki alatt tanult, mit látott, köny veit végig nézegette, „mely nagy neveletlenség és vakmerő cselekedet ugyan — mond maga — de arra segéllé, hogy sok könyveket ismerjen, s olykor vagy ajándékban, vagy pénzen igen becses könyveket kapjon"28).
E kalandozásokon kivül egész collegiumi életében sem mi oly határozólag nem hatott reá mint Báróczy és Baróti Szabó Dávid munkáikkal megismerkedése. A magyarúl ol vasó közönség akkor „Kártigám "mal volt eltelve, egy nya valyás regénynyel, melynek minden érdemét az édeskés szerelem és dagályos cifra beszéd tették. Mint láttuk, Kazin czy is gyönyörködött benne egykor, míg Goethe Clavigója, magas egyszerűsége, s a szív igaz hangjával annak szerelmé ből kiábrándító, s egy egészen másnemű és felsőbb szépséget sejtetve, ízlésének nemesebb irányt adott. S íme, egy nap je lenti Szatlunáry, hogy egy pár eladó könyv jött kezéhez, igen szép képekkel: Marmontel regéi Báróczy tól. „Még ma is bírom a könyvet — írja több mint félszázaddal később —
mert rajta van ífju esztendeim örömeinek emlékezete ; még ismerem a helyeket, hol a Báróczy csudálásában fel-felsikol-tozám. Mint vágytam vissza Bécsbe, hogy a csudált beszédut, a hasonlíthatatlan bájút, lássam! Már akkor feltevém magamban, hogy az ő koszorúja után fogok tö rekedni minden erőmmel, ami l e s. z"89). A legkö zelebbi újság Bar ó ti Szabó Dávid „Verskoszorú "ja- volt (1777). „Az új jelenés — ismét magát beszéltetem — közön séges megvetéssel fogadtatott, mert ezt annak jeléűl vevék, hogy Szabó nem tud rímelni, amit még a falusi notáriusok és az asszonykák is tudnak. S a nevetés kivált Patakon vala igen szilaj. Én, valamint az én barátom is, Szathmáry Mózses, épen ellenkezőleg itélénk, s kivált én : mi ketten nem azt nézénkamimár van, hanem a mi még lehet, és bizonyosan lesz!"30). Barótiban ma már kevés költői-séget fogunk találni, de beszédének romai színe volt, mely a romai költőket annyira szerető s a kifejezés hatalmát már is érezni tudó ífjura el nem téveszthcté hatását. Erezte, hogy e jel alatt egy új kor készülődik31), s legközelebbi Kassán vol
takor legott személyesen tisztelkedvén a nagy érdemű írónál, felfogadta neki, hogy követni fogja e pályán ; visszatérvén pe dig, csakugyan elegiai mértékre vett epistolában váltotta be igéretét32). Nem csak Baróti örűlt a lelkes fiatal követőnek, ha nem annak kassai barátai és javallói is, mit azon nyilványos demonstratio tanusít, melyet neki amaz a következett évben készített. Ugyanis 1779. april 27. Patakra jövén Péchy Gábor, az Ürményi József rendszere folytán kevéssel ezelőtt alkotott tankerületek egyikének, a kassainak, királyi főigazgatója, az ottani akademia prodirectora exjesuita Kenyeres József ki séretében, a nagy auditoriumban felgyűlt collegiumi ífjuság nak tett négy-öt kérdés utón, ez Kazinczy Ferencet szólítá elő, s Baróti Szabó nevében köszöntvén, elmbndáhogyezdis
tíchonait gyönyörködve mutogatja mindennek, s kéri, kény szeríti, ne engedje magát a futni kezdett pályáról a nehéz ségek által elijesztetni : az út darabos, de annál édesebb lesz közelíteni a cél felé, mit a magyaron kivül semmi más nem zet nem tehet. Ezzel az ífjuságnak fordúlván, ennek őt tevé ki példájaúl, s már azt is magasztalá benne, hogy a Baróti példája gyúladásba hozta." „Mely tiszteletes az ily buzdító
— kiált fel a Pálya Eml. — és mik volnánk, ha sok ilyen buzdítóink voltak volna33). A rólam vetett remény, mondja.to-vábbad maga, valóban kötelezett, hogy azt teljesedésre vi gyem, s ége bennem a láng, hogy teljesedjék"34). Ez volt tehát igazán Kazinczy Ferenc íróvá avattatá-sának ünnepe, s szülőórája elhatározott classicai irányá nak, melynek bélyegét folytatott classicai stúdiumai prózai úgy, mint költői, művei homlokára nyomák félreismerhe-tetlenül
Mind ezeken kívül mívelődését a szép társaság is elő-mozdítá. T. i. voltak Patakon némely jobb házak, melyek ben fiatal emberek is elfogadtattak. Kazinczyt publicussága alatt őrnagy Budayné társaságai vonzották; ennek táncos estvéin s az őrnagyné Johanka leányán kivül neki nem kel lett más öröm. így, míg öcscse Dénes és más társai korcs mákra jártak el, s tánc, vadászat, szánkázások mellett apró verekedések és csintalan kártételekben gyönyörködének, az ő szíve a tárgyat nyert első hajlam sugáraiban melegedék3'').