o/
?
HARMADIK FEJEZET.
-Ü.
így a hogy előkészítve, a tizedik évét még be nem töltött gy ennek ismét Dénes öcscsével és Szirniay Andrással 1769.sept. 11. Patakra vitetett, a grammatikára. Az a hír, melyet a pataki collegium a jelen század első tizedeiben oly méltán kiérdemelt, s a jelen korban oly szépen tart fel, ezelőtt egy századdal a régibb időtől nyert nimbusnál egyéb nem vala.
A „classisokat", mik a gymnásiumi osztályoknak feleltek meg, többé kevesbbé ügyes praeceptorok látták el, kik a nagyobb deákok közől választva, magok is csak hasonló készültségű idősb deákok által vezetve be a grammatikai oktatásba, arról, mi philologiának neveztetik, keveset tudtak, s így azon pár auctor commentátiója, mely az iskolában olvas tatott, a szók, szókötés és reáliák magyarázatából állott: phi-lologiai, aesthetikai fejtegetések nem készítették elő magasb felfogásra a növendéket. A felsőbb tudományok körét a phi-losophia és észjog, historia és görög nyelv, szám- és termé szettan tevék, lehető elemileg és mellékesen űzve : a fő, az egyedűl üdvözítő tudomány itt a theologia és héber nyelv volt, s nem csak a togátusokra, de az úgy nevezett publiku-sokra, vagyis azon akademiai rangú tanulókra nézve is, kik,
15 H69"
mint az úri rend fiai, nem papi vagy iskolai hivatalra voltak menendők. E szakoknak tanult képviselőik voltak ugyan, de a tanári fegyelemnek semmi nyoma: az egyik hetekig volt beteg, a másik szembaja miatt fél évig sem tartott leckét, s egyiknek sem volt helyettese ; a harmadik öt év alatt vég zett egy tanfolyamot, pedig minden félévben új hallgatók jöt tek át leckéire: s midőn Kazinczy a természetjogra ment vala fel, mely Hugo Grotius „Jus Belli et Pacis"-a magyarázatá ból állott, tanára a vastag könyv közepén jára ; a negyediket senki sem akarta hallgatni képzelhetetlen nyerseségei miatt.
S így togátus és publikus egyaránt ön szerencsés igyekvé-seire s külföldi egyetemekre volt, felsőbb kiképzés tekinte téből, utalva. Nem kevesbbé laza volt a fegyelem is. A pub-likusok kártya, tánc, vadászat, ablaktörésben jeleskedtek, s ha kik szék elibe valának idézve, nem jelentek meg, s ezért bántások nem volt. Egy áldott szokás tartá hátra a nem leg-rosszabbakat. Hogy ők is az iskolához tartozóknak ismertes senek, sorba járák vasárnap délután a négy tanárt, s ilyenkor egykét szikra vetődék lelkeikbe15). Megjegyeztem ezt, mert elbeszéllésem folyamában még lesz okom Kazinczy Ferenc iskolai hiányos készületeire, mint igen i* nyomos körülményre, visszamutatnom, melyek neki többnyire csak oly ismerete ket adtak, miket el kellett feledni, s e mellett azon gerjesztő hatás nélkül , mely maga termékenyebb minden positív ismereteknél. Kazinczy és kis társai grammatistáknak jöttek ide, itt is két kézsmárki lutheránus deák, Mauksch Tamás és Marcsek György, nevelősége mellett, s így oly szín alatt hogy gyakorlatok legyen a német nyelvben, de valóban azért, mert atyjok a református deák durvaságától féltette16): de ebben ugyan csalódott. Nem valának jobbak Pesko András nál, itt azonfelül az okos és szerető atya is hiányzott. Ezek a tanítást únva, csak tanultatták a fiúkat. Tizenegyig nem
16
engedék lefeklilmi , háromkor felverték ismét , s míg ők kénvök szerint nyújtóztak, a kis tanulók lehajtva fejöket az asztalra, aludtak. Nem levén így tudva a lecke, verés és bojt következett. Ferencet kivált, a Mentorok rcttegtetései, ha akadozva mondá el a mit tudni kellett, úgy megzavarták, hogy harmadnapi tanulás után sem tuda folyvást három szót.
Ismét kék foltok, koplalás, s ezek sem használván, nyárban farkasbundába öltöztetve, szégyenszék'-állás szobája ajtaja előtt a collegi ómban17). „Egy censura alkalmával — így beszélli maga18) — engem tevének salutátornak. Bejövének a professorok ; elkezdém rigmusomat, s a harmadik szón elakadtam. Prof. Szentgyörgyi úr megszólalnla: Miért nem tudja ez a gyermek köszöntőjét? A publicus praeceptor felelé: Domine Clarísshne, non habet donum memoriae!
Kem igaz, mondá Szentgyörgyi : ha én neki valamit beszél lek, jól el tudja mondani ; ha könyvet adok hogy olvassa meg, midőn visszahozza, mind elmondj a a mit ol vasott. Talán csak tegnap adták ki neki, hogy tanulja? Dehogy, felele;
két hét óta tamilja, s még sem tudja. Két hét óta? kérdé bosszúsan a profcssor, ügy nem csuda ha nem tudja. Fiam, mondá nekem, neked ezután nem szabad könyvnélkü'l tanulni, és ha parancsolják, juj le hozzám : teszek én róla. így sza-badíta meg ez a bölcs ember publicus és privatus praecep-toraimnak kínzásaiktól". T. i. nem maradt rejtve előtte a gyermek tanulási hajlama, ki deák fordításból ismervén már Anakreont, hogy eredetiben is olvashassa azt, a deákságra (theologiára) készülő társaival, midőn a görögben ve vén ék leckét, erre is felhallgatott , s magán szorgalommal írta s tanulgatta a paradigmákat , mire Szentgyörgyi István tüzelte is.
Ily kínok közt, s az oktalan praeeeptorok elijesztő inkább mint buzdító eljárások mellett csekély iskolai
siker-\i ;
rel, verekedvén át a grammatikai és syntaxisi folyamokon, 1772-ben a költészeti osztályba ment fel Szathmáry Paksi Sámuel praeceptorsága alatt. „Itt léptem ki — így lélekzik fel Önéletrajzában — életre a soványságok mezejéből. Eddig kedv nélkül tanultam, egyedűl azért mert parancsoltatott : most gyönyörűségből. Tanítóm szereté a mit tanított ; így azt nem lehete nékem is meg nem szeretnem. . . Magam sem tudtam mint esik, hogy én, ki amott Conieliust meg nem tudám szeretni, s nem értettem, itt sok örömet az Ovíd Kesergéseiben ugyan nem találék, de a Metamorphosisok könyveit, Virgílnek kivált Eklogáit, és amit Horácból meg értheték, hagyás nélkül is tanulám". Marcsek uram ugyan most is a régi volt, s ijesztései a harmadik sornál mindig megakaszták a lecke-felmondót: „de a Bodrog szélei, s a berek a Bodrog jobb felén, zenge, midőn ott magamban elakadás nélkül mondám Alexist, Korydont, és a Daphne elváltozását"18). Kitelvén az év, kéré anyját — atyja akkor útban levén — hagyná még egy esztendeig az annyira sze retett osztályban : Szentgyörgyi István méltányolta okait, de anyja, tartva attól, hogy fiának neve vész az ífjuság előtt, s Szentesi János ellenkezésére támaszkodva, a rhetorikába küldé (1773. sept.), hol egy tanult de lelketlen ember vette át, a ki tudta mi történt, s vele nem gondolt, így lehetett a logikában is, melyből 1775. sept. lépett át a „publicusok"
közé, s mint ilyen még négy évet töltött a collegiumban, abban úgy az életre mint tudomány ős pályájára csak hiányos ismereteket szerezve.
Mindamellett a Patakon töltött tíz év még sem volt meddő Kazinczyra nézve, sem egy sem más tekintetben.
Ugyanis, az első öt évben, eléggé nem áldható atyja, bár nem helyben lakott, vezér angyalként lebegett a gyermek-ífju pályája felett. Korán gondoskodott ő már arról, hogy
fiai minél tijbbet lássanak és láttassanak : amazt tapasztalati ismeretek szerzése, s gondolkodásra gerjedés végett, ezt hogy ambitiójok felébredjen. Készebb volt koronként elmulasztatni velök az iskolát, de hordozta mindenüve, hol valami leköt hette figyelmüket. „Gyűlés vala Ujhelyben, s ott voltak ; akasz tottak, s megnézette velök : tortúráztak, s ott volt, s a jobb érzés, jobb gondolkozás magvát hintette el keblekben, s ba ráti igazításokkal kivánt inkább reájok hatni, mint kevély bün tetésekkel." 1770. május 20-kán elvezette fiait Patakon azon házhoz, hol II. József ebédelt, s a kis Ferenc éber lelke többet vett észre rajta, mint legtöbb meglett ember. Beleznai Miklós tábornok kedvező választ eszközlött a királynétól felekezete számára (1773); Kazinczy atyját megszállá az a gondolat, hogy a kettős hőst Miklós napján két fia által az iskola nevében köszöntesse meg. Nem engedett időt a két-ségeskedésnek az ellenkezésre ; talán öt nappal elébb mint Bugyiba, a tábornok Pest megyei jószágára, kelle érni ök, bement Patakra, összelüvta a négy professort, előadta szán dékát, s hogy az útnak vagy el kell maradnia, vagy más nap reggel indúlniok, a collegium contrascribáját, Komjáty Ábrahámot, kérve ki vezetőjükűl. A tanárok egész készséggel javulták a vallás ezen oszlopa s az iskola jótevője megtisz
teltetését, Komjáty is kapott rajta, s a küldöttség Kazinczy hat lovas fedeles kocsián elindúlt, útközben megkészűltek s be-tanultattak a beszédek, s dec. 5. megszállván Bugyiban, más nap délben fényes vendégi kar előtt meglett a tisztelkedés.
Jelen volt Ráday, kinek patriarchai kedves kedélyes arcáról már ekkor nem íudá levenni szemét Kazinczy, nem sejthetve mily érintkezésbe lépcnd egykor vele mint ífju és férfi; itt a Podmaniczkyak, gróf Xiczky Kristóf stb. A generálisné összeölelte a gyermekeket, egy hétig ott tartá őket, volt tánc, játék, lakoma, s mind ennek részesei a kis szónokok.
19
És itt ajándékoztatott meg az akkor mint új fény ünnepelt Bessenyei György Agisával és Eszterházi Vigasságaival, melyeket visszautjában elragadtatással olvasott20). Haza men tökben megállapodtak Pesten, s a tizennégy éves fiu egész életén által megtartotta a Weingand könyvesboltjának emlé kezetét, melyben Komjátyval megfordúlt, és a nagy orrú Korányiét, kit itt látott ; megállapodtak a királyi fényű Gö döllőn, a díszes Aszódon, hova Podmaniczky János várta is, s ekkép egy darabot látva az akkori nagyvilágból, csak karácsonkor értek haza. Mennyit nyertek a kis vándorok azon útközi magyarázatok által, mikre Komjátynak a na ponként hallottak s látottak adtak alkalmat ; mennyi kérdést vetett magának az így korán felkölti itt gyermeki figyelem, melyeknek megfejtése utóbb is elfoglalá elméiket, s mi által a látás-hallás tapasztalássá, élménynyé leve! A szóbeli előadás gyakorlása végett elmondata a gondos apa szabadon sok nevezetes történeteket, a miket Thuanusból s az Arge-nisből beszélt nekik elő ; de az irásbeli fogalmazásra is adott ösztönt. Megjelent a Locke fordítása : láttatta a fiukkal ; Er délyben egy munka jött ki, melyet egy nemes ház gyerme kei fordítgattak és szüléik kibocsátottak"1): Gellertet adá Fe rencnek azon meghagyással, hogy abból a vallásról írt ér tekezést fordítsa le, majd utóbb még nehány más darabot fog, s kinyomatja dolgozásait. De e szándék akkor még nem ment teljesedésbe. Ferenc szerelmét ekkor egészen más olvas mány fogta el. Praeceptoránál, így beszélli maga, némely nagyobb korú ífjak gyűltek össze, s míg ő iskolai pensumát tanulgatá, négyen öten eldőlöngözének az ágyakon, s mohón s fenszóval olvasák Mészáros Ignác Kártigámját. Neki kezé ben vala könyve, szeme papirosára szegez ve, de füleatusza-nói herceg feszes, erőltetett bcszédű nyájasságait hallgatá, s Mészáros Ignácot nézte első írónak a világon. Patakon
fi*?..
-i ö(*•
:".*#
nem volt több példány, s midőn azt harmadik kéz által birtoko sától kinyerheté, akkor a Bába-gödribe vevé magát, mely még akkor nem vala ellepve kertekkel és házakkal, és soha nem képzelt boldogságok közt élt. Legfőbb óhajtása volt a könyvet bírhatni, de a kérést nem merte atyjához tenni, rettegvén hogy az neheztelni fog a szerelmes história olva sásaért. Sőt jöve a levél: kész-e az értekezés? Iskolai dol gaival mentette magát ; pedig Kártigám miatt nem ért vala reá48). S ez örömök közt növendékünk egy nagy, egy első veszteség küszöbén álla, mely kedély világában mély nyomot hagyott. 1774. elején súlyosan megbetegedett atyjához ment ki Regmecre, József napján sírva mondá el ágya előtt név napi kivánságát, ez megáldotta őt, s más nap nem volt többé.
Meg fogjuk látni, hogy az özvegy anya mint folytatta meg holt férje gondoskodásait.
Nem sokára történt, hogy Komjáty, külföldre menté ben, Bécsben egy fiatal francia ex-tiszttel ismerkedék meg, s azt Patakra Kazinczyékhoz utasítá. Ezeknek anyja azon nal megfogadta őt a fiúk mellé francia nyelvtanítónak, neki nálok szállást és teljes ellátást adván. A nyugtalan ember harmadfél hónap múlva tovább ment ugyan, de Ferenc már értett, s a görög nyelv félretételével — míg, úgy mond, an nak szeretete lelkében ismét lángokat vetend — folytatott olvasás által, mihez a collegium könyvtára nyújtott eszkö zöket, magát derekasan kiképezte.
21 >