B
ekövetkezctt az utolsó közvizsgálat, julius 13-kán 1779.A két testvér, három nemes társsal együtt, miután szokatlan példával ötvenhat, nyomtatva kiosztott, tételt az észjogból nyilván védelmedének, s mindenik a szokott perorátióval az iskolától bucsut vön; magán tanítójok Török István, kinek sikerűlt vala rendesebb menetelt adni nevendékei tanulásá nak, azon állítással adá által anyjok és katholikus nagyap-joknak, hogy ha a lelkipásztorságot is tanulták volna, bíz
vást kivánhatnák a felszenteltetést. De a birtokos nemes ház gyermekeit főleg a hazai törvény ismerete illette meg, az pedig sem Patakon, sem Debrecenben akkor még nem ta níttatván, az iskolát a patvaria s a magán szorgalommal tanult Huszti pótolta. Ferenc Kassára adatott gyakorlatra Milecz Sámuel tornai-urodalmi ügyészhez (septemb. 9.), kihez a rettegett vastag Huszti mellett magával vitte poetáit, tussait és ecseteit is, melyek annál nagyobb szerepet vit tek egy 4vig tartott kassai életében, minél kevesbbé vétetett igénybe főnöke által. Hivatalos dolga t. i. puszta, s mint látszik nem sok, másolásból állott, mert a különben becsü letes agglegény, hajazata s titkos szerelme gondjai által
na-gT-° ' ""^ 32 ^
gyon elfoglalva, nem ért rá segédjét oktatni. De méltósága sem igen látszott neki megengedni, hogy patvaristájával a szükségesbcken túl beszélgessen; a többiben mindazáltal kíméletesben bánt vele, mint e viszony engedte volna, mert csizmáit péld. nem húzatta véle le, s egyéb ily inasi szolgá latot tőle nem kívánt, asztalát még is vele teríttette, midőn útra ment vele pakoltatott, kötöztette párnazsákját, s vitette le a kocsissal együtt, s midőn az akkori magyar utak minő sége miatt a kocsi ide-oda billene, neki kelle tt leugrani, s an nak hol egyik hol másik lépcsőjére felhágni, hogy az fel ne fordúljon. Egy ízben húzamosabban múlata Kazinczy, főnö kével, Tornán, s emúlatása nem volt öröm, sőt mély utóhatás nélkül. A szép vidék oly kedves emlékezetet hagya benne, hogy utóbb, midőn Bácsmegyeijét dolgozá, némely scénáit ide tevé által. De vallásos meggyőződései fordulópontja is itt vevé eredetét. Ugyanis, hogy fiskális úr ne legyen kény telen patvaristájával s a kasznárral maga ebédelni, vacso rálm , a plébánost hítta meg állandó vendégűl ; de itt is fel szólítás nélkül szólni a patriarcha iránti tisztelet tiltván, egy ízben, midőn ez a Rómát látott pappal theologiai kérdés felett összekapa, s maga, bár egy pozsonyi evangelicus predikátor fia, s atyja rámaradt theologiai könyveinek szor galmas olvasója, erősen fenakada, az isteni tudományban inkább mint a törvényekben jártas patvarista csak külön engedelem mellett szólhatott közbe ; s legyőzvén a plébánost, ennek külön kérésére szabadíttatott fel, hogy, valamikor a munka engedendi, ehez átmehessen. Itt viszont ez forgatá ki, még pedig épen a prsedestinatio kérdésében úgy, hogy Kazinczy, lelke nyugalmát vesztve, haza sietett, és szobájába zárkózva sírva kéré istent, ne engedné őt szent Pál tanítási tól elvetemedni. „Ah nem hallgattatok meg a kérés — kiált fel maga Önéletrajzában 3r>) — addig dolgozám vallásom
apologiáját, nem hogy a plébánosnak mutassam, nem hogy sajtó alá menjen, hanem hogy számot adhassak magamnak arról a mit hiszek és hinnem parancsoltatik, míg haragom ban tűzbe vetém apologiámat, mely Patakról hozott hitemet nem megerősítette, hanem egészen semmivé tette. Szaladtam
— folytatja — Szentgyörgyihez, elpanaszlám bajomat; a tiszteletes és bölcs ember mosolygott magában, de komoly ságát elővévén, intett, hogy kételkedjem minden felől, még a legszentebb felől is ; abban az esztendőben vagyok, a mi dőn azt tehetem már ; de ne soha, soha, az istennek és az igaznak tartozott forró tisztelet nélkül. Ha azt teszem, bizo nyosan odajutok, a hova eljutnom kell". Kiírtam az egész helyet, mert történetét foglalja magában azon fordulatnak, mely magát Kazinczy vallásos meggyőződésében érvényesí tette, vagy inkább azon krisisnek, miből azon vallásos meg győződése fejlett ki, hogy a legfőbb jó, igaz és szépnek benső egyesulése adja az isteninek fogalmát, melynek keresése és korlátolt erőinkhez képesti valósítása az erkölcsi törvény fő s mindent átölelő követelménye. E meggyőződés adta vissza kedélye nyugalmát, ez lön alapja azon szeretet, tűrelem s nemes alaknak, mely érzése, tettei és műveiben egyformán nyilatkozott, s azokat, mint megannyi példányait a humani tásnak, oly mívelő és nevelő örökségűl hagyta reánk. Fon tos lön rá nézve a kassai tartózkodás az által is, mert itt már sűrűbben nyílt alkalma a német irodalommal megis merkedni. Itt szerezheté meg könyvkötőjénél Hagedorn, Bürger költői munkáikat, Gleim és Jacobi levelezésöket, itt valahára Gressnert, s írt idylleket, prózában és versben, hol rímekben, hol mértékre véve, elkezdé fordítani az Első Ha jóst, a kisebb Idylleket, s Wieland Diogeneséfr; de tanács adót, vezért kimívelése, dolgozgatásai körűl nem lelt. Szon-tagh Sámuel a kassai evangelikusok német papjának minden
e
V^Gi' -tstfy&r
(j^ ö l$1Q^*~^'^ —•'•.'h- .13 o4<• | fS^'—fi.
a>
§ 0
segedelme csak a szokatlan szók és szólások magyarázatára, nem e művek költői értelmezésére is, terjedt ki. Eljára Ba-rótihoz is, ama kcgyeletes tartózkodással, mely az ífjuságot annyira ékesíti, de az nem bírván a természet azon aján dékával hogy, nyájassága dacára, valakit első meglátásával bizodalomra bátorítson, szorosban vele még most össze nem tuda simúlni37). Annál inkább táplálá tüzét Ráth Mátyásnak ez évben megindult első magyar hírlapja, kinek birálatai a nyelvvel bánást illető némely kérdésekre is tevék figyel messé ; majd Váradon fordúlván meg gróf Brunszvik Antal főispán! beiktattatásán, Szilágyi Sámuel superintendens által Révai egy költeményének szépségeit tanulta ismerni, kit, mint akkor az ottani normális iskolában rajztanárt, azonnal felkeresvén, nála mint Baróti követője s a verselés új nemé nek gyakorlója, meleg fogadtatást lelt, s lánglelke által el töltve, tőle tisztelet és szeretet érzéseivel jött el.
Jelentékeny vala tehát ez év Kazinczyra irodalmi ös-meretei bővülése s dolgozási gyakorlásainál fogva; de édes is a Rozgonyi Erzsi szerelme által. Nem levén erről más tudomásom, mint a melyet Kazinczy emlékiratának egyetlen (eddig még nem ismert) példányából merítek, abárhosszab-bacska helyet egészen írom ki, s ezt annál inkább, mert a képeiben jelentes elbeszéllésből a psychológ olvasó azt is ki fogja érzeni, mit az elbcszéllő nem mond el világosan, t. i.
mi hozta meg e lángoló s indulatos szerelemnek a véget, bár szeretete e leány iránt nem szűnt meg soha. „Kevés napok múlva azután hogy kassai lakossá levék — így ír ő maga
— minden cél, minden eszmélet nélkül házunknak folyosó ján jártam fel s alá, s a mint egyszer ennek végéhez értem,
általpillanték a szomszédba. Egy igen fiatal, Grátia-növésu, igen szép arcú leányt láték a maga folyosóján anyja mellett munkátlanúl könyökleni, s nézni mint csepeg az eső. Meg
rezzentem a látásra, s minden szó nélkül meghajtóm neki fejemet. Ok viszonzák a néma köszöntést, s azon zavarral, melylyel szomszédunkban egy nem-ismértet pillantunk meg, s anyja s leánya eltűntek. Visszafutottam szugolyámba ma gam is, örvendvén hogy senki meg nem látott. Sok he tek múltak el, míg ott ismét láthaték valakit; de végre meghallána az anyácska szavát, beszédbe eredék vele, en-gedelmet kértem az általmenetelrc , s ő azt nekem nem cllenzé."
„A leány nem él, s ötet sokan ismerték, s így nevét szabad megneveznem, mert azt tisztelve nevezhetem : Roz-gonyi Erzsi. Égtem, lángoltam érte, s ő nem ellenzé hogy szeressem, őneki tetszett hogy szeretém ; oly boldogok va-lánk mindketten midőn mellette ülék, midőn azt a vékony, négy ujjaimmal általfoghatott, hajlékony derekat körül-ölel-tem, mikor szám ahoz a barack-orcához érhetett! de az ő lelke tiszta vala mint az ég, melynek színét szemeiben viselte.
Ügy néze mint barátját, mint testvérét, s józanon maradt el-szédíthetö szédelgéseim mellett. Midőn Goethének Egmontját legelébb olvasám, egészen felleltem őt a szeretetre méltó Klárikában, egészen magam előtt látóm ezt a csendes éltet élő, ártatlan, jó teremtést, noha én sem oly boldog, sem oly nagy mint Egmont nem voltam, s Erzsi nem volt az én Klári-kám,sem a másé, s sem ekkor nem, sem később. — De miért nem vagy te is férjfi, kedves leány, miért nem vagyok leány én is, mondám neki kilenc esztendő múlva azután, hogy ismeretségem kezdődött, s szívem már feledte régibb gyúlon-gásait, s más lángokat ismert : hogy járhatnánk együtt mint egymást becsülő barátok, mint egymást becsülő barátnék, itt e cifra világ szemléltére ! — A világ eránta igazságos vala ; ő falukon és a városban, asszonyoktól és férjfiaktól, ífjaktól és leányoktól becsültetett, szerettetett. A kik őt közelebbről
—**
ismerték, a kik tudják hogy barátsága erántam holtáig tar tott, s csökkenést soha nem szenvede, érzeni fogják, hogy én az ő nevét kevélykedve említem, mert kevélykedve em líthetem"38).
Még két ízben fogunk e hű leánynyal találkozni.
El vala végezve, hogy Kazinczy további törvénygya korlatra az eperjesi kerületi táblához vitessék, s octóber 18-dikán búcsút veve Kassától.
A e
^