• Nem Talált Eredményt

MÁRTÍR KATOLIKUS KÉPVISELŐK EMLÉKTÁBLÁJA 272 BENCZE GYÖRGY

az NKVD és a SZMERS által meghurcolt tragikus sorsú kárpátaljai

MÁRTÍR KATOLIKUS KÉPVISELŐK EMLÉKTÁBLÁJA 272 BENCZE GYÖRGY

(1885.III.2.–1946?)

magyar országgyűlési és tartománygyűlési képviselő, a Felvidéki járás miniszteri megbízottja,

országos, helyi szövetkezetek, kulturális és egyházi egyesületek vezetőségi tagja.

A római és görögkatolikus egyházak elkötelezett támogatóját XI. Piusz pápa 1924-ben Nagy Szent Gergely-renddel tüntette ki.

Minden fenyegetés ellenére nyílt híve maradt a ruszin-magyar sorsközösségnek, kitar-tott magyar érzelmei mellett, emiatt a csehek fi ával, Bence Ernővel együtt 1938.október

27.–1939.március 15. között

a rahói koncentrációs táborban tartották, ott megkínozták.

A front közeledtének hírére nem követte a magyar országgyűlést Sopronba, szülőföldjén maradt, ahol 1945-ben koholt vádak alapján képviselőtársaival

együtt a szovjetek letartóztatták és az ungvári börtönbe vetették.

Az 1946. május 4–25. között zajló Bródy András és társai kirakatperében 10 évi kényszermunkára ítélték, Szibéria egyik GULAG-táborában halt meg.

Társai közül Bródy Andrást, Demkó Mihályt, Kricsfalussy-Hrabár Endrét kivégezték, Ortutay Jenő g. k. kanonok, Riskó Béla, Spák Iván273, Zsegora Ödön lágerben haltak meg.

A 70 évvel ezelőtt törvénytelenül elítélteket 1991-ben rehabilitálták.

A katolikus mártírok emlékét szívünkben örökké megőrizzük!

Állíttatta:

unokája, ifj . Bencze Ernő és családja, a Tiszabökényi Római Katolikus Egyházközség

2016. március 2.

272 Az Emléktáblát 2016.április 24-én avatták fel Tiszabökényben az Árpád-házi Szt. Erzsébet római katolikus templom falán. A táblára az alábbi szöveg került felvésésre.

273 Később derült ki, hogy Spák Iván szerencsésen megúszta a GULÁG-rabságot, Budapesten telepedett le, 1980-ban elhunyt.

Bencze György és képviselőtársainak emléktábláját (a főbejárat baloldalán) 2016.április 24-én avatták fel Tiszabökényben az Árpád-házi Szt. Erzsébet római katolikus templom falán.

A táblára a közölt szöveg került felvésésre. Dupka György felvétele.

BENDA KÁLMÁN

(1883.02.5.-1945.), vízügyi mérnök, a Bereg Vármegyei Vízszabályozó és az Árvízmentesítő Társulat főmérnöke, majd igazgatója Bereg megye közigaz-gatási és törvényhatósági bizottságának tagja, a Magyar Országgyűlés felső-házának tagja.

Ő kezdeményezte még a 30-as években a Vérke szabályozását, és az ő irá-nyítása alatt készült el a várost kettészelő, fehér terméskővel kikövezett folyó-meder. Középiskolai tanulmányait a beregszászi reáliskolában kezdte, majd a negyedik osztály után a sárospataki református kollégiumban folytatta.

Mérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. A cseh uralom éveiben elnöke volt a Podkarpatszka Ruszin-Magyar Kultúregyesületnek, a Beregmegyei Kaszinónak, részt vett a Csehszlovákiában működő Egyesült Magyar Párt munkájában, a Tiszaháti Magyar Fogyasztási Szövetkezet, a Ti-szaháti Magyar Bank, a Magyar Internátus Egyesület megszervezésében.1939-ben beválasztották Bereg vármegye közigazgatási és törvényhatósági bizottsá-gába, a megye negyedmagával az Országgyűlés felsőházába delegálta.

A beregszászi tisztogatás első áldozta, 62 éves korában 1944 novemberé-ben tartóztatták le. A szovjet 8. Légi hadsereg háromtagú rögtönítélő hadbí-rósága koholt vádak alapján halálra ítélte.1945. január 25-én (mások szerint 1944.október 28-án)kivégezték Ungváron. Beregszászi házát elkobozták, családja pedig kénytelen volt elhagyni szülővárosát. A koncepciós perek áldo-zatát 1991-ben rehabilitálták.

A beregszászi Vérke-parti öregdiákok emléktáblát avattak Benda Kálmán tiszteletére szülőháza falán a Sevcsenko utcában.

Forrás: Csanádi György: Sorsfordító évek sodrásában. Fejezetek beregvidék történelmi múltjából. PoliPrint, Ungvár, 2004., 165. p.

Az emléktáblán a következő szöveg olvasható magyar nyelven:

E házban született 1883. február 5-én

Benda Kálmán

Főmérnök, az Ármentesítő Társulat Igazgatója és innen hurcolták

1944. október 28-án ismeretlen helyre.

Állíttatta: A KMKSZ nyugdíjasok szervezete a Vérke-parti öregdiákok

BRÓDY ANDRÁS

(csehül: Andrej Bródy, ruszinul, cirill betűkkel: Андрей Броды, ukránul:

Андрій Бродій; Beregkövesd, 1895. július 2. – Ungvár, 1946. december 7.) újságíró, ruszin politikus, magyar kormánybiztos, a magyar országgyűlés képviselője. A koncepciós perek áldozata. 1938. október 11–26. között Ru-szinföld (Podkarpatská Rus) első miniszterelnöke.

Középiskoláit Ungváron végezte, majd Nagybocskóban lett tanító. Az első világháborúban besorozták, a 12. honvéd gyalogezred kötelékében har-colt a fronton, hadnagyi rendfokozattal szerelt le. A fronton tanúsított bátor viselkedése miatt több kitüntetést is kapott.

A háború után Budapesten ( a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán) elvégezte a jogot, ekkortól kezdett újságírással is foglalkozni. Később Munkácsra költözve a Kárpáti Futár című magyar nyelvű politikai napilap szerkesztője lett. 1924-től a Ruszkij Visztnik (Русскій BЂстникъ) című ru-szin hetilapot, az Autonóm Földműves Szövetség lapját kezdte el szerkesz-teni. Iván Kurtyák elnöksége alatt a párt főtitkára lett. 1933-ban a prágai nemzetgyűlés képviselője lett. Mandátuma idején harcot indított Kárpátalja függetlenségének kivívásáért, támogatta a Németországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal való viszony rendezését.

1938-ban a müncheni egyezmény után megválasztották Kárpátalja első miniszterelnökévé. A terület ekkor még autonóm tartományként működött Csehszlovákián belül, a Sirovy-kormányban pedig kinevezték a ruszin-ügyek miniszterévé. Részt vett a komáromi tárgyalásokon, majd miután ez megfe-neklett, támogatta a magyar-szlovák viszony népszavazás útján történő ren-dezését. Ezért még aznap letartóztatták és Pankrácon tartották fogva, amíg a nemzetközi nyomás hatására 1939. február 11-én kénytelenek voltak szabad-lábra helyezni. Márciusban hazatért az ekkor már újra magyar fennhatóság alatt álló Ungvárra és képviselő lett a magyar országgyűlésben.

A háború után, 1945. november 25-én a szovjet NKVD letartóztatta.

Első kihallgatása december 5-én, a vádemelés előtti utolsó kihallgatása 1945. január 16-án zajlott. Csak 1945. június 12-én emeltek vádat elle-ne, miután Kárpátalja hovatartozásáról a szovjet-csehszlovák szerződést Moszkvában aláírták. Nincs kizárva, hogy ügyét a szovjet szakszolgálatok korábban a Moszkvában raboskodó Volosinéval együtt a Csehszlovákiával folytatott tárgyalások során akarták felhasználni. Az újraegyesítést követő-en azonban mindkettőjük személye feleslegessé vát. Bródy ellkövető-en 1945 ok-tóberében újabb vádemelés történt, majd Kijevben is újabb kihallgatások sorozata következett. Az Ungváron működő népbíróság – megrendezett ki-rakatperben – 1946. május 26-án „kollaboráció” (a Horthy-rendszerrel való együttműködés) vádjával az USZSZK BTK-ja 54. §-nak 4., 6., 13., 11. és 10. cikkelyei alapján ítélte el golyó általi halálra és teljes vagyonelkobzásra.

1946. december 7-én kivégezték. Sírja ismeretlen helyen az ungvári Kapos utcai temetőben.

A kárpátaljai képviselők nagy részét az ungvári Uránia Moziban (ma:

Tiszti Kaszinó) nyilvános tárgyaláson ítélték el. Bródy András családi villá-jában jelenleg az ungvári Hungarológiai Központ működik. Róla nevezték el a Bródy András Ruszin–Magyar Művelődési Központot (2002. dec. 27-én).

Görögkatolikus családból származott. Felesége nyelvtanár volt Ungvárott.

Fia: ifj . Bródy András, festőművész.

ifj . Bródy András édesapja ügyében 1988 őszén rehabilitációs kérelmet nyújtott be Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságához, ahonnan ké-relmét Kijevbe, majd Ungvárra továbbították. 1989. december 22-én az Ung-vári Területi Ügyészség írásban közölte vele: úgy tekintik, hogy apja koncep-ciós per áldozata lett, az ő szavaikkal: „indokolatlanul büntetett személynek”

nyilvánították. A Bródyt és társait érintő büntetés jogtalanságát csak később mondták ki. 1991. december 27-én a Kárpátaljai Megyei Ügyészség N-1135-89 szám alatt arról értesítette ifj . Bródy Andrást, hogy apját rehabilitálták, elítélését koncepciós pernek minősítették.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944.; Tóth István: A reálpolitikus ha-lála. Rubicon, 1990/5.; Skultéti Csaba: Akinek a ruszin autonómia volt az álma. Beszélgetés ifj . Bródy Andrással apjáról. Hitel, 1990., 13. sz. H 1995/a.

Forrás: Szerhij Fedaka: Andrij Brovgyij. In: Karpatszka Ukraina.

Dokumenti i matyerjali. Hronyika Pogyij. Perszonaliji. (Dokumentek és iratanyagok. Események krónikája. Személyiségek (Két kötetben). 2. kötet.

Összeállította: Szergij Fedaka. A szerkesztőbizottság elnöke: I. I. Kacsur.

Helyettes vezetője: O. M. Korszun. Tagjai: M. M. Vehes. O. D. Havros, M.V. Delehan, V. I. Dmitruk, O. D. Dovhanics, V. K. Drohalycsuk, I. J.

Korsinszkij, J. V. Mojs, M. V. Olasin, O. M. Pahirja, Sz. D. Fedaka. Szerkesz-tő: D. M. Fedaka. Uzsgorod, Vidavnictva Zakarpattye, 2010. , 161-168.old.

A ruszin őslakos mozgalom képviselői által terjesztett plakát másolata.

(Dupka György archívuma)

A saint-germaini szerződés Kárpátalja és a Csehszlovák Köztársaság viszonyáról. A szerződés II. fejezetének 10. cikke kimondja: „Csehszlovákia kötelezi magát, hogy a Kárpátoktól délre lakó rutének területét a Szövetséges és Társult Főhatalmak által megállapított határok között

a Csehszlovák Államon belül olyan autonóm egység alakjában fogja megszervezni, amely a Csehszlovák Állam egységével összeegyeztethető legszélesebb körű önkormányzattal lesz

felruházva.” . (Dupka György archívuma)

Kárpátalja Csehszlovákia részeként, 1920-1938.Forrás: (Dupka György archívuma)

1945. június 29. Moszkvában aláírták a Kárpátalja Szovjetuniónak való átadásáról szóló csehszlovák-szovjet szerződést, amelynek értelmében Kárpátalja a Szovjetunió, azon belül Ukrajna területévé válik.

(Dupka György archívuma)

1946. január 22. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége által hozott rendelet Kárpátontúli Ukrajnát Kárpátontúli

terület-té (oblaszty) szervezte át Ungvár központtal.

(Dupka György archívuma)

A kormányzósági palotát, illetve az ungvári „Országházat” a csehek 1933-1936-ban építették fel Ungváron, amely a mai napig a kárpátaljai adminisztrációnak ad otthont.

(Forrás: Horváth Lajos: Kárpátalja képviselete a magyar országgyűlésben 1938-1945., 189.old.)

Bródy András miniszterelnök, Kárpátaljai meghívott képviselő, 1939-1944.

(Forrás: Országgyűlési Almanach. 1939-1944., 141.old.)

Bródy András miniszterelnök (Dupka György archívuma)

Bródy András csaádja körében, Ungváron a Bródy villában. (Dupka György archívuma)

Az elkobzott Bródy-villa Ungváron. A Szovjet Hungarológiai Intézet Bródy András egykori villájában nyert elhelyezést, amelynek teljes felújítása a Magyar Népköztársaság Művelődési és Oktatási Minisztériuma támogatásával valósult meg. Az intézet felavatására

1989. november 10-én került sor. (Dupka György archívuma)

A Szovjet Hungarológiai Központ nevét a rendszerváltás után az UNE Hungarológiai Intézet névre változtatták. Az épület felavatásánál jelen volt a Bródy család képviselője, ifj . Bródy

András is. Ma: az UNE magyar karához rendelt intézményként működik itt.

(Forrás: http://prozahid.com/content-28629.html)

A Bródi-villa medencéje, több mint 70 éve nincs használatban. Cikk a Bródy-villa és tulajdo-nosa: az NKVD által kivégeztetett Bródy András (1895-1946) magyar országgyűlési képviselő

(1938. október 11–26. között Ruszinföld /Podkarpatská Rus/ első miniszterelnöke) és kisem-mizett családja szívszorító történetéről, amelyben megszólaltatják a Budapesten élő fi át, ifj . Bródy Andrást is. Megjegyzendő a Szolyvai Emlékparkbizottsággal együtt kezdeményeztük a 13 mártír kárpátaljai magyar országgyűlési képviselő emlékszobrának felállítását Ungváron – amelynek alkotója Beleny Mihail ruszin öntudatú kiváló szobrász –, felavatására 2016 novem-berében került sor. A magyar kormány által létrehozott GULAG Emlékbizottság támogatásá-val létesülő emlékművön cirill és magyar betűkkel vésettük fel Bródy és képviselőtársainak nevét

megtorlásuknak 70 évfordulója emlékére. (Forrás: http://prozahid.com/content-28629.html)

Bródy András emlékest Budapesten a Magyarok Házában a Fővárosi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat (FRNÖ) szervezésében (2016.december 11-12.). .

(Forrás: D.Gy. magánarchívuma)

Ifj . Bródy András festőművész, 2016. (Forrás: D.Gy. magánarchívuma)