Judkovics: Ön arról a memorandumról beszélt, amelyet át kellett adnia Horthynak. Ön átadta ezt?
Bródy: A memorandum eredetijét személyesen adtam át Horthy kor-mányzó hivatala vezetőjének.
Judkovics: Megkapta-e Horthy ezt a memorandumot?
Bródy: Igen.
Judkovics: Ezzel kapcsolatban Horthy milyen intézkedéseket foganatosí-tott?
Bródy: Horthy felszólalt a rádióban, és a Szovjetunióhoz fordult békét kérve.
Judkovics: Kinek adta át a másolatot?
Bródy: Csékánnak, hogy átadhassa a partizánoknak.
Judkovics: Miért a partizánoknak?
Bródy: Hogy a partizánok értesíthessék a szovjet kormányt, hogy az tud-ja, milyen tevékenységet folytatunk.
Judkovics: Csékán a másolatot átadta a partizánoknak?
Bródy: Először azt mondta, hogy átadta, de később kiderült, hogy nem.
is felkeresték. „A tábornok irodájában az idős asszony térdenállva kért kegyelmet gyermekei számára. A vezérkari főnök felemelte az öregasszonyt és azt mondta neki, hogy a magyar haza igazságosan ítél, és Horthy kormányzó parancsa értelmében mindenkinek megkegyelmezni nem lehet.”
A. V. Tkanko parancsnokkal az élen 1944. július 7-11. között Munkács és Szolyva térségében ejtőernyős szovjet partizánok értek földet, akik csoportot hoztak létre. Tkanko alezredes egysége kezdetben Munkács, Szolyva és Béreznek településen működött. Ezek tevékenységébe kapcsolódott be Pogány honvédszázados, aki a munkácsi helyőrségben szolgált.
Fennmaradtak Tkanko partizánparancsnok kódolt jelentései a Központhoz, amelyek leghitelesebb forrásai Bródy partizánkapcsolatainak. A bíróság, amely halálra ítélte, nem használta fel ezeket a jelentéseket. Valószínűleg azért, mert Bródy és társai ítélete nem lehetett kétséges, azaz halál.
Tkanko jelentései: „Tárgyalásokat folytatok Bródyval, beleegyezett, hogy támogat minket pénzzel. 24.09.44.”
„Bródynak lehetősége van fegyvereket szerezni, a tárgyalásokat a személyi titkárával folytatjuk. A fegyverekre szükségünk van, mint a levegőre. 26.09.44.” „Bródy személyi titkárával, a Kárpátalja Hangja c. lap felelős szerkesztőjével folytatott találkozó alátámasztotta, hogy segíteni fog minket és megpróbálja beszervezni Bródyt is. 28.09.44.” „28.
szeptember, beszéltem Bródy személyes titkárával, utoljára szólítottam fel, hogy szerezzen fegyvereket.”
A 7977. sz. rádióüzenetben a Központ az alábbiakat kérdezte: »Milyen pozíciót képvisel Bródy. A vele folytatott tárgyalásokat óvatosan kezeljék.« A másik rádióüzenet afelől érdeklődött, hogy »Milyen eredményekkel zárultak a tárgyalások Bródyval.« Sajnos a levéltárban nem maradtak fenn Tkanko válaszai a Központnak a Bródyval folytatott tárgyalások eredményeiről, amelyek talán tisztázhattak volna néhány kérdést... Egy dolog biztos, a Központ érdekelt volt a Bródyval való együttműködésben, de nem bízott meg benne, s a későbbiek során hajlandó volt ejteni, mint
„árulót”.
Nyikolaj Szirkó, a Pataki-partizáncsoport tagja, akit ugyancsak halálra ítéltek, de mégsem végeztek ki, 1945-ben igyekezett bizonyítani Bródy és Fenczik kapcsolatait a partizánokkal. Fenczik István letartóztatása után Mihail Szirkóra hivatkozott és másokra, akikkel kapcsolatban állt. Még 1945-ben Nyikolaj Szirkó Munkácson találkozott Pogánnyal, a volt magyar századossal, aki akkor Szernyén dolgozott. Pogány is azon a véleményen volt, hogy bizonyos fokig Bródy is együttműködött Tkanko alezredessel, aki megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Judkovics: Amikor Ön a partizánosztag parancsnokával tárgyalt, az meg-bízta Önt, hogy tartsa vissza a hivatalnokok evakuálását. Hogyan teljesítette Ön ezt a feladatot?
Bródy: Azt mondtam, hogy van egy rendelet, amely elrendeli, hogy a hi-vatalnokok a helyükön maradjanak.
Judkovics: Személy szerint kinek mondta ezt?
Bródy: Dragulának Munkácson, valamint Csékánnak és Keresnek.
Judkovics: Még milyen feladatokkal bízta meg Önt a partizánok parancs-noka?
Bródy: Hogy munkásaink, amikor kivonulnak a magyar csapatok, ne en-gedjék meg a gyárak leszerelését.
Judkovics: Ön elvégezte ezt a feladatot?
Bródy: Igen, mindent igyekeztem megtenni, annak érdekében, hogy a gyárak épen maradjanak.
Judkovics: Hogyan történt meg, hogy az elektromos üzemet felrobbantották?
Bródy: Nem volt felrobbantva, csak az egyik részlege sérült meg. Elértem a kormányzói biztosnál, hogy ne bántsák ezt a gyárat.
Judkovics: Más feladatok?
Bródy: Hogy kezdjük meg a mozgalmat a partizánok megsegítésére.
Judkovics: És miben nyilvánult meg ez a segítség?
Bródy: Hrabárral elküldtünk egy autó ruhaneműt a partizánoknak, s ezen kívül a Vörös Kereszt megsegítése örvén élelmiszereket és ruhát gyűjtöt-tünk a partizánoknak.
Elnök: Mikor fejtették ki Önök ezt a nagy munkát?
Bródy: Ez októberben történt.
Elnök: Pontosabban?
Bródy: Október első napjaiban.
Judkovics: Egy valami nem világos még számomra! Milyen segítséget nyúj-tottak Önök a letartóztatott partizánoknak, illetve a koncentrációs táborokba zártaknak?
Bródy: Amikor hozzám segítségért fordultak, mindig segítettem. Példá-ul, amikor Szmuzsanyint letartóztatták, sikerült kiszabadítanom. Elértem, hogy dr. Salamont felvegyék ügyvédnek.
Judkovics: Kinek a javaslatára bérelte Ön a Lam nyomdát?
Bródy: 1941-ben a zsidóknak nem adtak ki engedélyt vállalatok üzemel-tetésére, ezért a tulajdonos hozzám fordult, hogy béreljem ki a nyomdát. Ezt én megtettem és fi zettem a szükséges összegeket a tulajdonosoknak.
Elnök: Bródy vádlott! A bíróság az Ön vallomásában nyomát sem találja a beismerésnek. Pedig Ön most felelősséggel tartozik azon népnek, amely ellen bűntettet követett el, s nemhogy megbánná bűneit, még nem is akar igaz vallo-mást tenni a bíróságnak. Ön kijelentette, hogy 1938 októberében, mint politi-kus előre látta, hogy a csehszlovák állam széthullásának küszöbén áll. Hogyan történt meg az, hogy ön, mint csehszlovák hazafi nem mozgósította pártját, hogy küzdjön Csehszlovákia érdekeiért, hanem ellenkezőleg, átállt a fasiszta Magyarország táborába?
Bródy: Pártunk abban az időben nem volt olyan helyzetben, hogy meg-mentse Csehszlovákiát, s mivel láttuk a helyzet kilátástalanságát, nem tud-tunk semmit sem tenni.
Elnök: Ön kitért a kérdés elől. Azt kérdezem, hogy miért nem követte a demokratikus államokat, hanem a fasiszta Magyarországot támogatta?
Bródy: Előttünk csak egy lehetőség állt, megmenteni a népet, mert az ellenállás csak felesleges áldozatokkal járt volna.
Elnök: Ön tagadja, hogy pártja fasiszta orientációjú lett volna, akkor ho-gyan magyarázza, hogy az Önök lapjai tömve voltak fasiszta demagógiával.
Ön az Orosz Szó és Orosz Igazság című lapokban dicsérte a fasiszta rendszert, a hadsereget. Ezt hogyan értékeli?
Bródy: Az Orosz Szó szerkesztője Kercsa volt, ő erről többet tud.
Elnök: Az újság kiadója Ön volt?
Bródy: A cikkekért a szerkesztő tartozik felelősséggel, nem pedig a kiadó.
Elnök: Úgyszintén az Orosz Igazságban dicsőítették a német hadsereget és vezéreit. Önök az orosz népet fasiszta szellemben nevelték.
Bródy: Az Orosz Igazságban a Fenczik-féle pártot támadtuk, hogy hagy-jon fel a Szovjetunió elleni propagandával. Ez 1940-ben történt.
Ügyész: Ön azt mondta, hogy a memorandum eredményeként, amelyet ön Horthy kormányzóhoz küldött, Horthy kihirdette Magyarország teljes fegyver-letételét. Vannak azonban döntő események, hiszen Magyarország kapitulálása akkor történt meg, mikor a Vörös Hadsereg a Kárpátokban és Budapest alatt volt, s Horthy ekkor akarta megmenteni Magyarországot, de akkor már késő volt. Nem gondolja-e Ön, hogy Magyarország kapitulálása elsősorban a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulásának köszönhető.
Bródy: Ilyen javaslatot egyetlen magyar sem mert tenni, s én elszántam magam erre, annak érdekében, hogy megmentsük a Szovjetunióhoz való csat-lakozásunk jogát, s Horthyhoz fordultam, s azt gondolom, hogy javaslatom hatással volt rá.
Ügyész: Miért nem javasolta ezt akkor Horthynak, amikor a Vörös Hadse-reg Sztálingrád alatt harcolt?
Bródy: Abban az időben ezt nem lehetett megtenni.
Ügyész: Ön megpróbálja megcáfolni azokat a bűntetteket, amelyeket a nép ellen követett el, egy olyan kijelentéssel, hogy az Önök pártja nem rendel-kezett erővel, vagy összehasonlítva a többivel gyenge volt, azonban akárhogy is tevékenykedett, hatása megmutatkozott az általános politikán. Talán Önök teljesen fi gyelmen kívül hagyták azokat az erőket, amelyekre az Önök pártja, politikája és az Ön személyes politikai tevékenysége épült, s amely semmiféle kapcsolatban nem állt az erkölccsel.
Bródy: Elnök polgártárs, kérem, védjen meg az ilyen kérdésektől. A pár-tunkat 60 ezer hazánkfi a támogatta, s mi azért harcoltunk, hogy javítsunk a sorsukon.
Elnök: De hová vezette Ön ezt a 60 ezret? Ön hallotta a Rendkívüli Bi-zottság tájékoztatását, így tudhatja, hová vezette őket, s mihez vezetett az ön politikája.
Bródy: Mint már mondottam, ezekért a bűnökért Magyarország kell hogy viselje a felelősséget. Pártunk közvetlenül nem vett részt bennük.
Ügyész: Befejezve az Ön kihallgatását, két fő momentumnál szeretnék megállni az Ön vallomásában. Ön azzal védte magát, hogy mintegy igyekezett megkönnyíteni a nép sorsát. Az egész idő alatt arra utalt, hogy nem volt ereje, hogy fellépjen a népellenes törvények ellen, melyeket a parlament fogadott el, s ugyanúgy a kormány drákói rendelkezései ellen sem. Ez az Ön védekezésének első motívuma. A továbbiakban azt állította, hogy felszólalásaival támogatva a kormányt, csak arra törekedett, hogy megszerezve ezen kormány bizalmát, segíthessen a rászorulókon, és segíthessen, ha erre megkérik. Ez a védekezésének második motívuma. Ezzel kapcsolatban kérem válaszoljon a következő kérdés-re! Nem azért nyújtott-e segítséget egyes egyéneknek, hogy ezzel is leplezze népe elárulását, s nem azért segített egyéneknek, mert 25 év alatt Ön két álarcot hordott, egyet a népnek, melynek bizonygatta, hogy milyen hazafi , egy másikat Budapestnek, mint áruló?
Bródy: Ilyen vádakra nem fogok válaszolni. Aláhúzom, ha az egyes em-bereknek nyújtott segítség árán meg akartam volna kapaszkodni a politikai élet hullámain, akkor nem utasítottam volna vissza a kormányzói biztosi fő-tanácsos állását.
Elnök: Ön azt mondta, hogy ez az állás nagyon alacsony önnek, ezért uta-sította vissza.
Bródy: Ami saját személyemet és anyagi helyzetemet illeti, elég lett volna.
Ami a politikát illeti, népemnek semmit sem tudtam volna elérni. Engem egyhangúlag miniszterelnökké választottak meg, s a nép előtt vállalt köteles-ségemet teljesítenem kellett.
Elnök: Ki választotta meg Önt: a nép, vagy a pártok képviselői, akik nem képviselték a népet.
Bródy: Akkor ők képviselték a népet, s nem voltak a támogatóim, éppen ellenkezőleg az ellenségeim voltak, ennek ellenére megválasztottak. Ezt érté-keltem, és kezdtem el a népet szolgálni.