Mária királyné Nagy-Kőrös királyi birtok felét, még előbb IÍÍ^ s -

vay palatínusnak adományozta, Ilfosvay Leusták pedig és annak felesége Anna, ezt 1390-ben eladta Dezső mesternek (Magistro Dezső). E szerint az I. Mária által 1390-ben Dezső részére adott

*) Az 1632. ta rto tt ref. egyház kerületi, püspöki választó gyűlésen lelkésze, Vác'zi János az 1652-kin Ujszászi István jelen van. (Dunáméi!, ref. egyh. kerü­

leti jegyzőkönyv, u. n. Simándiánum.)

24

adomány és birtokba iktatási levél csak a királyi jóváhagyásra vonatkoznék. (Nagy-Kőrös város zárt levéltárában a gr. Keglevics Gábor által kezdett arányosítási per, 45. 1. és k. 3. VI. cs. I. sz.)

Ki volt ez a Dezső mester, azután hogy ennek a Dezsőnek és llfysvay Leustáknak kik voltak örökösei, az az iratokból nem tűnik ld:*) de abból, hogy az adományozás és birtokba iktatás csak az itt fizetni szokott bizonyos földesúri adó vagy jövedelem szedhetésére szól, látható, hogy bár már nem közvetlen volt a kapcsolat, de N.-Kőrös akkor még mindig királyi birtok volt, és e viszonya ezzel az adománynyal se változott.

Szabó Károly és Szilágyi Sándor történészek, a Nagykőrösi krónika kiadói, ugyanazon kiadmányukban hivatkoznak Zsigmond királynak, I. Mária királyné férjének 1423-ban kelt védlevelére, melyet a szabadszállási és buzgánszállási kunoknak adott, a mely­

ben a király Il^svav György**) zólyomi főispánnak és Györkei Lőkös, László és János testvéreknek, valamint az általuk birt Körös helységben levő tisztjeiknek, ugyszinte Kecskemét város bíró­

jának, esküdteinek és lakosainak megparancsolja, hogy a Kőrös helység és Kecskemét város határán tanyáikra átjáró kunokat háborgatni, akadályozni, magukat vagy jószágaikat letartóztatni, azok vetéseit, kaszállóit lelegeltetni, összetöretni ne merészeljék, s azok felett illetéktelenül ne bíráskodjanak; hanem ha azok ellen valakinek valami keresete van, azt azoknak rendes bírái vagy kapitánjai előtt intézze.

*) Dezsőről azt mondja a szájhagyomány és rege, hogy midőn Róbert Károly király személyesen vezetett hadat Bazarád oláh vajda ellen, akkor az oláhok által egy mély völgybe szorittatván seregével, ott életveszélybe került.

Ebből Szécsv Dezső vitéz akkép mentette meg a királyt, hogy annak fegyver­

zetét és ruházatát öltvén fel, azzal magára vonta a figyelmet, és addig har- czolt vitézül a támadás ellen s feltartóztatta azt, mig az átöltözött király megmenekült. Maga a hős holtan maradt a csatatéren : de a király halála után jutalmazta tettét, s e hü feláldozásáért Nagy-Körös királyi birtok felét adományozta Szécsv Dezső vitéz családjának. A család pedig ennek emlékére elhagyván a Szécsv nevet, a helyett erről a Dezső vitézről egyszerüleg a Dezső család nevet vette fel. így jött a Dezső család még Róbert Károly adományá­

ból először Kőrös felének birtokába, melyhez azután Ili&svay Leustáktol a

másik felét is megvette. '

**) Tehát az Ilí^svay család még ekkor is birtokban volt, a mit az előző

*) jegyzet irányában jegyzek meg.

Ennek az okmánynak eredetije megvan Halas város —, az eredetiről vett másolata pedig Kecskemét város levéltárában. Ebből az utóbbiból közölte ezt egész terjedelemben Hornvik János, Kecs­

kemét város története oklevéltárral, czimü munkája 1860-ban meg­

jelent I. köt. 201—206. lapján. E nyomok után Pest megye Mono- graphiája III. köt. 233. 1. én is hivatkoztam arra.

Egy másik okmány ugyancsak Zsigmond királytól 1435-röl való. Ennek tartalma szerint Köröst akkor, mint királyi birtokot, több más jószágokkal együtt. Zsigmond, Özdögei Besenyő Miklós­

nak adta zálogba. (Fejér György Codex Dipl.X. dr. VII. köt. 653. lap.) Ezen okmányokból legelőször is az tűnik ki. hogy Kőrös abban az időben még falu volt, mert a második okmányban Kecs­

kemét — Oppidum mellett megkülönböztetve és összhangzólag Possessiónak, azaz falunak mondatik, hogy pedig királyi birtok volt, azt mind a három okmány igazolja: különösen igazolja ezt a harmadik, a melyben világosan és határozottan „possessio nostra“

czimmel van megjelelve; tekintve pedig, hogy már I. Mária ok­

mánya szerint nem birtoklásra, hanem csak bizonyos földesúri jövedelmek szedhetésére történik a beiktatás, továbbá hogy 1423 és 1435 közt csak 12 év van. azután hogy ez utóbbi okmányban a királyi birtok kifejezés is határozottan benne van, és ez az utóbbi:

tehát kétséget sem szenvedhet, hogy ámbár az 1423-dik évi okmány szerint Il^svay Györgynek és a Györkeveknek tisztjeik is emlittet- nek itt. Kőrös ezek kezén is épen úgy, mint később Özdögei Bes- senyö Miklós kezén, csak zálogbirtok volt, ami abban az időben gyakran megtörtént. Különösen I. Máriáról és Zsigmond király­

ról bizonyos, hogy a háborús viszonyok közt, gyakran megtörtént megszorítások alkalmával sok királyi birtokot és javadalmat zá­

logba adtak.

Ugv tartja a századokon át fenmaradt városi emlék is, hogy a város birtokos ura az ősidőkben egyenesen a király és királyné volt.

I. Mária és Zsigmond okmányai után azonban egész II. Lajos király idejéig 1526-ig eltűnik előlünk a nyomon kisérhető törté­

nelmi fonal.

8 9 §, A tö rö k u r a lo m id ő s z a k a^.

Mondva van már a 6 §-ban. hogy a város régi okmányai és iratai mindjárt a török világ kezdetén elvesztek s azok később se voltak visszaszerezhetők.

26

Ekkép hogy N.-Köros milyen állapotban volt 1541-ben. et török által történt elfoglaltatása alkalmával, különösen hogy zálo­

golás vagy eladományozás utján mikor, mikép és kiknek kezére- ker.ült, az okmányokkal nem igazolható. A török hódoltság 145- hosszú éve alatt pedig a királyi birtoklás czime és viszonya is egészen elenyészett.

1607. előttröl még a török levelek is elvesztek és csak az ezt követő időről vannak meg.

Ugyanazért e korra nézve főkép csak a 2 §-ban hivatolt Nagykőrösi krónikából és a Török-magyar kori emlékek okmány­

tárából menthetjük ismeretünket, pótolva a városi levéltár azon részével, a melyet az okmánytár még nyilvánosságra nem hozott.

Az okmánytár szerint Kőrös török császári birtoknak, a csá­

szári kamara jószágaihoz tartozó városnak (Khász) .mondatik (II, VIII IX, XIII stb. igen számos okmány).

Itt már az első okmányban, a mely 1593 okt. 16—26-rol keltr városnak van czimezve Kőrös, s bár többször fordul elő később is a falu nevezés, de e czim ezután állandóvá válik.

Arra nézve, hogy milyen népességű s mekkora határ területit lehetett ekkor, ismét nincs határozott a d a t: de alapos tájékozásul szolgálhatnak a következők:

Az okmánytár adatai szerint 1611-ben 85 régi, 6 uj, össze­

sen 91 háztol (III. okm.), 1612-ben 92 (VI. okm.), 1615-ben 100' (X. okm.) háztol fizette a város a török adót. Később a házszám feljebb, jelesen 1674-ben egész 154-ig felemelkedett (CCLVIIL okm.): de azután 1677-re ismét 130-ra leszállót! (CCCLXIX. okm.),.

á minél feljebb 1684-ig se ment, és 1686-ban a török uralom alól.

történt felszabaduláskor is valószinüleg ezen állott.

Valóban nem sok, ha ennyi házból állott volna akkor a vá­

ros. így egy családra 5 lelket számítva, még ha minden házra két családot vennénk, mikor legtöbb volt, akkor is alig lett volna több a lakos szám 1500-nál.

Azonban az igv kitett házszám nem a ténylegesen volt lakó házak mennyiségét jelenti: hanem csak a török részre fizetett fej­

adó és hadi szolgálati váltság kivetésének kulcsául szolgált, a mint hogy több helyen harács számnak is neveztetik, az egv-esv ka­

rácsra e czimen kivetett összeg 3— 8 frt közt változván. Szolgált az után ugyanez több másféle török adó kivetési kulcsául is, amint a magyar rendi adónál a porta vagy kapu szám ilyenül szolgálni szokott

Tehát a ház és a lakos szám minden esetre sokkal több volt, mint a mennyinek azt ez alapon a statistikai számítás mu­

tatná. De hogy mennyi volt a tényleges lakház és lakos szám,, arra nézve nem maradt reánk összeirási adat; ilyennek még a krónikának a 6 §-ban idézett az az adata se vehető, mely szerint 1552-ben 52 volt a megült telkek száma; és ez itt feltett kérdés­

ről csak több itt következő adat összevetéséből nyerhetünk tájé­

kozást.

Az sem derül ki sem a Krónikából, sem az okmánytárból, hogy a városnak akkori határa, mostani határának melyik részére terjedt, és holdszámban mennyi volt az. De kiderül az, hogy hozzá a tulajdonképeni saját határon kívül, még sok puszta tartozott, ,a melyeket a város községileg bírta haszonbérben, és soktol a haszonbért magyar és török uraknak egy ugyanazon időközre fizette. Ilyen *a város által huzamosan haszonbérlett puszták voltak az okmányok sze­

rint : Besnyő, Csév, Hártyán, Kakucs, Kara, Lajos, Pótharasztja, Vatya; — több-kevesebb ideig bérlettekül tűnnek fel: Mizse, Ko- csér, Tetétlen, Törtely, Ujszász, Örkény, Jenő, Alberti, Alpár, Ba­

bád, Boldogasszonyföld, Hernád, Inárcs* Irsa, Mike-Buda, Nyárs- Apát, Pakonv, Újfalu, Várkony, Vacs.

Mikép osztattak ki e községileg bérlett puszták a lakosság:

közt használatra, vagy mily módozattal használtattak azok, arról megint nincs részletes adat: de a bevételek közt fordulnak elő- egyes egyének által fizetett bérrészletek, azután oly adat is, a mely­

ből az derül ki, hogy egyes puszták községileg tett bérlete több­

egyesek nevére szólott. Ez fordul elő különösen Tetétlen, Pótha­

rasztja, Mike-Buda bérlete körül.

Hogy mily olcsó volt akkor, a kétfelé való fizetés mellett is a földhaszonbérlet, legyen elég erre csak néhány példa az okmánytárból..

XlV-ik okmány, 1626 : Töröknek adtunk Lajostól (puszta) 38 tallért, Karától 20 tall., Babádtul 11 tall., Hernádiul 8 frtot. — XIX. okm. 1631. magyar rendre Pétör Balázsnak Lajos és Kara földbérébe adtunk egy egyes fabort 65 frt, ismét töltetett bort 3 ft, Pótharasztjátol Sári Mártonnak fizettünk 21 frt, Vatyátul Kato­

nának vettünk egy csizmát 3 ft, ismét egy papucsot kapczástul 1 frt 70 dénár, más papucsot 1 ft 70 dr, Duus Mihály, Kakas Ger- gelylvel Szécsényben hogy Rádai Andráshoz Csü (Csév) végett fel­

mentek, föld béribe adtak 9 ft, vettünk egy vég abát (posztó) Ónadban az várkonyi föld bériben 3 ft. — LL Regestrum

reno-vatum. Anno 1644. Kakucstul, Hartvántul fizettünk Ibrahim csausz­

ának 50 írt, 2 dézsa túrót, 6 bárányt, 6 pint vajat, 6 sajtot, szap­

pant, Karátul Budán Csömbördsi Ibrahim agának 80 tallért. Lajos­

tól fizetött bíró uram Szolnokban az Vajdának 120 tallért. Magyar rendre Kakucstul Baranya Mátyásnak Gyarmatban fizettünk 11 frt 50 dr, Kakucstul Jónás Jánosnak is, hogy újonnan lettek urai, fizettünk 10 frt. — CCLIII. Anno 1669, 23 máj. Biró Szolnokban .lévén, Lajos puszta bérire Tatár agának fizetett 6272 tallért, ina­

sainak s deákjának 3 frt. — 25 okt. a Lajosi puszta bérire a Demeter napira fizettünk Szolnokban tatár agának 62 tall. dec. 17.

Budán csauzlár tihajának Kakucs és Hartvántul 20 tallér, febr. 20. Karai puszta bére 100 frt Szilimánnak, Pótharaszt pusztáé 25 tal­

lér. Magyar rendre Nemzetes Andrási Miklós urunknak Kraszna- horkára Kara és Lajos puszták bérire küldöttünk 64 tallért, 10 martii Hegedűs Jánostól is ezen puszták bérire küldöttünk nro 12 aranyat stb. stb.

A regestrumokon kívül, melyekben a mellék fizetések és ajándékok is fel vannak jegyezve, hasonló fizetésekről számos nyugta is van a levéltárban, a melyeket az okmánytár sorozato­

san közöl mind a magyar, mind a török részről. Ezeket össze­

vetve, és az ajándékokat is felszámítva, úgy derül ki, hogy egy

■olyan 5, 8, 10 ezer holdas pusztának, mint Kara, Koesér. Lajos, Pótharasztja, évi bére, magyar és török részre, ajándékkal együtt 30 150 tallér körül ment fel, minden a megbízott ügyességétől s különösen attól függvén, hogy mikép tudott a különböző egyének részére szükséglett ajándékokkal elbánni, melyek közt egv-egv tallér, gyöngyház nyelű kés, csizma, papucs s harisnya is nagvon szerepelt.

Arboz, Esed, Hangács, Fekete, Barátszilos, Homojtáj, Pálfája, Bántőse, Csókás, Nagyerdő, Csemő, Gógány, szóval azon részekre nézve, a melyek most, Besnvőn, Nyársapáton, Nvilason kiviül, a város körül összefüggő belső hatart képezik, az okmányok közt nem találok bérleti viszonyra vonatkozót. Ebből valószínű, hogy ez a közel 50,000 kát. holdnyi terület már akkor Nagy Kőrös város közvetlen határához tartozott. E szerint a török világ idejében a nagykőrösi lakosság használata alatt állott terület, a haszonbérlett területekkel együtt legalább is 100,000 holdra számítható.

Természetes, hogy e roppant területen terjedelmes mérték­

ben folyt a szántóvető gazdaság, a mire a népnek nemcsak saját élelmezésére volt szüksége, hanem a különféle megszálló török

tisztségek, hivatalok, a várbeli, beszállásolt és táborozó katonaság részére követelt és kivetett élelmi szállítmányok kiállíthatása is kényszerítette a népet erre. Ezen kivül nagy terjedelemben ment Kőrös szőlőiben a bortermelés is, a mit az okmánytárban a fogyasz­

tott és kiszolgáltatott borokrol foglalt kimutatások is igazolnak, a közönség részére a korcsmáltatás is városi hatósági kezelés alatt lévén. Azonban legnagyobb terjedelemben ment az állattenyésztés, és a saját és bérlett határ terület legnagyobb részét a barom legelő és baromélő föld foglalta el. Regestrumaink erre nézve már határozottabb adatokat foglalnak, mint egyéb számkimutatást igé­

nyelhető tárgyról, mert a marhaszámot összeírás alapján mutatják ki számos évről következő sorozatban:

1626-ban volt a marhaszám

-30

E kimutatáshoz szolgált összeírások oka az, mert a török részére a marha-állomány külön adó tárgyául szolgált, minden darab marhától az évek különbözősége szerint, évenként 5 15 dénár járván. Az a hiány még is van e kimutatásban, hogy nincs benne megmondva, hogy ez csak a szarvasmarhára vonatkozik-e, vagy mikép aránylanak a különböző állatnemek egymáshoz, ugyan­

azért ez is csak tájékoztatóul szolgál. Még is valószínű, hogy ez már nagy darabra összevont marha számra szól; mert a kimuta­

tásban több évben fél darab is fordul elő, ami összevonás nélkül, lehetetlen volna; mert az adó kivetés nem különböztet meg kisebh- nagyobb marhát, hanem egyforma; és mert ha juh, sertés s fiatal marha egyenként volna számítva, az összegnek sokkal többnek kellene len ni; a minthogy valószínűleg sokkal több is volt. Annyi, amennyi ki van mutatva, bizonyosan meg volt, mert e szám adó alap, melytől fizetni kellett. És ez a használat alatt volt nagy területhez képest nem is sok, figyelembe véve, hogy különösen a haszonbérlett területek legnagyobb részben legelőül, barom élőföldül szolgáltak.

Egyéb adatokból kifejtve, legnagyobb terjedelműnek mutat­

kozik a szarvasmarhatenyésztés. Nemcsak közpásztorlás volt, ha­

nem sok egyes gazdának is volt önálló gulyája. A jegyzőkönyvek­

ben foglalt összeirási, azután panaszos, s más eseteknél is sok bizonyíték van e rre : de különösen sok fordul elő a bírságolási jegyzékekben, mikor egyes gazdák gulyásai és juhászai mezei kár­

tételekért birságoltatnak. A hadsereg s hatóságok részére kivetett sok vágó marha, a mi akkor pásztorma név alatt ment, szolgál­

tatása is a szarvas marhatenyésztés terjesztésének szükségére vall.

Az ajándékozások közt nagy szerepet vitt a fejős tehén. Sok ha­

talmas nagy urnák, magyar és török részen egyaránt, 10—20-ával ment ez sokszor borjastol. A szarvasmarha után a juhtenyésztés volt előtérben. Ez nem közös, hanem főkép egyes gazdák pásztó- roltatásában folyt. A városnak, mint testületnek, magának is volt saját juh nyája, külön fejős s külön meddő pásztorlásra osztva, melyben 1000 darab körül rendesen megvolt. Az ajándékozások közt a csikó, a mit akkor gyermek lónak hívtak, szintén igen gyakori, s palatínusnak, basának, egyébnek is sokszor tömegesen ment.

145 év alatt, a körülmények szerint nagyon sok változáson ment keresztül az, hogy a város magyar és török adóban évenként átlagosan mit szolgáltatott, és mennyi közterhet, mily módozattal

31

viselt. Ennek összegét pedig pénzben meghatározni annál kevésbbé is lehet, mert a szolgáltatmánvok egy igen nevezetes része term é­

nyekből, gabonából, lisztből, más élelmi czikkböl, vágó marhából, szemes és szálas takarmány, tüzelő fa, gyalog és igás munka stb.

szolgáltatásából állott, a melyhez még mindenütt az akkor nagyon divatozott és megvárt, sőt megkövetelt ajándékok, azután önkéntes elkobzások, és zsákmányolások is járultak.

A török rendes főadó — derék adó — kulcsa, a hosszú időn át változva 90— 154 házszám. Fentebb mondottam, hogy a kive­

tési egység egy házszám után, 3— 8 frt volt. A magyar fő adó kulcsa 22— 25 porta, máskép kapu közt változott; a kivetési egy­

ség pedig némely adó tárgynál egy-egy porta után 6-tol feljebb, néha 30 írtig is felment. E kulcs mindenik helyen nemcsak a fő adó, hanem minden egyéb oly terhek kiosztására is szolgált, a me­

lyek mértéke más különleges számtol nem függött, például, a marha létszám, az igásfogat szám, lélekszám stb.

Ha már a különféle közterhek mértékét egy átalános pénzösz- szegben kifejezni nem lehet, hogy mégis erről legalább egy tájékozó képet adjak, közlök röviden a regestrumokból egy ide vonatkozó kivonatot.

Regestrum renovátum 1663. Császári és fűre való adó. Adó az szökött embereken kívül 2146 frt 25 dr. Szökött s meghalt emberek adója, kikért sommát fizettünk 93 frt 20 dr. Marhaszám 4573, kaszá­

lás 101 frt 36 dr, ágypénz 23 frt 85 dr, fapénz 225 frt 78 dr, vajpénz 141 frt.

Az derék summát fizettük be Pesten nazur bég urunk ő nagy­

sága kezében in summa 1450 tallér. Nazur bég urunknak ajándék­

pénzt adtunk 200 t. Minden rendbeli udvari szolgáinak ajándék­

pénzt adtunk 150 t. Három holnapi ajándékpénzt az urnák adtunk 12 t. A szubasáknak tizenkét-két tallért adtunk, mely teszen 36 t.

Ezen szubasáknak 3 hónapi ajándékpénzt 6 t. Az hatónak is ad­

tunk 2 t. Juszop magyar deáknak is 2 t. A császár adója után minden harácsra fizettünk egyegy tallért, in summa 154 t.

Ajándékok juh 24 után. A budai fővezér Husszein basa vaja vétségéért (vételáráért) — költ el város pénze 154 ft. Ugyanakkor a százhúsz pénzes harácsfizetés lőtt 184 ft 80 dr.

Vajda ajándékának kifizetése 27 januárii. Nazur bég urunk ő ngnak adtunk ajándékot készpénzt 100 t., 12 rókabőrt, 12 sajtot, 12 pint vajat, 8 pár kést, gyöngyházast, egy télielv köz. kést, egy

32

farkas bőrt. Négy daru toll restal. Nazur bég urunk fiának 10 t., egvpár kést, egy rókát, stb.

Juh, bárány, bajrámajándék. Az juhok árából adtak a fő csausznak ajándékpénzt 6V2 t. — Az vezér elé menéskor hajta­

tott haza biró uram juhot 16, ismét hajtottak vezér számára 5 bárányt, Szolnokba 4 bárányt vittek el. Az summa beadásakor Budára hajtottak fel juhokat 65, ürüt 10, Budára az csillagos ve­

zér ebbe hajtottak bárányt 29, ürüt 6. Biró uram Budára mené­

sekor hajtott gazda öreg juhot 5, bárányt 3, Sz. Dömötör napkor Budára hajtottak 26, ismét 8, Budára bajrámajándékra vittenek 7 juhot.

Magyar pártra való költség. — Nógrád várához való két esz­

tendőbeli gratuitus labor pénzt fizettük be Pápai János szolgabi- ránk kezébe jó pénzül 65 ft. — Füleki vár épületire kellett fizet­

nünk Kohári István uram kezéhez 100 frt. Az élés kívánásáért füleki nemeseknek 50 t. — Az tiz forintos portapénzünket küldöt­

tük fel Rimaszombatba Fekete László uram kezéhez 220 frt. — Fülelvbe küldöttük ngos Kohári István főkapitány kívánságára az németek számára kenyér helyében 100 frt 14 dr.

1666—67. Az nógrádi árendapénzt (egyháztized) küldtük be Nógrádba váczi püspök ő nagysága vicariusa Istvánt! Bálint kezé­

ben in summa 2I6V2 t. 25 d. Mellette vittünk egy szép persiai szőnyeget. Ismét adtunk az vicariusnak ajándékba egy pár karma­

zsin csizmát.

Fülek : Német János által küldöttük meg a 8 frtos porta pénzt szolgabiró Pápai János uram kezéhez 176 frt. Jósa Istvánt és Lipcsei Mártont felküldvén Fülekbe a palatínus urunk számára való 6 pár vágó marhákkal, volt költsége 30 dr. Az négy forintos porta pénz felöl levelet küldvén egy kecskeméti embertől Pápai Jánoshoz adtunk 88 forintot stb.

Miután N.-Kőrös varos a töröktől védelmét fökép a salétrom- főzésért élvezte, érdekes lesz tudnunk a salétrom termelés mennyi­

ségét.

Ez a regestrumok szerint kezdetben nagyobb volt, a hatszá­

zas évek második felében csökkent; a török uralom utolsó évei­

ben ismét emelkedett kissé: de a volt magasságot még sem érte el. Azonban valami nagyon jelentékeny nem volt soha. 1643-ban érte el a legnagyobb magasságot, a mikor a város 2815 okka sa­

létromot szolgáltatott be Budára a török kincstárnak. 1645-bea

33

2280, 1642-ben 1930, 1646-ban 1570 volt a beszolgáltatott okka szám, mely 1679-re 365 okkára leszállott, 1681-re ismét 918 okkára emelkedvén. Egy okka az egész hosszú török uralom alatt egy aránt 12 dénárjával számíttatott be a török császári adóba.

2280, 1642-ben 1930, 1646-ban 1570 volt a beszolgáltatott okka szám, mely 1679-re 365 okkára leszállott, 1681-re ismét 918 okkára emelkedvén. Egy okka az egész hosszú török uralom alatt egy aránt 12 dénárjával számíttatott be a török császári adóba.

In document MONOGRAPHIÁJA NAGY-KŐRÖS (Pldal 45-107)