Lomblevelű erdők

Az egyik legismertebb és viszonylag korai, a klímaváltozással összefüggésbe hozható erdei kártétel a kocsánytalan tölgyek hervadásos pusztulásaként jelentkezett a 80-as években.

A tölgyesek mind ökonómiai mind ökológiai szempontból meghatározó jelentőségűek a magyar erdőgazdálkodás számára. Ezért az egészségi állapot, illetve az abban történő változások kiemelt figyelmet élveznek. A hervadásos tölgypusztulás következtében a kocsánytalan tölgy egészségügyi állapotának változásával a 80-as évek elejétől számos szerző foglalkozott (Igmándy et al. 1984, Igmándy 1985, Führer 1989, Csóka 1992, Vajna 1995, Standovár – Somogyi 1998, Csóka et al. 1999). A tölgyben érzékelt változás, kutatási adatokkal is alátámasztható (6-1. kép). A síkfőkúti cseres-tölgyes erdőállományokban végzett vizsgálatok megállapították, hogy a kocsánytalan tölgy levélnövekedése és asszimiláló lombfelülete nagyobb klimatikus érzékenységet mutat, mint a cseré. Száraz vegetációs időszakban a magasabb hőmérséklet levélnövekedést stimuláló hatása nem volt kimutatható.

A lombfakadáskor és a levélnövekedés idején fellépő vízhiánynak a fák egész évi növedéke szempontjából súlyos következménye van. A szervesanyag produkció mérséklődése mellett e fák gyengültségi állapotba kerülnek és a károsítókkal szemben fogékonyak lesznek (Mészáros et al. 2007).

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 41 6-1. kép: Pusztuló tölgyek Sárvár közelében²⁴

Führer – Járó (2000.) szerint a fő növekedési időszak (V-VII. hónap), valamint a kritikus hónapok (VII-VIII.) csapadékmennyisége meghatározó az állományok egészsége szempontjából. A kritikus hónapok és a fő növekedési időszak hőmérséklet és csapadék adataiból a Führer által használt (Führer – Jagodics 2007) erdészeti szárazsági mutató (FAI: Forest Aridity Index) értéke a bükkösök területén a legkisebb, gyertyános-tölgyes környéken közepes, míg a legmagasabb a cseres ökoszisztémákban. A bükk, és a gyertyán klímaérzékenységének megállapítása viszonylag egyszerűnek tűnik, mert e fafajok száraz klímájú állományaiban, a közelmúltban és jelenleg indult nagyobb mértékű megbetegedés.

A kocsánytalan tölgy esetében ennek meghatározása összetettebb, mert az elterjedési területének széles határsávjában tömeges pusztulás zajlott le már az 1980-as években.

A fentiekkel kapcsolatban elsősorban a kocsánytalan tölgy kapcsán merül fel a kérdés, hogy az egyes fafajok állományainak adott szintű károsodásáért pontosan milyen hosszúságú klímaperiódusokat tehető felelőssé, de fel kell ismernünk, hogy a kárláncolatok kialakulása mindenképpen összefüggésben van a klíma szárazabbá válásával. A két főfafajt összehasonlítva szembetűnő, hogy a bükk esetében egy-egy aszályos év is számottevő állapotromlást idéz elő (ez különösen Zalában volt megfigyelhető), a tölgynél ezzel szemben egy-egy aszályos év nem okoz jelentős pusztulást, két-három egymást követő erősen aszályos év hatása kell, és a hatások gyakran egy-két év eltolódással egy kárláncolaton keresztül jelentkeznek (Csóka et al. 2007)

A bükkösökben megszaporodott káresemények miatt, e faállományok egészségi állapotának változása az érdeklődés középpontjába került (Szontagh 1987, 1988, 1989, Leskó 1993,

24 Foto: Hunyadi Géza (2005)

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 42 Tóth et al. 1995, Barton 1997). A fafajok egészségi állapotával kapcsolatosan az Erdészeti

Tudományos Intézet (ERTI) Erdővédelmi Osztálya erdővédelmi monitoring vizsgálatokat folytat. Az európai egységesített erdőkár monitorozáshoz kapcsolódva a 4x4 km-es erdővédelmi hálózat rácspontjain 1988-tól egységes módszer alapján minden fafajra kiterjedő egészségi állapotfelmérés folyik (Szepesi-Solti 2001). A faegyedek egészségi állapotát alapvetően koronaritkulás, csúcsszáradás alapján határozzák meg, de figyelembe veszik a bükknél és a gyertyánnál esetenként tapasztalt lombszíneződést is. A bükkösök esetében 1995-ben illetve 2003-ban regisztráltak hirtelen fellépő, kifejezetten jelentős mértékű állapotromlást. 2003-ban a 2002-es értékhez képest az általuk használt egészségügyi differencia index mintegy 90%-kal nőtt. Megállapították, hogy a nagymérvű állapotromlás a súlyosan aszályos évek hatásának tudható be. A 2003-as év az utóbbi 75 év legaszályosabb éve volt Zala megyében is. A 90-es évek elején az aszályos periódus 3 évig tartott, a tíz évvel későbbi már 5 egymás utáni aszályos évet hozott.

Mérések alapján megállapítható, hogy a Dél-Dunántúl bükkösei reagálnak legérzékenyebben az egymást követő aszályos évekre. Akár egy-egy erősen csapadékhiányos év késleltetve romlást okoz az egészségi állapotukban. Az első kórképek szálas öreg állományokban jelentkeztek.

A nagytömegű fellépés elsősorban a nagykoronájú, nagy vízforgalmú faegyedeken jelentkezett, ezek az idős fák már elveszítették plaszticitásukat, nagy lombozattal rendelkeztek, a jelentős vízforgalomhoz nem voltak meg a klimatikus feltételek. A vízhiány első jeleként lombhullás következett be, ennek következtében az állományon belül nőtt a sugárzás, ami csúcsszáradáshoz és fokozatosan az egész fa elhalásához vezetett. Ezt követően másodlagos károsítóként rovarok és gombák telepedtek meg a legyengült vagy elpusztult törzseken. Ez a folyamat jól nyomon követhető a ZALAERDŐ Zrt. egészségügyi termelés adatainak (6-5. ábra) a változásain (Góber 2005). A kutatások rögzítették több rovar- és gombafaj jelenlétét a kárláncolat során, így megjelent a karcsú díszbogár (Agrilus viridis) és a bóbitás bükkszú (Taphrorychus bicolor). Az említett rovarfajok a szárazság miatt legyengült fák nyújtotta kedvező feltételek miatt voltak képesek a tömegszaporodásra (Molnár – Lakatos 2006).

Az egészségügyi termelések alakulása a Zalaerdő Zrt. területén

0

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

nettó m3

6-5. ábra: Az egészségügyi termelések fafajonkénti változása az elmúlt tíz évben a Zalaerdő Zrt. területén²⁵

25 Forrás: Góber (2008)

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 43 Azon túl, hogy a károsodásnak komoly ökológiai következményei voltak, az erdőgazdálkodó

számára is komoly gazdasági veszteséget jelentett a fellépő kár (Góber 2005). A közelmúlthoz hasonlóan a jövőben is várható, hogy egyre szárazabb időszakok következnek – ami jelentős kihatású kárláncolatok, kárfolyamatok kialakulásához vezethet – és ennek következtében, a fafaj areahatárán lévő bükkösök pusztulása okán, várhatóan csökken a bükk elterjedése (Csóka et al. 2007).