Fenyvesek

Annak ellenére, hogy a fenyvesek az erdőterület 12%-át, a fatérfogatnak pedig 15% át adják (ÁESZ 2007) a 2005 és 2008 közötti időszakban a károsítás miatt egészségügyi termelések 50%- át adták. Ez is jelzi nagyfokú klímaérzékenységüket (6-6. ábra).

2004 2005

6-6. ábra: Egészségügyi termelések országosan 2004-től (összes fafaj és fenyő 2004-ben nem áll rendelkezésre)²⁶

A 90-es évek elején is egyre több helyen fordult elő klímaváltozással összefüggésbe hozható erdőkár. Ilyen száradást figyeltek meg többek között a Kemenesháton (6-1. kép) és a Balaton felvidéken található 35-40 éves erdeifenyő, feketefenyő állományokban. A viszonylag száraz klíma és magas hőmérséklet következtében itt a cseres-tölgyesek alkotnak zárt erdőket.

A 90-es évek elejének csökkenő csapadékmennyisége még szárazabbá tette a klímát. A szárazabb évek megjelenésével a vizsgálatok szerint a területen előtérbe kerültek az erdőssztyepp klímára utaló jelek. Az időjárás szélsőségesebbé válásával, illetve a csapadékhiány miatt egyre nagyobb jelentőségű a talajok vízgazdálkodása. A klimatikus körülmények megváltozásának következményeként olyan – eddig nem elég alaposan figyelembe vett – termőhelyi tényezők szerepe is fölértékelődik, mint a vízkapacitás. Ezen tényezők jelentőségét növeli az is, hogy már nemcsak a fák növekedésére gyakorolt hatásukat

26 Forrás: MgSZH (2010)

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 44 kell figyelembe venni, hanem ennél sokkal jelentősebb lesz az állomány egészségi állapotára,

s egyáltalán, létére gyakorolt hatásuk is (Bidló – Kovács 1997).

6-2. kép: Elpusztult erdeifenyők a Kemenesháton²⁷

Egy fafaj, a lucfenyő fokozatosan eltűnik Nyugat-Magyarországról. A közelmúltban történt és még zajló lucpusztulás (6-3. kép) a faj honi elterjedéséhez képest hatalmas kiterjedésű, már a rudas korú erdőket is elérte ez a probléma. A jelenlegi kedvezőtlen irányú klímaváltozás hatására lucfenyveseink legyengültek, nedvkeringésük-gyantatermelésük lecsökkent.

Elsősorban e miatt okoznak jelentős pusztítást a lucfenyő legfontosabb károsítói, a betűzőszú (Ips typographus) és a rézmetszőszú (P. calcographus). E fajok számára közvetve, de közvetlenül is kedvező az aszályos időjárás.

Ahhoz, hogy megérthessük a lucfenyővel kapcsolatos problémát, vissza kell mennünk az időben. Meg kell vizsgálni, hogyan jelentek meg ilyen tömegesen a lucfenyvesek a nyugat-magyarországi régióban. A honi lucfenyő állományok többsége a fafaj számára mára már

„határ termőhelyeken” található, szinte sehol sem éri el a szükséges optimumot. A Kőszegi hegységben feltételezik a luc őshonosságát. Például Keresztesi (1971) a Magyar Erdők című könyvében, Kőszeg környékének erdei címszó alatt írja: „A fenyők közül különösen elterjedt az erdei fenyő, de a hegység magasabb helyein és a völgyekben őshonos a luc és a jegenyefenyő is”. A szakemberek többsége ezt vitatja, szerintük azokon a területeken, ahol most a lucfenyőt találjuk, feltételezzük, hogy korábban bükkösök, illetve szárazabb termőhelyeken tölgyesek állhattak. Felkapott szóhasználattal élve a lucfenyő – kisebb vitatott foltoktól eltekintve – valószínűleg nem őshonos.

27 Fotó: Hunyadi Géza (2005)

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 45 6-3. kép: A háttérben még élő, de károsodott, az előtérben már elpusztult lucfenyők²⁸

Az 1800-as évek végén készült üzemtervekből (6-7. ábra) és levéltári feljegyzésekből egyértelműen kitűnik, hogy az 1860-as években kezdték a lucfenyő felújításokat, és a legnagyobb arányú fenyvesítések a századfordulón és az I. világháború előtt történtek (Szép 1997).

Lucfenyves állományok korosztályviszonyai az Alpokalján az 1955–ben készült üzemterv alapján 1955 1945 1935 1925 1915 1905 1895 1885 1875 1865

Ter. (ha) Lucfenyves állományok korosztályviszonyai az Alpokalján az

XIX-XX-dik század fordulóján készült üzemterv alapján

0

1904 1894 1884 1874 1864 1854 1844 1834

Ter. (ha)

Lucfenyves állományok korosztályviszonyai az Alpokalján az 1980-as években készült üzemterv alapján 1981 1971 1961 1951 1941 1931 1921 1911 1901 1891

Ter. (ha)

6-7. ábra: A lucfenyő telepítések időszaka az Alpokalján korosztályok szerinti megbontásban, a XX. században készült üzemtervek alapján²⁹

28 Fotó: Bugán József (2005)

29 Forrás: Szép (1987)

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 46 A lucfenyő hazánkban feltehetően nem őshonos. Ennek ellenére faanyagának széleskörű

felhasználhatósága, gyors növekedése és az ipari forradalmat követő népességrobbanás okozta faigény növekedés révén hamar elterjedt. Monokultúrás állományait tarvágással hasznosították. A fafaj gazdaságossági mutatói kimagaslóan jók, a fűrészipar máig legkeresettebb fája. Természetes élőhelyén a magas nedvesség- és páratartalmú közép-és magashegységek 800-1500 méteres magasságában általánosan megtalálhatóak vegyes korú állományai; míg alacsonyabb szinteken bükkel, juharokkal és erdei fenyővel alkot elegyes erdőt; a magasabb térszinteken pedig jegenyefenyő és vörösfenyő mellé társul. Ezek az optimális termőhelyen élő, elegyes állományai ellenállóbbak a biotikus és abiotikus károkkal szemben is.

A magyarországi, szúkárokkal sújtott terület termőhelyi adottságai messze elmaradnak a kívánatostól, ezért a 250-300 méteres tengerszint feletti, egykorú, elegyetlen állományai legyengültek. A szúgradáció kialakulását nagyban segítette az a társadalmi nyomás, ami a túraútvonalak menti kellemes erdőkép kialakítását követelte, illetve a védett erdők erdészetekre nehezedő más típusú kezelési módja. A megkívánt, minél látványosabb, méretesebb erdőkben a vágáskor közel 90 év, de egyes területeken teljes véghasználati tilalmat rendeltek el, így túlkorossá váltak az erdők, ami az ellenálló-képesség csökkenését, betegségek iránti fogékonyságot eredményezi.

6-4. kép: Betűzőszú ( Ips typographus L) 6-5. kép: Rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus L.)³⁰

A szú az erdő életközösségének részét képezi. A magyarországi lucfenyvesekben a betűzőszú (Ips typographus L. (6-4. kép, 6-6. kép) és a vele gyakran együtt fellépő rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus L. (6-5. kép, 6-7. kép) okoz dúlásszerű károkat. Az egészséges törzsek ellenállnak a szú károsításának. Ez az ellenállás a gyantatartalmukon alapszik, mert a behatoló bogarak a gyantába fulladhatnak, vagy a már megkezdett álcameneteket tölti ki a gyanta és pusztítja el a fiasítást. A legyengült, beteg törzsek gyantatartalma kisebb, mint az egészségeseké. A szú dúlások kialakulása, vagyis az egészséges törzsek hirtelen, sikeres legyőzése az egy időben támadó szúk mennyiségétől függ. Az egészséges törzsek is csak egy bizonyos határig tudnak ellenállni, ha nagyon nagy tömegben van jelen a szú, akkor már ők sem képesek legyőzni a támadó bogarakat.

30 Forrás: Hunyadi (2005)

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 47 6-6. kép: Betűzőszú (Ips typographus L)

rágásképe

6-7. kép: Rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus L.) rágásképe

Az állományban előforduló mennyiségük különböző faktoroktól függ. Normális körülmények között ez önmagától szabályozódik. A szúnak a tömeges fellépésükhöz nedvességi zavarokkal küzdő, nedvrekedt fákra van szükségük, amit a már nem megfelelő termőhelyre való telepítés is előidézhet. Ha ehhez még olyan tényezők is csatlakoznak, amelyek az erdőt alkotó fák vízgazdálkodásában zavarokat idéznek elő, a szúkárosítás életfeltételeit megteremtik és kiváltják a szúk gradációját. A legnagyobb veszélyt a fák vízgazdálkodása szempontjából a több éven át tartó szárazság jelenti, különösen, ha ez hőséggel párosul − írta Győrfi János professzor az 1957-ben megjelent Erdészeti Rovartan című könyvében. A szúk részben fiziológiailag, részben technikailag károsak. Másodlagos károsítók, ha azonban kedvező körülmények folytán (széldöntés, hótörés, szárazság stb.) elszaporodnak és költésre alkalmas fát elegendő mennyiségben már nem találnak, a még egészséges, de legyengült állapotban lévő fákat is megtámadhatják, ezáltal hatalmas károkat okozva.

Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 48