5. Az európai vegetációt érő hatások
5.2. Európai erdők a megváltozott környezetben
Az európai erdőterületek, a hóhatár visszaszorulásával párhuzamosan, minden szocioökológikus szcenárióban – egy kivételével (A2) – növekednek. A klímaváltozás hatásaképpen megfigyelhető, hogy a vegetációs periódus hossza megnőtt. Az élővilág tekintetében a jellemzően csapadékdeficites helyeket leszámítva a produktivitás emelkedik.
A negatív változások között mindenképpen meg kell említeni a növekvő szárazságot, az erdőtűzveszély jelentős fokozódását elsősorban Dél-Európában, és a magasabb károsítási veszélyt, valamint a növekvő szélsebesség-változással együtt járó széldöntési károkat (Lothar, Kyrill, Paula, Emma). A Lothar nevű vihar több millió Euró kárt okozott, Franciaországban, Svájcban és Németországban, miközben180 millió m3 faanyag károsodott. Egyedül Németországban 30 millió m3 lett a vihar áldozata (Lash 2008).
A statisztikák szerint a hőmérséklet emelkedése mellettt intenzívebb a széljárás, a nyugatias szelek erősödnek, a viharveszély növekszik. Nyugat-Európán az utóbbi években végigsöprő szélviharok csak érintették térségünket, hazánkban kisebb károkat okoztak. Az európai viharkárok a fapiac árcsökkentő hatásán keresztül befolyásolták a honi erdőgazdálkodást. Az elmúlt tíz évben a legnagyobb pusztítást 1999. december végén a „Lothar” nevű vihar okozta.
A legnagyobb károk Franciaországban keletkeztek. Emmanuel Le Roy Ladurie történész szerint XIV. Lajos uralkodása óta rendelkezésre álló történeti adatok alapján ilyen pusztító jelenségre nem volt példa. A vihar 30 óra alatt megváltoztatta a francia vidék arculatát, emberéleteket oltott ki, és letarolta az erdőket. A francia erdők egyharmada tönkrement.
Becslések szerint mintegy 115-130 millió m3 faanyagot döntött ki vagy tört össze a vihar. Ez 3-4 évnyi fakitermelésnek felel meg (Csóka 2000, Tóth 2000). A magyarországi viharkárok a Kárpát-medence védőhatásának is köszönhetően eddig kisebb volumenüek voltak (Északi- középhegység, Nyírség).
A fák megnövekedett vegetációs idejét vizsgálva a PIK intézet megállapította, hogy a nyír és a tölgy 11 nappal, a bükk 8 nappal tovább asszimilál. A 60-as évek állapotát hasonlítva a 90-es évek végével, a meghosszabbodott vegetációs periódus átlagban 11 napra tehető Európa nyugati felén. A különbség a levelek korai kihajtásában és a később megkezdődő őszi elszíneződésben egyértelműen jelentkezik. Ezzel a fotoszintézissel összefüggő teljesítmény 5-10%-kal növekszik (Lasch 2008).
Az európai erdők egészségi állapota változatos képet mutat. Az Európát lefedő monitoring rendszer, 5000 helyszínen, 25 országban biztosítja az állapotfelmérést. A 2004-2005 között egész Európában megfigyelhető jelentős levél és tűlevél vesztés az újabb koronaállapot felvételek alapján napjainkra javult. Az egész Európát sújtó 2003-2004 évi károk részben regenerálódtak, vagy a károsodott egyedeket kitermelték, így ezek már nem képezhették a monitoring részét, 2008-ban már csak a vizsgálatba bevont fafajok 21%-a viselte magán a károsítások nyomait (European Comission 2009) (5-4. ábra).
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 30 5-4. ábra: Koronaállapot változás az európai állományalkotó fafajok esetében17
A trendek a fafajtól és a régiótól függően különböznek. Az egészségi állapot a boreális erdők esetében lényegesen nem változott (5-5. ábra). A mediterrán régiókban lévő örökzöld lomberdők sokszor záródáshiányosak, többnyire kombinált mezőgazdasági és erdészeti hasznosítás alatt állnak. A száraz évek rovar- és gombakárosításai több helyütt erősítették a túlhasználat és a szakszerűtlen legeltetés problémáit (5-7. ábra). Az erdőtüzek ebben a régióban állandó veszélyforrást jelentenek, és az európai unió által biztosított forrásokból finanszírozott megelőző intézkedések ellenére mennyiségük nem csökken.
5-5. ábra: Boreális erdők károsodottsága
5-6. ábra: Közép-európai elegyes lomberdők
károsodottsága
5-7. ábra: A Dél-európai örökzöld lomberdők
károsodottsága18
Legérzékenyebbek a közép-európai lombos erdők (5-6. ábra), melynek fő fafajai a kocsánytalan és kocsányos tölgy, a kőris, a juhar, a bükk és a hárs. Ezekben az állományokban a 2003-2004-es extrém szárazság jelentős károkat okozott. A levélvesztés alapján a kocsányos és kocsánytalan tölgyek évek óta a legkárosodottabb fafajai Európának, több év óta a tölgy mutatja folyamatosan a legnagyobb levélveszteséget (5-4. ábra). A bükkök reagáltak a 2003-as év extrém száraz időjárására a legérzékenyebben. A luc- és az erdeifenyő koronaállapota mára már megközelítette a 90-es évek végi értéket. Rovarkárosítás, gombabetegségek, szárazság, hótörés és a viharok a leggyakoribb okai az erdőállományok károsításának (European Comission 2009). E a hatások a levegőszennyezés és a klímaváltozás következtében a későbbiekben az előrejelzések alapján erősödnek.
17 Forrás: European Comission 2009
18 Forrás: European Comission 2009
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 31 Az európai unió minden fontosabb dokumentuma, az Erdőstratégia (EU FS 1999), és az erre
épülő Erdészeti Cselekvési terv (EU FAP 2006), mind foglalkoznak a klímaváltozás erdőre gyakorolt hatásával. Elég talán a legutóbbi fontos aktust megemlíteni, miszerint a 2007.
november 5-én Varsóban az erdők védelméért rendezett V. Miniszteri Konferencia is foglalkozott az erdő és a víz szerepével az éghajlatváltozás kérdéseiben. Eszerint „jobban meg kell értetni az emberekkel az éghajlatváltozás lehetséges következményeit, az erdő és a víz kölcsönhatását, beleértve a sivatagosodást, a biológiai sokféleség elveszítésének folyamatát, valamint az éghajlatváltozás lehetséges következményeit, az áradások, viharok, aszály és az erdőtűz, kártevők és betegségek kialakulásának gyakoriságát, mértékét és intenzitását. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak csökkentése céljából ki kell dolgozni azokat a megfelelő irányelveket és stratégiákat, melyekkel az erdő, és a vízforrás-gazdálkodás fenntartható módon folytatható”.
FAO által használt globális ökológiai zónák szerinti tagolás alapján Európában öt nagy vegetációs övet különböztetünk meg (Ellenberg 1996).
1. Sarkvidéki, alpesi öv (fátlan gyep és zuzmó, törpe- és magascserje-vegetációval) 2. Boreális öv (örökzöld fenyőerdők, nyíresek)
3. Földközi-tenger medencéje (örökzöld keménylombos erdők és cserjék) 4. Mérsékelt öv (nyáron zöld lombos erdők)
5. Pannon-pontikus- anatóliai öv (erdőssztyepp, valamint valódi sztyeppek és félsivatagos területek)
Magyarország e két utóbbi zóna találkozásánál található (5-8. ábra), az alföldek erdőssztyepp, Dunántúl és Északi-középhegység mérsékelt öv. Ez az elhelyezkedés a vegetációs övek eltolódásával egyre inkább veszélyezteti a meglévő ökoszisztémákat, mivel a kutatások alapján, a zónahatárokon lévő területek a legsérülékenyebbek (Mátyás et al. 2007). Az övhatárok elhelyezkedéséből is érzékelhető, hogy nálunk nem a mediterrán klíma felé – mint ahogy ezt sokan gondolják – tolódhat el a változás, hanem várhatóan az Anatóliai-síkság jellemzői jelennek meg a Kárpát-medencében.
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 32 Arctic régió
Távol-Kelet
Közép-Ázsia (száraz régió) Európa
Szibéria
5-8. ábra: A szárazsági erdőhatár előretörése19
Nem véletlen, hogy a klímakutató szakemberek a 2008-as odesszai fórumon arról döntöttek, hogy a NEESPI (North Eurasian Earth Science Partnership Initiative – Észak-eurázsiai Földtudományi Együttműködés) Sopronban hozza létre a Délkelet-európai Éghajlat és Klímahatás Kutatóközpontját.
A nemzetközi együttműködésben készített klímaváltozás elemzések érintik a várható éghajlatváltozás erdőtakarót érintő következményeit. A modellek lehetővé teszik, hogy az adott ökoszisztéma globális elterjedési korlátját meghatározzák. Az IPCC jelentéseiben eddig az alsó vagy a szárazsági ariditási határ kevésbé került előtérbe. Ezzel szemben az északi, illetve hegyvidéki erdőhatár felfelé történő elmozdulása már jól ismert jelenség. Az ariditási erdőhatár a különböző emberi behatások és az ökológiai változékonyság miatt nehezen azonosítható. A legutóbbi időkig talán azért is kerülhette el a figyelmet, mert az ezzel érintett erdőterületek a fejlettebb világbeli kutatási aktivitás perifériáján vannak. Magyarországon a szárazsági erdőhatár előretörése valamennyi állományalkotó fafaj szempontjából döntő (Mátyás 1996).
19 Forrás: NEESPI (2009)
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 33