10. Az új típusú erdőkárok ökonómiai hatása Szombathelyi Erdészeti Zrt
10.3. A szúkár hatása az erdőgazdálkodásra
10.3.6. A fellépő erdőkárok hatása az erdőművelésre
Az erdőművelés a maggazdálkodást, a csemetetermelést, az erdőnevelést valamint az erdők megújítására szolgáló tevékenységeket foglalja magába. Ahol a termőhely, a klíma, illetve a fafaj megengedi, a Társaság a természetes és természet közeli erdőgazdálkodási tevékenységeket részesíti előnyben. Ennek ellenére – elsősorban a magas fenyő arány és az erdőkárok miatt – meghatározó a mesterséges felújítás.
Mind a szokásos üzemszerű használatok, mind a klímakárok utáni termelések következtében létrejövő üres vágásterületek újraerdősítésénél – a fenyő állományokat sem feledve – az őshonos fafajokkal végzett, nagyarányú erdőszerkezet átalakítások a jellemzőek, hogy az erdők jobban megfeleljenek a változó klimatikus környezetnek. Az országban másodikként kerültek üzemi méretben alkalmazásra a folyamatos erdőborítást lehetővé tévő üzemmódok.
Ezek lényege, hogy az erdőhasználatok kevésbé koncentráltan, mozaikszerűen (0,1 ha alatt) valósulnak meg, így többkorú változatos szerkezetű erdő jön létre.
10.3.6.1. A klímakár az erdőművelés naturális adatainak tükrében
Egy-egy erdőterület felújítása több éven át tartó tevékenység, ezért teljesebb képet kapunk, ha az ott végzett munkát a Zrt. teljes területén, egy időszakra visszatekintve, folyamatában vizsgáljuk, párhuzamba állítva a szúkárosítás felfutásával és összeomlásával.
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 116
0 100 200 300 400 500 600
ha
Első kivitel 382 389 489 482 517 489 506 540 449 404 393
Pótlás 161 151 176 217 214 208 209 142 63 44 77
Befejezett erdősítés 393 313 323 306 414 407 456 482 539 335 521 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
10-20. ábra: Területadatok alakulása az erdőművelésben
10-20. ábra azt mutatja, hogy az első kivitelek mennyisége az új üzemtervek fokozatos bevezetésével - a fakitermelés lehetőségének növekedése miatt -, majd 2005-től az erdőpusztulás felerősödésével a korábbi 380 hektárról 400-500 hektárra, illetve a fölé emelkedett. 2002-2005 években az aszálykár felszámolása miatt 200 ha fölé nőtt a pótlási igény és 2006-ban volt a legmagasabb az első kivitel mennyisége. 2007-től mérséklődött az első kivitelek területe, és kezdett beállni az érvényes erdőtervek által előírt szintre.
Örvendetes, hogy – a megfelelő időjárás miatti jó megeredésnek köszönhetően – a pótlások területe továbbra is látványos csökkenést mutat (a 2008. évben csupán 44 ha volt). 2005-2007 között – a támogatások megszűnésének veszélye, majd eltörlése miatt – a befejezett erdősítéseket nagyobb ütemben adtuk át, megközelítve – sőt, 2007-ben meghaladva – az 500 hektárt. A 2008-as évben ennek hatására látványosan csökkent, a befejezett terület nagysága (335 ha-ra), majd a 2009-es évben ismét 500 ha fölé emelkedett.
0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500
ha
2458 2583 2727 2862 2988 3117 3241 3374 3292 3395 3309 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
10-21. ábra: A kötelezettség alá vont területek alakulása
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 117 Az egészségügyi termelések során keletkező felújítási kötelezettséget az erdősítések
befejezése csak 7-8 éves késéssel – ennyi az átlagos átfutási idő – tudja követni. A növekvő véghasználatok, valamint az egészségügyi termelések miatt a vizsgált időszak első felében a belépő kötelezettség folyamatosan emelkedett. Így a kötelezettség alá vont terület 1999 óta nőtt, mennyisége 2008-ban – enyhe visszaesés után is – megközelítette a 3.400 ha-t.
A növekedés tendenciája az évtized közepén erősödött (10-21. ábra), főként a lucfenyőpusztulás kárfelszámolásának a hatására, másrészt a befejezett erdőállomány csökkenése következtében. A szakmai munka színvonalát mutatja, hogy a kötelezettség alá vont terület magas volumene ellenére, 2005 óta nincs hátralékos (szankciós) területünk.
0 100 200 300 400 500 600
ha
LF,EFE 5 12 16 4 1 7 15 7 2 8 5
EF 77 92 140 113 129 85 110 124 121 101 86
ELL 1 5 6 2 1 2 0 0 0 0 0
A 18 17 23 17 3 18 35 23 5 10 34
B 13 24 14 38 21 10 16 19 21 25 33
CS,EKL 14 23 58 35 36 33 22 46 22 9 46
T 254 216 232 273 326 334 308 321 278 251 189 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
10-22. ábra: Az első kivitel megoszlása célállomány típusonként
Az első kivitelek fafaj-összetételének fő jellemzője a vizsgált időtartamban a tölgy (KST, KTT) mennyiségének jelentős növekedése, mely az őshonos, lombos fafajok előtérbe-kerülésének a következménye (10-22. ábra). Ez az esetenként túlzott természetvédelmi elvárás az új üzemtervi előírásokban is érvényesül.
A tölgy arányának további növelése a termőhelyi korlátok miatt nem valószínű, de szakmai szempontból is helytelen lenne. Hosszabb távon – figyelembe véve a kedvezőtlen irányú klímaváltozást is –, az erdeifenyő (és feketefenyő), a lombos fafajok közül pedig a cser területének növekedésével lehet számolni a tölgy rovására. A tölgyek és az erdeifenyő célállomány csökkenése 2007-2009-ban az első kivitelek visszaesésével magyarázható.
A nemes tölgyek területének változása még jobban nyomon követhető, ha a sikeresen erdősült felújítások fafaj megoszlását vizsgáljuk:
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 118
0 500 1000 1500 2000 2500 3000
ha
LF,EFE 171 181 181 163 123 84 46 45 29 29 28
EF 377 422 463 526 486 507 527 479 477 475 436
ELL 4 4 11 14 15 10 4 3 0 0 0
A 42 50 46 39 30 36 58 62 36 32 52
B 131 147 152 175 189 206 197 197 188 205 224
CS,EKL 148 121 119 139 168 179 195 221 210 199 202
T 1232 1258 1302 1419 1501 1592 1760 1757 1775 1948 1782
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
10-23. ábra: A sikeresen erdősült felújítások fafaj megoszlása
A letermelt lucfenyvesek helyén korábban bükkösök és gyertyános-tölgyesek állhattak.
A szúkárok felszámolása következtében keletkezett üres vágásterületek részben erdeifenyővel történő beerdősítése mellett jól látható, főleg a tölgyek és kis mértékben a bükk területének növekedése. Ez egyben költségnövelési tényező is, hiszen közismert, hogy a nemes tölgyek lényegesen nehezebben, hosszabb átfutási idővel és nagyobb költséggel újíthatók fel, mint az egyéb fafajok, főként a fenyők. Ellenben, ez a változás a jövőben reményeink szerint növeli a kezelésünkben lévő erdők stabilitását.
A klímakárok az idősebb állományok mellett a felújításokban is veszteséget okoztak. Az erdőfelújításokban előfordult károsítások közül (az ”E” lapok alapján) kiemelkedik a 2003-as év aszálykára, amikor a forróság és a vészes vízhiány miatt 207 ha erdőfelújítás ment tönkre.
ha Kár megnevezése 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Aszálykár 108 207 8 0 9 7 4 0
Vadkár 17 1 3 3 0 1 1 0
Rágcsáló 0 0 0 0 0 0 9 0
Egyéb kár 0 6 19 24 17 13 1 17
Összes mennyiségi kár 125 214 30 27 26 21 15 17
10-4. táblázat: A mennyiségi károsítások 2002 évtől az erdősítésekben
Pozitívan értékelhető, hogy az erdőfelújításokban keletkezett mennyiségi károk 2004 óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak (10-4. táblázat). Ez a folyamat az évtized második felében, nagyban segítette az erdősítések költségtakarékos végrehajtását.
A szúkáros területeken a károsodott faanyag kitermelése és gyors elszállítása átgondolt és összehangolt szervezéssel jól végrehajtható, de ezzel a munka még nem ér véget. Éveken keresztül eltart, a tarra vágott területek fafaj cserével, lombos fafajok alkalmazásával történő
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 119 felújítása. Növeli a gondokat, hogy – a szúfoltok kialakulásának természetéből adódóan – a
felújítandó területek nagysága többnyire kezdetben egy ha-nál kisebb volt, de a károsítás előre haladtával kiszámíthatatlanul változik (10-1. kép). A lombos – elsősorban a tölgyes felújítások – esetében az elaprózottság, a fellépő szegélyhatás, az őrségi területeken a csonka erdőtalajok miatt; valamint a természetvédelmi területeken a kémiai gyomkorlátozás lehetőségének a hiánya következtében, de a vadkár fellépése miatt is tovább fokozódik a probléma.
10-1. kép: Halmozódó szúkárosítás az Őrségben 2005-ben 10.3.6.2. A károsítások szerepe az erdőművelés ráfordításainak változásában
A ráfordításokat a szúkárral legjelentősebben érintett három évből (2005, 2006, 2007), a tényadatokat pedig – ahogy az erdőhasználat esetében is – a 2006-évből emeltem ki az elemzéshez. Túl az első sokkon, a kárfelmérések, a megfelelő intézkedések megtörténtek, illetve folyamatban voltak. Az erdőfelújítások költségének jelentős hányadát kitevő első kivitelek ebben az évben már – az érintett erdészeti igazgatóságok esetében –, szinte csak a szúkárosított felszámolása miatt keletkezett területekre koncentrálódtak. A 2006-os évben az egészségügyi termelések területe meghaladta a tarvágásét és ekkor volt a legtöbb, a legnagyobb ráfordítást igénylő első kiviteleknek a mennyisége (10-22. ábra), és a legmagasabb felújítás alá vont terület (3 374 ha). Az egyes erdészeti igazgatóságokat a szúkár eltérő mértékben érintette, egyedül a Szentgotthárdi Erdészeti Igazgatóság területén volt rendkívüli mértékű a kárfelszámolás. Ebből következően, ha a termelőegység tényadatait összehasonlítjuk az azonos régióban lévő többi erdészet azonos bázisú adatával, következtetéseket vonhatunk le a klímakárok ökonómiai hatásait illetően.
A 2006-os évben, az elmúlt 15 év legmagasabb erdőfelújítási feladatát, 540 ha első kivitelt kellett megvalósítani. Az erdőfelújítás 2006-ra számított naturális teljesítménye (első kivitel + befejezett erdőfelújítás számtani átlaga) ehhez nagyon hasonló értéket ad, éves szinten 542 hektár (10-5. táblázat).
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 120
Tölgy Fenyő Cser Bükk Egyéb Összesen
309 ha 137 ha 36 ha 27 ha 33 ha 542ha
10-5. táblázat: A Társaság erdőművelési felújításra vonatkozó naturális adatai 2006. évre A 2006 évre vonatkozó adatokon is szembetűnő a tölgyesek felújításának dominanciája.
A közel 60%-ot kitevő tölgy erdőfelújítás alapvetően meghatározta az erdőművelési tevékenység szakmai-pénzügyi eredményességét. Ez érvényes megállapítás a társaság minden egységére vonatkozóan. A fenyő 95%-a erdeifenyő, az egyéb fenyő szerepe alárendelt.
A lucfenyő visszaerdősítését csak a Kőszegi-hegység magasabb térszintjeiben szorgalmaztuk.
A lucfenyő levágása utáni felújításokat elsősorban a tölgy, másodsorban a fenyő uralta.
A bükk területét a klímaproblémák miatt sem szándékoltuk növelni. A cser és akác ezekben a térségekben szóba sem jöhetett.
A tényköltségekből kiindulva az ERTI (Marosi et al. 2008), az erdészeti igazgatóságok által összeállított munkarendszerek alapján, a 2006 évre vonatkoztatva számította az erdőfelújítás költségigényét. Ezt követően az erdőfelújítás teljesítményéből számított átlagos erdőfelújítási költségeket összehasonlította az egyes erdészeti igazgatóságok vonatkozásában. A kalkulációk a 2006. évi árszinten készültek, és az 1 ha-ra jutó közvetlen költségeket (anyag, energiai, élőmunka) tartalmazzák (10-24. ábra).
0 100 200 300 400 500 600 700
eFt/ha
Szombathely 420 185 324 638 0 506 0 627
Szentgotthárd 0 0 356 0 0 501 0 688
Sárvár 393 185 0 595 0 487 0 602
Vasvár 256 183 0 0 0 497 0 672
Társaság 402 185 350 609 0 502 0 645
CS A B EKL ELL F NNY T
10-24. ábra: 1 ha-ra jutó átlagos erdő felújítási költség
A termelési egységek, nevezetesen az erdészeti igazgatóságok összehasonlítása azért érdekes a tárgykör szempontjából, mert a Szentgotthárdi Igazgatóság ezekben az években szinte kizárólag a szúkár miatt tarra vágott és az aszálykár miatt kipusztult erdősítések területének felújítására koncentrálta a kapacitásait; a többi egység esetében ez a probléma alig, vagy egyáltalán nem jelentkezett. Az Őrségben első kivitelek csak a szúkáros területeken folytak.
Doktori értekezés – Szép Tibor 2010 121 Az elvégzett kalkulációk alapján látható (10-24. ábra), hogy a nagy károk ellenére az átlagos
erdő felújítási fajlagos költségben nincs számottevő eltérés az egységek között. Tehát elmondható, hogy még ekkora volumenű kárfellépés esetén sincs jelentős különbség a fajlagos felújítási ráfordításban a károsodott és a normál módon véghasznált területek felújítása között.
A fenyő felújítások a Társaság átlagköltségének szintjén alakultak. A tölgy felújítások valamivel magasabb költsége főként a természetvédelmi előírások következménye volt (a vegyszeres gyomkorlátozás lehetőségének kötöttségei, elegyítési előírások).
1999-2002 év átlaga
10-6. táblázat: Az erdő felújítás átlagadatainak változása a károsítás éveiben és az azt megelőző négy évben
Ez azt igazolja, hogy a károsítás felszámolásának többletköltsége a belépő területek nagyobb volumenéből adódik. A felújítás alá vont terület 2003-tól 2006-ig 376 ha-ral, a sikeresen erdősült területe 256 ha-ral nőtt. Az erdőfelújítás átlagadataiban, a káréveket megelőző négy évhez képest, az első kivitel 80 ha-al, a pótlás 17 ha-ral, a befejezett erdősítés 105 hektárral emelkedett (10-6. táblázat). Ez a növekmény a megtakarítások miatt elmarad a szúkár miatt belépő üres területek nagyságától. A 2003-tól 2006-ig terjedő időszakra esnek az erdőművelés legnagyobb első kivitellel kapcsolatos erdősítési feladatai (10-22. ábra). Ennek megfelelően az erdőfelújítás naturális teljesítménye (első kivitel + befejezett erdősítés átlaga) az előzőleg említett időszakok átlagában 92,5 ha-ral nőtt. Az erdőfelújítás első kivitele és pótlása 2006-ig nőtt, majd ezt követően csökkent. A tényszerűséghez hozzátarozik, hogy az időjárási viszonyok a 2006-os évre már normalizálódtak, és az aszály miatt az erdőfelújításban jelentkezett károk csak a 2002. és 2003. éveket érintették. Ennek felszámolása azonban ugyanúgy az aszályos éveket követő időszak feladata volt, mint a tarra-vágott lucosok felújítása, ezért pénzügyi szempontból a későbbi időszak erdőművelési ráfordításaiban szerepel.
10.3.7. A korszaki jövedelmezőség és a belső kamatláb értéke egy szúkáros évben