V.
Az eufémizmus terü lete és m értéke koronként és n é p rétegenként változó. A szem érem érzésnek sem tárgya, sem kifejezésform ái nem m indenütt és m indenkor egyen
lők. Vannak ősállapotú népek, m elyeknél az e v é s sokkal inkább tabu, m intsem a nem i élet. A bakaírok pld. m ezí
telenül járnak, nemi részeik et szem érm etlenül m utogatják, de mások e lő tt enni m ár átaln ak (M ü ller-L y er: Phasen d er Liebe. 1913. 18. 1.). A görögök és róm aiak fogalmai is m ások voltak a nemi életről, m int a mieink, kik a keresz
ténység h atása a la tt fejlődtünk, s ez k ifejezésre jut k é p zőművészetünkben, irodalm unkban és m indennapi tá rs a l
gásunkban. Á ltaláb an azonban azok a művek, am elyek a felsőbb társa d alm i réteg ek szám ára készültek, m int például Hom eros époszai, vagy amelyek az isten tisztelet
tel álltak kapcsolatban, m in t a tragédia, nem sok oly ele m et tartalm aznak, m elyen m ai szem érem érzésünk m egüt
köznék. G ondoljunk csak p éld ául N ausikaa és Odysseus találkozására! (Od, V III.), M ai költő sem írh a tn á meg e kényes jelen etet nagyobb tap in ta tta l. E llenben A risto p h a
nes vígjátékai hem zsegnek a triviális és obszcén kifejezé
sektől; nincs az a k abaré, m elynek közönsége ma ezt a nyelvet el b írn á viselni. A M úzsák pajkos gyerm eke itt fesz nélkül sz ab a d jára engedte jókedvét. Ovidius nyíltan kimondja, hogy a Szerelem könyvei a m eretrix ek és nem a m atrónák szám ára készültek. N agyjában hasonlót m ond
hatunk a középkori irodalom ról is. A nem esség szám ára készült eposz és regényirodalom s a pap ság legendái a szemérem és illem h a tá ra i közt mozognak, ha nem is egé
szen a mai értelem ben, s a középkor nyersesége a n é p könyvekben tom bolja ki m agát. A ren eszánsszal indul meg
ókori hatás a la tt az a pikáns irodalom is, m ely többé-ke- vésbbé rejtve tárg y a lja a sexuális é letet s a képzőm űvé
szetet is segítségül véve a XV III. században éri el a csúcs
pontját.
Ugyancsak a reneszánsszal kezd olasz, spanyol, maj d francia földön k ialak uln i a s z a l o n é l e t , m ely az eufé
mizmus igazi m elegágya s hivatva van m egfínom ítani az egész társad alm i érintkezést, m indenekelőtt az irodalom és társalg ás nyelvét. E közönség irodalm a a klasszicizm us és így ennek term ékei m u tatják azt a m egtisztított meg- fínom ított, szublim ált nyelvet, m ely a franciáknál style sublim e, nálunk — Kazinczy kifejezése szerint — fentebb stílus neve a la tt ism ert. Hogy a középkor, a reneszánsz, s még a következő századok köznapi társalg ási nyelve, a mi fogalm aink szerint, általában m ily b á rd o la tla n lehe
tett, azt legjobban m utatják , teszem, Erasm us R o tterd a- mus iskolakönyvei, a Colloquia puerilia, m elyek száznál több kiadásban elterjed v e, az életnek m inden o ld a lá t dia
lógusok form ájában a k a rjá k a latinul tanuló ifjúsággal m egism ertetni. E zekben egész olvasm ányok található k, m elyek a legerősebb m értékben sexuális vonatkozásúak (Colloquium adolescentis et scorti, P uerpera, M em psiga- m us), vagy egyébként illetlen dolgok. P éld áu l: Cui gratae, cuí acceptae lítte ra e sine num mis? Resp. C hristianus: Po- dici tergendae utiles. Conducunt natibus tergendís. Si usum nescis earum , ad anum expurgandum valent. A d posticum purgandum s. i. t. Erasm us abban sem lá t ille t
lenséget, hogy a leán y az ifjút m en tu lájának nevezi (mea m entula), hiszen úgym ond, „hoc apud nos vulgatissim um sit etiam honestis m atro n ís.“1 H asonlóképen a n álun k is haszn ált Heyden S ebald-féle Puerilíum colloquiában, m e
lyeket Erdősí S y lv ester Já n o s dolgozott át m ag y arra: Az m esther megh joewe. — J a j mi segghewnknek (V III. D ia
lógus. 48. 1.). A z iskolai drám ák is hem zsegnek oly
kife-1 V. ö. Fin áczy Ernő. A ren aissan cek o ri nevelés tö rtén ete. B pest.
1919. 198. 1. j. — Tögel. D ie pädagogischen A n sch au u n g en des E rasm us. D resden. 1896. 65— 7. 1.
jezésektől, m elyektől ma óvnék a tanuló ifjúságot, nem
hogy eléje adnók.
A reneszánszkori klasszicizm us esztétikája m ár h atá
rozottan m utatja a z t a finomabb, felsőbbrendű stílusra való törekvést, m ely aztán a fran cia klasszikusoknál éri el legm agasabb kifejlődését. E ko r ideálja C icero válasz
tékos nyelve, pom pázó pathosza, művésziesen felépített körm ondatai. H om eros naivsága irá n t semmi érzékük; tu datlan , m űveletlen költőnek ta r tjá k , kit m essze fölülmúl Vergilius k u ltú rája, em elkedett, szónoki nyelve, kifogás
talan hasonlatai. V ida a maga P o étik ájáb an ' így jellemzi a s a já t és kora ízlését, szem beállítva H om erost Vergi- liusszal:
Nem tiltom m égsem , hogy k is dolgokhoz a lá ne
S zállj s v iszo n y ítn i ne m erj n a g y o t össze p a rá n y i kicsikkel;
íg y Tyrus n é p é t m éhekkel, a tro s sereget meg H angyákkal, m ik o ro n L ybiát odah ag y n i sietnek.
Á m de m ilyen r ú t vón, ha a z au so n i h ad sereg et csúf Légyhe' h a so n lítn á d , mely a s a j tá r t dongja ra jo k b a n . M á r aki nagy hangon L atiu m n a k h arcairól és H őseiről zeng, ily hitványságig ne sülyedjen.
N em voln‘ a b b a se m éltóság, h a a daunuszi h éro szt, K it nyom on ű zn ek bár a te u k r o k s harctul a z é rt nem T ág ít mégse, hasonlónak m o n d n á d a szamárhoz, M elyet, a d ú s réten sűrű á rp a v e té sb e legelvén O nnan a p ó rg y erek ek ki a k a r n a k durva k a ró k k a l V erni s ü té s p a tto g sz a p o rá z v a szügyén meg a h átán . L assan e red m eg a réten e z é rt s ezen útban is itt- o tt Á llva m a ra d még, éh s z á jja l csapván a vetésre.
Ö sszetalál m inden, hű k é p e a tá rg y n a k egészen;
Elhiszem én, d e az á llat r ú t s T urnus, ki az ősök Hosszú s o r á ra tekinthet, hogy k e rü l össze sz a m á rra l?
Illőbb kép a z oroszláné, m e ly e t a düh s a hősi B átorság h á tr á ln i nem en g ed , b á r önereje Mégse elég m egküzdni töm eggel, a nyíl özönével.
Hasonló ízlésről tesz tanú ság o t Scaliger is a maga Poétikájában, m ikor ugyancsak a /égyhasonlatot kifogá- 2
2 V ida Je ro m o s P o étik ája II. 282— 303. F ord. V á rd a í Bála. K is- fa lu d y -T á rsa sá g É v lap jai és k ü lö n . Bpest. 1900. 63— 4. 1.
solja s azt, m elyben a paízsról visszapattant nyílvessző a falapátról leszóródó babhoz van hasonlítva. „Homericam fuge licentiam et laxum dicendi genus. Itaq u e non est mirum, sí p le ra q u e m utavit M aró, plurim a om isit. Neque muscarum p ro bav it com parationes neque fabarum , quam ille ponit in decim o tertio, satis humilem atq u e heroica indignam m aiestate (Poetíces liber. V. 3. Az 1561. lyoni kiadásban: 251. 1.).
Főképen a francia szalonélet volt az, m ely megvál
to zta tta az eu róp ai társaság han gját. A précieuse-ök, ki
k et M oliére h a lh a tatlan víg játé k ai örökre nevetségessé tettek, a valóságban nem végeztek, minden tú lzásu k elle
nére, semmitérő m unkát. Az a nyelv, melyet a Ram bouillet palotában kicsiszoltak, beju to tt XIV. Lajos u d v aráb a s onnan e lte rje d t Európaszerte. Ram bouillet asszony olasz any átó l szárm azott s a szülői házból hozta m agával e mű
veltség igényét. A m arinizmus m ár előbb e lte rje d t O lasz
országban és a gongorizmus Spanyolországban, az eufu- izm us A ngliában, m ielőtt a préciosité Franciaországban kifejlődött. Ezek voltak mintái. Mi azt hisszük, Livet, a préciosité irodalom történésze3 közelebb jár az igazsághoz, m időn e m ozgalm at talá n túlbecsüli, m int B rúnót, aki na
gyon is kevés jelentőséget tu la jd o n ít neki.4 Az igaz, hogy meg kell különböztetnünk, m int M oliére is tette, a nevet
séges presziőzöket (Les précieuses ridicules) az igaziaktól.
A préciosité v irágk o ra a XVII. század elejére esik. Köze
pén, teh á t a M oliére korában, m ár elfajul, m ár m egtette kötelessségét a nyelv csiszolása (chatíer son style, m int ők m ondták) tekintetében s ezentúl inkább túlzásaib an nyi
latkozik. Az író k nak számolniok k e lle tt e körök ízlésével, m elyek h atottak rá ju k és m elyekre viszont hatni kíván
tak. M oliére életfelfogásában pedig m ár sok van a közel
jövőben nagy sz ere p re hivatott bourgeoisie gondolkozásá
ból. Szó sincs róla, e stílus messze e lté rt a term észetesség
től s a francia n y elv et csak a choses nobles-ra meg egy kis
3 Livet. P récieu x e t précieuses. P a ris. 1896.
4 B rúnót. H isto rie de la langue franijaise. III. 1922.
arisztokratikus k ö r h aszn á latá ra szorítva egyrészt megsze- gényítette, m ásrészt azonban színvonalát valóban emelte, és új szavakkal és főként szólásokkal gazdagította, elsőül az urbanité szóval, m elyét a latin urbanitas m in tájá ra a l
kottak. E stílus az általános kifejezéseket kedvelte, a spe
ciálisban mindig valam i túlságosan világos, egyéni, közön
séges színt láto tt, holott az általán o s a dolgokat fogalmi tisztaságukban m u tatta. „K izáratik igen sok nyom atékos és festői szó — m ondja T ain e5 — , minden nyers, elavult és naiv, m inden helyi haszn álatú és vidékies, személyes és újon csinált szó, valam ennyi bizalmas és közm ondásos kifejezés; a fellobbanó term észetnek szám talan szójárása, valam ennyi veszedelm es és csípős azonkép, m a j d minden k ö ltö tt és rögtönzött szólás, m elyek gyors felvillanások á lta l képzeletünkben a dolgokat teljesen és tökéletesen színezik ki, de m elyeknek igen is élénk lökése bántaná a finom társalgást. Egy rossz szó elég arra, m o n d ja Vauge- las, hogy az em bert a társaság b an megvetés é rje . . . G res- set egy napon az A kadém iában öt-hat ily szót m ert ki
m ondani, köztük a voitures és coiffures szókat: hangos zú
golódással fogadták és ő hosszú visszavonulásában falu
siassá lett és elveszítő a jó ízlést. Lasanként o d a ju t a do
log, hogy csupán általános kifejezéseket haszn áln ak a t á r salgásban; Buffon u tasítása szerin t még a szaktárgy akról való beszédben is csak ilyenek használhatók. Ez jobban felel meg az udvariasságnak, m ely elsímítólag, enyhítőleg hat, kerüli a heves, bizalm as nyomatékot s szám talan eszm ét durvának és közönségesnek tartan a, ha mintegy fáty o llal nem fedeztetnének b e .“
Brunetiére négy pontba foglalja, mit kell az e korbeli finom stílus szerin t kerülni; ezek: a táplálkozás és em ész
tés (nutrition e t reproduction), rossz szoká sok (vilaine habitude), pld. az iszákosság, kellem etlen k é p ze te k (idées déplaísantes) és a testi szükség (misére corporelle,
infir-5 Taine. A je le n k o ri F ra n c ia o rsz á g alakulása, B p est. 1881. I.
296— 7. 1.
4
m ité de l'h u m an ité).15 íme a társad alm i eufém izm us főbb fogalom köreinek felsorolása! Les fonctions de relatio n qui nous m ettent en ra p p o rt avec nos semblables et avec le m onde extérieur sont seules dignes d 'etre exprim ées et de form er la m atié re de la conversation (u. o.). Csak a szellem i élet, a szellem i viszonyok m éltók a m űvelt em
b er társad alm i életéhez. A klasszicizm us kora m ég a sze
relem nek is csak p látó i a la k já t fogadta el. P ie tro Bembo ezt m agasztalta az urbinoi udvar finom tá rsa sá g a előtt, am int Castiglione a Cortegianoban reánk hagyta, s Moliére ezt tette nevetségessé A tudós nőkben Philam inte, A rm ande és Bélise szem élyében.
E kor a klasszikus világot m agasabb világnak tekin
tette , m int a s a já tjá t, s ünnepi óráiban odam enekült a m indennapi élet alacsonyságából. Csak ez a világ volt a m űvelt szellem ekhez méltó. A précieux-ök és précieuse-ök klasszikus latin-görög neveket vesznek föl, m int Mme R am bouillet: A rth én ice, Sevigné m arquise: Sophronie, M ile Scudéry: Sophie, Balzac: Belisandre, V oiture: Valéré.
A z apácák: V estalles, a szolgák (se rv ite u rs): esclaves.
P á riz s nekik A th é n es, Franciaország: La Gréce. A place R oyal: la place dorique, a palais R oyal: le palais de Sé- néque; a palais M azarin : le palais de Caton. XIV. Lajos:
le grand A le xa n d re , az anyakirályné: la bonne déesse.
A Louvre: le grand palais d ‘A th én es, a faubourg Saint- G erm ain: la p e tite A thénes, a N otredam e szigete: lisle de Delos. U gyanígy nevezték el azokat a vidéki városo
k a t is, ahol szép lelk ű társnőik éltek, mint: Lyon: Milet, A rles: Thébes, P o itie rs: Argos, A ix: Corinthe. U H esperie:
Spanyolország, Ita lie : Ausonie, Svédország: la Scythie.
A précíeux nyelv a válogatottságon kívül a pompázó, képes, m etaforikus beszédet kedvelte. Somaize, a pré
cieuse-ök é le tra jzíró ja , külön kis szótárba fo g lalta össze a szalonoknak és olvasm ányaiknak, a regényeknek nyel
vét, m ely közönséges halandó szám ára teli volt rejtvények- 6 *
6 B runetiére. H ist, de la litt, fran q aíse classique. P a ris. 1912.
116. 1.
kel. K ülönösen a testrészek, mint alacsonyrendű szervek, kaptak költői elnevezéseket. így lett az agy: le sublim e.
a fenséges; a fül: les portes de 1‘entendem ent, az é rte le m kapui; a fog: 1‘am eublem ent de la bouche, a száj b ú to r
zata; a szem : les miroirs de Vámé, a lé le k tükre. A k ö z ö n ségesebb cselekvések és fogalmak kö réb ől: házasodni: se donner dans Vam om perm is, törvényes szerelem re lépni;
fésülködni: délabyrinthiser les cheveux, a haj tö m k ele
gét kibontani; a tükör: le conseiller d e s gráces, a b á ja k tanácsosa; a szoknya, la jupe de dessous: la m odeste. Az ing: az elevenek és holtak örök kísérője. Az inas: le né- cessaire, a szükséges. Les fauteuils: les thrones d e la ruelle; az ablak: la porté du jour; a se p rő : un instrum ent de propreté; egy pohár víz: le bain intérieur. Un lavem ent
(beö ntés): le bouillon des deux soeurs.1
Á m bár az írók, m int em lítettük, gondosan szem előtt ta rto ttá k e kényes stílus követelm ényeit, mégis a k a d t nem egy hely, m elyen az egykorúak m egütköztek. Racine A th a- lieján ak falánk ku tyá i (les chíens dévorants) v issz a te t
szést k eltettek a szalonok népe elő tt. Rivarol sa jn á lta , hogy V oltaire Le pauvre diable c. szatírájáb an nevén ne
vezte a cordonniert, a vargát. P in d a ro s egyik fo rd ító ja nem m erte használni a kakas szót, m ely „képes lenne tönkretenni a világ legszebb ó d á já t", hanem így ír t a kö
rül: házi madár, m ely énekével je lz i a nap k e lté t s az udvar dom bján hősködik (oiseau dom estique dönt le chant annonce le jour et qui n 'a que son paillier pour th éatre de ses exploits). Lebrun M aria S tu a rtjá n a k egy érzékeny jelenetében a rettentő mouchoir (zsebkendő) szót hasz
n álta s azt ily körü lírással igyekezett enyhíteni:
P re n d s ce don, ce mouchoir, ce g a g e de la ten d resse, Q ue pour toi de ses mains a b ro d é ta m aitresse.
„F o gad d e zsebkendőt, a gyöngéd érzelem zálogát, m elyet
7 A précíeuse-ökről és nyelvükről k itű n ő e n tá jé k o z ta t G reguss Á gost B evezetése M oliére— A rany L. T u d ó s nőihez. J e le s ír ó k Isk, T á ra . M ásodik k iadás. 1894.
4 *
saját kezével hím ezett szám odra úrn ő d .“ De még ez a k i
rálynői kezekkel hím zett s ékesen k ö rü lírt zsebkendő is fellázította az olvasópróba közönségét. „Összetett k e z e k kel k értek — beszéli a szerző, — hogy változtassam m eg e veszedelm es szót, nehogy az egész te re m nevetésre f a kadjon ez érzékeny jelen etnél. így tette m a mouchoir h e lyére a tissu szót (ami m agyarul a. m. szövedék). C sak kilenc évvel később m erte Vigny S hakespeare Othello fo r
dításában odadobni a zsebkendőt a p a rte rre közönsége elé. De tu d ju k , hogy e tragédiában a zsebkendő m ily döntő, m ással nem p ótolható, szerepet játsz ik !8 1825-ben a Cid d ‘A ndalousie e lő a d á sán a cham bre szó idézte fel a színházi közönség m o ra já t s a G lobe kénytelen v o lt Racine A th alieján ak e sz av a ira hivatkozni:
D e princes égorgés la cham bre é ta it rem p lie
hogy a zúgolódókat elh allg attassa. A nevek közül a k la sz - szikusok járták , még a fran cia társa d alm i drám ában is, s még később, a restauráció idején sem v o lt ajánlatos o ly közönséges nevet színp ad ra vinni, mint Jeanne. Egy t r a gédiában, m elynek az o rleán si szűz, J e a n n e d'Arc volt a hőse, csak a „p ászto rlán y “ , a „hősnő“, végül a „fogoly“
néven van említve. Hogyan fogadhatta voln a el e kö zön ség S hakespeare tra g é d iá já t szenvedélydúlta jellemeivel, véres cselekményével, v álo g atlan szókincsével és fara g a t
lan népi alak jaiv al! V oltaire, akinek p ed ig volt érzéke nagysága irán t, „részeg v a d n a k “ (sauvage ivre) nevezte Shakespearet s még H am let éjjeli őrének am az á rta tla n szavain is m egütközött, m iket B ernardo kérdésére felel:
„N yugodtan őrködéi? Egér se moccant." íg y szólhat egy közkatona az őrálláson, de nem a színházban, a nemzet
elő-8 A .zsebkendő' szótól való irtó z á s N yugaton m ég ma is él. A D aily M ail 1931. febr. 3. szám áb an ír ja egy hölgy: I do not th in k I have ever m et a n honest h a n d k e rc h ie f in a novel. E helyett van:
a w isp of lace (csipketörlő), a m orsel of cam bric (b a tisz td a ra b k a ).
a n absurd little flu tte r of lace a n d m uslin (egy leh etetlen ü l a p ró csipke és m uszlin röpkeség).
kelőinek körében, ahol csak a nemes kifejezések vannak helyén.”
Nálunk a X V III. század közepén kezdenek íróink a stílus finom ságával törődni. Pázm ánytól örökölt a m agyar stílus erőt, jellem zetességet, népiességet, de csinosságot nem. A külföldön sokat járt, kiváló nyelvérzékű F aludi fordít oly m űveket, m elyek a nemesebb életm ódot és fi
nomabb stílust vannak hivatva terjeszteni, m int az angol D arrellnek N em es ember és nemes asszony c. könyve, v a
lam int G rácián B oldizsárnak Bölcs és fig yelm etes udvari embere. R endkívül érezhető volt nálunk a X V III. század
ban az udvari és szalonélet hiánya s ez stílusunk és egy
általában irodalm unk fejlődése szem pontjából is döntő fontosságú és nem eléggé m éltatott körülm ény. M ikor a testőrírók Bécsbe kerülnek, jut v alahára a m agyar iro d a lom érintkezésbe az u d v arral, habár ez idegen is. B esse
nyei azonnal megkezdi a finomabb m agyar stílus m űvelé
sét a kor szellem ének megfelelően, nem csak egyenesen e célból m egjelent írásaiban, hanem színdarabjaiban is.
A philosophus című v ígjátéka egy szalonba vezet, görög nevű és franciáu l csevegő széplelkek közé. E finom, u d vari nevelésű társaság g al szem beállítja P ontyit, a falusi m a gyar nem est. Abban a k ét levélben, am elyet Pontyi p ró k átora és tisz tta rtó ja írnak, a m agyar stílus két nagy fo
gyatkozását á llítja pelleng érre: az idegenszerű latin o ssá
got és a bárd o latlan vidékiességet. A z előkelő társa sá g m egbotránkozik Pontyi beszédm ódján s tisz tta rtó ja leve
lének oly tájszavain, m int gárgya, keszeg, compó, devér, báné, szák, gyalom stb. De nyelvünk igazi m egfínom ítását Báróczi, s még sokkal inkább tanítványa, Kazinczy vette a kezébe s vitte győzelem re. A fentebb stílust, a „szép társaság n ak a nyelvét“ voltakép a széphalm i m ester a la pította meg. A précieuse-ök képezték egykor irányuk jel
zésére az urbanité szót, Kazinczy is „szépen, elm ésen, u rb an itással" akar szólni. A m agyar szókincset ebből a *
* Schücking. Die Soziologie der li te r a r is c h e n Geschm&cksbil dung. L eipzig, 1931. 18. 1.
szem pontból ro stá lta m eg s nagy részét nem ítélte m éltó
nak a nem zet előkelőihez. N ém elyeket idegen ru h áb a öl
töztetett, hogy belépőt kapjanak. Horác, Virgil, S a llu st neki ■ finomabb hangzásúak, mint Horáciusz, V írgiliusz, Szallusztiusz, a H orácius-féle k iejtéstől pedig épen irtó zott. A ném et-francia m űveltségű közönségnek, m elyet ő szem előtt tarto tt, finom abb volt az ideál irány, a kollegial érzelm ek, m int a latin os ideális, kollegiális; előkelőbb a phantasie, m int a fantázia, a galerié, m int a galéria; a hi- pochondrie, m int a hípochondria. Finom abb a T em p el és Onkel, m int a tem plom és a nagybátya. ,,Ezek a paradiesi órák! Rövid pauze u tán . H am ar m ula el e seen is.“ ím e az idegen kecsek, m elyekkel Kazinczy nem késett n y e l
vünket gazdagítani. N evekül is idegeneket kedvel, m int egyébként a kor divatja, s a m agyar költők ideáljai: Lolli, Cidli, Zelli, Belli, Chloe, Phyllis, Doris, Thyrsis, legfeljebb Flóra, Laura, Lilla. V örösm arty a „hajn al, tündér és csil
lag“ szavakból képezi H ajna, Tünde és Csilla nevét. M i
kor D öbrcntei egy sz o n ettjé t küldi el K azinczynak, m ely ben a J u lis név fordul elő, az így ír vissza: W irklichkeit muß uns nicht zu nahe liegen und mit zu grellen S c h a tte n partien anschreien. E zt a Ju lis etc. nevekre. Az olvasó az ily versekben idealizált szépségeket, félistennéket gondol, vár s egyszerre egy szoknyás, vállas alak áll a Ju lis név
vel előtte (Levele D öbrenteihez 1808. m árc. 23). B ecsüle
tes, régi szavaknak meg k ell olykor h átráln io k a szokatlan, új köntösben jövő előkelő jövevények előtt. A poéta, a költő így lesz dalnok, a követ hírnök, a jós látnok, a ci
gány hangász, az úri hölgy delnő, a nefelejcs em lény, a mező virány, a fülem üle csalogány, ma j d csattogány, a pillangó lep e,9 a szőlővessző borág, a virtus rény — és B ányácska Széphalom . A babér sem felelt meg K azinczy ízlésének. „ J ó szó, igenis“, í rj a Nagy G ábornak 1806. á p r.
29-én, „de csak a konyhába és a Ríckl b o ltjáb a való. A d
e-9 A m onum entum felső részéb en pedig L epe (rú t és k ö zö n sé
gesebb neve pillan g ó ) fog lep d esn i. (Kaz. C sokonai obeliszkjéről. M.
K u rír 1805. 4. sz.)
lung m ár m egm ondta, Hogy W ö rte r aus der Küchel ge
hören nicht in ästhetische W e rk e " (Levelezése. IV. 136).
M ás szavakkal ugyanezt ism étli a Tövisek és virágok jegy
M ás szavakkal ugyanezt ism étli a Tövisek és virágok jegy