ben; igaz, hogy különösen tanulmánya második részében
sok nagyon távoli vonatkozást is felvett. Ez anyagon az
eufémizmus és kakofém izm us összes e ljá rá si m ódjait t a nulm ányozhatjuk.
Az eufémizmus egyik m ódja, hogy a cselekvést g y a k o r i t ó , vagy m o z z a n a t o s k é p z é s s e l enyhíti. A gyakorító képző a cselekvésnek ren d szerin t nemcsak gy a
koriságát, hanem , — mint lá ttu k elap rózását is jelzi.
A m ozzanatos ige pedig a cselekvésnek csak egyetlen m oz
z a n atá ra irányozza rá a figyelm et s így mintegy elv o n ja azt az egésztől.
t. G y a k o r í t ó i g é k :
Iszogat. Iszogatok, d alo lg ato k . (N épd.). Itó k á z , borozgat. B o ro z- g atán k apám m al, Iv o tt a jó öreg (P etőfi). B enyalogat, szopogat, k o r
tyolgat, tiitükél, p ityizál.
2. Sokkal nagyobb szám m al vannak a m o z z a n a t o s i g é k .
B ehörpent, b elo tty an t, b e lö tty e n t, becsobbant, b ecsu rran t, be- föccsent, becsiccsent, behöttyint, b en y alin t, beisszant, beöblint, b e szippant, b e lity lo tty o l, alábiggyent, fö lk o rty an t, felhörpent.
Á ltalában az ital c s e k é l y m e n n y i s é g é r e való utalással is lehet a kifejezést enyhíteni. így:
Bekóstol, félrekóstol, bep erm etez, p ity ó k áz, tütüz. B eszítt, b e szopott, leszo p ta m agát. M e g n y a lja az üveg szélit, b eletek in t a k o r
sóba, a pohár fen ek ére néz, m eg k en i a to rk á t. K v aterk áz (a p o h á r
n ak csak negyedrészéig tö lti a z italt)..
A fentebb felsorolt gyakorító és m ozzanatos igék egy része is nem csak képzőjével, hanem egész jelentésével az ital csekély voltát fejezi ki, m int: kortyodat, szopogat, nyalogat, beföccsent, belibbent, beöblint, beszippant, be
nyalint.
Vannak kifejezések, m elyek a z álta l enyhítik a cse
lekvést, hogy csak távolabbról u talnak reá. Ha azt m ond
juk: poharaz, poharat ürít, Édes a dal s pohár (A ran y : A dalnok búja), akkor nem is jeleztük a pohár tu la jd o n k é - peni tartalm át. Ugyanígy h a azt m ondjuk valakiről, hogy italos, szereti az italt. Még távolabbról utal rá a szom jas,
szom jazuk (Szomjas em ber tűnődése. Petőfi). E lázott.
Ilyenek m ég: bekebelez, beszed, belakik, föleresztett, el- tellett. E lk észü lt, m egm utatkozott, bevan, levan. elérte, bevégzett, el van látva.
Jó fo rm án m i n d e n c s e l e k v é s alk alm as reá, hogy bizonyos körülm ények között a részegségre vonatkoztas
suk. Lehr gyűjtem ényében a legkülönfélébb ráu taláso k at talá lju k e tekintetben, többnyire t r é f á s é r t e l m i s z í n e z e t t e l . így:
B ecselek ed ett, becsom agolt, beg y an tázo tt, b eg y u fázo tt, b ecsípett, berúgott, b e k a c a to lt, bekefélt, b ek eresk ed ett, b ep áco lt, beciterált, b e kukorékolt, b ereccsen tett, b e rú g a to tt, besum m ázott, betö rü lk ö zö tt, le szám olt, le sz a v a z o tt, lefen ek lett, meggyónt.
V annak kifejezések, am elyek a részegség által elő
idézett testi, még inkább lelki állapotot jelzik. Ez az á l
lapot vagy a b o r á l t a l e l ő i d é z e t t ö r ö m e t , j ó k e d v e t jelzi, vagy pedig ellenkezőleg a l e r é s z e g e d é s k e l l e m e t l e n é s r ú t k ö v e t k e z m é n y e i t . Amazok teh át inkább eufem isztikus, emezek, a nagyobb szám nak, kako- fém isztiku s színezetűek.
Eufém isztíkus színezetűek:
B eörült, bev id u lt, b ev ig asztaló d o tt, beüdvözült, beünnepelt, b e im ádkozott, b eálm élk o d o tt, b ecsu d álk o zo tt, be v an an d alítv a, b e d o rom bolt, b e fe le d k e z e tt (v. ö. b ú fe le jtő ), m egokosodott, be van e lé gedve, boldog á lla p o tb a n van, so k a t vett be a b áto rság b ó l.
K akofém isztikus színezetűek:
B epíslant, bepislogat, beszédül, bezöldül, m egkékül, beborul, b e búsul, bebódul, bekábul, bebutul, behót (b eh alt), bem ordul, b ek er- gült, átm álélt, b esavanyodott, e lá p o ro d o tt, e lszo n ty o lo d o tt, elködült, eltom pult, o ly a n m ár, m int a m éla borjú, lecsö n d esed ett, e lh a llg a to tt, leh erv ad t, elham vadt, eltem etk ezett, a g y o n g y alá zk o d o tt, alám os- lékolt, b eleb ü z lö tt, eldöglött, le rú tu lt, e la lja s o d o tt, elnyom orodott, lepiszkosodott, m egbetegedett, m egdohosodott, m egbüdösödött, m eg
vadult, m eg záp u lt, csúful, rú tu l van, cafatul van, g a n a ju l van.
Mint az eddigiekből is látható, a legtöbb kifejezésnek
tré fás m ellékszínezete van. V annak azonban olyanok is, m elyek határozottan csakis t r é f á s k i f e j e z é s e k , m int:
S zo m jazta az igazságot, h o rd ó n á l im ádkozott, jó t h ö rp e n te tt a vörös gyurkóból (M. Ny. V II. 333.), az eget is bőgőnek nézi, Á ro k szálláso n hál meg (U. o. V II. 139.), P in ceh ely rő l jö tt (U. o. 287.), fö ld szin t van stb.
A z eufém izm usnak h atalm as csoportja az, m ely a n e m i é l e t r e , a h ázasságra, á lta lá b a n a nőre, a nő tes
tére vonatkozik. E tekintetben m ár a prim itívebb népek
nél meglepő gazdagságot találu n k.
A nőnek s z á n t ó f ö l d r ő l , m e z e i m u n k á r ó l való elnevezése m ár a róm aiak, görögök őskorában szokásos volt, tehát a tulaj donképeni városi élet kifej lése előtt.
A eschylos H ét Tébavívó d rám á já b a n :
R om lást m aga nem ze m agának:
A ty á t m egölő O edipust, A zt, aki b evetette
A szent ugart, m elyből ered t, V érengző iv ad ék k a l. (736— 740.).
Itt ,,a szent u g a r“ sa já t an y ja, akit tu d tán kívül fele
ségül vett. ág o v a a (szántóföld), xf j j t og (kert) fordulnak ily értelem ben elő, L ucretíusnál sulcus, barázd a. Ebből a gondolatkörből e re d t a confarreatio intézm énye is a h á
zasság szertartásán ak elnevezésére, midőn a m átk a p ár az esketést végző papok és tíz ta n ú jelenlétében egy áldo
zati kalácsot (far) részben az isteneknek aján lo tt, részben egym ásközt elfogyasztott. H asonlóképen szól a K orán: A ti asszonyaitok a ti szá n tó fö ld etek; m enjetek asszonyaitok
hoz, mikor csak a k a rjá to k (II. 223).
Igen gazdagon van kifejlődve e gondolatkör a szent iratokban. J. N acht a Revue des études juives-ben (59:
36— 41. 1910). Euphém ism es sur la fem me dans la litté- rature rabbinique címen tan u lm án y t írt erről, s az ő nyo
m án idézünk az idevágó kifejezésekből néhányat. Sámson, mikor neje, Delila e lá ru lta a filiszteusoknak m eséje meg
fejtését, ezt m ondja: „H a nem szántottatok volna az én
üszőmön, el nem találtáto k volna az én m esém et (Birák 14, 18). M ikor R u th kimegy Boázhoz a szérűre s vele tölti az éjszakát, B oáz reggel a lepedőbe hat m érték árpát mér és R uth h á tá ra a d j a (Ruth. 3, 15). Ez a h a t mérő árp a a z t a hat gyerm eket jelentette, m elyeket R uth m ajd Boáz- tól fog szülni (Sanhedrin. 93, ab). A görögben x p i í) rj á rp á t és phallus erectust jele n te tt a felálló k alász hasonló
sága miatt.
A nő m ásik gyakori m etaforás elnevezése: a malom, szintén ama foglalkozás köréből van véve, m ely a prim i
tív gazdálkodásban a nő szem élyéhez volt kötve. Szent G e llé rt leg endájáb ó l is tudjuk, hogy a kézim alom forga
tá s a a nő dolga volt. Nyakán h o rd ja a m alm ot és tanulja a T ó rát (Kidd. 29b) azt jelenti, hogy a nő nehéz teher a n n ak a férfiúnak, aki idejét a tanulm ányoknak óhajtja szentelni. M ikor a filíszteusok Sám sont m egfogják, szemeit k iv ájjá k és megkötözik, büntetése az, hogy „őröl vala a foglyoknak h á z á b a n “ (Birák. 16. 21). Ez a büntetés vét
kének ere d e té re utal. Mikor J ó b á rta tla n sá g a tudatában Iste n átkait idézi fejére, azt is kívánja, hogy „H a az én lelkem a m ás feleségének szerelm ére h ajlott, avagy ha az én felebarátom nak a jta já n leselkedtem : az én felesé
gem m ásnak őröljön és ő r a jta az idegenek m agokat meg
h a jts á k (Jób könyve. 31, 9— 10). Jerem iás könyvében (25, 10): És elvészem tőlök az öröm nek szavát és a vigasság
n ak szavát és a m enyasszonynak szavát, a m alm oknak zörgését és a szövétnekek világosságát. Itt a m almok zör
gése ugyanazt jelenti, m int a m enyasszonynak szava, azaz: elveszem tőlök a násznak örömét. H a m alom a nő jelképe, viszont a liszt a gyerm ekeké. Kam hit hét fiáról, aki
k e t anyjuk h íres papokká nevelt, az a szólás járta, hogy:
„M inden liszt liszt, de a K am hit lisztje lán g liszt“ (Pesikta.
R. Cahana, 174). A Talm ud szerin t a fiatal házasok elé m egperzselt k a lá s z t és diót vetettek (Berachot. 50 b) Á brahám szo lgája perzselt k a lá sz t és diót áldoz Rebeka szüleinek, m int a legbecsesebb dolgokat (Gén. 24, 53).
M indkét term és a róm aiaknál is szerepelt a házasságkö
tés sz ertartá sá n á l. A házasságot két liszthalom között
kö-tötték s diót o szto ttak szét, m int a term ékenység gyü
m ölcsét az ifjú p á r és a násznép között. Plinius is m int a cohabitatío szim bólum áról em lékszik meg a dióról: nup- tialium fescenniorum comites, de ő azt hiszi, hogy a fiatal leán y erényét jelképezi, aki úgy őrizte meg a m aga tiszta
ságát, mint a fel nem tö rt dió (Hist. nat. 15, 24).
Je le n ti a nőt a kenyér is. G én. 39, 6 ezt olvassuk:
P u tifá r m indeneket, valam ije vala, Jó zsefre bíza: és nem vala semmire gondja, miképen Józsefnek, hanem csak a ken yérre (K árolínál: ételre). Jó z se f pedig szép form ájú és tek in tetű vala. A M íd ras itt a k en y eret a nőre vonatkoz
ta tja , m int eufém izm ust. A T alm ud hasonlóképen m agya
ráz z a a Prov. 9, 17-nek ezt a m o n d ását: A lopott víz édes és az elcsent kenyér jóízű. Bam idba Rabba (I.) egy nő ese
té t beszéli el, aki nem merve elm enni a találk ára, csábí
tó ja n ejét küldi oda. M ikor ez fé rje elképedését lá tja , így vig asztalja: ,,A m agad kenyerét e tte d és a m agad p o h ará
ból ittá l“.
H asonlóképen az e v é s - i v á s is lehet a nőre vonat
kozó eufémisztikus m etafora. A hal m int a szaporaság jel
képe, gyakran szerep el népszokásokban. Indiában az új házasok halászni m ennek s ha sok h a la t fognak, a z t jelenti, hogy sok gyerekük lesz. A szerajevói szefárdok feldíszí
te tt halakat rakn ak a m enyasszony lába elé s az keresztül lép rajtuk. Más ily vonatkozások: Az ember nem iszik olyan pohárból, am elyet előbb meg nem vizsgált. (Ketu- bot 75, b). Ne igyál a pohárból úgy, hogy közben a m á
sikra kacsingass! (Nedarim . 20, b). Betszabé te tsz e tt D á
vidnak, de m egette még éretlenül (Sanhedrin. 107, a). Ne fő zd meg eledeled et felebarátod fazekában! (Pesahim.
112, a).
Sok és helyenként igen szép eufém izm usaink vannak m a is a nő nemi viszonyainak kifejezésére. így pl. a t e r ít e s s é g r e : állapotos, más állap o t, áldott állapot. A nő legszentebb állap o ta. Várandós. A nya i öröm öknek néz elébe. Szíve alatt hordja magzatát. Rómába készül, utazik.
Term ékeny ölű, szap o ra ölű (Szabó Dezső. A z elsodort falu. Többször.) Lebetegszik. G yerm ekágyat fekszik.
N éhány évvel ez elő tt B udapesten egy kabaréd arab o t a d tak ezzel a cím m el: Julcsa úgy van. Egy n ép balladában :
L ányom , édes lányom , G y ö n g y v ári K aticám ! H ogy van a te ru h á d ? E lő l rövidedik,
H á tu l hosszabbodik.
(G yöngyvári K atica).
A szülésre m ár a görögöknél megvolt az allíteráló jtaiSojtoielnüai, a róm aiaknál liberis operám dare. Cicero is írja leveleiben: Liberis dare operám , quam honeste dici- tu r (Epist. IX. 22, 3). A m agyarban: A n y á v á lesz, meg- babázik, g y e rm e ke t hoz világra. Három g yerm ekkel aján
dékozta meg férjét. Isten nem adott neki gyerm eket.
G yerm ekáldás.
Eufém izm ussal szoktunk beszélni a nem törvényes házasságról, m in t él vele, összeá llt vele, balkézre nősült.
M organatikus házasság. A törvénytelen gyerm ek term é
szetes gyerm ek. Kakofém isztikus kifejezések: bagóhiten, malachiten élnek.
E téren term észetesen legnagyobb szerepe a férfi és női n e m i s z e r v e k n e k van. A nő csecseiről beszélni nem illik, de a csecsem ő, csecsszopó helyén van. Egy kisasz- szonyt hallottam egyszer kecskecsöcsű szőlő helyett kecs- keszem ű-i m ondani. A nő'em lő iről Ezékiel (16, 7) nyíltan beszél, de m ár az Énekek énekében (4, 10): Mely igen szépek a te szerelm eid, én húgom, én jegyesem! M ely igen jók a te szerelm eid ! jobbak a bornál és a te kenete- idnek illatja d rágáb b minden fűszerszám oknál. Az eredeti héber 2'12 a görög fordításban is [ la a to í h e ly e tt qpiXíai.
A régi nyelv tito kh e ly -nek nevezte a pudendum mulie- bre-t. (Mny. X V II. 49). A m enstruatio: periódus, havi baj, hónapszám, vörös király. S áráb an m egszűnt vala az asz- szonyoknak term észete. (Gen. XVIII. 11). Rákhel azt m ondja a ty já n a k : Ne h arag u djék az én uram , hogy fel nem kelhetek te előtted, m ert asszonyoknak szokások sze
rén t van m ost n ékem dolgom. (Gen. XXXI. 35.) A nő
méh-m agzata p éterke a nép nyelvén. Ebből van a pete szó is (Horger. M agyar szavak. 141.),
A nemi szerveken kívül m á s t e s t r é s z e k em lítése is tilos a szem érem nyelvén. E tekintetben a francia pré- cieux nyelv m ent legm esszebbre, de m ásu tt is, főleg a X V II—XVIII. században illetlen dolog volt bizonyos te s t
részekről vagy az azokat fedő ruhadarabokról beszélni.
Elsősorban ilyen a l á b , m ely a finom társalgásb ól szám űzve volt. M ikor a spanyol királynénak a selyem harisnya feltalálása k o ráb an valaki ilyeneket a k a rt ajándékozni, az udvarm ester ezt izente vissza: A spanyol k irálynén ak nin
csenek lábai. (8 órai Újság. 1925. V. 27). H e rd e r írja, hogy nagyanyjának nővére így em legette: „Meine Füße mit R e sp e k t zu sagen“ (0 . W eise. Ä sthetik der deutschen S p ra che. 1909. 73. 1.). Kyan, a szász udvari bolond, Elysäische F e ld e r (1735) c. művében írja : Es gibt Leute, welche die W orte salva venia, oder m it R esp ekt zu sagen gar fleißig gebrauchen, w enn sie von Zehen, Füßen, Beinen, Schen
keln, Nägeln, o d er Zähnen reden. (U. o. 98. 1.) Jósik a is így írja précieux udvarias stílusban: A kis keskeny alapo
k a t piros sz atty án foná körül. (Abafi). Ez a kor volt az, am ely a n ad rág o t inexpressibles-nek, azaz k im o n dhatatlan
nak nevezte el. A z öreg G rim m Jak ab dohog is m iatta:
„D ie ehrliche u ra lte Hose unaussprechlich zu finden ist überaus alb ern .“ (O. W eise. I. m. 74). A zonban a ném et
ben is a W indhosen, W asserhosen (vízoszlop) kifejezést m indenkor szabad volt használni. Viszont a még kevésbbé szalonképes gatya helyett az alsónadrág illendőbb. De tré fásan azt is m ondhatjuk, hogy fehér m agyarban. Ezek a rekvízítum ok úgy lógtak a d a ra b (Kerek Ferkó) testén, m int a tehénen az a népies ruhadarab, am iben a tehén ok
vetlenül kom ikussá válik (Ú jság. 1931. okt. 31.).
M óra F eren c ír ja A ran y -em lék ek c, cikkében a k ö ltő fehérnem ű
jeg y zé k ét idézvén: G a ty a 4 drb. írh a tn á m u gyan szem érm esen is, ahogy a h atv an a s években szo k ták : g . . . a; de h á t h a a világ legszé- gyenlősebb öreg p a r a s z tja ki m erte írn i a b ecsü letes nevén, mi ju s som volna nekem a ffe k tá ln i? (M agyar H írlap, 1930. aug. 17.).
Az eufém izm us törvénye a lá esnek a g y o m o r , h a s , 5
b e l e k is, m int az em észtés szervei. Ezek közül a gyomor inkább em líthető, m int a has, úgy, hogy hasfájás helyett pl. gyom orfájásról beszélünk. Sok függ azonban e szavak
nál attól, hogy m ilyen összefüggésben em lítjük őket, m ilyen gondolatkört keltünk fel velük. H asfájásról, hasas állatró l pl. nem illik beszélni, de akárhol b á tra n m ondhatjuk, hogy szereti a hasát, tömi a hasát, nagyhasú nyárspolgár, m ert ezek inkább az evés k épzetét idézik fel. Épígy beszélhe
tünk az üveg hasáról, hasas korsóról s egyebekről. U gyan
úgy a gyom orra vonatkozólag a fö ld gyomra, Párizs gyomra (Le ventre de Paris. Zola regénye.) Ehhez gyomor kell, m egfeküdte a gyom rom at, gyomromban van ez az em ber. A francia e. h. J ‘ai mal á 1‘estom ac ezt m ondja: J ‘ai mai au coeur úgy, hogyha valóban a szíve fáj, azt m ás for
d u lattal kell kifejeznie. ( J ‘ai le coeur gros stb.). D e nem illetlen ez: tűzokádó, tűzhányó, vagy: a hajó fara, fáról a szekér s effélék. A z okádásra, h án y ásra egész sereg tré fás fordulatot idézhetnénk. Egy barátom egyszer ezt írta tengeri u tazásáró l: Bizony én okát adtam utazásom nak. Az osztriga ú tjá n a ten g er üzent neki és ő m egértette (Nagy Endre. Újság. 1931, I, 11, 5). F ölfordult a gyomrom, m eg
látta az ebédjét. S ch illert fordít — E kor méhe meddő.
(A rany. R ákhel siralm a). A bukfenc valószínűleg tréfás- eufém isztikus elv álto ztatás a buksegg helyett (Nyőr. 10:
315. és 12: 228.). A latin b an podex finomabb szó volt, mint anus, m ert ered ete pos-dex, teh át: hátulja. H asználatos volt a sedes is (O. K eller. I. m. 178.). A m agyarban alfél, ülep, ülőszerv. M egütötte azt a testrészét, m elyen az ember ülni szokott. Egy öreg nagynéném től hallottam : M ajd elve
rem az aldebrődet. (A ldebrő helység Heves m egyében). A török a túlsó o ld alá t tap o g atta (M ikszáth. A fekete város.
II. 196.). Háta alján jobb lábával könnyedén m egillentette.
(Nép. 1925. ápr. 23.). Vinnyogott, m int a malac, ha az ól a jta já b a szorítják a hátsó fertályát (N apkelet. 1929. 22, 1.) Hátsó fele. Regbesúgta. Egy suhogó m ogyorópálcával vé
gighúzott a büntetést szenvedőnek déli pólusán. (Szász Károly. K álm ánt levetették. M agyarság. 1930. m árc. 2.).
Szegedi Lőrinc a T heophania latin eredetijének ,,nates
sa e p e corripuit“ szavait így a d j a vissza: „gyakorta . . . ütögette az Valkó vidékét.“ E lő fo rd u l Tinódi Sokféle ré- szögösökről írt tré fá s versében is a piaci kofákról szó k é
b a n : Néha ifjak a lu d t szénbe p u sk a p o rt rejtik, A z fellob
ban, Valkó v id é k é t elpörzsölik. A szójáték azon alapul, hogy Valkó, V alkóvár (ma V ukovár) az egykori Valkó várm egyének székhelye is volt. (Szily em lékkönyv. 105. 1.) M ost pedig m ars ki innét, m ert h a nem takarodik, m egrú
gom a tradicionális helyen (M olnár. A jó tü n d ér).
Jelentő s te rü le te az eufém izm usoknak a különféle b e t e g s é g e k é , m elyeknek rú ta b b , kellem etlenebb bajait sz ere tjü k rejteg etn i, leplezni, szépíteni. J ó szolgálatot teszn ek itt az i d e g e n s z a v a k , különösen a latin orvosi term inusok. Ezek ú tjá n egyrészt hom ályosabbá tesszük az illető kifejezést, m ásrészt a társad alo m b ó l m integy a tudo
m ány régiójába em eljük, ahol m á r értelm ük semleges. így purgál: m eghajt, epileptikus: nyavalyatörős, phlegma:
tu rh a , ekzéma: fekély, diarrhoe: hasmenés, haemorrhoida:
a ra n y é r (mert a régi orvosi tu d o m á n y azt hitte, hogy vér
tisz tító hatása van s így a sz erv ezetre hasznos), paralysis:
agylágyulás, orvosi nyelven: h ü d é ses butaság.
De m áskülönben is szeretünk a betegségekről enyhítve beszélni. A hom osexualitást pl. beteges hajlam nak nevez
zük. A francia a szerelem m eghibbantjairól m int les dé- séquilibrés de l ‘am our, a szerelem egyensúlyvesztettjeiről beszél. Onania (O nan: Noé fia volt): önfertőzés, term é
szetellenes kielégülés. A syphilis helyett m a az általános é rte lm ű vérbaj já rja . E lvesztette eufém isztikus jelentését e fogalom ra nézve a franc szó (egye meg a franc!), azaz fran cia betegség, m ert tudvalevőleg onnan te rje d t el Euró- paszerte.
V annak h atáro zottan szép ítő kifejezései is a beteg
ségnek, mint pl. Íeqú vóaog n y av aly atörés, szószerint szent betegség. A latinb an dives m orbus (A puleius), de nevezték m orbus com itialisnak is, m ert h a valakit népgyűlésen in com itiis ért el, ez rossz ómen v o lt s a gyűlést be kellett szüntetni. Az újgörögben l uXoyí u (szószerint: jó beszéd) a. m. himlő. U gyancsak az újgörög a gyerm ekkori ragályos
5*
betegségeket xa/.cci xvQccÖEg-nek, szép nőének nevezi, m ert ilyen tündérek rab o lják el a n éph it szerint a kis gyerm e
keket. (0 . K eller. G ram m atische A ufsätze. 1895. 177. 1.) A pestis neve xaÁ0TÍy_i| szószerinti szép sors. A latin cal- culatio-nak nevezte a húgykő betegséget. C alculatio volta- képen annyi, m int: szám olás ap ró kövecskék segítségével.
Tübinga m elett az őrültek h ázát egykor G utleuthaus-nak, jám borok h ázának nevezték. A jám borságot, jóságot ki
fejező szavak gyakran nyertek idővel kakofém isztikus é r
telm et, épen m ert eufém izm usokként használták őket (L.
78. L).
Az ö r e g s é g is azon tu lajdonságok közé tartozik, am elyről gyakran beszélünk leleplezve, enyhítve. A h a r
cos, prim itív népek annyira nem becsülték a küzdelm eik
ben hasznavehetetlen öregeket, hogy rendszerint idő előtt agyonverték őket. Sexagenarios de ponto volt a jelszó még Róm a kezdőkorában is. Hóman B álin t szerint a mi Álmo
sunknak is ez le tt a sorsa, hogy a honfoglalás nehéz m un
k á já t m ár a fiatal Á rpádra b ízhassák.1 E b a rb á r felfogás később m egváltozott, mikor az öregek tap a sz ta latá n ak é r
tékét, szenvedélyektől m egtisztult, bölcs ítéletét m éltatni tu d ták . Ők ta rto ttá k fönn a hagyom ányt s ráju k bízták a törvénylátást. A három em beröltőt látott N estornak Ho- m érosnál nagy tekintélye van. „Törvényök nincs — boldog hiány! A vének élő szája rendel Ig a z s á g o t. . .“ m int A rany m ondja ő ssze l c. költem ényében a homéroszi korról. A ta nács, görögül yepovoía, senatus, a nép véneiből kerül ki.
A senior szó lesz az úr a la p ja több m odern nyelvben; így olasz signor, spanyol senor, francia sieur (monsieur) és seigneur, angol sir. Az term észetes, hogy az öregségben van humoros elem is; a szellem i értékek a testi han y atlást sokszor nem t udj ák elfedni, a m egőrzött régi ruha- és m a
gaviselet furcsa az ifjú nem zedék előtt. A ran y az ősz T oldi alak jában klasszikus jellem képét festette e lelkiál
lapotnak. Küzdelm es, élnivágyó, rohanó korunkban az öregség ism ét inkább tehertétel, m int érték. Sem a
küz-1 Hóman. M agyar tö rtén et. I. 119.
delem ben nem előny, sem az élet kiélvezési lehetőségeiben.
A z eszmék roham os változása m iatt fenyegetőbb az id eje- m ultság s a m inden ta lp a la tn y i helyért ádáz harcot foly tató s a réginél követelőbb ifjúság legszívesebben eltávolí- ta n á az ú tjáb an álló régibb nem zedéket. E lelkiség nem csak a férfi és női divaton és m agaviseletén látszik meg, am ely lehetőleg fiatal h a tá s t ak ar tenni, hanem az öreg
ségre vonatkozó eufém izm usok sűrűbb használatában is.
Hiszen legnagyobb regényírónk, Jókai h irdette, hogy Öreg em ber nem vén ember, m ikor késői jogát védelm ezte az é le t örömeihez.
N yelvünkben az öregség kifejezésére a legközönsé
gesebb szavak az öreg, vén agg, ó* A z utóbbi m ajdnem k i
zárólag tárgyakról, elvont fogalm akról használtatik, m int óbor, óváros, óesztendő, óm agyar, ókor. T ehát mintegy e l
lentéte az újnak. Szem élyekről csak elvétve: óleány, ó- marna, ópapa inkább csak tájszólásilag . A z agg h aszn álata ellenkezőleg csakis szem élyekre szorítkozik manap, m int agglegény, aggszűz s az efélék, mint aggeb, aggtelek, agg
lant, ma m ár régiségként h atn ak . K ülönben az egész agg szó az elavulás útján van s régies, tö rtén eti színt n y ert,
lant, ma m ár régiségként h atn ak . K ülönben az egész agg szó az elavulás útján van s régies, tö rtén eti színt n y ert,