1.3.1 Elvek és paraméterek a kategóriák tükrében
Az X΄-elmélet egyik alaptétele, hogy létezik a kategóriáknak egy hierarchi-kus szerkezete, amely általános érvényű, azaz mind a lexikális, mind pedig a funkcionális kategóriákra érvényes. Továbbá: mostantól azt fogom feltételezni, hogy a kategóriák bináris szerkezetűek. Más szóval, (19a) és (19b) megengedett szerkezetek, de (19c) nem:
(19a) A
B
(19b) A
B C
(19c) A
B C D
Ha ragaszkodunk a bináris elágazáshoz, abból az következik, hogy X minden projekciójának összesen legfeljebb csak egy testvércsomópontja lehet. Ezt a kö-vetkezőképpen fogalmazhatjuk meg Rizzi (1988) alapján (mostantól görög betű-ket fogok használni a szintaktikai kategóriák jelölésére akkor, ha szerkezeti vi-szonyokat definiálok):
(20) XP dominálja {α, X΄}-et X΄ dominálja {β, X}-et
A halmazelméletből jól ismert kapcsos zárójel azt jelzi, hogy az elemek nem rendezettek (mint ismeretes, a halmazelméletben {a,b} {b,a}. Mostantól az XP az X maximális projekcióját fogja jelenteni; X΄ a közbülső projekciója X-nek; és X (vagy X0) maga a fej. Továbbá: α-t úgy is nevezik, hogy az X΄ specifikálója, β-t pedig az X komplementuma (bővítménye). Az, hogy az X-nek van-e komplementuma, többnyire az X lexikális tulajdonságaitól függ, amint azt a kö-vetkező fejezetben látni fogjuk. A specifikáló jelenléte részben függ az X lexiká-lis tulajdonságaitól, de a specifikálók az X΄ módosítóiként is előfordulhatnak.
Mind a specifikálók, mind pedig a komplementumok maximális projekciók, így tehát belső szerkezetük azonos (ez a rekurzivitás egy másik példája). A (20)-as példa a nyelvekben létező szintaktikai kategóriák belső szerkezetét adja meg.
Ezek a szabályok az UG megsérthetetlen elvei közé tartoznak. Az E&P elmélet tehát azt feltételezi, hogy a nyelvek csak igen kis mértékben különböznek a ka-tegóriák hierarchikus felépítését illetően.
Ideje szemügyre vennünk, hogyan hatnak egymásra az elvek és a paraméte-rek. Azt már láttuk, hogy a különböző nyelvek különböző szórendűek (azaz ösz-szetevő-sorrendűek) lehetnek. A legkézenfekvőbb feltevés az, hogy a szavak különböző sorrendje ugyanannak a hierarchikus szerkezetnek, a (20)-nak a kü-lönböző lineáris sorrendjeiből adódik. Így azt is feltételezhetjük, hogy a (20)-as elveket az alábbi módon paraméterekké formálhatjuk:
(21a) X΄ [paraméter megelőzi/követi] α-t X [parameter megelőzi/követi] β-t
Minden egyes nyelv kiválasztja a neki megfelelő változatot a (21)-ből. Rög-tön látjuk, hogy ez már önmagában véve többfajta sorrendet eredményez; ez te-hát a (20)-ban megadott elvek parametrikus váltakozásának eredménye.
Most vegyük szemügyre közelebbről, hogyan is működik mindez. Kezdjük az angollal, részben azért, hogy jobban megértsük, mik azok a specifikálók és
komplementumok. Az angolban az X΄ követi a specifikálót, az X pedig megelőzi a komplementumot. Tehát a (22)-t tekinthetjük a kategóriák általános szerkeze-tének:
(22) XP
α X΄
X β
Tekintsük most meg ennek az általános képletnek az alkalmazását néhány konkrét esetben. Az AP-vel kezdjük:
(23) X=A AP
Mod A΄
A XP
very angry at John
ngyon mérges -ra János
’nagyon méges Jánosra’
too easy for us to please túl könnyű nekünk elégedetté tenni
’túl könnyű számunkra elégedetté tenni’
Itt a Mod elemet (ami a modifikáló, azaz módosító rövidítése) gyűjtőnévként használjuk, mindenféle olyan elemet jelölve, amely a melléknévhez kapcsolód-hat. A Mod ebben az értelemben tehát egy A-orientált funkcionális kategória, és akkor nyugodtan tekinthetnénk akár ModP-nek is (ami természetesen már egé-szen más összetevős szerkezetet kívánna, de ezt most nem vizsgáljuk). A mel-léknevek választhatnak maguknak PP vagy CP komplementumot, amint azt a (23)-as példában láttuk. Most vizsgáljuk meg a PP belső szerkezetét:
(24) X=P PP
Mod P΄
P NP
just beyond the frontier éppen mögött a határ
’éppen a határ mögött’
Ez a Mod elem funkcióját tekintve hasonlít ahhoz, amit az imént láttunk, de szó-faját tekintve eltér attól. Jellegzetesen mértéket kifejező elemeket tartalmaz. Itt ismét van némi valószínűsége, hogy ezek az elemek P-orientált funkcionális ka-tegóriák, de ezt most tegyük félre. A prepozíciók általában NP komplementumot választanak maguknak, némely esetben CP-t. Például abban a mondatban, hogy before he went home (John finished his work.) ‘Mielőtt hazament, János befejez-te a munkáját.’ Olykor választhatnak egy másik PP komplementumot is, mint abban a példában, hogy out from under the table ‘ki az asztal alól‘ (itt ez kétszer is megtörténik). A VP-k egyik lehetséges szerkezeti felépítése a következő:
(25) X=V VP
AdvP V΄
V NP
really enjoy the movie
igazán élvezni a mozi
’igazán élvezni a mozit’
A következő fejezetben bemutatok néhány olyan érvet, amelyek azt támaszt-ják alá, hogy az alanyi NP a VP specifikáló pozícióját foglalja el, legalábbis el-vont értelemben (ld. 2.3.4). Az igék természetesen mindenféle bővítményt vá-laszthatnak: NP-t, CP-t, PP-t vagy AP-t. Némely ige ezen kategóriák mindegyi-két is szubkategorizálhatja, mint az angol get az alábbi példákban:
(26a) get [NP the money]
kapni a pénz
‘megkapni a pénzt’
(26b) get [CP to know someone]
jutni ismerni valaki
‘megismerni valakit’
(26c) get [PP into the final]
jutni be a döntő
‘bejutni a döntőbe’
(26d) get [AP angry]
válni mérges
‘felmérgesedni’
Láthatjuk, hogy az AP, PP és VP belső szerkezete eléggé hasonló az angol-ban. De ennyi elegendő is az angolból. Mi a helyzet a többi nyelv esetében? A
neo-latin nyelvek lényegében ugyanolyan paraméterértékek-kel rendelkeznek, mint az angol, amint ezt a (27) alatti francia példák illusztrálják:
(27) XP
Spec X΄
X komplementum
X=A très fier de ses enfants
nagyon büszke -re saját gyerekek
‘nagyon büszke a saját gyerekeire’
X=P juste au-delà de là frontiere
éppen túl a határon
X=V beaucoup admirer son professeur nagyon csodálni övé professzor
‘nagyon csodálni az ő professzorát’
Nos tehát az angol és a francia paraméterértékek a (21)-es elvből a (28) szerint adhatók meg:
(28a) X΄ követi a specifikálóját.
(28b) X-et követi a komplementuma.
Ezekben a nyelvekben az X΄-ban a fej van elöl, az XP-ben pedig a Spec van elöl.
De vizsgáljuk meg, vajon mindig így van-e ez.
A japán nyelv jól példázza, hogy az X fej akár követheti is a komplementumát. Tekintsük a következő példákat (a melléknevekkel most nem foglalkozom, mivel azokat elég nehéz megkülönböztetni az igéktől a japánban):
(29a) X=P: Nihon kara Japán -ból
‘Japánból’
(29b) X=V: Sensei-wa [VPTaroo-o sikata].
tanár-TOP Taro-ACC szidta
‘A tanár megszidta Tarot.’
(29c) X=N: Taroo-no hon Taro-GEN könyv
‘Taro könyve’
Ezekből a példákból kiderül, hogy a japánban a fej hátul van; más szóval, a ja-pán a (21b)-ben megadott paraméter „követi” értékét választja. Ily módon
kezel-ni tudjuk a japán és az angol vagy francia szórend közötti nagy eltéréseket a (21b) alatti paraméter különböző értékeinek kiválasztásával. Ez jó példája az E&P elmélet hasznosságának és erejének.
1.3.2 A főnévi szerkezetek: DP
Vizsgáljuk most meg a némileg bonyolultabb szerkezetű főnévi kifejezése-ket. Ezeknek egy lehetséges összetevős szerkezetét mutatja be a (30)-as ábra:
(30) X=N NP
D N΄
N PP
the picture of John
a kép GEN János
Ez a megoldás azonban átsiklik afelett, hogy a D egy DP-t projektál. Ez a javas-lat először, Abney (1987)-nél, illetve Fukui & Speas (1986)-nél szerepel. Abney (1987) azzal indokolja a DP projekció bevezetését, hogy a angolban az ún.
POSS-ing birtokos gerundiumok elemzéséhez ez elengedhetetlen, mint például a John’s building a spaceship ‘János űrhajóépítése’ esetében a (31)-ben:
(31) [John’s building a spaceship] upset the János-POSS építése az űrhajó felidegesítette a neighbours.
szomszédokat
‘János űrhajóépítése felidegesítette a szomszédokat.’
Az angol birtokos gerundiumok külső megjelenésükben és eloszlásukban főnévi kifejezésre emlékeztetnek, belső szerkezetükben azonban egy VP-t tar-talmaznak. A főnévi jelleget az mutatja, hogy olyan pozíciókban is megjelenhet-nek, ahol tagmondatok nem, így például kérdő mondatok alanyi pozíciójában vagy egy prepozíció bővítményeként:
(32a) *Did [that John built a spaceship] upset PRAET hogy János épített egy űrhajó felidegesít you?
téged
(32b) Did [John’s build-ing a spaceship] upset PRAET János-POSS épít-GER egy űrhajó felidegesít you?
téged
‘Felzaklatott téged János űrhajóépítése?’
(33a) *I told you about [that John uilt a spaceship].
én beszélt te(neked) -ról hogy János épített egy űrhajó (33b) I told you about [John’s building a
én beszél.PRAET te(neked) -ról János-POSS épít-GER egy spaceship].
űrhajó
‘Beszéltem neked János űrhajóépítéséről.’
A (32a) és (33a)-beli példák jól illusztrálják, hogy egy valódi tagmondat nem jelenhet meg az eldöntendő kérdések alanyi, illetve a prepozíciók tárgyi pozíció-jában. A (32b) és (33b) viszont arra példa, hogy a POSS-ing gerundiumok meg-jelenhetnek ugyanott. Ebből kiderül, hogy a POSS-ing gerundiumok nem tag-mondatok. Továbbá, mivel egy közönséges főnév megjelenhet ezekben a pozíci-ókban, ebből következően a POSS-ing gerundiumok közönséges főnevek. Ha azonban a gerundium belső szerkezetét tekintjük, azt látjuk, hogy a gerundium és tárgya (tehát a building a spaceship ‘űrhajóépítés’ a (31)-ben) VP-t alkotnak:
számos olyan tulajdonságot mutatnak, amelyek inkább egy VP-re jellemzőek, mint egy főnévre, és olyan bővítményekkel állnak, amelyeket általában igék sze-lektálnak, nem pedig főnevek. Néhány ilyen tulajdonságot mutat be a (34):
Főnévi tárgy
(34a) John’s destroy-ing the spaceship János-POSS lerombol-GER az űrhajó
‘az űrhajó János által való lerombolása’
(34b) *John’s destruction the spaceship Janos-POSS lerombolás az űrhajó
‘*János lerombolása az űrhajót’
Bizonyos fajta főnévi igeneves szerkezetek (Emelés: ld. 2.3.3) (34c) John’s appearing [PRO to be dead]
János-POSS látsz-ger lenni halott
‘János halottnak tűnése’
(34d) *John’s appearance to be dead János-POSS megjelenése lenni halott
‘János halottként való megjelenése’
Kettős tárgyú (azaz: tárgyas-részeshatározós) szerkezetek
(34e) John’s giving Mary a Fiat
János-POSS ad-GER Mari egy Fiat
‘János Marinak való Fiat-adása’
(34f) *John’s gift Mary a Fiat
János-POSS ajándék Mari egy Fiat
‘János Marinak való Fiat-ajándéka’
A gerundiumok VP-ként viselkednek abban a tekintetben is, hogy csak határo-zókkal módosíthatók, míg a főneveket jellegzetesen melléknevekkel módosítjuk:
(35a) John’s DELIBERATELY building a spaceship János-POSS szándékosan épít-GER egy űrhajó
‘János szándékosan történő űrhajóépítése’
(35b) John’s DELIBERATE building of a
János-POSS szándékos épít-GER GEN egy spaceship
űrhajó
‘János szándékos űrhajóépítése ‘
Így tehát elegendő bizonyítékot találunk arra, hogy a gerundiumok olyan nomi-nális kategóriák, amelyek egy VP-t tartalmaznak.
Mégsem tételezhetünk azonban fel egy (36)-hoz hasonló szerkezetet a POSS-ing gerundiumok elemzésére, mivel akkor az NP1-nek hiányozna az N΄ és N projekciója, azaz exocentrikus lenne – megfelelő fej hiányában; az X΄-elmélet értelmében pedig a kategóriáknak endocentrikusaknak kell lenniük:
(36) NP1
NP2 VP
John’s build-ing a spaceship János-POSS épít-GER egy űrhajó
‘János űrhajóépítése’
A (36)-féle szerkezeteket tehát kizárja az X΄-elmélet. Helyette inkább az alábbi szerkezetet tételezhetjük fel:
(37) DP1
DP2 D1΄
D1 VP
John ‘s build-ing a spaceship
János -POSS épít-GER egy űrhajó
‘János űrhajóépítése’
A DP szerkezete lehetővé teszi, hogy a POSS-ing gerundiumokat olyan no-minális kategóriáknak fogjuk fel, amelyek egy VP-t tartalmaznak. Ebben a szer-kezetben a VP a D komplementuma. Vegyük észre, hogy a birtokos ‘s a D cso-mópontban van. Abban az esetben, ha a D komplementuma egy sima NP, akkor egy sztenderd főnévi kifejezéssel van dolgunk. Ennek alapján a (30) alatti szer-kezetet felváltjuk a (38) alattival:
(38) DP
QP D΄
D NP
AP N΄
N PP
all the nice pictures of John
mind a szép képek GEN János
‘János mindegyik szép képe’
A Kv(antor)f(rázis)-t (QP) a Kv(antor) (Q) projektálja. A QP-t tekinthetjük akár azonosnak is a DP-vel, de ezzel a kérdéssel most nem foglalkozom. Láthatjuk, hogy a QP módosíthatja a D΄-t. A DP-szerkezet biztosítja a főnevet megelőző melléknevek természetes helyét is. Ilyenkor azok az NP-t módosítják. A főnév bővítménye (azaz komplementuma) lehet egy PP (38), vagy egy CP (mint abban a kifejezésben, hogy [DPthe attempt [CPto save the ship] ‘az a próbálkozás, hogy megmentsék a hajót’).
1.3.3 Paraméterek és tipológia
Az, hogy az X΄-elméletet olyasféle elvek és paraméterek szabályozzák, mint amilyeneket vázoltam, lehetővé teszi, hogy megmagyarázzunk bizonyos fajta szórendtipológiai jelenségeket, amelyek egészen különböző elméleti megfonto-lásokból születtek Greenberg (1963) óta. Greenberg mintegy harminc – külön-böző nyelvcsaládba tartozó és a világ különkülön-böző tájain beszélt – nyelvből álló mintával dolgozott. Megfigyelte, hogy bár a szórend tekintetében nagy eltérések mutatkoznak, ezek az eltérések rendszerezhetők abban az értelemben, hogy
bi-zonyos tulajdonságok együtt váltakoznak a szórenddel. Két igen fontos erre vo-natkozó állítás tehető:
− 3. univerzálé: azok a nyelvek, amelyek túlnyomórészt VSO-alapszó-rendűek, mindig prepozícióval fejeznek ki bizonyos határozókat.
− 4. univerzálé: másrészről azok a nyelvek, amelyek SOV-szórendet mutat-nak, posztpozíciót alkalmaznak.
(A posztpozíció itt a komplementumhoz viszonyított sorrendre utal; szigorú érte-lemben véve a P nem lehet prepozíció akkor, ha követi a komplementumot, így ezeket posztpozíciónak nevezzük. Ha a kettőre együttesen akarunk utalni, akkor az adpozíció kifejezést használhatjuk.) A 3. és 4. univerzálé együttesen azt su-gallja, hogy a VO-típusú nyelvek (az SVO-, és VSO-szórendű nyelveket össze-vonva – az indoklást ld. a 2. fejezetben) hajlamosabbak a prepozíciók használa-tára, míg az OV-szórendű nyelvek inkább posztpozíciókat használnak. Az X΄-elmélet Elvek&Paraméterek változatából – ahogyan azt bemutattam – ez lénye-gében következik: az OV-, és OP-sorrend akkor áll elő, ha egy nyelv a ”követi”
lehetőséget választja a (21b)-ben, a VO-, és PO-sorrend pedig akkor, ha egy nyelv a ”megelőzi” lehetőséget választja. Ezáltal az X΄-elmélet Elvek & Para-méterek elmélete a Greenberg és mások által észlelt szórendi tipológia elméleti megalapozásául szolgálhat.
A szintaxis elméletének természetesen számot kell adnia a nyelvek közötti változásokkal kapcsolatos általánosításokról. A jelen elméletből ezek közvetle-nül levezethetők. Maguknak az általánosításoknak szintén kell, hogy legyen el-méleti megalapozottságuk, hacsak nem akarjuk őket fantasztikus, véletlenszerű egybeeséseknek tekinteni. Amit eddig bemutattam, azt a benyomást kelti, hogy az X΄-elmélet parametrizált változata képes a szórendi tipológia elméleti alapjául szolgálni.
Van azonban számos nehézség. Először, is Greenberg és követői kiterjesztet-ték a fenti összefüggést a ”birtok-birtokos”, valamint a ”főnév-melléknév” sor-rendre is. Az OV-OP nyelvek tipikusan PossN és AN szórendet mutatnak; a VO-PO nyelvek pedig NPoss és NA szórendet. Ezeket a következtetéseket elég ne-héz az X΄-elmélet Elvek&Paraméterek változatának fényében értékelni, mivel sem a birtokosok, sem a melléknevek nem az N komplementumai: a birtokosok a DP specifikáló pozícióját foglalják el, az AP-k pedig az NP specifikáló pozíci-ójában jelennek meg (vö (37) és (38)). Ennek értelmében a PossN és AN szó-rend az X΄-on belüli szószó-rendtől (tehát a (21b)-től) függetlenül áll elő, ugyanak-kor a nyelvtipológiai adatok arra utalnak, hogy a kettő között szoros összefüggés van. Így korántsem biztos, hogy a (21)-ben megadott paraméterek minden nyelv-tipológiai eredményről számot tudnak adni.
Azt gondolhatnánk, hogy a PossN és AN sorrend választása az NPoss és NA sorrenddel szemben éppen a (21a) parameter realizálódása, azaz a Spec-X΄ sor-rend választása az X΄-Spec sorsor-renddel szemben. Számos olyan nyelv van azon-ban (így például az neo-latin nyelvek), amelyekben a specifikáló nem a ”követi”
lehetőséget tükrözi; ez ugyanis azt jelentené, hogy a PP-ben, AP-ben és VP-ben előforduló módosító elemeknek követniük kellene a fejet, amelyet módosítanak, ezekben a nyelvekben azonban nem ilyen sorrendet találunk. Valójában egy má-sik probléma is adódik abból, ha a (21)-ben található paramétert közvetlenül rá akarjuk vetíteni a nyelvtipológiai megállapításokra, nevezetesen, hogy eddigi ismereteink szerint nem létezik olyan nyelv, amelyben a specifikáló általában véve követné a fejet. Lehetséges, hogy az ismeretlenség homályában rejtőzik néhány ilyen nyelv, mondjuk az Amazonas esőerdeiben, vagy az új-guineai fel-földön, vagy esetleg más, kevésbé exotikus helyen. Az azonban világos, hogy kevesebb váltakozás van a Spec–X΄ paraméter esetében, mint az X-komplementum paraméter esetében. A problémához azonban más módon is kö-zelíthetünk: a (21)-ben megadott paraméterek négyféle nyelvtípust jelölnek ki Greenberg terminológiának értelmében, amelyeket a (39)-ben adok meg:
(39a) (21a) = „megelőzi”; (21b) = „megelőzi”:
Spec-kezdetű és fejkezdetű nyelvek
(39b) (21a) = „megelőzi”; (21b) = „követi”:
Spec-kezdetű és fejvégű nyelvek
(39c) (21a) = „követi”; (21b) = „megelőzi”:
Spec-végű és fejkezdetű nyelvek
(39d) (21a) = „követi”; (21b) = „követi”:
Spec-végű és fejvégű nyelvek
A (39a)-ra láttunk már példát (az angol is ilyen), a japán viszont a (39b) tí-pust képviseli (könnyen belátható, hogy a japán Spec-kezdetű nyelv, ennek bi-zonyításával azonban most nem foglalkozom). A (39c) és a (39d) típusú nyelvek azonban meglehetősen ritkák. Itt ismét az a helyzet, hogy kevesebb lehetőséget használunk fel, mint amennyit az elméletünk megenged, tehát az elméletet kell korlátoznunk. Esetleg kihagyhatnánk a (21a)-t, és azt mondhatnánk, hogy csak a komplementumhoz viszonyított sorrendet fogjuk parametrizálni. Ez talán köze-lebb visz az igazsághoz, de ekkor be kell érnünk egy csupán részlegesen parametrizált elmélettel, ami nem túlságosan bizalomgerjesztő. Azt, hogy mit akarunk parametrizálni, kizárólag empirikus megfontolások vezérlik, és így az eredmény is meglehetősen féloldalas. (Miért érnénk be az X΄-elmélet töredéké-nek a parametrizálásával?) Ezenkívül továbbra sem tudunk számot adni az NA és NPoss sorrend közötti korrelációról.
A dolgok azonban még ennél is rosszabbul állnak. A tények alapján a (21)-beli paramétereket ki kell bővítenünk. Mindeddig ezekről a paraméterekről szin-taktikai kategóriáktól függetlenül beszéltem. Más szóval azt feltételeztem, hogy a szintaktikai kategóriák (de legalábbis a lexikális kategóriák) azonos módon
viselkednek a (21) tekintetében. Ez számos nyelvben, például az angolban, az neo-latin nyelvekben vagy a japánban így is van. Azonban létezik legalább egy, meglehetősen közeli nyelv, amely egyrészről PO, másrészről viszont OV, neve-zetesen a német (vegyük észre, hogy ez Greenberg számára is gondot okozna):
(40a) auf dem Tisch P O
-on az.DAT asztal
’az asztalon’
(40b) den Film geniessen O V
az.ACC film élvezni
’élvezni a filmet’
(A németben a fő komplikációt az okozza, hogy a főmondatban az igének köz-vetlenül az első összetevő után kell következnie. Ez a szabály ”V2-megszorítás”
néven vált ismertté, amelyet részletesen az 1.2.2.4-ben tárgyalok.) Jól látható, hogy a németet lehetséges volna fejvégű nyelvként felfogni a [+V] jegyű X΄-on belül (itt a (14)-ben megadott jegyrendszert használjuk fel). Ez azt vetíti előre, hogy a melléknevek követik a komplementumukat, a főnevek viszont megelőzik a komplementumukat, és ez (bizonyos komplikációktól eltekintve, amelyeket azonban most nem tárgyalok) lényegében igaz is:
(41a) ein [AP sein-en Freund-en treuer] Mann egy saját-DAT barát-DAT.PL igaz ember
‘egy, a barátaihoz hűséges ember’
(41b) Karl-s Betreuung sein-es Vater-s Karl-GEN törődés saját-GEN apa-GEN
‘Karlnak az apjával való törődése’
Ily módon eljuthatunk egy, a német nyelv szórendjét leíró elmélethez, amely il-leszkedik mindahhoz, amit eddig bemutattam. Ennek a módosításnak azonban ára van: sokkal nagyobb lesz a különfajta nyelvtípusok száma; a (39)-ben meg-adott négy típus helyett immár tizenhattal kell számolnunk. Továbbá, ha a [+V]
jegyű kategóriák máshogyan viselkednek, mint a [–V] jegyű kategóriák, akkor ugyanez joggal várható a [+N] jegyű kategóriák esetében is. Így a lehetőségek száma ismét exponenciálisan nő, és már 256 nyelvtípussal kellene számolnunk.
Nos, lehetséges, hogy ez a 256 nyelvtípus valóban létezik, azonban emlékezzünk arra, hogy már az eredetileg feltételezett négy típus közül sem találtunk példát kettőre... A másik lehetőség az, hogy megpróbáljuk parametrizálni az adatokat (külön a fej-komplementum viszonyt és külön a specifikáló-bővítmény viszonyt;
a [+V] jegyű kategóriák így viselkednek, a [–V] jegyű kategóriák pedig amúgy, és így tovább). Amint már említettem, ez egy féloldalas, rendszerezetlen
elmé-lethez vezetne; ha nem vigyázunk, a végén egy olyan listához jutunk, amely az eltérések puszta felsorolását tartalmazza.
1.3.4 Univerzális szórend?
Részben a fenti problémákra válaszolva, részben általánosabb megfontolások alapján, Richard Kayne (1993, 1994) egy teljesen újszerű megközelítést javasol.
Kayne elgondolása egyszerűen arra épül, hogy az UG nem tartalmazza a (21)-ben megadott paramétereket. Az X-elmélet parametrikus felfogása, amelyet be-mutattam, különválasztja a lineáris szerkezetet a hierarchikus szerkezettől.
Kayne ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik. Olyan elméletet körvonalaz, amelynek központi gondolata, hogy a hierarchikus szerkezet meghatározza a lineáris sorrendet. Az a hierarchikus viszony, amely a lineáris sorrendet megha-tározza, az aszimmetrikus vezérlés. Ahhoz hogy ezt megértsük, Először, a k-vezérlés fogalmával kell tisztában lennünk. Ebben az elméletben a k-k-vezérlés fogalmát a (42) szerint definiálhatjuk:
(42) K-vezélés
α k-vezérli β-t hha α nem dominálja β-t és minden olyan kategória, amely dominálja α-t, dominalja β-t is.
A ’hha’ rövidítés itt azt jelenti: ’akkor és csak akkor, ha’, azaz logikai ekvivalenciarelációt jelöl. Ha a ’hha’ kifejezés egyik oldalán található állítás igaz, akkor a másik oldalán található állításnak is igaznak kell lennie. És fordít-va: ha az egyik oldalon található állítás nem igaz, akkor a másik oldalon találha-tó állítás sem lehet igaz. Próbáljuk ki a definíciót egy elképzelt fa-szerkezeten:
(43) A
B C
D E F
Ezen az ábrán az A mindent dominál, vagyis semmit sem k-vezérel. Ugyanezen indokok alapján a B nem vezérli a D-t és az E-t. A D és az E viszont k-vezérlik egymást (ha összevetjük a (43)-ban látható ábrát a (42)-ben megadott
Ezen az ábrán az A mindent dominál, vagyis semmit sem k-vezérel. Ugyanezen indokok alapján a B nem vezérli a D-t és az E-t. A D és az E viszont k-vezérlik egymást (ha összevetjük a (43)-ban látható ábrát a (42)-ben megadott