Eset és mozgatás

2.3.1 A tárgy mozgatása I: Passzív szerkezetek

Ha az esetelmélet valóban grammatikai funkciókon alapul, akkor joggal vár-hatjuk, hogy olyan műveletekre világít rá a különböző nyelvekben, amelyek megváltoztatják a grammatikai funkciót. A legismertebb és leginkább tárgyalt ilyen művelet a passzív. Az világos, hogy a (31)-beli aktív-passzív pár lényegé-ben ugyanarról a kellemetlen eseményről számol be, de a két mondatban az ar-gumentumok grammatikai funkciója különböző:

(31a) The police beat up the students.

a rendőrség ver.PRAET meg a diákok

‘A rendőrség megverte a diákokat.‘

(31b) The students were beat-en up by the police.

a diákok voltak ver-PART meg által a rendőrség

‘A diákokat megverte a rendőrség.‘

A (31b)-beli passzív mondat úgy kapcsolódik a (31a)-beli aktív mondathoz, hogy felcseréli a grammatikai funkciókat: a (31a) mondat alanyi DP-je a (31b) mondat PP-jén belül jelenik meg, amelynek a by ’által’ prepozíció a feje, a (31a) tárgyi DP-je pedig a (31b) alanyává válik.

Minden valamirevaló szintaktikai elméletnek számot kell adnia a passzívról és egyéb, grammatikai funkcióváltozást előidéző szintaktikai műveletekről.

Számos olyan elmélet létezik, amely magukat a grammatikai funkciókat, vagy a funkcióváltoztató műveleteket szintaktikai alapfogalomként (primitívként) keze-li. Talán nem okoz nagy meglepetést, hogy az E&P elmélet nem tartozik ezen elméletek sorába. Minthogy a grammatikai funkciókat a szintaktikai szerkezet-ben elfoglalt hely alapján határozzuk meg, a funkcióváltoztató műveleteket is úgy fogjuk fel, mint amelyek a szintaktikai szerkeztet változtatják meg. Konkré-tabban: ezek a műveletek egy adott szintaktikai szerkezeten belüli mozgatások, az esetszűrő pedig a mozgatás kiváltója, az, ami a mozgatást szükségessé teszi.

Erős gyanúnk támadhat, hogy a (31b)-beli passzív mondat valójában olyan parazita szerkezet, amelynek létezése a (31a)-beli aktív mondattól függ. Számos korábbi elmélet a (31b)-t közvetlenül a (31a)-ból vezeti le. Most azonban nem ezt a hagyományos felfogást fogom követni, hanem inkább Chomsky (1981) és Burzio (1986) nyomdokain haladok, így a (31b)-beli mondatot egy olyan szerke-zetből vezetem le, amely a (31a) és (31b) közötti állapotot tükrözi. A két mondat összehasonlításakor három lényeges különbséget találunk.

(32a) A (31a)-beli aktív mondat alanya a (31b)-beli passzív mondatban a by-prepozíció bővítménye lesz, sőt, a by-kifejezés el is hagyható.

(32b) A (31a)-beli aktív mondat tárgyi DP-je a (31)-beli passzív mondat alanya lesz.

(32c) A (31a)-beli aktív igéből a (31b)-ben particípium lesz, amit a passzív be ige előz meg.

Jóllehet a beat up ‘összeverni‘ az angolban két külön szó, mégis egyetlen igei elem, úgynevezett frazális ige. A beat up ‘összeverni’ két thematikus szere-pet oszt ki: az ágens és a páciens szereszere-pet. Az általános thétaszerep-kiosztó sza-bályok értelemében azt várjuk, hogy a páciens szerepet a tárgy kapja, az ágens szerepet pedig az alany. Így az aktív mondatot kapjuk meg. De hogyan állítjuk elő a passzív mondatot? Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy létezik egy általános, alanyt mozgató szabály. Ez jelentheti azt is, hogy az adott théta-szerep nincs is jelen, vagy azt, hogy speciális módon van jelen, pl. by-kifejezésként. Az alany elhagyását az igén megjelenő passzív morféma teszi le-hetővé. Ha feltételezzük, hogy a tárgy a szokásos helyén jelenik meg, akkor a (33)-at kapjuk:

(33) e were beat-en up the students (by the police) üres volt ver-PART meg a diákok (által a rendőrség)

(A by-kifejezést azért tettem zárójelbe, mert nem igazán lesz fontos a követke-zőkben és egyébként is elhagyható. A (33) nem jólformált szintaktikai szerkezet.

Csakis úgy nyerhetjük belőle a grammatikailag helyes (31b)-t, hogy a tárgyat alanyi pozícióba visszük (ami szerencsére időközben megürült az alany mozga-tása folytán.)

(34) The students_i were bea-en up t_i by the police.

a diákok voltak ver-PART meg által a rendőrség

‘A diákokat megverte a rendőrség.’

Ez a mozgatás nyilvánvalóan kötelező, amint azt már a (33)-ban láttuk. (A (33) azért sem érvényes, mert nincs alanya, ugyanis az angol megkívánja, hogy az időjeles igét tartalmzó (finit) mondatoknak legyen alanya; viszont a mondat nem javul meg akkor sem, ha expletívumot használunk alanyként: *There were bea-ten up the students (by the police).) Ezt a mozgatást valójában az esetszűrő kényszerítit ki, mivel a passzív alakú ige többé nem tud tárgyesetet adni a tár-gyának (és frazális igéről lévén szó az up partikula önállóan nem képes erre). Az időjeles ige alanya nominativust kap az AGRs-től, ahogy azt már korábban vá-zoltam. A tárgyi pozícióban hagyott nyom elárulja, hogy az alanyi pozícióban lévő DP páciens théta-szerepű.

Az előző részben, a tárgyeset előfordulási helyeinek bemutatásakor, a tárgyi pozíciót tekintettem a par excellence accusativusi pozíciónak. Nos, akkor most hirtelen miért nem képes a passzív ige tárgya megkapni az accusativust ott, ahol van? A válasz a passzív morfológiában rejlik. Vagyis, a (32c) tényezőt is bevon-juk a játékba, a következő módon:

(35) A passzív particípium (még ha tranzitív igéből képeztük is) nem ad tárgyesetet.

A (35)-beli állítás elégséges ahhoz, hogy a tárgy mozgását előidézze annak ér-dekében, hogy az valahol máshol kapjon esetet. Mivel az alany helyére mozog, az AGRs-től fog alanyesetet kapni. Ebből adódóan az alany minden jellegzetes-ségét magán viseli, vagyis funkcióváltás következik be. Mármost ha az ágens théta-szerepű alany elhagyható, és az ige nem képes tárgyesetet adni, akkor az, hogy a páciens théta-szerepű DP-nek az alanyi pozícióba kell mozognia, az eset-szűrőből automatikusan következik. Így a passzív műveletnek ezt a részét már nem kell kitalálnunk (további részletek Baker 1988-ban olvashatók).

A tárgy alannyá válásának esetalapú felfogását a passzív szerkezetben kizá-rólag a (35) teszi lehetővé. De miért is kellene a (35)-öt elfogadnunk? Az érvelés egyik lehetséges iránya a következő. Először is elfogadtuk, hogy csak a [-N] je-gyű lexikális kategóriák (V és P) képesek esetet adni. A melléknév nem, mivel

az [+N,+V] jegyű (ld. 1.2). A particípiumról köztudott, hogy olyan, mint a mel-léknév. Talán a passzív particípiumnak hiányzik a [+N] jegye, tehát egyszerűen csak [+V]. Ez megmagyarázná, hogy miért viselkedik félig igeként, félig mel-léknévként. Ha tehát azt mondjuk, hogy a particípium pusztán [+V] jegyű, akkor nem lehet [-N] sem. Így a (35) már értelmezhetővé válik: ennek alapján már nem is várjuk, hogy a particípium esetet adjon (ezt az érvelést Rouveret&Vergnaud (1980) javasolta először).

Egy másik lehetőség az, hogy a particípiumoknak valójában nem az esetadó képessége hiányzik, hanem inkább elnyelik az esetet. Ezt a felfogást képviseli Jaeggli (1986). Ez annyiban szerencsésebb, mint az előző elképzelés, hogy az esetelnyelés lényegében csak elvesz egy esetet az igétől. Tehát ha egy aktív ige két esetet tud kiosztani, akkor az esetelnyelés a passzívban csupán annyit tesz, hogy a particípiumnak egy kiosztandó esete marad. Ez helytállónak tűnik az úgynevezett kettős tárgyú igék esetében az angolban (és más nyelvekben, köztük a svédben is):

Az kiderült, hogy a (36a) mondat első tárgyából is válhat alany (ld. (36b)).

[Az angolban a részeshatározót indirect objectnek, közvetett tárgynak hívják – A fordító]. Itt tehát a passzív mondatok első elemzése helytálló. Úgy tűnik azon-ban, hogy a send ’küldeni’ ige még egy esetet tud kiosztani. E tekintetben tehát az esetelnyelés előnyösebbnek tűnik. Ugyanakkor nyitva hagyja azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is az „esetelnyelés”, de erre itt most nem térek ki.

Az olasz és a spanyol megfelelő adalékot nyújt ahhoz a feltevéshez, hogy a tárgy az esetszűrő miatt mozog a passzív mondat alanyi pozíciójába. Ezekben a nyelvekben ugyanis az alany gyakran az ige mögött marad (annak ellenére, hogy általánosságban SVO-nyelveknek tartják őket). Mint minden alany, a posztverbális alany is egyeztetődik az igével személyben és számban. Íme, né-hány olasz példa:

(37a) È arrivato Gianni.

PERF3SG érkez.PART Gianni

‘Megérkezett Gianni.’

(37b) Hanno telefonato molti studenti.

PERF3PL telefonál.PART sok diákok

’Sok diák telefonált.’

(37c) Vincer-emo noi.

győz-FUT1PL mi

’Győzni fogunk.’

Ezekben a nyelvekben az alany a VP-n belül is kaphat nominativust. Arra a későbbiekben még visszatérek, hogy ezt mi teszi lehetővé. Most érjük be annyi-val, hogy bizonyára valamilyen paraméterrel van kapcsolatban, mert olyasmivel, mint a (37), nem találkozunk az angolban.

Ha az olaszban a nominativus a VP-n belül is adományozható, akkor azt vár-juk, hogy ez a passzív mondatban is így van, a tárgynak tehát nem kell az alanyi pozíciót elfoglalnia ahhoz, hogy nominativust kapjon. Tárgyesetet nem tud kap-ni, amennyiben elfogadjuk, hogy a (35)-beli megállapítás az olaszra is ugyanúgy érvényes, mint az angolra (és nincs különösebb okunk, hogy ne így tegyünk), viszont alanyesetet feltétlenül kell kapnia. Nos, pontosan ezt tapasztaljuk:

(38) É stato ucciso Caesare.

PERF3SG lenni.PART megölve Cézár

‘Cézárt megölték.’

A (37) és (38)-beli példák tehát azzal magyarázhatók, hogy az olaszban az alanyi DP a VP-n belül is kaphat nominativust. Ennek az elképzelésnek egyik folyo-mánya, hogy létezik egy VP-n belüli alanyi pozíció az aktív igék esetében is, mint a (37)-es példákban. Vizsgáljuk most meg ezt az elképzelést közelebbről.

2.3.2. A tárgy mozgatása 2: unakkuzatív igék

Beláthatjuk, hogy az alany máshol helyezkedk el a (37a)-ban, mint a (37b)-ben és a (37c)-(37b)-ben. Ez az olaszban a ne partitív klitikum segítségével bizonyítha-tó, amint már korábban láttuk. A ne-klitikum ugyanis másképp viselkedik az arrivare ’érkezni’ és a telefonare ’telefonálni’ ige esetében:

(39a) NE_i sono arrivati molti t_i . közülük PERF3PL érkez.PART sokan

‘Sokan megérkeztek közülük.‘

(39b) *NE_i hanno telefonato molti t_i. közülük PERF3PL telefonál.PART sokan

‘Sokan telefonáltak közülük.’

Mindkét ige intranzitív. Ha tranzitív igéket vizsgálunk meg, akkor azt tapasztal-juk, hogy a ne- klitikum a tárgyi pozícióból kivihető, az alanyi pozícióból vi-szont nem:

(40a) I bambini NE_i mangiano molti t_i.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy az arrivare ’megérkezni’ ige alanya valamiféle tárgy, míg a telefonare ’telefonálni’ ige alanya valódi alany, még ha posztverbálisan jelenik is meg. Ezt az elgondolást Perlmutter (1978, 1983) és Burzio (1986) nevével szokták összefüggésbe hozni, és az unakkuzatív hipotézis néven vált ismertté.

Érdemes pontosítani az unakkuzatív hipotézist, akkor ugyanis kiviláglik, mi-ért is viseli ezt a nevet. Az intranzitív igék olyan igék, amelyeknek csak egy ar-gumentumuk van, tehát csak egy théta-szerepet tudnak kiosztani. Ez az egyetlen argumentum általában az alany szokott lenni, így az intranzitív igék pontosan abban különböznek a tranzitív igéktől, hogy nincsen tárgyuk. Az unakkuzatív hipotézis viszont éppen azt állítja, hogy némely intranzitív ige egyetlen argu-mentuma valójában mélyszerkezeti tárgy. Azokat az igéket, amelyek egyetlen argumentuma mélyszerkezeti tárgy, unakkuzatívnak (ld. arrive ’megérkezni’), míg azokat, amelyeknek az egyetlen argumentuma valódi alany, unergatívnak (ld. telephone ’telefonálni’) nevezzük. Az unakkuzatív igék éppen úgy viselked-nek, mint a passzív szerkezetbeli particípium, vagyis nem adnak tárgyesetet a mélytárgynak, szó szerint tárgyeset nélküliek, unakkuzatívak. A tárgyuknak ezért alanyi pozícióba kell kerülnie ahhoz, hogy esetet kapjon, mert különben megsértené az esetszűrőt. Ugyanez történik a passzív particípium tárgyával is.

Abban a mondatban hogy John has arrived ‘János megérkezett’, a János a mélyszerkezeti tárgy pozíciójából a felszíni alany pozíciójába mozog:

(41) John_i has arrive-d t_i

János PERF3SG megérkez-PART

’János megérkezett.’

Egy unakkuzatív ige egyetlen argmentuma tehát egyszerre alany is meg tárgy is. Szintaktikai pozícióját és morfológiai jegyeit (egyeztetés) tekintve alany, de tárgyi théta-szerepet kap, amit a tárgy helyén lévő nyom jelez.

Most már érthető, miért létezhetnek a (37a) típusú mondatok az olaszban: a Gianni a mélyszerkezeti tárgy helyén maradhat, mivel ott is tud nominativust kapni. E tekintetben a (37a) ugyanolyan, mint a (38). Mi több, mivel valóban tárgyi pozícióról van szó, a ne-klitikum innen kiemelhető. Az olyan igék, mint a telefonare viszont unergatívak, tehát a posztverbális alany ott nem tárgyi pozíci-óban van. Ez az oka annak, hogy ott a ne klitikum kiemelése rossz mondatot

eredményez. Egyelőre maradjon homályban, hogy valójában hol is van az alany a (37b)-ben és a (37c)-ben.

Az unakkuzatív igéknek számos más tulajdonságuk is van. Az egyetlen ar-gumentumuk tipikusan ágens szerepű. Ha összehasonlítjuk a megérkezni és a telefonálni igéket, azt látjuk, hogy a megérkezés nem akaratlagos cselekvés, nem mi végezzük, inkább velünk történik. A telefonálás viszont akaratlagos, az ágens akaratától függő tevékenység. Az unakkuzatív igék egyetlen argumentuma álta-lában valamilyen állapotbeli vagy helyzetbeli változáson esik át: meghalni, meg-nőni, elfonnyadni, megérni stb. Ha az unakkuzatív igék valóban ilyen jól defini-álható lexikális osztályt alkotnak, akkor várhatólag minden nyelvben léteznek.

Ma már ez a széles körben elfogadott álláspont.

Az unakkuzativitás tulajdonságával néhány más jelenség is együtt jár. Az olaszban például a komplex igeidők képzése az intranzitív igék esetében történ-het az essere vagy az avere segédigével. Amint azt a (37a, b) példákban láthat-tuk, az arrivare ’megérkezni’ igéhez az essere segédige járul, a telefonare ’tele-fonálni’ igéhez pedig az avere. Ez közismert tény. Az unakkuzatív igék mindig az essere segédigével képezik a komplex igeidőket, a többi ige pedig az avere segédigével.

Az angolban csak az unkakkuzatív igéket lehet prezentatív szerkezetben használni:

(42a) After a long delay, there arrived an extremely után egy hosszú késedelem EXPL érkezett egy borzasztóan old, beaten-up train.

óreg ütött-kopott vonat

’Hosszú késedelem után megérkezett egy borzasztóan öreg, ütött-kopott vonat.’

(42b) *Five minutes later, there telephoned a man with öt perccel később EXPL telefonált egy férfi -val a funny accent.

egy furcsa akcentus

’Öt perccel később telefonált egy furcsa akcentussal beszélő férfi.’

Hasonlóképpen, csak unakkuzatív igéből képzett particípiumot lehet jelzőként melléknévi szóösszetételben használni:

(43a) a newly arrived recruit egy újonnan érkezett sorkatona

’egy újonnan érkezett sorkatona’

(43b) *a recently telephoned boy egy mostanában telefonált fiú

’egy mostanában telefonált fiú’

Amint látjuk, (43b)-nak elvileg létezik olyan olvasata, hogy ’egy fiú, aki mosta-nában telefonált’, de olyan olvasata, hogy ’egy fiú, akinek mostamosta-nában telefonál-tak’, nincs. Az utóbbi olvasatban a telefonálni ige passzív értelemben volna je-len, ami egy újabb párhuzam az unakkuzatív és a passzív között.

Egy másik, az előzőekből adódó következtetés az, hogy az unakkuzatív igéknek nincs mélyszerkezeti alanyuk, hiszen ha lenne, akkor a tárgy nem tudna sehova mozogni annak érdekében, hogy esetet kapjon. Ezt röviden Burzio álta-lánosításának hívjuk:

(44) Ha egy ige nem ad tárgyeset a tárgyának, akkor nem ad théta-szerepet az alanyának.

Ha a (44)-et elfogadjuk, akkor elegendő annyit mondanunk, hogy egy unakkuzatív igének eleve lexikális tulajdonsága az, hogy nem ad tárgyesetet a tárgyának, azaz szó szerint unakkuzatív. Ha most az alany elhagyását úgy fogjuk fel, hogy az a passzívra jellemző, akkor a (44)-et megfordítva érthetővé válik, hogy a passzív particípium a (35)-ben miért nem tud tárgyesetet adni: mivel a passzívban az alanyt elhagytuk, vagy talán nem is volt ott, a tárgy sem tud tárgy-esetet kapni.

2.3.3. Az alany mozgatása I: Emelés

Az esetszűrő egy harmadik fajta mozgatást is kivált. Ez az ún. emelés. Ha-sonlítsuk ösze az alábbi példákat:

(45a) It seems that John speaks Chinese.

EXPL tűnik hogy János beszél kínai

‘Úgy tűnik, hogy János beszél kínaiul.’

(45b) *It seems John to speak Chinese.

EXPL tűnik János beszélni kínai

‘ua.’

(45c) John seems to speak Chinese.

János látszik beszélni kínai

’János beszélni látszik kínaiul.’

A (45a) ás (45c) mondatok nagyon közeli szinonímák. Mindegyik mondatban három théta-szerep található: a beszélő (a speak ’beszélni’ ige ágense), a beszélt nyelv (a speak ’beszélni’ ige páciense) és az a szituáció, amelyet valahogyan látunk (vélhetőleg a látszani ige tagmondati bővítménye). Az első kettőt DP-vel fejezzük ki, a harmadik pedig a seem ’látszik’ ige CP-bővítménye. Az világos, hogy a John mindhárom mondatban ágens théta-szerepet fog kapni.

Vegyük most szemügyre az esetadási viszonyokat. A (45a)-ban a John ffőnév az alárendelt időjeles tagmondat alanya, és így nyilván az alsó AGRs-től kap alanyesetet (látjuk, hogy az igén megjelenik az egyezető morféma). A (45b)-ben azonban az alárendelt tagmondat időjel nélküli, infinitívuszi. A seem ’lát-szani’ ige nem szelektálja a for mondatbevezetőt, és tárgyesetet sem ad a tag-mondati bővítmény alanyának (ellentétben a believe ’hinni’ igével és társaival, ld. 2.2.3). Így, mivel a John alany sehonnan sem tud esetet kapni, rossz monda-tot kapunk. A (45c) mondat nyelvtanilag természetesen helyes. Itt láthatóag a John a főmondati AGRs-től kap alanyesetet. Ezt az egyeztető morféma is jelzi a seems alakban. Nyilvánvaló azonban, hogy a John a speak ’beszélni’ igétől kap théta-szerepet. Szeretnénk tehát valahogyan jelezni, hogy a John főnév valójá-ban a speak ’beszélni’ ige thematikus alanya. Ennek egyik kézenfekvő módja az, ha a John az alábbi mozgást végzi:

(46) John_i seems [t_i to speak Chinese].

János látszik beszélni kínai

’János beszélni látszik kínaiul.’

(Úgy tűnik, hogy János beszél kínaiul.)

Az alsó tagmondatban látható ti nyom elárulja, hogy John a speak ige alanya, ugyanis attól kapja a thematikus szerepét. John nem maradhat az alsó tagmondat alanyi pozíciójában, mivel ott nem kap esetet. Az esetszűrő arra kényszeríti, hogy olyan pozícióba mozogjon, ahol kap esetet: vagyis a főmondat alanyi pozí-ciójába.

A seem és a többi emelő ige egyfajta unakkuzatívnak tekinthető. Nem ad thematikus szerepet az alanyának (nincs olyan dolog vagy személy, aki/ami a látszás cselevést végezné a (45)-ös példában); amint már említettem, tárgyesetet sem ad. Elég ésszerűnek látszik az az elgondolás, hogy ezen igék infinitívuszi bővítménnye nem CP, hanem csupán AGRsP, mivel itt a for mondatbevezető sohasem fordul elő: *It seemed for John to speak Chinese. ’Jánosnak kínaiul lát-szott beszélnie.’

Az előző részben láttuk, hogy némely esetben az ige tud accusativust adni az AGRsP tagmondati bővítményének; ez a helytelenül KEA-igéknek nevezett cso-portra érvényes, mint amilyen a believe ‘hinni’ és társai. Nos ha a lexikális ala-nyú unakkuzatívok a tranzitív igék passzív formájának felelnek meg szerkezeti-leg, amint ezt már korábban láttuk, akkor a seem-féle igék pedig a KEA-csoport passzív megfelelőinek tekinthetők. Az adatok pontosan ezt mutatják. A (29)-beli believe és egyéb igék passzív alakja emeléses szerkezetet ad:

(47a) Phil_i is believe-d [t_i to be a genius].

Phil van hisz-PART lenni egy zseni

‘Philt zseninek hiszik.’

(47b) Lou_i is consider-ed [t_i to be a good singer].

Lou van tekint-PART lenni egy jó énekes

’Lou-t jó énekesnek tekintik.’

(47c) He_i is know-n [t_i to have sold marijuana on several ő van ismer-PART PERF elad-PART marihuána SPR számos occasions].

alkalom

’Tudják róla, hogy számos alkalommal adott el marihuánát.’

(47d) George_i is acknowledge-d [t_i to be best].

George van elismer-PART lenni nagyon jó

’George-ról elismerik, hogy nagyon jó.’

Ezekben a pédákban a közös mozzanat az, hogy a mozgatott DP az alsó tagmon-dat alanyi szerepét kapja meg. Mivel azonban esetet ott nem kap, a felső tag-mondat alanyi pozíciójába mozog, ahol az AGRs-től tud alanyesetet kapni. Ha ez igaz, akkor az emelő igéknek az alábbi két fő tulajdonságuk van:

− Nem osztanak ki saját alanyi théta-szerepet.

− Az alanyuk egyúttal az alsó tagmondat alanya is.

A második pontból az következik, hogy ha az alsó tagmondatban szintén egy emelőige fordul elő, akkor a felső tagmondat alanya vagy expletívum, vagy egy olyan DP, amit kétszer mozgattunk:

(48a) It_i seems [t_i to be likely [that the train is late].

EXPL látszik lenni valószínű hogy a vonat van késő

’Valószínűnek látszik, hogy a vonat késik.’

(48b) The train_i seems [t_i to be likely [t_i to be late]].

a vonat látszik lenni valószínű lenni késő

’ua.’

A (48a) példa azt mutatja, hogy az esetszűrő olyan DP-kre is érvényes, ame-lyeknek nincs saját théta-szerepük, ilyenek pédául az expletívumok. Ez arra utal, hogy az esetadás és a théta-szerepek kiosztása két külön mechanizmus. A (48b) viszont arra világít rá, hogy az emelés történhet ciklikusan: a the train ’a vonat’

először a legalsó alanyi pozícióból a középső alanyi pozícióba mozog, és onnan tovább a legfelsőbe. Mindkét esetben az esetszűrő kényszeríti ki a mozgatást. A ciklikus mozgatás azt jelenti, hogy ha egy DP-nek nincs esete, akkor a legköze-lebbi potenciális esetadó pozícióba megy, ott esetet keres; ha nem talál, tovább mozog, és így tovább. A 4.5 részben kifejtem, hogyan definiálható a „legköze-lebbi”. A másik dolog, amire számíthatunk, az, hogy a passzív és az unakkuzatív mozgatás ciklikusan kombinálható az emeléssel. Nézzük az alábbi példákat:

(49a) The money_i seems [t_i to have been stolen].

a pénz látszik lenni-PASS.PERF ellop.PART

’Úgy látszik, a pénzt ellopták.’

(49b) The train is expect-ed to arrive one hour late.

a vonat van vár-PART érkezni egy óra későn

’A vonat várhatóan egy órát késik.’

(49c) The weeds_i appear [t_i to have grown] while we a gyomok látszanak növekedni-PERF míg mi

were on holiday.

voltunk -on szabadság

’Úgy tűnik, a gyomok megnőttek, amíg szabadságon voltunk.’

’Úgy tűnik, a gyomok megnőttek, amíg szabadságon voltunk.’

In document Összehasonlító mondattan (Pldal 100-124)