lieté magát mvészetének e ritka magasságú fokára, egy- egy-szeren igy leplezé fel különös ügyességének titkát

>Sze-rencsés állásomkövetkeztében én

minden

társaságban,

még

azudvariban isvehetek részt, és ekkép azonegyéneket, kiketlemásolok, rendszerint

már

százszorláttamés obser-váltam,

mikép

aztán

nem

nehéz azon pillanatotfelfognom,

mikor

leginkább kisugárzik

bellök

a lélek.^

így ^például felejthetlen

Albach

mily különösen sugárzó

kép

^{voltszónoklati}állásán, ezen kivülpedigcsak valami szelid, jó

embernek

viselte arczát.

Azon

liires francziatábornok. Ne}', kit Bourboni

gyengeség

és tapin.

tatlanságvégeztetett,

egy

épen

nem

szép st, lehet

mon

dani,

egy

aljas

kép

egyén volt,

— ámde

csatatéren,

mintegy

halhatatlansági nimbustól körülvéve,

egy

fél-isten fényében

gyönyörnek

mutatta magát.

— S

Law-rence

ha

például Achillest másolja,bizony

nem

azonperczet választja, mikorez Odyseussallakomáttart, a

nagy

falato-katnyeli és homerusi hahotátintonál,de alkalmasintazon

idt

^szemeli ki. mikor Patroclus balsorsa végett

mély

— 123 —

búban

mereng,

vagy

azon pillanatot,

mikor

Hectorral szemköztfelbszültharagszikrázik szemébl.

Lawrencenek

minden,

vagy

bizonyosan legtöbb másolatibana

figyelmez

bizonyos pontig kiismerheti a leíestettnek, ha igy lehetne mondani, lelki sajátsá-gát és irányát. így ^például Wellington

képében nem

talália felazonenthusiasmust, azon tíízre lobbant

vakme-rséget,

mely

Ney-t a szépségnek oly különös

fé-nyébe

emelé,

—

de ehelyett

maga

eltt szinte élve látja azonWellingtont.ki félni

nem

tudó és

magát

legyzetni

nem enged

hideg bátorsága által

Spanyolhonban

_jó

sikerrel kiálltaa franczia

hadak bszült

megtámadását, s

végkép

állhatatos és élve kidlni

nem

tudó szivóssága által ketté törteNapóleonvarázs hatalmát.

És

azért,

ha

a képírót, legyen bár alegügyesebb, meghívják oly egyéniséghez, kit soha

nem

látott,

hogy

azt tücténtlefesse, és aztán a deszkára

vagy

vászonra kentlemásoláslelketlen gyár-készítményhezhasonlít:ezen

egy

cseppetse csudálkozzunk, mert ez

nem

lehetmáskép.

Es

ha az, mitmosta képírói tért illetve elmondtam,

nem

egészen badar okoskodás^: vajonmily színben mutat-kozik akkor

elttünk

azon

minden

nap elforduló

komé-dia,

melyhez

képest némi új orvosi IMessias

egy nap

tán száz beteget ismedicináival és tanácsaival absolvál,kinek de tán egyetlenegyikét az eltt

még

csak

nem

is látta.

S ily alkalommal valóban

nem

mutatkozik olyigen

nagy absurdumnak

azon eljárás, melyet

Suwarowra

fog-nak, melyhez képest ezen

muszka hs

az ocsakowiostrom alkalmával,

midn

a

kórházakban sínldk száma

kigyó-gyulás által sehogy

sem

akarna kevesedni, saját

maga

jártel gyógyászitisztben és legott abetegeketkét részre osztván, az egyik résznek hashajtót, a

másiknak

pedig hánytatótnyvijtani parancsolt.

És

akülönös sajátságok kimeríthetlen száma mily

-

124

^

eg(''szeii

különböz

áriiyéklatokban mutatkozik,

vagy

inkább lappangaz

emberek

végnélküli sorában,

ugy hogy

valamint

ucm

létez az egész

nagy

természetben két töké-letesen

egymáshoz

hasonlófalevél,

ugy nemcsak

az

ember-nek

külseje, de

annak

természeti sajátsága is kimeríthct-leuvaratiókra szakadozik.

Ugy hogy

ki'onikiis bajoknál csak akkor segíthet,

vagy

nyujtliat valami segítséget az orvos,

ha

ötbetege

minden

testisajátságaival tökéletesen megismerteti. J[ely utolsó sorokszerint kiki észreveheti,

hogy

énazorvosnak segédkezét teljeséggel vissza

nem

lököm.

liizony nem,

—

de csak aztgondolom,

hogy

tán

egy tudomány

sincs

még

annyira bölcsben, mint épen az orvosi.

Acut

bajokban ismertetnek

már némi

speciíicumok,

melyeknek ugy

szólván csudaerejét

nem

tagadhatni. Pél-dáulcalomel, higany bizonyosbujaszenvi esetekben, arniea ütéseknél etc. és igy elég hosszúsoi'ban.

Ez

^utolsó szemek hatását

vagy

speciíikerejét, sokan azt hiszik,

Hahnemann

találta lel, holott

mennyire

én tudom, kisokat

orvoskönyvekben

bizony

nem

botorkál-tam,

már

Galenusis tett

errl

említést.

Es

most visszatérek

eladásom

azonszakára (lásd 50.

la})),hol

ugy

okoskodom,

hogy

bizony jó volnaaz orvosi tant az életnek

már

tavaszkorában legalább bizonyos pontig aközönséges oktatás tárgyaiközé emelni.

S

vajon miért tartom ezt oly czélirányosnak, liasz-nosnak,

st

szükségesnek?

Azért, mert

ha ugy

szólván

minden ember

nincs arra iclliíva s mintegy -^szoktatva ,

hogy

testének sajátságait iparkodjékkikeresni és kitalálni;

ugyan mikép

lehetcsak félig

meddig

is

egy trhet'

catalogját

mindazon

sajátsági árnyéklatolcnak készítni.

melyek

oly száiutalan

cathego-- 125

-riiikba osztjákaz embereket. S

mig

ilyféle eatalog

nem

létez,

—

decsakjó formán

még meg

sincs kezdve,

—

ugyan nem

botorkál-c

minden

orvos többet kevesebbet sötétben.

Azt mondják,

ngy

mint a régiek is mondták,

hogy három

temperament osztjafel az emberiséget.

Phlegraaticiis az egyik, cholericus a másik, sangvini-cus aharmadik. Mireaz

ember

hajlandó volna azt

mon-dani:

punctum

!

Fákat ^isépen ily bölcsen

három

osztályba lehetne szorítni.

Egyenes

fák, görbefákés gyümölcsfák.

Aztpéldául,

hogy

azeper sok egyénre nézve görcs okozó, sokantudják^; valamint azt is,

hogy

az igen sok és kivált éretlen

gyümölcs

és azigenissok s

mohón

beka-pott édes tej hasmenést okoz, söt hideg lázba is dönt;

szinte az is ismeretes szép

szám

eltt,

mikép

sok csigát nehezen emészt az ember; azigensok feketekenyér

annak

gyonu'át,ki eléggé

nem

mozog, különösen megüli; asok zsiros étel okvetlen csömörtfejt ki, etc.

Ilyesfélekülön sajátságokat,

nem

tagadhatni, igen sokanismernek.

Ámde mi

ez?

Csak

épen annyi

tudomány

az orvosikarmezején, mintha egykis

kezd

eltudja mon-dani azabc-t.

Hány

van,kérdem, ki

Hahne mannák

ebbeli theori-áját

nem

ismeri,

mely

szerint ö

minden

éretlen állatnak élvezésételtiltja; kicsakazt is tudná, mire

engem

a

vak

véletlen tanított,

hogy

t. i. a borjúhús számos emberi

fnek nem

hasznos?

És mi egy

ily eset ismerése oly

mezn,

hol

minden

kétségen kivül számtalan ismeretlen betegségi

tényez

lappang.

Hahnemann

e tekintetbenegy lépésseltovább ment, mert evés ivástekintetében mindent eltiltott, mitápláló

126 —

sajátsainál! kiviil Viilami feliugerlutuliijiloiit is rejt,

magá-ban, mint például a fok-ésveresliagynia,petrezselyemetc.

Igen, de kérdjük, épen ezeningerlszerek

nem

hasz-nosak,_söt

nem

szükségesek-cbizonyos

körülmények

közt?

így ^{például a} paprika annyi kövér lialak és bográcsos zsiros levek élvezete közt, mint a milybcn az alföldiek gyönörködnek, bizonyosan

nemcsak nem

ártalmas, de annyiraszükséges, miszerint az egyenesen íconditio sine (pia

non magas

osztályában leli helyét.

Es

Spanyolor-szágbanmily

kitn

szerepetvisel a

fokhagyma, —

bitor-kép vagy érdem

szerint, bizony

nem

tudom,

—

legalább azt mondják,

hogy

scorbut ellen nincs biztosb elhárító.*

Es

Hahneraann, ki a megállapított kosztját. ]ó levest, marhahúst, mindenféle vadat, tejet,

bármennyi

kenyeret, mindenféle fzeléket, tésztátakármily

mennyiségben

min-den sziníí betegének megenged, csak az declllionját bekapni elne felejtse és legkisebb külömbséget

nem

tesz férfi és asszony, aggastyánés

gyermek

közt, ezaztán bár mulassa

magát

Szibériában nyuszt megcsipéssel télenát,

vagy

azaequator és caniculaalatt

Borneoben

orangutang társaságban,

— csakhogy

istenértaz csudacsepjét ne

mu-laszszael torkán lecsúsztatni: vajon okosabban tesz-e, mint tettPriessnitz ezenúj Arinbieron Saugrado,ki aiiu-dcn _betegére nézve csak

egy

ebédet találtki és

mi

több, mint

bámultomra magam

láttam, oly dimensioi

darabok-ban

és oly asztalrepeszt mennyiségben,

mikép

csak egy kissé discret farkas

sem

kivánhatott volna szebb ebédet és csak aviznek használatában variálta methodusát

mély

bölcsességgel,

ugy hogy

például az A.

közvéuyesnek

csak

egy

hüvelyk

mélység

vizben kellett

90

minutáigállni,

mig

a B.közvényes csak 77 minutáig fürösztette lábait, de

nem ám

egy, liancm

három hüvelyk mélység

vizben.

És

HahnemanuPrieasnitz-czel együtt, kiken payant

vagy

en attendent igen felpéuzelték magukat, vajon a

127

-reggeli,ebéd és vacsora egyformaság' tekintetében böl-csebben és

mélyebb

meggondolással cselekedtek-e mint azonangolok, kiket

sznyegre

hoztam,kik

mindenkor egy

kapta ntán esznek és isznak.

En

azt hiszem, liogy

minden homeopathhokus-pokns,

In document SZÉCHENYI ISTVÁN. (Pldal 130-135)