És ekkép miután legnagyobb vonásokban a mondot- mondot-tak szerint cselekszem, nem csak nem szégyenlem

maga-mat, de lelkiismeretemis egészen nyugodt.

így végzé be sincerisálásáta jólelk philosophiai doctor.

S ini ezen most

bvebben

eladott azon rejtélynek 5*

-

()ö

-kulcsaós feloldásíi, hi'g-y vajon sokszor, mikor1)a)oiiivolt, miért állottam ahomeopatlüaliivei közé^!

S

ha valaki azt kérdi, s-ugyau miért játszotiam ily-í'élekomédiát«,

annak

aztfelelem,

hogy

feleségesember.

skicsak neliányigazijóakaróval dicsekedlietik, teljesség-gel

nem

^kerülheti elaz orvost, habaja van,mertaz iránta érzett

hajlamnak

és szeretetnek sugallása öt segítség- ke-resésre

úgy

szólván kényszeríti, és ily segítségeta

közvé-lemény

általán véve legközelebbrl az orvosnál gondol találni,

—

s aztán kimondhatja,

hogy

én ebbeli eljárásom által

komédiáztam

vnlna, én, ki az okos orvosniik figyel-meztetésében oly kiílrmris ponthist lu-lyzek.

»S hát

ha sem

az alleopath,

sem

homeopath

rend-szer,

sem

Graefeuberg,

sem

valami feltn' csuda natura-listának nu'thodusa

nem

nyújt biztos

vagy

legalább ])ro-babilis

reményt

a betegnek helyreállítási tekintetében,

ugyan

hol a világ hátán keressen a

nyavalygó

tehát segít-séget!

Tán

^ily exclamatiora fog fakadni mo.st

olvasóim-nak nem

egyike.

Mire

egyszern

aztválaszolom,

hogy

ezen segítséget az illetneatávolbankeresse a nagy világ széleshátán, de igenközel, t. i.

mindenek

eltt saját

magában,

és aztán

egy

valódi okos

embernek

figyelmeztetésében és tanácsá-ban; ezen

ember

legyen aztán bár a kormánytól diplo-matizált orvos,

vagy

esak(!)a

nagy

istentl különíis ész-.szel és belátással megajándékozott és propria imlustria általkiképzett laikus.

Minthogy

ett'éleegyén, ha luni is diplomatisáltorvos s általán véve

nem

^is gyakorol orvosi tisztet, de

mind

könyvekbl, mind

a mindenn:ij)i életbó'l,

mind

a világ tudósabbjainak,

mind

saját tapasztalásából

már nagy

böl-csesség! kincseket merített és e nmukál)iin huikadatlan

nn'íködve. a viláií uiíikUu t'ó'bb kénlL'soi kín-iil a közönsé-gesnél nagyobi) világosságot és

mélyebb

belátást szerzett

magának, —

ily egyén,

—

kivált

ba mindeaben

függet-len

—

sokszor

még

egészség tekintetében is szintoly he-lyes, Sütnélifi

még

lielyesb útmutatástis adhat, mint

egy

félig-

meddig

betanított és protectio által dij^lomatizált tökfilkó, s

hány

ily tök-hypocrat gyógyítja (!) most a világot,s kivált az apostoli császár(!?) alatti tarkabai-ka népeket

vagy

mint sajátsystemájába szerelmes gyógyta-nár,

vagy

végre mint

mind

azonorvosok, kik folytonosan medicinázni aknrjákahozzájok segítségértfolyamodókat,

s pedig egyedülazon

egyszer

okból, mertcsak ezen

mo-dorbiztosítliatja némileg rendesebb jövedelmüket,

—

s általán véve orvostól

nem

pretendálhatni,

hogy

ö saját

maga

proclamálja. bár mily esetben, legyen ez bár az egészségnek regculmináh)bb pontján, az orvosnak teljes szükségtelenségét,

ha

valaki tó'lem azt tudakolja,

hogy

hát az élet-rendszeren kivül nincs-esemmi,

sem

a patikában,

sem

nagy

természetben,

mi

nyavalygónak

gyógyulást sze-rezhetne?

— annak minden

tétovanélkül, teljes

meggyö-zó'désemszerint azt

vagyok

bátor válaszolni,

hogy

hibás életrendszermellett ez

vagy

az aszer tán nyújthat

egy

kis és pillanati enyhülést.

— ámde hogy sem

a patikában,

sem

aroppant

nagy

természetben de

semmi

sincs,

mi

a nyavalygótbajaiból valóban kigyógyíthatná,

—

ha élet-rendszere hibás,

vagy

határozottabban kitéve,

— ha

életrendszere alkotásához, testénekmivoltáhozésáltalában természetéhez

nem

^illik,

— minthogy egy

kaptára vert rendszer, az

emberek

száiimélkülitermészetárnyéklatihoz képest

nem

létez,

—

és

ekkép

egyrenézve bizonyos rend-szer felette hibás,

mely másra

nézve

nem

csak

nem

káros

só'ttán

még

felette czélszcrüis!

Ezer árnyéklatköztazépen

mondottnak

illustratiojára

— 70 —

most csak két egyént

hozok

itt fol.

Az

egyik kövérségre

incliiial,])eflig elannyira, niiképbár mozogjonegésznap, s

koplaljon legmagacsabbúl,

még

^is

mindegyre

liizik; a másik ellenben mindig sovány, söt napról-napra

madár-husnbb

lesz,jóllehet felette

nagyokat

eszik, ésegész nap-hosszatdologtalan heverve aligmozog.

Kérdem, ha

ezen két

egyén

megbetegszik, vájjon lehet-e

egy

kaptára verni azon életrendszert, melyetaz egyik ésamásik kövessen.

Vagy nem

hiheto'-e inkább,

hogy

e kétegyéniségen csak

ugy

segíthetaz életrendszer,

ha

az diametraliter ellenkez.

A

mit indeosincratiaczim alatt neveznek, és

német

nyelven körülbelül annyit jelent: >Eigcnthiimlichkeit«:

azt a

magyar

tökéletes helyességgel >sajátságv-gal teheti ki.

Es

ezkisebb-nagyobb

vonásokban

embereknél

sok-szorigen

különböz.

En

például, ki épen

nem

állok a

nagy evk

és has-hö'sök során, söt e tekintetben inkább az igen >kénye-sek« közt lelem helyemet, különösen kedveltem az eczet- és olajjal és

egy

kis veres

hagymával

salátára transformált babot,

ugy hogy

ilj'^esbölsokszorkét

dombra

kitálalt tányérral is elköltöttem

egy

vacsorán, és pedig egészen büntetlen.

Ha

valakilátta volna,

mily

gustussal nyelegettem én ezen antipitagoriai természeti adományt,

—

az németül bizonyosan ababot

rám

nézve

sLeibspeisí-nak

titulálja.

— mintha mind

az, a mit az

ember

eszik,

nem

volna íLeibspeis*.

Midn

én ezen Leibspeis-félc ele-delt

magamhoz

vevém,

mi

vajmi gyakran, s mint

emléke-zem

bizonyos

idben hónapokon

keresztül

minden

isten-adta estvéntörtént, rendszerint

mellém

ültbizonyos nagy-ság, kinek épen

nem

bitorlott, de tökéletesen

megérdem-lett

nagy

híre és neve volt az

ers evk

közt. és ki bizonyosan

elbb megemészt egy

egész

nagy

ökröt, mint éntán csakfelét

egy

piczi kis borjúnak, éski

még

külö-—

—

nös ev(')telietségéiiekdaczára, el nuin birta a babsalálát, dv azrá nézve valódi

méreg

volt,jóllehet »a

nagy

termé-szetnek szent szava«

annak

élvezésére öt szünetlen sür-gette,

minthogy

rá nézve

sem

létezett édesb Leibspeis mint épena bab, s ö sokszor,

—

mikorlátta, mily heroicc

gyönyörködöm

én abban,

mibl

ö kitagadva van,

—

irigységtlkinozva fel-feljajdult és ilyféleszavakra faka-dott:

»0h

mit

nem adnék

s mily áldozatokra volnékkész,

ha

a pasznjt iigy

tudnám

nyelni, mint Te!«

Es

ily

különböz

természet, az

emberek

In document SZÉCHENYI ISTVÁN. (Pldal 75-79)