Libákkal végzett kísérletek

Vegyes ivarú libákkal 4 kísérletet végeztünk a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezıgazdasági- és Élelmiszertudományi Karának Állattenyésztési Kísérleti Telepén. Az 1. kísérlet 2005-ben 100 db Lipitsch-iXL húshibrid libával, míg a második 132 db Gourmaud Si-14 májluddal folyt. 2006-ban is két kísérletre került sor, ugyanezekkel a fajtákkal, kísérletenként 154 db állattal.

Az állatok elhelyezése valamennyi libákkal végzett kísérletben azonos volt: a napos libákat faforgáccsal almozott, főthetı nevelı istállóban helyeztük el. A hımérséklet a mőanya alatt az elsı 5 napban 32 ⁰C, az 5 és 10 nap között 28 ⁰C volt, amit a nevelés 21. napjáig fokozatosan 20 ⁰C-ra csökkentettünk. A teremhımérséklet ugyanezen idıszakokban 26 ⁰C, 24 ⁰C illetve 18 ⁰C volt. Ezt követıen a főtést megszüntettük, a 18 ⁰C-os teremhı ugyanis főtés nélkül is biztosítható volt. A nevelı istállóban a telepítési sőrőség 4 állat/m² volt. Ezt követıen 5 hetes korban a libákat 25 állat elhelyezésére alkalmas fülkékre osztott, fülkénként 11 m² -es kifutóval rendelkezı utónevelı istállóba helyeztük át, ahol szecskázott szalmával almoztunk és 3 libát helyztünk el 1m²-en. Az etetés és itatás mindkét nevelıben önetetıvel, illetve önitatóval történt.

Az 1. kísérletsorozatban, 2005-ben, a húslibákkal végzett kísérletben a takarmányozás az elsı 5 hétben valamennyi állatnál azonos volt: az elsı 3 hétben egységesen liba índítótápot, majd a 4-5. héten liba nevelıtápot kaptak. Az utónevelı istállóba történı áthelyezést követıen, a 6. héttıl, 4 (egy kontroll és 3 kísérleti) csoportot alakítottunk ki, amelyek

Takarmányozás 6- 11. hétig 1. csoport liba hízlalótáp

2. csoport a liba hízlalótáp 30 %-a helyett ad libitum zöldtakarmány

3. csoport 4 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 4. csoport 4 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp

30%-a helyett ad libitum zöldtakarmány

A 11. hetet követıen csoportonként 4 libát levágtunk és megállapítottuk az egyes testrészek (mell, comb), valamint a hasőri-, a bıralatti zsír és a máj zsírsavösszetételét is.

A megmaradó állatok takarmányozását egységesítettük, valamennyi csoport 4% lenolajtartalmú abrakkeveréket (F2. táblázat) kapott 250 g/nap mennyiségben, és mellette ad libitum zöldtakarmányt. A kísérlet ilyen módon történı folytatásával az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk, képesek-e az állatok kompképesek-enzálni a korábbi abrakkorlátozásból kövképesek-etkképesek-ezı testsúlybeli lemaradásukat, továbbá, hogy megállapítsuk miként befolyásolja a libatermékek zsírsavösszetételét, ha az állatok csak a hízlalás utolsó szakaszában kapnak lenolajkiegészítést.

A 17. héten, a kísérlet befejezésekor csoportonként 4 levágott állat mintái alapján vizsgáltuk a zsírsavösszetételt, a 11. héti vágás alkalmával leírtakkal azonos módon.

A libatermékek n-3 zsírsavtartalmának növelésére lenolajat és zöldtakarmányt etettünk az állatokkal. A lenolajat azért választottuk, mivel a takarmányozás számára rendelkezésre álló növényi olajok közül ennek legnagyobb (53-56%) az α-linolénsav-tartalma. A zöldtakarmányokat ugyancsak alkalmasnak véltük a libatermékek n-3 zsírsavtartalmának növelésére, mert egyrészt nyerszsírjuk sok (33-46%) α-linolénsavat tartalmaz, másrészt, mert zöldtakarmányokat széles körben etetnek ludakkal.

A kísérlet során háromféle zöldtakarmányt: bükkönyös búzát, zöldlucernát, és pázsitfővekbıl álló gyepnövényt etettünk. Az állatok által visszahagyott zöldtakarmány mennyiségét naponta visszamértük, így pontos képet tudtunk alkotni a zöldtakarmány fogyasztásról és az egyes zöldtakarmányok kedveltségérıl.

Ahhoz, hogy az állatok tömeggyarapodását és takarmányhasznosítását meg tudjuk állapítani, az állatokat a 3., az 5., a 11.

és a 17. héten egyedileg lemértük, valamint valamennyi takarmány esetében naponta feljegyeztük az egyes csoportok takarmányfogyasztását.

2005-ben Gourmaud Si-14 májhibridekkel is végeztünk kísérletet, amelyben a célunk ugyancsak a lenolaj-kiegészítés és a zöldtakarmány-etetés libatermékek n-3 zsírsav tartalmára gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Az elsı 5 hétben az 1. kísérletnél leírtakkal azonos volt a takarmányozás. A 6. héttıl, az utónevelıbe történı áttelepítést követıen 6, (egy kontroll és 5 kísérleti) csoportot alakítottunk ki. A befejezıtáp összetétele is azonos volt az 1. kísérletben etetett befejezıtápéval. A májlibákkal végzett kísérletben már 30, illetve 50% abrak zöldtakarmánnyal történı helyettesítésének hatásait vizsgáltuk. A takarmányozás a 2.

kísérletben a következıképpen alakult:

Takarmányozás 6- 11. hétig 1. csoport liba hízlalótáp

2. csoport a liba hízlalótáp 30 %-a helyett ad libitum zöldtakarmány

3. csoport a liba hízlalótáp 50 %-a helyett ad libitum zöldtakarmány

4. csoport 4 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 30%-a helyett ad libitum zöldtakarmány

5. csoport 4 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 50%-a helyett ad libitum zöldtakarmány

6. csoport 4 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp

A 12. és 15. hét között az egyes takarmányozási csoportok azonosak maradtak a 6 hetes korban kialakított kezelésekkel, csupán annyiban változott a libák takarmányozása, hogy abrakként növendék libatápot, illetve 4% lenolajjal kiegészített növendék libatápot fogyasztottak az állatok. Az állatok zöldtakarmányként a kísérlet teljes idıtartama alatt apróra szecskázott kukoricacsalamádét fogyasztottak.

A 15. hetet követıen az állatok nagyobb részét levágtuk és csoportonként 3-3 állat mintáit vizsgáltuk az 1. kísérletben leírtakkal azonos módon. A kísérleti állatok visszamaradó részét (30 db libát) tömésre fogtuk.

A tömıkeverék 50% tömıtápból, 15% szemes kukoricából és 35%

kukoricalisztbıl állt. A tömési kísérlet során két 15 libából álló tömıcsoportot alakítottunk ki: az egyiket az elsı 3 csoportból kiválasztott állatok alkották, míg a másik csoport állatai a 4-6. csoportokból kerültek ki, amelyek lenolajat is fogyasztottak, ezért ennek a csoportnak a tömıtápjába is kevertünk 4% lenolajat. A tömést géppel végeztük. Az állatokat naponta négyszer (7, 9, 15 és 17 órakor) tömtük. A tömési idıszak 17 napig tartott.

A reggeli, a délelıtti és a két délutáni adag egymáshoz viszonyított aránya 20:30:20:30% volt. A napi takarmányadag a tömés kezdetén 600 g volt, a 17 napos tömési szakasz végére 1960 g-ra növekedett.

A 2. kísérletsorozatban, 2006-ban, a libákkal végzett kísérletek ugyanazokkal a hibridekkel (Lipitsch-iXL, Gourmaud Si-14) folytak, mint az elızı évben. Ezekben a kísérletekben célunk elsısorban a libatermékek oxidációs stabilitásának a vizsgálata, valamint annak takarmányozás útján történı javítása volt. Ennek megfelelıen a kísérleti állatok takarmánya lenolaj és E-vitamin kiegészítést is tartalmazott. Szintetikus E-vitamin forrásként DL-α-tokoferol-acetátot etettünk, a természetes E-vitamin-kiegészítést pedig a növényolajipar egy melléktermékének, a

zsírsavpárlatnak az adagolásával végeztük, amely melléktermék kg-onként 15-20 ezer mg D-α-tokoferolt tartlamaz.

A két hibriddel párhuzamosan végeztük a kísérletet, ezért a húslibák és a májlibák esetében azonos kezeléseket alakítottunk ki a hízlalás teljes idıszaka alatt. Az elsı 5 hétben, az elızı évi kísérletekhez hasonlóan azonos volt az állatok takarmányozása. A libák áthelyezése az utónevelı istállóba ebben a kísérletben is az 5. héten történt, ahol a 6. héttıl a következı 7-7 kezelést alakítottunk ki:

Takarmányozás 6- 10. hétig 1. csoport liba hízlalótáp

2. csoport liba hízlalótáp 20 %-a helyett ad libitum zöldtakarmány 3. csoport 2 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 20%-a helyett ad

libitum zöldtakarmány 4. csoport

2 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 20%-a helyett ad libitum zöldtakarmány + 150 mg DL-α-tokoferol-acetát / kg táp

5. csoport

2 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 20%-a helyett ad libitum zöldtakarmány + 250 mg DL-α-tokoferol-acetát /kg táp

6. csoport 2 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 20%-a helyett ad libitum zöldtakarmány + 150 mg D-α-tokoferolt tartalmazó zsírsavpárlat / kg táp

7. csoport 2 % lenolajjal kiegészített liba hízlalótáp 20%-a helyett ad libitum zöldtakarmány + 250 mg D-α-tokoferolt tartalmazó zsírsavpárlat / kg táp

A 11 - 14. hét között áttértünk a növendék libatápra (F2. táblázat), de a lenolaj- és E vitamin kiegészítés, valamint a zöldetetés változatlanok maradtak a különbözı kezelésekben.

A lenolajkiegészítés és az abrakkorlátozás mértékét az elızı évben elvégzett kísérletek eredményeinek figyelembe vételével alakítottuk ki. A

zöldtakarmány a máj- és húslibák esetében is apróra szecskázott vegyes botanikai összetételő fő volt a kísérlet teljes idıtartama alatt.

A tömeg-gyarapodás és a takarmányhasznosítás megállapításához mértük az egyes csoportok takarmányfogyasztását és a 3., 6., 10. és 14.

héten az állatokat egyedileg lemértük. A kísérlet befejezésekor, a 14. héten a húslibákat, valamint a májlibák egy részét levágtuk, és csoportonként 3-3 állatból mintákat vettünk a kémiai analízis céljára. Májlibák esetében a tömést követıen is végeztünk próbavágást, ugyancsak 3 állattal csoportonként.

A májlibák egy részét (40 db májliba), az elızı évhez hasonlóan, tömésre fogtuk. Ezeket a kísérlet 14. hetéig vizsgált 7 csoport közül 4 csoportból, nevezetesen a kontroll csoport (1. csoport), a lenolajos abrakot és zöldtakarmányt fogyasztó 3. csoport, továbbá a kg-onként 250 mg DL-α-tokoferol-acetátot tartalmazó lenolajos abrakot és zöldtakarmányt fogyasztó 5. csoport, valamint 250 mg D-α-tokoferol tartalmú zsírsavpárlatot és lenolajat tartalmazó tápot illetve zöldtakarmányt fogyasztó 7. csoport állatai közül választottuk ki. A tömıkeverék összetétele megegyezett az 1.

kísérletben is etetett keverék összetételével. A tömıtáp a 2., 3. és 4.

tömıcsoportban 2% lenolajat, továbbá az elızıekben taglalt tokoferol-kiegészítéseket tartalmazta. A tömési technológia (gépi tömés, tömési idık, napi takarmányadag) megegyezett az 1. kísérlet során ismertetett technológiával.

A kísérletek célkitőzéseinek megfelelıen sor került a húsminták oxidációs stabilitásának vizsgálatára is, amelyhez a TBARS értéket a kísérlet befejezésekor, a 14. héten levágott állatok közül csoportonként 3-3 állat mell- és combhúsából határoztuk meg. A mintákat a vizsgálatot megelızıen 1, illetve 2 hónapig - 16 ⁰C-on mélyhőtıben tároltuk.

A májlibák esetében csoportonként 3-3 tömött állat mell- és combhúsából is elvégeztük a TBARS érték meghatározását a húslibáknál leírtak szerint.